Fordított szavak és hazugságok

I. évad // 45. rész

Anna szemszöge
Jelenleg Louis kocsijában ülök, visszamegyünk Harry házához. Louis azt mondta, hogy ő akar elhozni engem, úgyhogy nem ellenkeztem.
- Ideges vagy? - szólalt meg.
- Igen, csak rémelem, hogy nem lesz kínos, vagy ilyesmi. Még mindig mérges vagyok magamra, amiért túlreagáltam. Szó szerint fejfájást okozok magamnak - sóhajtottam.
- Anne és Gemma nagyszerű emberek, nem teszik még kínosabbá. Köztünk sem kínos - mosolyodott el. Igaz volt, annak ellenére, hogy azt vártam, hogy kényelmetlenül fogom magam érezni, mivel tegnap este bocsátottam meg neki, nem éreztem.
- Ráadásul, majd én kínossá fogom tenni neked, hogy bekísérlek. Bocsánatot akarok kérni Gemmától és Anne-től, amiért így viselkedtem a fiával/bátyjával, pedig semmi okom nem volt rá - mondta szomorúan. Tegnap este egy tea mellett beszélgettünk, és elmondta Louis, hogy mennyire rosszul érzi magát.
- Minden rendben lesz - mosolyogtam rá.
- Reméljük, mert megérkeztünk - válaszolta. Felnéztem, és tényleg Harry feljáróján parkoltunk. Azonnal idegessé váltam, és a gyomrom összezsugorodott.
- Csak lazulj el, édesem - mondta Louis, ahogy a bejárati ajtóhoz sétált. Kopogott rajta, miközben ott álltam, és próbáltam nem elhányni magam. A fejfájásom sem segített sokat.
- Szia - mosolygott Harry, amint kinyitotta az ajtót.
- Ó, megjött Anna? - hallottam meg Anne hangját Harry mögül. - Ó, szia, Louis. Nem tudtam, hogy te is itt vagy - jelent meg Anne.
- Igen, valójában hozzád jöttem, és Gemmához, ha van egy percetek - mondta Louis idegesen.
- Persze, gyere be - mosolygott rá, majd elállt a bejárattól. Louis belépett és követte. Harry hátrébb húzott kicsit, úgyhogy nem mentem utánuk.
- Kicsit sápadtnak tűnsz. Jól vagy? - kérdezte aggódó szemekkel.
- Jól vagyok, csak kicsit megvisel az időjárás. Majd elmúlik - mondtam őszintén.
- Nem kell elmenned vásárolni, ugye tudod? Haza is mehetsz és pihenhetsz - vette kezei közé az arcom Harry, és hüvelykujjával simogatott. - Jól leszek. Nézd, tényleg sajnálom, hogy... - Harry félbeszakított, hogy ajkait nekem nyomta határozottan. Azonnal beleolvadtam a csókba és viszonoztam őt ugyanolyan erővel.
- Milyen aranyos - szólalt meg Gemma, mire Harryvel elhúzódtunk egymástól. Éreztem, ahogy az arcomat elönti a melegség.
- Anna, nagyon jól nézel ki ma, édesem - mosolygott rám Gemma. Mivel nem éreztem magam annyira jól, csak egy fekete nadrágot vettem fel bő pólóval, amit betűrtem a nacimba. Meleg volt kint, úgyhogy papucsot húztam fel. Sminknek csak szempillaspirált használtam. A hajammal nem csináltam semmi extrát, hátrafogtam lófarokba. Nem tudom, miért gondolta, hogy „jól nézek" Nem erőltettem meg magam, a célom az volt, hogy kényelmes legyen az összeállítás.
- Köszi - mosolyogtam vissza.
- Hát, köszi, hogy meghallgattál. Majd később találkozunk - jött Louis a folyosón végig, ahol Harry, Gemma, és én álltunk. Anne mögötte jött szorosan.
- Nagyra értékeljük, hogy eljöttél velünk beszélni - mondta Anne, mire Louis bólintott és odajött hozzám, megölelt.
- Minden rendben - suttogta a fülembe. - Ha szükséged lenne rám, hogy érted jöjjek később, csak szólj - mondta. Bólintottam, majd elsétált mellettünk, kiment a bejárati ajtón.
- Akkor, indulhatunk? - szólalt meg Anne.
- Igen. - Harryre néztem zavartan. - Én is megyek. Tudnom kell, hogy biztonságban vagytok-e a vásárlás közben - vont vállat.
- Nem igaz, mert ő is vásárolni akar, és veled lenni - vigyorgott Gemma. - Aww, igazam van. Elpirult.
- Gemma, hagyd békén az öcséd - nevette el magát Anne.
- Akkor, menjünk - próbálta Harry megváltoztatni a témát. Én is elnevettem magam, és követtem őt kifele.
- Én vezetek - kapta ki Anne Harry kezeiből a kulcsot.
- Ezt megkaptad - sikoltott Gemma, mint egy kislány.
- Annyira égőek - nyögte Harry, mikor összekulcsolta a kezünket. Azt hiszem, a mai nap nem is lesz olyan rossz.
~*~
Pár órája vásároltunk már. Egész idő alatt Harryvel veszekedtem, mivel ő akarta kifizetni a cuccaim. Még mindig rengeteg pénzem maradt a gyakornoki állásból, úgyhogy nem volt szükség rá. Nem akarta, hogy elköltsem az összeset...
- Anna, jól vagy? Vörösnek tűnsz - kérdezte Anna, mikor besétáltunk a Victoria's Secret üzletébe.
- Minden oké - hazudtam. Ahogy a nap telt, egyre rosszabbul éreztem magam. Azt hiszem, nem csak az idegesség miatt éreztem magam rosszul korábban. Tényleg lebetegedtem, de nem akartam nekik megmondani, hogy nehogy tönkretegyem a bevásárló körútjukat.
- Hazug - suttogta Harry, mikor elsétált mellettem. Még csak ellenkezni sem tudtam.
- Nézd, Harry! Ez úgy néz ki, mint az a melltartó, amit viseltél gyerekként - nevetett Gemma, és feltartott egy rózsaszín melltartót. Nem tudtam megállni nevetés nélkül. Gemma elmesélte a történetet a tegnap esti vacsoránál, és legalább ő, Anne és én jól szórakoztunk rajta. Harry, a másik oldalon, nem találta ilyen viccesnek.
- Nem is tudom, miért jöttem veletek - nyögte Harry, majd odasétált hozzám és megcsókolta az arcom. - Kint megvárlak titeket. Vegyél valami csinit, hm? - suttogta az utolsó mondatot nekem. A szemem forgattam. Csak Harry mondhat ilyet, mikor itt van az anyja és a nővére is. Odasétáltam Gemmához és a melltartók között kezdtem keresgélni.
- Ó, ez tetszik - tartotta fel a legundorítóbb melltartót, amit valaha láttam. Még csak elmagyarázni sem tudom... egyszerűen ronda volt.
- Komolyan? - kérdezte felemelt szemöldökkel.
- Nem, csak kíváncsi voltam, mit fogsz hozzá szólni - mosolygott. - Bár ez itt aranyos. Meg kéne próbálnod - mutatott a rózsaszín csipkemelltartóra a kezemben.
- Köszi, lehet, megpróbálom - mosolyogtam rá viszonzásul.
Mire elhagytuk a Victoria's Secret boltot, lett pár melltartóm és bugyim. Már készen álltam rá, hogy hazamenjünk és lepihenjünk, de a többieknek más terveik voltak. Túl sok boltot látogattunk meg, hogy számon tartsam.
~*~
- Hát, a mai nap hosszú volt, de jól szórakoztam. Miért nem megyünk haza? - sóhajtotta Anne. Épp most fejeztük be a vacsorát, és mind egyetértően bólintottunk.
- Mikor visszaérünk a házamhoz, majd hazaviszlek. Kimerültnek tűnsz, és tudom, hogy nem érzed jól magad - mondta Harry, majd Anne és Gemma mögé sétált.
- Oké, egyre rosszabbul érzem magam, ahogy telik a nap - vallottam be. A derekam köré fonta a karját, és maga mellé húzott, ahogy a kocsi felé sétáltunk.
- Elmondhattad volna. Anya és a nővérem megértették volna, ha hazavittelek volna, mert nem érzed jól magad - mondta lehangoltan.
- Nem akartam elrontani senki napját.
- Nem rontottad volna el - mosolygott. Bemásztunk a kocsiba. Szerencsére az autóút rövid volt, nem volt nagy forgalom.
- Anya, hazaviszem Annát. Mindjárt visszajövök - jelentette be Harry.
- Oké, bébi. Jól éreztem magam Anna. Remélem, hamarosan találkozunk - ölelt meg Anne. - Biztos, hogy jól vagy? Úgy érzem, lázas vagy - tette a kezét a homlokomra. - Istenem, te lángolsz. Harry, vidd haza és útközben ugorj be gyógyszerekért neki. Aztán bizonyosodj meg róla, hogy egyenesen az ágyba menjen - vette komolyra a szót Anne.
- Tudom, anya. Amúgy is azt akartam tenni. Hát, akkor hazaviszem. Majd találkozunk, ha visszajöttem - köszönt el Harry, és a kezemnél fogva az autóhoz húzott.
- Remélem, nem kapta el tőlem senki. - Rosszul éreztem magam, hogy Anne, Gemma, vagy Harry is lebetegedhetnek. Elvégre megcsókoltam Harryt korábban.
- Ne aggódj miattunk - mosolygott rám.
Annyira örültem, mikor végre Louis lakásához értünk. Úgy tűnt egy örökkévalóságig voltunk a gyógyszertárban, mivel Harryt kiszúrta pár lány.
- Menj, öltözz át valami kényelmesbe, addig felhozom a gyógyszered - hajolt le Harry és megcsókolta a homlokom. Bólintottam, és felmentem a lépcsőkön.
Gyorsan elértem a szobámig, átöltöztem más ruhákba. Magamra néztem a tükörben, és rádöbbentem, mennyire szörnyen festek. Tudtam, hogy rosszul érzem magam. Fájt a torkom, lüktetett a fejem, és az orrom is folyt. Egy kis vizet fröcsköltem az arcomra, mielőtt kimentem a fürdőből, egyenesen az ágyhoz. Ledobtam magam a matracra, és magzatpózba kuporodtam.
- Itt van néhány gyógyszer, ami lejjebb viszi a lázad, és elálmosít - nyújtott felém Harry valamilyen rózsaszínű folyadékot. Elvettem tőle, és valóban nem is volt olyan rossz a íze. - Louis hazaér, mire felébredsz. El kellett mennie bevásárolni - mondta.
- Köszönöm - mosolyodtam el.
- Gyere, feküdj a takaró alá - tartotta fel Harry a paplant, hogy alábújjak. Úgy tettem, ahogy mondta, és hagytam, hogy bebugyoláljon. Mellém akart feküdni, de ellöktem magamtól finoman.
- Menj haza, Harry. Nem akarom, hogy elkapj tőlem valamit - mondtam.
- Jó, de ha szükséged van bármire, hívj vagy üzenj. - Bólintottam válaszképp. Kétlem, hogy a gyógyszer hatna ilyen gyorsan, de elálmosodtam. A szemeim annyira égett, hogy lecsukódtak és hagytam, hogy álomba merüljek. Nem is hallottam, hogy Harry elment.
- Anna? Hogy érzed magad? - hallottam, ahogy valaki megkérdezi.
- Ki vagy? - kérdeztem. A gondolataim zavarosak voltak.
- Louis.
- Louis, hazaértél! - sikoltottam.
- Tegnap este hazaértem, de te... - mondta. Nem igazán hallottam, amit mondott. Kikeltem az ágyból és a fürdő felé igyekeztem. Hirtelen megszédültem, és a következő, amire emlékszem, hogy belehasít a fájdalom a fejembe. A hátamon fekszem, Louis rám kiált, de ennyi volt, mielőtt minden elsötétült...
Harry szemszöge
Anya és a nővérem nemrég mentek el Holmes Chapelbe, és most a házat takarítottam, míg a zene szólt. Louis üzent múlt éjjel, írta, hogy Anna még mindig alszik, és majd ma visszahív, hogy újabb híreket adjon.
- HAVER! - hallottam, ahogy valaki kiabált mögülem. Lekapcsoltam a zenét és megfordultam, hogy lássam Liamet tébolyodott tekintettel.
- Miért vetted fel azt a kibaszott telefont? - förmedt rám.
- Takarítottam, nem hallottam, ahogy csörög. Miért? - kérdeztem zavartan.
- Anna kórházba került, nagyon magas a láza és beverte a fejét az ajtóba. Oda kell menned - mondta Liam.
Lefagytam és a szívem összeszorult.
- Menjünk, majd vezetek - szólalt meg, ezzel kiszakítva a gondolataim közül. Megragadtam a tárcám, a telefonom, és a kulcsaim, mielőtt követtem Liamet az autójához.
Istenem, engedd, hogy ne essen semmi baja, imádkoztam magamban, ahogy bemásztam a kocsiba.