Fordított szavak és hazugságok

II. évad // 41. rész

Anna szemszöge
- Nem értem, hogy lehettetek ennyire felelőtlenek Harryvel - sóhajtotta Louis. - Nem tudtatok volna használni egy rohadt óvszert? Még csak nem is vagytok házasok! - csattant rám. Szavaitól kettéhasadt a szívem. Nem tudom megmondani, hogy most mérges vagy csalódott. Mindegy, akkor is bánt a reakciója. Tényleg szükségem van a bátyámra most, mert nagyon félek attól, hogy valószínű, hogy terhes vagyok. A könnyek lassan folytak végig arcomon.
- Sajnálom, Louis. Nem akartam, hogy ez történjen - sírtam.
- Hát erre akkor is gondolhattál volna, mikor nem védekeztetek - horkantott fel. - Anna, mit gondolsz, mit fog ehhez szólni a management? Nem lesznek túlságosan elragadtatva attól, hogy gyereket vártok és még csak nem is házasodtatok össze - sziszegte. - Mit gondolsz, anya mit fog mondani? - Louis felállt és lenézett rám. Nem tudtam többet elviselni, ezért gyorsan felpattantam és kifutottam a szobájából. Végigszaladtam a folyosón a szobánk felé. Remegő kezekkel vettem elő a kulcsom, és próbáltam a kártyát végighúzni az ajtónál lévő leolvasón, de a remegésem és a könnyes szemeim meggátoltak ebben. Pár sikertelen próbálkozást követően végül, kinyílt az ajtó és bementem. Nem láttam Harryt, de hallottam, hogy a hálóban van, ezért odamentem, kinyitottam az ajtót és ott állt, az ablaknál telefonált. Odafutottam hozzá és körbeöleltem karjaimmal, továbbra is sírtam. Harry meghökkent, mivel nem is hallotta, hogy visszajöttem.
- Anya, majd visszahívlak - bontotta a vonalat Harry, majd átölelt. - Mi a baj? Mi történt? - kérdezte, jól láthatóan összezavarodott, amiért mellkasára zokogok. Nem tudtam válaszolni, csak szorosan magamhoz öleltem.
Óvatosan eltolt és azt követően menyasszony stílusban emelt fel. Odavitt az ágyhoz, leült úgy, hogy az ölében ültem, és a mellkasára kuporodtam. A hajam simogatta, míg tartott és sírtam.
- Bébi, beszélj hozzám, mert megijesztesz - szólalt meg Harry pár perc után. Kissé lehiggadtam, de még mindig nem voltam képes rendesen beszélni. - Louis-nál voltál, ugye? - kérdezte, mire bólintottam. - Mivel zaklatott fel ennyire?
Harry teljesen összezavarodott, de nem válaszoltam, csak mélyeket lélegeztem, hogy lenyugodjak. Tíz perccel később végre abbahagytam a sírást, így már elmondhattam, miért voltam ilyen feldúlt.
- Elmondtam neki - vettem egy mély lélegzetet ismét. - Elmondtam, hogy lehet, hogy terhes vagyok és nem reagált valami jól - suttogtam.
- Azt hittem, nem mondjuk el senkinek, míg nem vagyunk benne biztosak? - kérdezte.
- Szükségem volt a bátyámra, hogy azt mondja, minden rendben lesz. Miért nem tudta csak ezt megtenni? - mondtam, míg csendesen sírni kezdtem. Harry vett egy mély levegőt és a hátamat simogatta.
- Nem tudom, bébi. Mit mondott? - kérdezte.
- Csak nekem esett, és megkérdezte, hogy miért nem védekeztünk. Mondtam neki, hogy nem akartam, hogy ez történjen, erre ő, hogy erre azelőtt is gondolhattunk volna, hogy nem védekeztünk - mondtam, épp annyira hangosan, hogy ő is hallja.
- Majd megbékél. Csak ledöbbent - suttogta hajamba Harry, mire bólintottam és ráborultam a mellkasára.
- Sajnálom, hogy nem mondtam el, miért megyek át Louis-hoz. Nem gondoltam, hogy engednéd, és nekem meg szükségem lett volna rá. Bár a karma hamar elintézett azért, mert hazudtam, mivel nem viselte valami túl jól - jegyeztem meg csendesen, mire halkan kuncogott.
- Semmi baj. Miért nem próbálsz meg aludni? Majd kitalálunk valamit, hogy mit csináljunk Louis-val a reggel - mondta Harry, mire bólintottam és lemásztam az öléből az én oldalamra az ágyon. Befészkeltem magam, Harry pedig betakart és finoman megcsókolt, mielőtt felállt és lekapcsolta a lámpákat.
- Hova mész? - kérdeztem, mikor leesett, hogy nem fekszik le mellém.
- Csak lezuhanyozom - hazudta. Tudtam, hogy hazudik, de nem kérdeztem rá, csak bólintottam és lehunytam a szemem, hogy álomba merülhessek.
Harry szemszöge
Kissé mérges voltam Annára, amiért nem mondta el valójában, hogy Miért megy Louis-hoz, de megértem őt. Valószínűleg megpróbáltam volna őt lebeszélni. Tudtam, hogy Louis nem reagálna túl jól, de azért jobban kellett volna ennél, Anna érdekében. Láthatóan szüksége van Louis támogatására, ha terhes.
Mikor megbizonyosodtam arról, hogy Anna alszik, kimentem a szobánkból és Louis-é felé igyekeztem. Nem kéne itt lennem ma este, de beszélnem kell vele. Felemeltem a kezem, hogy kopogjak, majd meghallottam a lábdobogását, mikor odaért az ajtóhoz.
- Reméltem, hogy beugrasz. Gyere be, tesó - nyitott ajtót Louis. Összezavarodtam, amiért ilyen barátságos velem. Beléptem a szobájába, ő pedig bezárta mögöttem az ajtót. - Nem kell elmondanod, már most tudom, hogy megbántottam őt - szólalt meg, ahogy lehuppant a kanapéra. Felsóhajtottam és helyet foglaltam az egyik székben.
- Zokogva jött vissza hozzám, Louis. Tényleg szüksége lett volna, és még mindig van a támogatásodra. Én is annyira le vagyok döbbenve, mint te, hogy lehetséges, hogy terhes. Esküszöm, hogy szoktunk védekezni - mondtam.
- Csak nem vártam tőle, hogy ezt mondja, mikor idejött. Tudnom kellett volna, hogy nem vagytok olyan hülyék, hogy ne védekezzetek - sóhajtotta. - Jól van? - kérdezte Louis pár perc csönd után. Örültem, hogy azt mondta, csak ledöbbent és ezért cselekedett így.
- Most alszik - mondtam megkönnyebbülten.
- Majd beszélek vele a reggel és bocsánatot kérek, amiért így viselkedtem - mondta Louis.
- Szerintem, értékelni fogja - mosolyogtam rá. Louis-val tovább beszélgettünk arról, hogy lehet, hogy Anna terhes, és hogyan mondanánk el az embereknek. Louis már épp egy komplikált terv vázolásának a közepén tartott, hogy mit mondanánk a managementnek, mikor rezegni kezdett a telefonom, hogy jött egy SMS-em.
- Ne felejtsd el, mit akartál, Louis - nevettem fel. Ha engem kérdeztek, a terve elég hülyeség volt.
Anna: Megjött. Nem vagyok terhes, úgyhogy mondd meg Louis-nak is. Igen, tudom, hogy nála vagy. Most megyek aludni, majd reggel látlak... Szeretlek ❤
- Ó, hál' Istennek - nyögtem fel.
- Mi az? - kérdezte Louis zavarodva.
- Megjött neki, szóval nem terhes - mosolyogtam rá, mire elvigyorodott és odasietett hozzám, megölelt.
- Nem mondanám el Annának, de örülök, hogy most nem terhes. Persze, boldog lennék, ha az lenne, mert apa lehetnék, de legalább addig várnék, míg össze nem házasodunk - vallottam be.
- Megértem, én is így érzek Eleanorral kapcsolatban. Amikor gyereketek kell, hogy szülessen, majd fog, és megpróbálok majd nem úgy reagálni, amikor elmondja nekem - kuncogott Louis az utolsó mondaton.
- Igen, az jó lenne - nevettem. - Na, akkor visszamegyek a szobámba, hogy aludjunk. Holnap találkozunk - álltam fel és megigazítottam a nadrágomat. Louis is felállt és megölelt még egyszer.
- Beszélek vele, amint meglátom - mondta, mikor elhúzódott.
- Sok sikert hozzá - nevettem, tudván, hogy Anna milyen makacs tud lenni, mikor megbocsátásról van szó.
- Biztos vagyok benne, hogy menni fog - mondta Louis, mire bólintottam és megfordultam, hogy kimenjek. Amint kiértem Louis szobájából, a sajátunk felé igyekeztem, de mielőtt még odaértem volna az ajtóhoz, Paul lépett ki a szobájából.
- Beszélhetnénk egy percre? - kérdezte. Bólintottam és követtem őt a szobájába.
- Mi az?
- Utánanéztem ennek-annak, amire megkértél, és végül megtudtam, hogy ki mondta el Anna nagynénjének, hogy egy hajón lesz a partija, és hogy hogyan jutott fel a hajóra - jelentette ki, mire felvontam a szemöldököm, vártam, hogy folytassa. Megkerültem Annát, csakhogy megtudjam, hogy talált rá Debbie a yachton tartott bulira, és hogyan került fel a hajóra.
- Jessie legjobb barátnője az, aki mesélt Debbie-nek. Úgy tűnik Anna nagynénjének a szomszédja, és beszélgettek.
- A legjobb barátja Ausztráliában él, szóval akkor a nagynénje is ott lakik? - kérdeztem idiótán.
- Igen, röviddel az után elköltözött oda, hogy Anna elhagyta az anyját. Jessie barátja nem tudta, hogy Debbie Annának a nagynénje, csak úgy mesélte neki, hogy egy yachtra megy bulizni. És hogy hogyan jutott fel a hajóra... Lefizette az egyik biztonságit, hogy felengedje - mondta Paul, és tisztán érezhető volt az idegesség a hangján.
- Niall és Jessie tudják? - kérdeztem.
- Igen, Jessie volt az, aki felhívta Niallt és elmondta neki, Niall pedig nekem. Jessie és Nicole (a legjobb barátja) nagyon rosszul érzik magukat.
- Bár nem az ő hibájuk. Umm, köszi a segítséget. Holnap elmondom Annának. Tudom, hogy már régóta zavarja őt ez, úgyhogy most végre megnyugodhat majd - mosolyogtam.
- Nem gond, biztos vagyok benne, hogy Niall is fog vele beszélni holnap. Mondtam neki, hogy ne mondjon neked semmit, míg én nem beszéltem veled - magyarázta Paul.
- Ezt mikor mondtad neki? - kérdeztem.
- Ma reggel.
- Hú, és tényleg nem mondta el nekem - nevettem, mert Niall volt a legrosszabb a titkolózásban.
- Tudom, ugye? Na, akkor reggel találkozunk. Még egyszer, köszönöm - öleltem meg Pault.
- Bármikor - ölelt vissza. Gyorsan kimentem a szobájából és a sajátom felé siettem. Feloldottam a zárat, bementem, mielőtt bárki megállíthatna. Kimerültem, és csak aludni akarok. Sóhajtottam, mikor levettem a cipőimet és bezártam az ajtót. Lehámoztam magamról a ruhákat, míg csak a bokszer maradt rajtam, majd hálóban rátaláltam Annára, aki még most is aludt magzatpózban. Biztos, hogy görcsei vannak, gondoltam magamban. Az ágyhoz mentem, befeküdtem és mellkasomra vontam. Átöleltem őt és egyik kezemet a hasára tettem, mert tudom, hogy ez általában segít neki. Megcsókoltam a feje búbját, majd a távkapcsolóval eloltottam a villanyokat, és a hajába temettem az arcom, miközben álomba merültem a gyönyörű menyasszonyom mellett.