Fordított szavak és hazugságok

I. évad // 33. rész

Anna szemszöge
Sokkal jobban vagyok most, hogy Harryvel beszéltünk, de még mindig rosszul érzem magam, amiért visszatartom őt, hogy találjon valaki mást. Nem akarom, hogy várjon rám, mert őszintén, nem tudom, hogy mikor, vagy hogy egyáltalán kész leszek-e egy párkapcsolatra vele. Vagy ha ez számít, bárki mással. Nem akarom őt kizárni, inkább csak vigyázok az érzéseimmel, azt hiszem.
Caroline, Lou és én elkészítettük a fiúkat a rajongókkal való találkozójukra, akik rohadt sokat fizettek a VIP jegyekért. A srácok nem viseltek semmi extrát, de még mindig jól néztek ki. Harryn a fekete hosszú ujjú inge volt fekete csőnadrággal, ami a térdénél kiszakadt. Zayn a fekete pulcsiját viselte fekete sorttal, Liam pedig a kék pólóját fekete csőnadrággal. Louis fekete pólót és fekete nadrágot, Niall fehér bő pólót viselt fekete nadrággal, és baseball sapkával. Most hogy rájuk nézek, mindannyian viselnek valami feketét. Caroline-nal nem is terveztük ezt, csak megtörtént.
- Szóval, úgy tűnik, hogy te és Harry már jóban vagytok - mondta Lou. Ő, Caroline, Eleanor és én az öltözőben pihentünk. Nem tudtam mást tenni, csak elmosolyodtam.
- Akkor most együtt vagytok? - kérdezte Caroline, mikor nem válaszoltam.
- Um, nem - mondtam.
- MI? - sikoltotta Eleanor, mire mindannyian ledöbbenve néztünk a kirohanására. - Azok után, hogy kihallgatta, miről beszéltünk, nem hívott randira? - kérdezte enyhén leesett állal.
- Mit hallott, miről beszélgettetek? - kérdezte Lou ráncolt szemöldökkel.
- Hát, Annával arról beszé... - Eleanor elmondta Lounak és Caroline-nak, hogy miről beszélgettünk a fürdőben és a folyosón. Nem voltam mérges, sokkal inkább szégyelltem magam. Nem szoktam hozzá, hogy az emberek törődnek velem, és azzal, hogy mi folyik az életemben, a „szerelmi" életemről nem is beszélve.
- És még nem hívott randira? - Caroline és Lou együtt kiabálták.
- Ugh, ez bonyolult. Nem állok rá készen, hogy kapcsolatban legyek, és ezt megérti, és tiszteli. Azt mondta, hogy képes várni, míg nem állok készen, de addig továbbra is megismerjük egymást - mondtam, míg megvontam a vállamat.
- Aww - gügyögték.
- Tudom, hogy Harrynek rossza hírneve van a média miatt, de őszintén mondhatom, hogy nagyszerű srác, és nagyon hűséges és odaadó, akárkivel is randizik. Megértem, hogy miért vannak gondjaid a bizalommal. Basszus, nekem is lenne, ha a helyedben lennék, de tudd, hogy Harryben bármivel kapcsolatban megbízhatsz. Talán kitereget ezt-azt a srácoknak, de ha megígéri neked, hogy nem fogja, akkor nem fogja elmondani senkinek - mosolygott rám Lou. - Igen, egy nagyszerű srác. Ráadásul, találkoztál az anyjával, úgyhogy tudod, hogy eléggé a helyén tartja, még úgy is, hogy a világ legnagyobb fiúbandájában van - vigyorgott.
Igaz, hiszen találkoztam Anne-vel a kerti partin, és tudtam, hogy biztosra ment, hogy Harry önmaga maradjon, és nem engedné neki, hogy elszálljon magától.
- Szerencsés, hogy ilyen anyja van - mosolyogtam.
- Szóval, hogy témát váltsunk, Louis mesélt arról, hogy meghívná az anyját és a húgait a születésnapodra, de nem volt benne biztos, hogy akarnád, hogy itt legyenek. Gondoltam, megkérdezem, míg nincsenek itt a fiúk, és legalább nem érzed magad nyomás alatt - mondta Eleanor. Nagyon hálás voltam, hogy akkor hozta fel a témát, mikor Louis nem volt itt, vagy jó, hogy nem Louis maga közölte. Az kínos lett volna.
- Először is, mondtam, hogy nem szeretnék semmi különlegeset a szülinapomra - fordítottam komolyra a szót, de elmosolyodtam, hogy tudják, nem vagyok mérges.
- Tényleg nem fogunk semmi extrát csinálni. A srácoknak van ötletük, hogy hogyan töltsük el a hétvégét, mivel az szabad, szóval csak hozzáadódott a szülinapod a programjukhoz - mosolyodott el Eleanor.
- És megtudhatom a tervet? - kérdeztem összeráncolt szemöldökkel.
- Nem tudom, míg nem bólint rá Louis, addig nem mondhatok semmit. Tehát, iderepülhet az anyja és a húgai? - kérdezte reménykedve.
- Igen, felőlem - válaszoltam, de mélyen legbelül éreztem, hogy ezt még meg fogom bánni.
- YAY - sikoltott Eleanor, és hozzám jött, hogy megöleljen.
~*~
A srácok koncertje pár perce ért véget, szóval most mindannyiunkat elkísértek a kisbuszhoz, amivel visszamegyünk a hotelünkhöz. A lányokkal már az autóban ültünk, mire kiértek az arénából. Harry, Louis, Eleanor és én kerültünk egy kocsiba, míg a többieket szétosztották. Harry mellettem ült egész úton, Louis és Eleanor pedig előttünk. Harry a leizzadt fejét az ölemre fektette. Ujjaimmal végigszántottam az izzadságtól nedves haján, miközben kinéztem az ablakon. Dugóba kerültünk, úgyhogy egyhelyben álltunk, míg Eleanor és Louis nevettek valamin, ami Lou telefonján volt.
- Ez jó - suttogta Harry, majd elfordította a fejét, hogy felnézzen rám. Továbbra is a hajába túrtam ujjaimmal. Megfogta a szabad kezem és az ujjaimmal játszadozott.
- Megálljunk és szerezzünk jégkrémet, mielőtt visszamegyünk a hotelbe? - fordult hátra Louis, hogy rám nézzen. Láttam, hogy kissé kényelmetlenül érezte magát, mert Harryvel közel voltunk egymáshoz, de próbálta ezt leplezni.
- Igen, jó lenne. Mindenki más is jön? - kérdezte Harry a helyéről.
- Nem, csak visszamennek a hotelbe. Niall üzeni, hogy vigyünk neki valamit - kuncogott Louis.
- Oké - válaszolta Harry. Nem igazán vagyok egy jégkrémezős fajta, de nem akartam az egyetlen lenni, aki nem megy a kisbuszból.
- A forgalomtól függően megpróbálunk gyorsan odaérni - szólalt meg Paul az első ülésről.
- Jól vagy? - szorította meg az ujjaimat Harry, hogy elterelje a figyelmem és ne bámuljak ki az ablakon. Csak bólintottam. - Ne hazudj, mi a baj? - suttogta ismét.
- Semmi, csak fáradt vagyok - mondtam, mire bólintott és felült. Zavartan néztem rá, mielőtt megveregette a lábát, hogy tegyem rá a fejem. Elmosolyodtam és ráfeküdtem. Most már ő piszkálta a hajam az ujjaival.
- Kérsz jégkrémet? - kérdezte Harry.
- Valószínűleg nem - mondtam.
- Hogy hogy? - kíváncsiskodott.
- Nem vagyok nagy rajongója a jégkrémeknek. Ráadásul, kicsit émelygek tőle, úgyhogy próbálok nem enni sokat - válaszoltam őszintén.
- Laktóz érzékeny vagy? - Az egyik szemöldökét felhúzta, miközben ezt kérdezte.
- Nem teljesen vagy laktóz allergiás, csak nem ehetek bizonyos tejtermékeket - javítottam ki magam.
- Ezt megjegyzem - kacsintott rám.
- VÉGRE, ELINDULTUNK - sikított Louis, amivel megijesztett.
- Hogy lehet, hogy van még energiátok? - kérdeztem Louis-tól és Harrytől. Azt hittem, hogy mindketten félálomban vannak ilyenkor, hacsak nem alszanak be.
- Mostanra már tudhatnád, hogy beletelik pár órába, mire lenyugszunk és elmegyünk aludni - kuncogott Louis. Elmosolyodtam és lehunytam a szemem, élveztem, hogy Harry ujjait végigszántja a hajamban.
- Oké, megérkeztünk - jelentette be Paul tíz perccel később. Felültem és kinyújtóztam. Paul leparkolta a kocsit, mielőtt mindannyian kimásztunk belőle. Szerencse, hogy a jégkrémes boltban nem voltak sokan, így be tudtunk menni.
Louis szemszöge
Eleanor, Harry, Anna, Paul és én a jégkrémeket néztük, hogy eldöntsük, mit akarunk enni. Mindenki, kivéve Annát, kért valamit.
- Elmegyek a mosdóba, mindjárt visszajövök - mondta Harry, ahogy elindult a helyiség felé.
- Nekem is kéne. Kérlek, ne csináljatok jelenetet, míg nem vagyok itt - figyelmeztetett Paul.
- Én? Soha - vigyorogtam rá, ahogy elsétált ő is.
- Megyek és keresek egy helyet. Kérsz nekem egy csokisat? - kérdezte Eleanor.
- Persze - csókoltam meg a feje búbját.
- Anna, tudod, mit akar enni Harry? - kérdeztem tőle, de csak megrázta a fejét. - Valami gond van?
- Nem, csak fáradt va... - Mielőtt befejezhette volna a mondatát, megdermedt.
- Mi? - kérdeztem, mikor megláttam a félelmet a szemeiben.
- Fordulj meg - mondta halkan. Elfordultam és a szívem azonnal a gyomromig süllyedt. Megfogtam Anna kezét, és magam mögé húztam, mire ő a pólóm anyagába kapaszkodott.
- Mit keresel itt? - förmedtem rá a férfira, aki pár lépéssel arrébb állt tőlünk.
- Jöttem a lányomért - horkantotta.
- Nem mehetsz a közelébe se - mondtam neki mérgesen, mire felém lépett. Éreztem, hogy Anna kezei a derekam körül megfeszülnek.
- Anna, menj és ülj le Eleanorhoz - fordultam hozzá.
- Nem akarok - mondta megijedve.
- Nem fog kezet emelni rád, megígérem - néztem egyenesen a szemeibe. Bólintott és odament Eleanorhoz, mire El azonnal maga mellé húzta.
- Nem védheted meg őt mindentől, Louis - horkantotta ismét a biológiai apám.
- Akarsz rá fogadni? - mondtam. Anna felé indult, mire elpattant a húr. Minden, amit Anna elmondott, hogy mit tett vele gyerekként, átfutott az agyamon. Mielőtt észbe kaptam, már az apámon voltam és behúztam neki egyet.
Harry szemszöge
Az autóút a jégkrémes boltig nagyszerű volt. Imádtam, hogy Anna a hajamat birizgálja. Még csak nem is bánta, hogy izzadt voltam, meg minden. A legtöbb lány, biztos vagyok benne, hogy távol maradtak volna tőlem, míg le nem zuhanyoztam.
- Nagyon tetszik neked, nem igaz? - kérdezte Paul, miközben kezet mostunk.
- Igen. Tudom, hogy közhely, de annyira más, mint a többiek, akikkel ez előtt találkoztam - mondtam őszintén.
- HARRY! PAUL! - hallottam, ahogy valaki kiáltja.
- Ez úgy hangzott, mint Eleanor - mondtam Paulnak. Bólintott, mire mindketten kifutottunk a mosdóból, és megláttuk Louist, ahogy egy férfival verekednek. Nem is gondolkoztam, mielőtt odasiettem Louis-hoz, és leszedtem a férfiról.
- Louis, nyugodj meg. Megijeszted Annát és Eleanort - próbáltam nyugtatni, bár egyáltalán nem voltam rá hatással.
- Az ő hibája, hogy ennyire feldúltak. Ő itt Anna, és az én úgynevezett „apánk" - horkantotta Louis.
- M-mi? - dadogtam. Nem is esett le, hogy Louis kivel verekedik, pedig tudnom kellett volna, hiszen alapjába véve nem egy erőszakos ember. Megfordultam, és láttam, hogy Paul lefogja Treyt.
- Fel tudnád hívni a rendőrséget, kérlek? - kérte Paul az egyik hölgyet a pultnál. Bólintott, mielőtt eltűnt volna. - Mi történt, Lou? - fordult Paul Louis felé, miközben leszorította Treyt.
- Megkérdeztem, hogy mit keres itt, és azt mondta, hogy Annáért jött - közölte Louis. Hallottam, hogy Anna sírni kezdett. Csak oda akartam hozzá rohanni és megölelni, de jelenleg vissza kellett fognom Louist, hogy ne tartóztassák le.
- Oké, megértem, hogy miért tetted ezt, mert én is ezt tettem volna, de le kell nyugodnod, hogy ne kerülj börtönbe - nyugtattam meg ismét, hogy ne húzza fel még jobban magát. Louis bólintott és Annához és Eleanorhoz ment, mielőtt megölelte volna őket. Már én is oda akartam menni, de a rendőrség ekkor érkezett meg.
- Ez a férfi követte már egy ideje azt a fiatal hölgyet ott, és el akarta őt vinni. A bátyja avatkozott közbe, hogy megállítsa, és végül verekedni kezdtek - mondta Paul, mielőtt a rendőrség még csak feltett volna egy kérdést is. Az egyenruhás férfi bólintott és Treyt az asztalra fektette. Fegyverek után kutattak először is.
- Beszélnünk kellene a lánnyal és a bátyjával - mondta a rendőr. Bólintottam és odasétáltam Annához, Louis-hoz, és Eleanorhoz.
- Louis, Anna, beszélni akarnak veletek, hogy felvegyék a jelentést arról, ami történt - mondtam. Anna felnézett rám, a szemei vörösek és duzzadtak voltak a sírástól. A szívem millió darabokra tört, mikor megláttam.
- O-oké - dadogta.
- Hazza, itt maradnál Eleanorral, míg ezt elintézem? - kérdezte Louis.
- Persze - mosolyogtam rá, és leültem Eleanor mellé, aki az asztalnál ült és Paulra és a rendőrökre nézett. Louis megfogta Anna kezét, ahogy elmentek. Szinte biztos vagyok benne, hogy hallottam, ahogy Anna azt mondja Louis-nak, hogy ne hagyja magára. Utáltam, hogy ennyire félt.