Fordított szavak és hazugságok

II. évad // 6. rész

Louis szemszöge
Másfél napja, hogy Liam beadta Annának az altatót, és azóta egyszer sem ébredt fel. Normál esetben aggódnánk érte, de tudjuk, hogy ez csak azért van, mert Mia szerint hónapok óta nem aludt. A testének szüksége van az alvásra, és ezt csak az altató tudta elérni nála. Már csütörtök van, kora délután, és mindannyian bevásárolni indultunk.
- Harry nem jön. Nem érzi magát túl jól - mondta Emily, ahogy bejött a konyhába, ahol mindannyian álltunk.
- Mi a baja? - kérdezte anya.
- Nagyon fáj a hasa. Én is itt akartam maradni, hogy rajta tartsam a szemem, de azt mondta, hogy menjek veletek - sóhajtotta Emily.
- Hát persze, szívem. Oké, mivel Harry itthon marad, már megoldódott egy problémánk, úgyhogy induljunk - mosolygott ránk anya. Mivel Anna ilyen hosszú ideig aludt, nem akartuk, hogy egyedül maradjon a házban, és eddig próbáltuk kitalálni, hogy ki maradjon itthon vele. A gond az volt, hogy senki nem akarta kihagyni a bevásárló körutat, de mivel Harry maradt, mind mehettünk. Anyára mosolyogtunk, és a bejárati ajtóhoz indultunk a többiekkel.
Harry szemszöge
Nem tudom, hogy mit ettem tegnap, ami ennyire nem esett jól, de szarul éreztem magam. Egész éjjel fent voltam, hánytam; gyakorlatilag a fürdő padlóján töltöttem az éjszakát.
Mondhatni mérges voltam Emilyre, mert egyszer sem kérdezte meg, hogy jól vagyok-e. Csak kényelmesen aludt tovább az ágyban. Tényleg kedvelem őt, de néha igazán önző tud lenni. Mikor Emily megkérdezte, hogy velük megyek-e vásárolni, nemet mondtam, annak ellenére, hogy már kissé jobban érzem magam. Az ágyban pihenve akarom tölteni a napot, hogy remélhetőleg meggyógyuljak a hét hátralévő részére. Miután mindenki elment, kikeltem az ágyból és vettem egy forró zuhanyt. Szerencsére, úgy tűnt, hogy ellazítja az izmaim, és megnyugtatja a hasamat.
Épp kimentem a hálóból, mikor egy alacsony test ütközött nekem.
- Bocsi - sütötte le a szemét Anna, próbálta kerülni a szemkontaktust.
- Semmi baj. Most ébredtél? - kérdeztem. Már elég régóta aludt.
- Igen. Nem tudod, mennyit aludtam? A testem tökre lemerevedett, úgyhogy nem hinném, hogy csak egy éjszaka volt - kérdezte félve. Tényleg kellemetlenül érzi magát mellettem, gondoltam magamban.
- Körülbelül másfél napot - feleltem egyszerűen.
- Komolyan? - döbbent le, mire bólintottam.
- Ez van, ha nem alszol nyolc hónapig - mondtam könnyelműen, de a tekintete alapján, nem értette a „viccet" Anna motyogott magában valamit, mikor elment mellettem, amit nem nagyon tudtam megérteni, majd lement a lépcsőn. Követni kezdtem őt csendben, és mindkettőnknek ugyanaz volt az ötlete, hogy a konyhába menjen. Odament a kenyértartóhoz, kivett két szeletet és betette a pirítóba.
- Miért vagy ilyen sápadt? - kérdezte pár perc csend után. Meglepődtem, hogy egyáltalán hozzám szólt.
- Csak nem vagyok jól - mondtam, ahogy magamnak is csináltam pirítóst, míg ő a sajátját kente meg vajjal.
- Ó - bólintott. Néztem, ahogy befejezi a vajazást, és aztán odasétál a szekrényhez és kivesz egy poharat, mielőtt megtölti narancslével. - Akkor, tudasd velem, ha haldokolsz, hogy hívhassak mentőt. Amúgy, ne zavarj - jegyezte meg gorombán, ahogy megfogta a tányérját és a poharát, majd kiment a konyhából.
- Ribanc - motyogtam magamban. Elfordultam és elvettem a pirítóst, tányérra raktam és én is megvajaztam, hogy legyen valami íze. Elvettem egy Sprite-ot, és mikor végeztem, leültem az asztalhoz, hogy megegyem a villásreggelimet.
Mikor megettem mindet, lassan visszamentem a szobámba. Bementem, és nagyon hideg volt, úgyhogy úgy döntöttem, hogy kiállok az erkélyre egy kicsit napozni, mielőtt lepihenek. Odasétáltam az ajtókhoz, és épp annyira nyitottam ki őket, hogy kiférjek közöttük. Gyorsan elbújtam a fal mögé, mikor megláttam Annát, hogy a lépcső tetején ül és telefonál valakivel. Már vissza akartam menni a szobámba, de megálltam, mikor megszólalt:
- Négy napja vagyok itt, és eddig csak dráma volt. Már haza akarok menni. Csak vissza Los Angeles-be, még csak vissza se akarok nézni - hallottam, ahogy Anna mondja a telefonba. Hirtelen kíváncsi lettem, hogy mit fog még mondani, ezért maradtam és hallgatóztam. - Tudom, hogy hiányoznának, de ha velük kell lennem, akkor vele is...
Rólam beszél, gondoltam magamban.
- Nem, nem akarok vele lenni. Ő volt a srác, akibe szerelmes lettem. A srác, akivel le akartam élni az életem, és egy nap majd gyerekeket nevelni. - A szívem összeszorult, mikor így halottam rólam beszélni. Nem tudtam, hogy ő is így érzett velem kapcsolatban. - Nem, nem hinném. Tudod, rossz dolgok történtek, mikor Los Angeles-be költöztem - magyarázta, miközben a hajába túrt.
Miről beszél? Mi történt?
- Kétlem. Mármint, miért mennék vissza oda, ahol mindenki utál? Még mindig úgy ismernek, mint a lányt, aki megcsalta Harry Styles-t - felelte idegesen és megbántva. - Tudom, nem csaltam meg, de úgy tűnik, senki nem hiszi el. Legalábbis az a személy nem, aki számítana... Tudom, mert azt mondtam neki, hogy már nem érdekel többé, de hazudtam. Fáj, hogy nem hisz nekem. Fáj, hogy már nem szeret - mondta. Szipogni kezdett, és a kézfejét használta, hogy megtörölje a szemeit. - Továbblépett egy tízszer csinosabb lánnyal.
Már majd meghaltam, hogy tudjam, ki az, akivel telefonon beszél Anna. Ki az, akinek ilyen könnyen megnyílik?
- Nem tudom, mit akarok, kivéve azt, hogy boldog legyek, és már nyolc hónapja nem is voltam igazán boldog... Igen, a ruhakollekcióm remekül megy, és az utolsó szemesztert is kitűnőre zártam, de nem vagyok igazán boldog. - Nem tudtam megállni, elmosolyodtam, mikor azt mondta, hogy remekül halad a tervezésben, és kitűnőre végzett. Anna mindig komolyan vette a sulit, és mindig is egy sikeres kollekciót akart tervezni.
- Nem tudom, hogy bármelyikük is boldoggá tudna tenni. Elvesztették a bizalmam, és nem tudom, hogy újra vissza tudnák szerezni. Az egyetlen, akiben megbízom, az anya és a húgaim... Nem, Louis-ban se - mondta. - Megmondtam nekik, hogy megbocsátok, de nem tudom elfelejteni, úgyhogy igen, ez azt jelenti, hogy nem bízok meg bennük. Remélem, egy nap majd igen, de nem igen számítok rá - vallott be Anna. - Igen, pontosan. Hát, akkor megyek és válaszolok pár e-mailre, úgyhogy majd később beszélünk - mondta Anna, miközben felállt a lépcsőről.
Gyorsan a fal mögé rejtőztem, hogy ne vegyen észre.
- Szia. Én is szeretlek - köszönt el, majd bontotta a vonalat. Megfordult, és éreztem, hogy az irányomba néz. Visszafojtottam a lélegzetemet, hogy ne gyanítsa meg, hogy ott vagyok. Sóhajtott, majd megrázta a fejét alig láthatóan, mielőtt visszament a szobájába és magára zárta az erkélyajtót. Kíváncsi vagyok, mire gondolhatott, tűnődtem és visszamentem én is a szobámba. Bezártam az ajtókat magam mögött és az ágyhoz mentem, hogy bebújjak a paplan alá. Amint a fejem hozzáért a párnához, a szemhéjaim elnehezültek. Álmomban is azon gondolkoztam, hogy mi történhetett Annával, míg Los Angeles-ben volt.