Fordított szavak és hazugságok

I. évad // 43. rész

Anna szemszöge
Harry bealudt a kanapén, amint megettük a vacsorát. Miután én is végeztem, felkeltem és elmentem a sulis dolgaimért. Van néhány dolog, amit meg kellene tanulnom a holnapi dolgozatra. Mikor visszaültem a kanapéra, Harry gyakorlatilag az ölembe tette a fejét. Nem tudtam mást tenni, csak elnevettem magam. Lehet, hogy felnőtt már, de meg mernék esküdni, hogy néha még mindig egy gyerek. A szemem forgattam viselkedésére, majd elővettem a papírjaim és tanulni kezdtem.
Egy órával később Harry telefonja folyamatosan csörgött, üzenete jött. Ha nem tanulnék, nem bánnám, hogy újra és újra megcsörren, de elvonta a figyelmem. Körbenéztem a telefonját keresve, de nem láttam sehol. Biztos a zsebébe van, gondoltam. Nem akartam őt felkelteni, de válaszolnia kellett, aztán meg felmenni és lefeküdni.
- Harry, kelj fel - ráztam meg kissé a vállát. Válaszul morogni kezdett és elfordult, tehát arca a hasam fele volt. Megböktem az orrát. - Harry, kelj fel, és vedd fel a telefonod - mondtam, ahogy továbbra is bökdöstem őt.
- Mi az? - kérdezte rekedten.
- Megnéznéd, hogy ki üzenget neked, hogy végre leálljon az az idegesítő csörgés? Próbálok tanulni a holnapi tesztre, és az őrületbe kerget ez a hang - nyafogtam. Nem mondott semmit, csak felkelt és előhúzta a zsebéből a készüléket. A képernyőre nézett és vágott egy grimaszt.
- Valami gond van? - kérdeztem.
- Hát, jött vagy tíz üzenetem Louis-tól, anyámtól, és a nővérem is írt - mondta, míg szabad kezével a hajába túrt.
- Mit akar anyud és a nővéred? - kérdeztem. Arra nem voltam kíváncsi, hogy Louis mit üzent.
- Úgy tűnik, hogy a hétvégén Londonba jönnek egy bevásárló körútra, és el akarnak menni velünk vacsorázni, míg itt vannak - vallotta be idegesen.
- Mindkettőnkkel? - kérdeztem, hogy biztosra menjek, jól hallottam-e.
- Igen. Nem láttak a kerti parti óta, és az azóta volt, hogy először beszéltél Louis-val - válaszolta. - Ha nem akarsz menni, az sem baj, de figyelmeztetlek, hogy akárhányszor feljönnek Londonba, nálam alszanak. És mivel nem úgy nézel ki, mint aki egyhamar megbocsát Louis-nak, azt hiszem, nincs más választásod, mint hogy eljössz a családommal vacsorázni - mondta egyértelműen. Majdnem úgy tűnt, hogy rosszul érinti, amiért nem mondtam igent elsőre a vacsorára az anyjával és a nővérével.
- Nem arról van szó, hogy nem akarok, csak ideges lettem. Tudom, hogy találkoztam velük a kerti partin, de őszintén, nem is akartam ott lenni, és kiakasztotta mindenkit aznap. Szóval, ez olyan lesz, mintha holnap találkoznék velük először, és ez ijesztő - vallottam be.
- De már találkoztál velük, úgyhogy nem lesz annyira rossz, ráadásul ott leszek veled - fogta meg a kezem Harry, és összekulcsolta ujjainkat.
- Csak hogy tudd előre, ha nagyon csendes leszek, az valószínűleg azért van, mert kényelmetlenül érzem magam - mondtam mosollyal az arcomon.
- Akkor ez azt jelenti, hogy megmondhatom nekik, hogy mindketten megyünk? - kérdezte reménykedve. Egyszerűen bólintottam, mire felállt és magával rántott a padlóra.
- Tönkreteszel engem is, és a jegyzeteimet is. - Próbáltam nem elnevetni magam.
- Bocsi - állt fel, majd engem is felsegített.
- Üzenj anyádnak és a nővérednek, aztán menj és feküdj le, mert még most is fáradt vagy, látom rajtad. Én még tanulok egy kicsit - mondtam neki, mielőtt visszaültem a kanapéra.
- Mióta tanulsz már? - kérdezte, ahogy a telefonját nyomkodta.
- Miután megettem a vacsorát, kábé akkor, mikor elaludtál - nevettem.
- Bocsi, hogy elaludtam. Hosszú egy nap volt - mosolygott rám.
- Tudom, és semmi baj. Aludnod kellene. Ó, és lehet, hogy holnap később érek haza - szóltam.
- Azt hittem, hogy tegnap azt mondtad, péntekenként egykor már itthon vagy? - kérdezte, bár sokkal inkább kijelentésnek hangzott.
- Általában igen, de van egy projekt, amin Kasey-vel dolgozunk, és nála leszek. Vacsira már haza fogok érni - mondtam Harrynek.
- Oké. Anya és a nővérem holnap reggel jönnek Londonba, úgyhogy mire ideérsz, már itt lesznek - mosolygott, és csillogott a tekintete, mikor ezt mondta. Igazán szeretheti az anyját és a nővérét. Tényleg anyuci kicsi fia, de nem zavar, szerintem ez aranyos.
- Rendben - válaszoltam.
- Ha akarod, hogy érted menjek Kasey-hez, csak írj, és ott leszek - ajánlotta fel.
- Azt mondta, hogy elhoz, miután végeztünk, de ha változik a terv, majd szólok. Most pedig hagyj végre békén, hadd tanuljak - vigyorogtam Harryre. Felemelte kezeit védekezően, és figyelmét újból a telefonja felé irányította.
- Megyek és lefekszem. Felhívom Louis-t és megmondom neki, hogy életben vagy, hogy végre abbahagyja az állandó üzengetést. Ne tanulj sokáig - hajolt le Harry és megcsókolta a fejem búbját.
- Oké, jó éjt, Harry. - Nem is figyeltem arra, amit Louis-ról mondott.
- Jó éjt - mosolygott rám, majd felment a lépcsőn. Visszafordultam a jegyzeteim felé. A holnapi hosszú egy nap lesz...
~*~
Harry szemszöge
Mire felkeltem reggel, Anna már elment. Nem kellett ma bemennem a stúdióba, mert Niall és Zayn bent voltak, így tovább alhattam, anya és Gemma pedig csak most értek ide a lakásomra.
- Egész hétre jöttetek? - kérdeztem, mikor megláttam, mennyi bőröndöt hoztak magukkal.
- Ezek üresek. Csak hoztunk pluszba pár bőröndöt a dolgoknak, amit ma és holnap veszünk - mosolygott rám Gemma.
- Túlságosan is szerettek vásárolni - forgattam a szemem.
- A szemed már nem is kék és fekete - ért hozzá a bőrömhöz anya óvatosan. Múlt szombaton felhívtam őt, és tanácsot kértem, hogyan kezeljem ezt az egészet Annával és Louis-val. Nem mondtam el neki a részleteket, csak úgy egy-két mondatot a történtekről. Anya volt az egyetlen ember, akivel mindent megosztottam, mindig ő az első, aki megtudja, ha valakivel találkozgatok.
- Igen, Anna folyton kéri, hogy legalább egyszer jegeljem le egy nap - mondtam.
- Okos egy lány - mosolyodott el anya.
- Sajnos a saját bőrén tapasztalt - mondtam szomorúan. Elmondtam anyának és a nővéremnek Anna múltját, és természetesem mindent tud arról, hogy mi történt az amerikai turnén.
- Erős lánynak tűnik, Harry. Most pedig, menjünk beljebb és találjuk ki, hogy mit csinálunk vacsorára - javasolta.
- Én arra szavazok, hogy maradjunk itthon és főzzünk, ahelyett, hogy elmenjünk és ránk támadjanak a fotósok és a rajongók - mondta ki a véleményét Gemma, ahogy mindig is tette. Imádom őt ezért.
- Elkészíthetem a kedvencedet, Harry - éljenzett anya.
- Nekem megfelel - sétáltam be a lakásba.
- Merre van Anna?
- Suliban, aztán meg egy barátjához megy, hogy együtt dolgozzanak a projektjükön. Vacsira itthon lesz.
- Ó, oké - mosolygott anya. - Addig menjünk, üljünk le és beszélgessünk - fogta meg a karom, és elkísért a kanapéig.
Anna szemszöge
- Ugh, iszonyú fáradt vagyok, Kasey. Aludni akarok - nyafogtam, ahogy a lakására értünk.
- Tudom, de mindjárt kész vagyunk. Csak elvégezzük az utolsó simításokat, és készítünk egy képet, ahol valamelyikünk felveszi a ruhát - nyugtatott meg.
- Oké, csináljuk - nyögtem.
- Kezdjük a vágással az oldalán, aztán jöhet az öv - javasolta.
~*~
- Említettem már, hogy mennyire tetszik ez a szerelésed? - kérdezte a semmiből Kasey.
- Igen, vagy hússzor - grimaszoltam. Nem is viseltem semmi különlegeset, csak fekete csőnadrágot, fehér pólót, amit begyűrtem a nacimba, és egy farmerdzsekit, aminek felhajtottam az ujját. Meg persze rajtam volt a fekete bokacsizmám.
- Hát, akkor is tetszik. Nem is, mert imádom - javította ki magát.
- Akkor köszönöm, még egyszer - nevettem el magam. Kasey-vel elkezdtünk készülni a fotózáshoz, és örültem, hogy ő vette fel a ruhát, így nekem nem kellett átöltöznöm.
- Nagyon jól néz ki. Tökéletes az esése - mondta.
- Egyetértek - mosolyodtam el, mielőtt készítettem pár képet róla a ruhában.
- Anna, a telefonod rezeg - szólt Kasey, mikor elsétált, hogy levegye a ruhát.
- Köszi - mentem a készülékért.
Harry: Hé, bébi! Mikor fogsz hazaérni? Anya főz vacsit, úgyhogy tudni szeretné, mikorra legyen készen.
Anna: Épp most rakunk rendet, aztán hazavisz Kasey. Egy óra múlva?
Harry: Oké, jól hangzik. Hamarosan találkozunk, szerelmem. Xx
- Minden rendben? - ijesztett meg hirtelen kérdésével Kasey.
- Igen, csak Harry volt, hogy mikor indulok haza - válaszoltam.
- Ó, tényleg, a városban van az anyja és a nővére - mosolygott, mire bólintottam. - Akkor tegyük be a ruhát a zacskóba, és elviszlek Harryhez. Majd kinyomtatom a képet, mikor hazaértem.
Harry szemszöge
Ideges vagyok, hogy Anna hazajön és az anyámmal és a nővéremmel fogunk vacsorázni. De, csak mert tudom, hogy ő mennyire ideges. Hallottam, ahogy a bejárati ajtó kinyílik, majd be is csukódik, úgyhogy elkeltem a kanapéról és odamentem. Elmosolyodtam, mikor megláttam Annát, hogy lepakol az asztalra.
- Szia, édesem - mentem hozzá, és magamhoz húztam.
- Szia.
- Ó, Anna, annyira örülök, hogy megint látlak - lökött arrébb anya, és megölelte Annát.
- Én is örülök - ölelte vissza Anna.
- Gyere, mindjárt kész a vacsi. Gemmának és nekem vannak történeteink, amiket el akarunk mesélni, mikor még Harry kissrác volt.
- Anyaaa - nyögtem fel. Csak leintett, és Annával a konyhába mentem. Van egy olyan érzésem, hogy számomra nagyon hosszú vacsorának nézünk elébe.