Fordított szavak és hazugságok

II. évad // 4. rész

Anna szemszöge
Miközben arra vártam, hogy mindenki lefeküdjön, morgást és nyögéseket hallottam a mellettem lévő szobából. A fejtámla a falnak ütközött a fejem mögött.
- Harry - hallottam, ahogy egy lány a nevét nyögi, és azonnal tudtam, hogy ki szobája az.
Harryé.
Ilyen az én szerencsém, hogy a mellettem lévő szoba Harryé és a barátnőjéé. Hogy nem jöttem rá eddig, hogy egymás melletti szobánk van, fogalmam sincs. Valószínűleg, ő sem tudja, hogy én vagyok mellette, de attól még figyelembe vehetné, hogy mások is vannak a házban. Esküszöm, ha megtudom, hogy tudta, hogy én vagyok a szomszéd szobában, iszonyú mérges leszek, mert akkor ezt csak azért csinálja, hogy bántson.
Felkeltem az ágyból és az ajtóhoz mentem. Hajnali két óra volt, úgyhogy szinte biztos vagyok abban, hogy a többiek már alszanak. Nos, a „szomszédaimat"leszámítva. Csendesen kimentem a szobámból, bezártam magam mögött az ajtót, mielőtt lementem a földszintre. Megkönnyebbültem, mikor láttam, hogy senki sincs lent. A konyha felé fordultam és felkapcsoltam a mikró lámpáját, így nem lett túlságosan nagy fény, hogy bárki is észrevegye. A hűtőhöz léptem és kivettem pár epret, áfonyát, málnát, kivit, és egy banánt. A szigetpultra tettem őket, mielőtt a szekrényből elővettem egy tálat és egy kést, hogy felvághassam a gyümölcsöket. Miután mindent megszereztem, leültem a pultnál és elkezdtem felvágni a dolgokat. Éhes voltam, ezért egy nagyobb adag gyümölcssalátát akartam készíteni. Amikor a banánt vágtam fel, egy nagy csattanást hallottam meg magam mellől, és megugrottam, belevágtam a tenyerembe.
- Basszus - szűrtem a fogaim között. A tenyeremből ömlött a vér.
- Jól vagy? - hallottam meg a mély, rekedt hangot. Tudtam, hogy ki volt az, ezért csak levegőnek néztem őt és a mosogatóhoz léptem. Megnyitottam a hidegvizet, majd vonakodva alá tettem a tenyerem. Összerezzentem, mikor a víz hozzáért a vágáshoz. Nem úgy nézett ki, mintha a vérzés elállna bármikor is a közeljövőben.
- Gyere, hadd nézzem meg - mondta ugyanaz a hang.
- Jól vagyok - horkantottan. Sóhajtott és megfogta a kezem gyengéden, kissé megnyomta. Ismét összerezzentem a fájdalomra, ami belenyilallt a tenyerembe, és végigfutott a kezemen.
- Bocsi - mormogta Harry. A sérült kezem remegett a fájdalomtól, és a testem többi része is remegett, mert Harry mellettem állt és hozzám ért. Elzárta a vizet és a konyhaasztalhoz vezetett.
- Ülj le, és tartsd a papírtörülközőt oda - utasított. Nem mertem ránézni, úgyhogy csak tettem, amit mondott. Pár perccel később visszajött egy törlővel és elsősegélydobozzal a kezében.
- Hadd lássam - mutatott a tenyeremre. Felé nyújtottam a kezem, és hagytam, hogy levegye róla a papírt.
- Még mindig vérzik, bár nem hinném, hogy össze kéne varrni - állapította meg. Felvette a törlőt, és a tenyeremre nyomta erősen. Beharaptam az ajkam, hogy visszafojtsam a kitörni készülő sikolyokat. Annyira fájt, és még így is, hogy próbáltam, nem tudtam visszatartani a könnyeimet. Mikor a könnyeim lefolytak, mind Harry kezére ment, amivel az én kezemet fogta.
- S-sajnálom - dadogtam halkan. Szégyelltem magam, amiért sírok, és mert most döbbentem rá, hogy mit is viselek: egy túlméretezett Rolling Stones pólót, ami még a combom közepéig se ér le, és egy bugyit.
- Nem akartalak megijeszteni. Nem hittem, hogy bárki is van lent - szólalt meg pár perc csend után Harry. Csak megvontam a vállam, és továbbra is kerültem a szemkontaktust.
- Még kitisztítom a sebet és bekötözöm, hogy elálljon a vérzés. Holnap Jay vethetne rá egy pillantást - fektette a kezem a lábára, mielőtt kinyitotta az elsősegély dobozt. Egy pár fekete bokszert viselt, úgyhogy az nem kifejezés, mennyire kellemetlenül éreztem magam.
- Csípni fog - mondta, mielőtt ráfújt valamit a vágásra. Összeszorítottam a szemem, és próbáltam kizárni a fájdalmat. Még tett néhány dolgot, mielőtt bekötözte volna gézzel a sebemet. - Ennek ki kellene tartani éjszakára. Akarod, hogy felvágjam a gyümölcsöket, hogy meg tudd enni? - kérdezte, mire ledöbbentem.
- Miért vagy kedves hozzám? - csúszott ki a számon a kérdés, és végre a szemébe néztem.
- Segítségre volt szükséged, hogy kitisztítsam a sebed, és az én hibám volt, hogy véletlenül megvágtad magad - mondta lazán. - Na, kell segítség, vagy nem? - kérdezte, mikor nem válaszoltam.
- Magam is megoldom - mondtam. Harry a szemét forgatta, és odament a hűtőhöz. Felálltam és én is visszamentem a szigetpulthoz, ahol helyet foglaltam. Úgy döntöttem, hogy nem fogok több gyümölcsöt felvágni, hanem azt eszem meg, ami már kész van. Mikor ettem, magamon éreztem tekintetét. Felnéztem és láttam, hogy Harry engem bámul, banánt eszik. Lehetne ennél is kínosabb?
- Miért tetted? - kérdezte csendesen.
- Mit? - kérdeztem vissza zavartan.
- Hogy megcsaltál, mi mást? - csattant rám, mire kissé megugrottam nyers hangjától.
- Nem csaltalak meg - válaszoltam röviden.
- Hát persze, hogy megcsaltál.
- Hát, nem, oké? - Most én förmedtem rá.
- Akkor mondd el nekünk, hogy mi történt - hallottam meg egy hangot mögülem. Megfordultam, megláttam Louis-t, Liamet, Zaynt, és Niallt félig álmosan álldogálni. Meglepődtem, hogy itt vannak hajnali két órakor.
- Írtam nekik - mondta Harry.
- Miért? - Most már tényleg összezavarodtam.
- Mert Louis üzent, hogy hangokat hallott, és könyörgött, hogy jöjjek le vele, de mondtam neki, hogy én voltam, és te megvágtad a kezed, úgyhogy segítenem kellett neked - mondta Harry, és próbálta nem elnevetni magát Louis-on, amiért ilyen gyáva nyúl.
- Ez megmagyarázza Louis-t, de a többieket nem - szűrtem a fogaim között.
- Louis írt nekünk is, hogy jöjjünk le vele, de mondtuk, hogy nem, aztán mondta, hogy megsérültél, és most itt vagyunk - felelte Niall.
- Mintha bármelyikőtöket is érdekelné - motyogtam, miközben felálltam, hogy visszategyem a maradék gyümölcsöt a hűtőbe.
- Tényleg törődünk veled - szólalt meg Louis.
- Vicces, hogy így mutatjátok ki - csattantam rá, miközben a többiekre is néztem.
- Nézd, Anna, mind szeretünk, de nem csak Harryt bántottad meg, hanem mindannyiunkat - mondta Liam.
- Miért nem mondod el, hogy mi történt aznap éjjel? - kérdezte Zayn, bár inkább úgy tűnt, mint egy javaslat.
- Igen, tudni akarom - tette hozzá Harry.
- Nem mintha számítani. - Reméltem, hogy senki nem hall meg.
- Csak kurvára mondd el az igazat, míg meg van rá az esélyed - förmedt rám Harry, mire elöntött a düh.
- Az a srác Joey ex barátja volt, Johnny! Johhyval nem láttuk egymást már egy éve, úgyhogy megörültünk egymásnak aznap este. A képet akkor készítették, mikor elengedtük egymást egy baráti ölelésből. A keze a kibaszott fenekemen volt, mert plasztikai sebészhez akar menni, és olyasmi feneket akar, mint az enyém. Sosem csókoltam meg, és határozottan nem csaltalak meg, Harry! - kiabáltam neki suttogva. A többiek csak szótlanul néztek rám.
- A kép úgy néz ki, mintha... - dadogta Harry.
- Igen, és rólad is volt megannyi kép más lányokkal, miközben együtt voltunk, amin úgy nézett ki, mintha csókolóznátok és megérintenéd őket. De én tudtam, hogy nem tennéd meg velem - horkantam rá. Harry nem tudott semmi se mondani, csak rám bámult.
A többiekre néztem, és mindegyikőjük arcára más-más érzelem ült ki.
- Elegem van ebből a szarságból, megyek aludni. Ó, és Harry, nem akarom hallani, ahogy dugsz az új barátnőddel - vetettem oda neki, mielőtt kimentem a konyhából meg se várva a válaszát.
Harry szemszöge
- Tudtad, hogy a melletted lévő szobában van, hogy szexelhettél Emilyvel, miközben tudtad, hogy meg fog titeket hallani? - támadt rám Louis. Őszintén, mikor Emily csókolgatni kezdett, ellöktem magamtól, de azt akartam, hogy Anna is ugyanolyan rosszul érezze magát, mint én, mikor megláttam a képet róla és Johnnyról. Ezért kezdtem visszacsókolni Emilyt, és az egyik tett követte a másikat.
- Nem tudom, haver - hazudtam.
- Tökmindegy - forgatta szemeit Louis.
- Ti hisztek neki, srácok? - szólalt meg Niall.
- Ami azt illeti, én igen - mondta Zayn, mire döbbentem fordultam felé.
- Hogy hiheted el azt a hazugságot?
- Mert úgy tűnik, hogy ez az igazság - felelte Liam egyszerűen.
- Szóval, ti mind hisztek neki? - lettem mérges, amiért az úgynevezett legjobb barátaim nem az én pártomat fogják.
- Igen - válaszolták egyszerre.
- Hát, én nem. Nyolc hónapja volt rá, hogy előálljon ezzel a sztorival.
- Mondogasd csak magadnak, barátom, de mind tudjuk, hogy azért nem akarsz neki hinni, hogy ne érezd magad köcsögnek, amiért szakítottál vele és meg se hallgattad - mondta Louis.
- Megyek és lefekszem - jelentettem be, mielőtt kiviharzottam a konyhából. Felmentem az emeletre, és halkan bemásztam az ágyba, hogy ne ébresszem fel Emilyt.
- Hol voltál? - kérdezte álmosan.
- Csak ettem valamit - hazudtam megint.
- Oké - mondta, ahogy fejét a mellkasomra fektette. Köré fontam a karom, és lehunytam a szemem, hogy végre aludhassak.
~*~
Mikor felkeltem, az ágy üres volt, és a nap besütött az erkélyajtókon keresztül. Morogtam, és felültem, beletúrtam a hajamba, mielőtt oldalra toltam a tincseimet. Ránéztem az időre, és láttam, hogy már dél van.
Basszus, elaludtam - gondoltam magamban, miközben felálltam és a fürdőbe mentem. Elvégeztem a dolgom és úgy döntöttem, hogy kimegyek, megnézem, mit csinálnak a többiek. Nem láttam senkit se a nappaliban, ezért bementem a konyhába. Mikor odaértem, láttam, hogy Jay Anna tenyerét vizsgálja. Anna felnézett és megfeszült, mikor meglátott engem, így Jay is rám nézett a válla felett.
- Szia, Harry - mosolygott rám, majd visszafordult Anna keze felé.
- Sziasztok - mentem a hűtőhöz, és kivettem egy narancs juice-t.
- Tökéletesen tisztítottad ki és kötözted be Anna kezét. Köszi, hogy kisegítette múlt éjjel - mosolygott rám Jay ismét.
- Nem volt nagy ügy - öntöttem a pohárba a narancsléből.
- Próbáld meg nem bevizezni a tenyered. Tettem rá egy tapaszt, úgyhogy mostanra már nem kellene véreznie. Tartsd rajta a sebtapaszt és tekerd át gézzel. Kétszer kell cserélni naponta. Mikor elmegyek a boltba később, majd hozok gézt - magyarázta Jay Annának.
- Oké, köszönöm - mosolygott Anna édesen.
- Hol vannak a többiek? - kérdeztem Jaytől, mikor takarítani kezdett.
- A strandon fociznak. És én is oda igyekeztem - tette hozzá. - Anna, jössz? - kérdezte.
- Hmm, nem, azt hiszem, most passzolok. A nappaliban leszek - mosolygott.
- Oké, te meg gyere ki Harry, ha végeztél - mondta Jay, mire bólintottam. Jay befejezte a takarítást, mielőtt elment a nappaliból, és kiment. Anna nem sokkal utána hagyta el a konyhát. Sóhajtottam és követtem őt. Mikor beléptem a szobába, a kanapén feküdt és a plafont bámulta. Néztem, ahogy ott fekszik és ujjaival játszadozik.
- Hogyan kéne neked hinnem, mikor azt mondtad, hogy nem csókoltad meg? - nyögtem ki, miután néztem őr pár percig. Anna felült és szomorú, de mérges tekintettel méregetett.
- Reménykedtem, és valóban imádkoztam az elmúlt hónapokban, hogy majd meghallgatsz, és elhiszed, ha azt mondom, hogy nem csaltalak meg. De őszintén, már nem érdekelsz többé. Menj vissza a Barbie babádhoz - mondta, nyilvánvalóan Emilyre utalt. Anna felkelt és kiment a többiekhez, ezzel magamra hagyva a gondolataimmal.