Fordított szavak és hazugságok

II. évad // 5. rész

Anna szemszöge
- Anna, eljössz velem sétálni? - kérdezte tőlem Louis.
- Persze - feleltem röviden, mire elmosolyodott és megindult a strand felé.
- Miről akartál beszélni? Mert most nagyon nm vagyok veszekedős hangulatomba - mondtam, mikor a többiek már hallótávolságon kívül voltak.
- Bocsánatot akarok kérni, amiért nem hallgattuk meg a te verziódat arról az éjszakáról. Nem kellett volna az újságoknak hinnem. Még csak kifogásom sincs. Hagynom kellett volna, hogy megmagyarázd, de nagyon magával ragadott Harry fájdalma és dühe - hallgatott el, és vett egy mély levegőt. - Nem fogok hazudni, és azt mondani, hogy túllendültem már azokon az érzéseken az elmúlt hónapokban, mert nem. Mikor elmentél, még dühösebb lettem. Csak most értettem meg, hogy miért hagytál ott úgy, ahogy. Nem adtunk neked más esélyt, és sajnálom, ez nem volt fair. Meg tudsz valaha is bocsátani? - kérdezte. Most én vettem egy mély levegőt, miközben néztem a homokot a lábaimon.
- Louis, ha őszinte akarok lenni veled, meg tudok bocsátani, de elfelejteni nem, és nem tudom, hogy meg fogok-e tudni benned bízni. Az életemet is rád bíztam volna, és amint azt hitted, hogy elszúrtam valamit, eltaszítottál magadtól. Ez hogy lenne igazságos? Melletted álltam, mikor a Larry rajongók belelkesültek, és mérges lettél, ahogy bánnak Eleanorral. Ott voltam, mikor Eleanorral összevesztetek. Tartottam a hátam, mikor szükséged volt rám. És egyszer, mikor rád lett volna szükségem, Harry pártjára álltál. Persze, hosszabb ideje ismered őt, de testvérek vagyunk, Louis! Hagynod kellett volna, hogy beszéljek... mind hagynotok kellett volna, hogy megmagyarázzam aznap, ahelyett, hogy nekem estek - tártam ki neki a szívemet. Megállt a sétálásban, és felém fordult, így szemtől szembe álltunk egymással.
- A legnagyobb köcsögnek érzem magam a világon. Sok mindent másképp kellett volna tennem akkor, és az elmúlt nyolc hónapban. Mindent megteszek, hogy visszaszerezzem a bizalmadat - nézett a szemembe Louis.
- Nem ígérem, hogy meg fogok benned bízni valaha is, mert őszintén, nem tudom, hogy képes leszek-e rá, de hajlandó vagyok megpróbálni, és hogy normálisan viselkedjünk egymással - mondtam.
- Bármit elfogadok - mondta, miközben ölelésbe vont. Visszaöleltem őt, és kiengedtem a levegőm, amiről el is felejtettem, hogy bent tartottan. - Csak hogy tudd, Zayn, Liam, Niall és Eleanor is beszélni akarnak veled - közölte velem, mikor elhúzódott.
- Jó, de nekik is azt fogom mondani, mint amit neked.
- Azt hiszem, ez így fair - mosolyodott el halványan.
- Akkor leülök ide, és mondd meg nekik, hogy jöjjenek hozzám, és hogy túlessünk ezen mindenkivel - mondtam.
- Oké. - Majd visszament mindenkihez.
~*~
Tizenöt perccel azután, hogy meghallgattam Zayn, Liam, Niall és Eleanor bocsánatkérését, végre elmondhattam nekik is pontosan azt, amit Louis-nak is. Úgy tűnt, hogy megértik, hogy nem tudok bennük úgy megbízni, mint régen. Legalábbis egy darabig biztos nem.
Jelenleg egy gumimatracon ülök a medencében, és napozok. Nem szeretem az óceánt. Ráadásul, szárazon kellett tartanom a kezem, úgyhogy a medence tűnt a legjobb ötletnek.
- Anna, sajnálom, hogy ezt kell tennem, de elmegyek. Anya épp hívott, hogy a bátyámat komoly baleset érte, és haza kell mennem. Már összepakoltam és hívtam egy taxit, úgyhogy hamarosan indulok - mondta Mia. Felnéztem rá és láttam, hogy szemei vörösek és duzzadtak voltak.
- Jól leszel? - kérdeztem, ahogy kimásztam a medencéből olyan gyorsan, ahogy csak tudtam anélkül, hogy összevizezném a kezem. Nem is volt olyan egyszerű. - Visszavihetlek LA-be, nem kell taxiznod - mondtam.
- Tudom, de látom, hogy dűlőre jutottál Louis-val, és a többiekkel. Szeretném, ha maradnál és megpróbálnád jól érezni magad. Talán Harryvel is beszélő viszonyba lesztek, mire letelik a hét - kuncogott, mert már tudta, hogy az utolsó mondata úgysem fog megtörténni.
- Igen, végül is - forgattam a szemeimet, majd hallottam az autót dudálni.
- Mondd meg mindenkinek, hogy sajnálom, hogy el kell mennem, és köszönöm ezt a két napot. Majd írok, ha hazaértem - ölelt meg Mia, még így is, hogy folyt rólam a víz.
- Meg fogom, és írj, ha megtudsz bármit is a bátyádról. Maradj erős, és hívj vagy üzenj, ha szükséged van valamire - öleltem én is magamhoz.
- Köszi. Jobb lesz, ha megyek, mielőtt elmegy a taxi. Szia, Anna - mosolygott és integetett, ahogy kilépett a házból.
- Minden rendben? - kérdezte tőlem Perrie.
- Miának mennie kellett, és haza kell repülnie. A bátyját komoly autóbaleset érte - mondtam lehangoltan. Még sosem találkoztam senkivel a családjából, de tudom, hogy mennyit jelentenek neki, ezért csak elképzelni tudom, hogy most hogyan érezhet.
- Remélem, hogy minden rendben lesz vele - válaszolta Perrie, mire egyetértően bólintottam. - Hogy vagy? Zayn elmesélte, mi történt tegnap éjjel - mondta, én pedig magamban morogtam. Tudhattam volna, hogy Zayn mindent el fog mondani Perrie-nek.
- Jól vagyok. Már túl vagyok azon, hogy sajnáltassam magam, amiért Harry nem hallgat meg. Elmondtam neki az igazat, és csak ennyit tehetek. Ráadásul, ott van neki Barbie - bólintottam Emily és Harry felé, akik a homokban ölelkeztek.
- Tényleg úgy néz ki, mint egy Barbie - nevetett Perrie. Nem tudtam mást tenni, csak vele együtt nevettem.
- Mi olyan vicces, csajok? - jött hozzánk Zayn.
- Semmi - vágtuk rá, talán kicsit túl gyorsan is.
- Akkor jó - kuncogott.
- Nos, megyek és lezuhanyozok - mosolyogtam rájuk.
- Oké - vidult fel Perrie, majd visszament a strandra. Felvettem a törülközőm, és magam köré tekertem, mielőtt bementem a házba.
- Hova ment Mia? - kérdezte Zayn. Mia tényleg jó benyomást tett mindenkire.
- Épp most mondtam Perrie-nek, majd ő elmondja neked. Viszont, muszáj mennem, hogy lejöjjön rólam ez a klóros víz - mosolyogtam fel rá.
- Én is azt terveztem, hogy lezuhanyozok. Csak nekem homok került olyan helyekre, ahova nem szabadna - nevetett magán Zayn.
- Túl sok az infó - forgattam a szemem, és felmentem a lépcsőn. Hallottam, hogy Zayn a lépcső aljánál nevet még mindig. Mikor odaértem a fürdőhöz, lehámoztam a bikinim és megengedtem a forró vizet. Amint a hőmérséklet megfelelő volt, beléptem a zuhanyzóba, és megmostam a hajam, aztán kiöblítettem azt, mielőtt kondicionálót tettem rá. Gyorsan megmostam magam tusfürdővel, majd kiléptem a zuhanyzóból és magam köré csavartam egy törülközőt. Letöröltem a párát a tükörről, hogy megnézhessem magam. Sóhajtottam, mikor észrevettem a sötét karikákat a szemem alatt. Bárcsak tudnék aludni, mert ezek a karikák egyáltalán nem vonzóak. Bár, nem mintha bárki is rám nézne, de akkor is.
Kimentem a fürdőből és a bőröndömhöz mentem, hogy kivegyek egy pár fekete térdnadrágot, egy szürke tunikát, és fehérneműket, hogy felvegyem. Felfogtam a hajam, mielőtt odamentem az erkélyajtókhoz, kinyitottam őket, és kimentem az erkélyre. A korlátnak támaszkodtam, és néztem az ikreket, akik Niallt üldözték. Daisy nagyon belehabarodott Niallbe, és nem is próbálta meg ezt leplezni.
- Már nem szeret téged, ugye tudod? - hallottam Emily hangját. A jobb oldalamra fordultam, és ott állt ő, a legrövidebb nadrág volt rajta, amit valaha láttam. Meg egy has póló, ami inkább melltartónak nézett ki, mint pólónak.
- Mi? - kérdeztem felvont szemöldökkel.
- Harry, már nem szeret téged. Engem szeret, úgyhogy maradj távol tőle - csattant rám.
- Nem loholok utána. Ennyire hülye vagy, hogy nem látod, hogy próbálom magam távol tartani tőle? - kérdeztem. Dühösnek tűnt, amiért hülyének neveztem őt.
- Nem vagyok hülye. Csak féltékeny vagy, mert velem van, és nem veled - szűrte fogai között, miközben közeledett felém.
- Igen, tényleg igazad van. Annyira féltékeny vagyok, amiért megkaptad a fiút, aki az én szívemet törte össze, mert az újságokra hallgatott. Nem lepődnék meg, ha veled is ezt tenné - vallottam be. Nem hinném, hogy tetszett neki, amiért ilyeneket mondtam Harryről, mert a következő dolog, amire emlékszem, hogy az ökle érintkezik a jobb szememmel. Már vártam erre, úgyhogy megbotlottam, és azt hittem, hogy le fogok esni a lépcsőről, de valaki elkapott, mielőtt ez megtörtént volna. Felnéztem és láttam Liamet. Felettem állt, és a kezével fogta a derekam.
- Köszi - suttogtam neki. Elmosolyodott és segített lábra állni.
- Ez be fog kékülni és dagadni. Miért nem megyünk, és rakunk rá jeget? - javasolta Liam, miközben óvatosan megérintette a jobb szemem, ahol Emily megütött.
- Oké - egyeztem bele. Arrébb állt, és láttam Harryt, hogy Emily mellé áll és dühösnek látszik.
- Esküszöm Harry, hogy provokált - hallottam Emily hangját. Kibukott belőlem egy szarkasztikus nevetés.
- Láttam és hallottam az egészet, Emily - horkantotta Harry.
- Gyere, szerezzünk jeget - ölelte át a vállam Liam, mire bólintottam és lementem vele a lépcsőn. - Ülj le a kanapéra és mindjárt hozom a jeget - mosolygott. Bólintottam és a kanapéhoz mentem. A fejem és a szemem is lüktetett. Egy Barbie babához képest elég jól tud ütni.
- Tessék, és itt van Tylenol a fájdalomra, mert biztos vagyok benne, hogy rohadt érzés lehet- adta nekem Liam a két tablettát, meg egy pohár vizet. A tablettákra néztem, majd vissza Liamre, és lenyeltem őket. Odaadta a csomag jeget is, amit a szememre tettem.
- Anna? Emily mondani szeretne valamit - jött be Harry a nappaliba.
- Nem akarok semmit hallani abból a szájból - horkantam.
- Csak tesztelj - mondta Harry, mielőtt Emily is bejött a nappaliba.
- Sajnálom, hogy behúztam egyet. Totál nem kellett volna, és nem fog többet megtörténni - motyogta Emily, majd kifutott a szobából, vissza az emeletre.
- Ez annyira meggyőző volt - reagáltam szarkazmussal.
- Szerencséd, hogy egyáltalán bocsánatot kért - csattant Harry.
- Haz, miért nem mész fel, vagy valami... Annának fáj a feje, amiért Emily megütötte - állt ki mellettem Liam.
- Tökmindegy - mondta Harry, majd ő is felment.
- Csak próbálj meg ellazulni, bébi, hogy a Tylenol hamarabb hasson - mondta Liam, mire bólintottam és lefeküdtem a kanapéra. Lehunytam a szemem, remélve, hogy a fájdalom elmúlik. Ahogy ott feküdtem, a szemhéjaim egyre nehezebbek lettek, és mielőtt észbe kaptam, már aludtam is.
Louis szemszöge
- Liam, miért néz ki úgy, mintha a húgom holttestét cipelnéd? - kérdeztem Liamtől, mikor bejött a nappaliba.
- Nem halott, csak alszik - kuncog.
- Általában nem alszik olyan mélyen, úgyhogy ez hogy lehet? - kérdeztem kíváncsian.
- Mi adtál neki, haver? - kérdezte Harry, amikor ő is bejött a nappaliba.
- Hogy érted? - kérdeztem zavartan.
- Emily megütötte Anna szemét, ezért adtam neki egy kis jeget és Tylenolt - magyarázta Liam.
- Emily mit csinált? - kiáltottam.
- Hosszú sztori. Gondoskodtam Emilyről, Liam pedig Annáról - veregette meg a hátam Harry.
- Hát, adtam neki Tylenolt, de lehet, hogy altató volt. Így el tudott aludni - vallotta be Liam, Anna még mindig a kezeiben. Harryvel úgy néztünk rá, mintha őrült lenne. - Jézusom! Alvásra volt szüksége, ezért adtam neki valamit, ami enyhíti a fájdalmat, és segít neki elaludni. Úgy tesztek, mintha egyikőtök se használta volna ki az alkalmat - ment el mellettünk Liam.
- Igaz - vallottam be. Anna annyira fáradtnak tűnt, és Mia is megmondta, hogy sose aludt. Liamnek valószínűleg igaza volt, mi is ezt tettük volna.
- Felviszem a szobájába, és berakom az ágyba - mondta, majd felment a lépcsőn.
- Köszi - mondtam Liamnek, majd Harryhez fordultam: - Mi történt Emily és Anna között? - kérdeztem, mire leült és mindent elmesélt.