Fordított szavak és hazugságok

II. évad // 44. rész

Anna szemszöge
Pár napja, hogy visszaértünk Londonba, és Harryvel ezt alvással töltöttük. Ma helyszíneket nézünk meg az esküvő miatt. Vagy tíz hely van, ami szóba jött.
- Harry, fel kell kelned. Lassan mennünk kell - ültem Harry mellé az ágyon, a haját pedig hátranyomtam az arcából. Amint hozzáértem a homlokához, éreztem, hogy kissé meleg. - Jól érzed magad? - kérdeztem, mikor megmozdult és fejét az ölembe fektette, én meg a haját kezdtem simogatni.
- Fáj a torkom, a fejem meg lüktet - válaszolta rekedten. A hangja is eléggé érdes.
- Átütemezhetjük a mai napot. Megyek és csinálok egy kis teát - mondtam, majd fel akartam állni, de megfogta a csuklómat, hogy megakadályozzon.
- Nem fogjuk átszervezni a mai napot, jól leszek, csak lezuhanyozom - mondta. A hangja alapján tudom, hogy egy zuhany nem fog neki segíteni abban, hogy jobban érezze magát. Azt is tudom, hogy nem fogja megengedni, hogy felhívjam Rachelt, úgyhogy inkább bólintok és beleegyezem. - Csinálsz nekem teát? - kérdeztem, mikor mindketten felálltunk az ágyról.
- Persze. Fél óra múlva indulnunk kell, csak szólok - mondtam, mielőtt kimentem a hálóból.
~*~
Pár órája, hogy Harryvel eljöttünk otthonról és helyszíneket néztünk meg az esküvőre. Volt néhány elbűvölő, de egyik sem olyan, ami teljesen megfelelne. Harryvel éppen ebédelünk, mielőtt a hátralévő pár helyszínt tekintetnénk meg.
- Mi van, ha túl sokáig vártunk? Július 15-dike van, és október elsején már házasodunk. Mi van, ha a jó helyszíneket már lefoglaltál? - kérdeztem aggódva. Harry megfogta a kezem és a hüvelykujjával a kézfejem simogatta.
- Bébi, meg fogjuk találni a tökéletes helyszínt, megígérem. Ha várnunk kell az esküvővel, hogy tökéletes legyen minden, akkor azt tesszük. Bár van egy olyan érzésem, hogy a következő helyszín megfelelő lesz - nézett egyenesen a szemembe.
- Istenem, remélem. Nem akarok várni az esküvővel. Tetszik, hogy pár hónap és már házasok leszünk - mosolyogtam rá.
- Én is, bébi, én is... Azt hiszem, mennünk kéne, hogy ne késsünk - tette hozzá, míg rápillantott az órájára. Vettem egy mély levegőt és bólintottam. Mindketten felálltunk és kimentünk az étteremből, a Range Rover felé.
- Biztos, hogy nem akarod, hogy vezessek? Tudom, hogy nem érzed jól magad - mondta Harrynek, mikor odaértünk a kocsihoz.
- Biztos - mosolygott rám. Nem akartam vitatkozni vele, ezért csak bólintottam és beszálltam az anyósülésre. Ő is beült a vezető ülésre és beindította a kocsit, majd a következő helyszín felé igyekeztünk. Egy jó harminc percig utaztunk, mielőtt megérkeztünk. Mikor leparkoltunk az autóval, máris bűvkörébe kerültem az épületnek. Egy 1930-as évekbeli épületre emlékeztetett, ahol minden nő báli ruhát viselt a nap huszonnégy órájában.
- Hát, kívülről szép - jegyezte meg Harry.
- Igen, és remélhetőleg belülről is ugyanolyan, ha nem jobb - sóhajtottam. Harryvel kiszálltunk az autóból és a bejárathoz mentünk.
- Milyen volt az ebéd? - kérdezte Rachel, mikor meglátott minket. A bejárati ajtó előtt várt ránk.
- Jó volt, köszönjük - mosolyogtam rá.
- Akkor jó. Na, kezdjünk neki - mondta, majd odavezetett minket Harryvel egy francia ajtóhoz. Kinyitotta az ajtót és bementünk rajta. - Szóval, itt tartanánk a fogadást.
A szoba hatalmas volt, ahogy a belső magassága is. Az ablakok óriásiak és ovális formájúak, amiket gyönyörű barna függöny keretezett. Úgy nézett ki a terem, mint egy régi stílusos bálterem.
- Minden vendégnek lesz elég hely? Kétszázötvenen leszünk - mondta Harry.
- Ó, igen, uram. A terem még arra folytatódik - mutatott Rachel a falra, ami gyakorlatilag ajtókból állt.
- Mit gondolsz? - kérdezte Harry. Nem válaszoltam, túlságosan is le voltam nyűgözve a teremtől. Elképzeltem tizenkét kerek asztalt körbe a tánctér körül, ami a terem közepén kapna helyet. Mindegyik asztal üveg lenne magas vázával a tetején, amibe rózsák és néhány levendula díszelegne.
- Nagyon jól nézne ki levendulás fényekben - válaszoltam.
- Akkor ez azt jelenti, hogy tetszik? - nevetett Harry.
- Imádom. El tudom képzelni, hogy itt tartsuk a fogadást - mosolyogtam. - És te? Neked tetszik?
- Nekem is tetszik. Valójában, imádom - mosolygott, amitől nekem is csatlakoznom kellett hozzá.
- Megnézhetnénk a szertartás helyét? - kérdeztem. Egyre izgatottabb lettem, hogy végre megtaláltuk az esküvőnk helyszínét. Csak remélem, hogy a szertartás helye is ennyire tökéletes lesz.
- Persze, erre van - vigyorgott ránk Rachel. Harry megfogta a kezemet és követni kezdtük Rachelt kifele. Mindketten úgy döntöttük, hogy az esküvői szertartási a szabad ég alatt tartanánk. Mikor kiértünk, a szívem azonnal gyorsabban kezdett verni. Az első, amit láttam, az egy magas kilátótorony volt barna tetővel, és mind a négy oldalán tiszta függönyökkel volt letakarva. A hátsóudvar az egyik legzöldebb gyeppel volt leterítve, amit valaha is láttam.
- Tökéletes - suttogtam magamban, mire Harry megszorította a kezem.
- Ez tökéletes - mosolygott le rám.
- Lefoglaljátok? - kérdezte Rachel. Csak felnéztem Harryre és rámosolyogtam, mire bólintott.
- Igen, lefoglaljuk - mondta Rachelnek, majd bólintott, hogy kövessük.
Miután elvégeztük a papírmunkát, hivatalosan is megvolt a helyszínünk. Harryvel most jöttünk haza pihenni. Vagyis, Harry pihent, én meg kitakarítom a házat, mivel Anne, Gemma és anya holnap jönnek. Anya Louis-nál és Eleanornál fog addig lakni, de Anne és Gemma itt alszanak nálunk. Holnap megyünk menyasszonyi ruhát próbálni a lányokkal.
- Anna! - kiáltotta Harry az emeletről. Megszárítottam a kezeimet - éppen edényeket mostam el -, és felmentem a szobánkba. Mikor bementem, ledöbbenve láttam meg Harryt, ahogy teljesen meztelenül áll a szoba közepén. Elfordítottam a fejem, hogy ne kapjon rajta, míg éppen a testének azon részét bámulom, ami most elég boldog.
- Van egy kis problémám - vigyorgott rám Harry.
- Azt látom - kuncogtam idegesen, de még most is kerültem a szemkontaktust. Hallottam, ahogy odajön hozzám és nagy kezeit a csípőmre helyezi. Lehajolt és csókolni, szívni kezdte a nyakamat. Megpróbáltam visszatartani a nyögéseimet, de elbuktam, mikor a gyenge pontomhoz ért.
- Azt hittem, beteg vagy? - kérdeztem, miközben próbálkoztam nem arra gondolni, hogy mennyire beindít.
- Jobban érzem magam - motyogta a nyakamra. Elhúzódott tőlem és áthúzta fejem felett a pólómat, mielőtt még tiltakozhatnék. Nem mintha tiltakoznék, de... a gondolataimat félbeszakította, mikor felemelt és az ágyra dobott.
~*~
- Basszus, ahhoz képest, hogy beteg vagy, elég erős is - nevettem, miközben mindketten az ágyon feküdtünk és próbáltuk visszanyerni a szívverésünket. Nem válaszolt, csak elvigyorodott és rám kacsintott. - Bármennyire szeretném veled tölteni az éjszaka hátralévő részét az ágyban, be kell fejeznem a takarítást a konyhában. Kérsz levest, vagy valamit? - kérdeztem Harryt, mikor felálltam. Felvettem a pólómat és áthúztam a fejemen. Szerencsére, az anyag hosszú volt, így a combom közepéig ért.
- Inkább valamit - jegyezte meg szemtelenül.
- Erre az éjszakára már elég volt - mondtam. Nem vicceltem, mikor említettem, hogy milyen erős...
- Hah, mondanám, hogy sajnálom, de attól tartok, nem lenne igaz - nevetett, mire a szemem forgattam és felálltam az ágyról.
- Miért öltöztél fel? Meztelenül is takaríthatsz - mondta Harry.
- Miért vagy ilyen rohadt kanos? - kérdeztem tőle nevetve, és épp időben néztem oda, hogy lássam, megvonta a vállát. Kinevettem Harryt, majd odamentem hozzá, hogy megcsókoljam. Épp hogy összeért ajkunk, elhúzódtam és kifutottam a szobából, mielőtt még magához rántott volna az ágyon.
- Ribanc! - kiáltotta utánam, de csak nevetve mentem le a konyhába.
~*~
Ma van a nap, mikor elmegyünk menyasszonyi ruhákat nézni. Anne és Gemma ma reggel értek ide, és még képeket is hoztak ruhákról, amiket fel kell szerintük próbálnom. Azt hiszem, egy normális embert ez felidegesítene, de hálás vagyok, mivel semmi ötletem sincs, hogy milyen típusú ruhám legyen...
- Anna, kész vagy? - kérdezte Anne.
- Igen, csak hadd szóljak Harrynek, hogy elmegyünk - mosolyogtam. Bólintott, én pedig a hálószobánk felé mentem. Harry az ágyat nyomta betegen! - Szia, bébi. Most megyünk, de vacsira már itthon leszünk. Azt hiszem - nevettem el magam.
- Oké, érezd jól magad - mosolygott halványan. Odamentem hozzá és megcsókoltam a homlokát. Ma reggel lázasan ébredt fel, és alig volt hangja.
- Aludj, és ne beszélj, ha nem muszáj. Szeretlek, és később találkozunk - mondtam, mielőtt kijöttem a szobából. Hallottam, ahogy mondta, hogy „én is szeretlek", majd bezártam a szobaajtót.
- Oké, mehetünk - mosolyogtam Anne-re és Gemmára. Mindketten bólintottak és kisétáltunk a házból, Harry Range Roveréhez. Beszálltam a vezető ülésre, és az esküvői ruhaszalon felé vezettem. A többiekkel ott találkozunk.
- Izgulsz? - kérdezte Gemma.
- Igen, de ideges is vagyok. Mi van, ha nem találok ruhát?
- Meg fogod találni, még ha egy egész nap is kell hozzá - nevetett fel Anne.
- Hát, remélem, hogy azért nem tart el egész napig - mondtam komolyan.
- Egyet értek, de akkor is veled maradnánk és boldogan csinálnánk végig, ha az egész nap kellene hozzá - szólalt meg Gemma, majd kellemes csendben ültünk, míg meg nem érkeztünk.
- Oké, itt is vagyunk. Menjünk - mondtam, miközben leállítottam az autót és kiszálltam a kocsiból. Ahogy a bejárat felé igyekeztünk, a szívem egyre gyorsabban kezdett verni.
- Szia, Anna - mosolyodott el Perrie, mikor beléptünk az üzletbe. Mindannyian üdvözöltük egymást a recepciónál.
Órák teltek el, és valószínűleg felpróbáltam vagy harminc ruhát, de még mindig nem találtam meg a megfelelőt. Kezdtem stresszes lenni. Az első öt ruha után már rájöttem, hogy nem akarok habos-babosat. Gyönyörűek voltak, de nem nekem. Úgy éreztem, hogy a ruha visel engem, és ez nem tetszett. Perrie és Eleanor még arra is rávettek, hogy felpróbáljak néhány vintage stílusút, de azok sem voltak jók. Most éppen sellő fazonú ruhákat próbálok.
- Próbáld fel ezt - mondta Callie, a stylist, mire bólintottam és segített belebújnom. Ahogy befűzte a ruha hátoldalát, magamra bámultam a tükörben. A ruhának A-vonalú nyakkivágása volt, és ráfeszült a testemre, de a combom közepénél már szétágazott az anyag. (kép) Az egész testrésze a ruhának ékkövekkel volt díszítve... Gyémántoktól egészen a gyöngyökig. Elég aprók voltak, de akkor is adtak valami a ruhának, hogy az ne legyen unalmas.
- Megmutatod? - kérdezte Callie, mire bólintottam és rá mosolyogtam. Kisegített az öltözőből, és a lányokhoz mentünk, akik várták, hogy láthassák a következőt. Amint megláttak, a szemük felcsillant és széles mosolyra húzták szájukat.
- Ó, Istenem, Anna, ez csodálatos - szólalt meg anya, mire egyetértően bólintottam.
- Lenyűgözően nézel ki benne. Hogy érzed magad? - kérdezte Lou.
- Gyönyörűen - mosolyogtam a tükörképemre. - Ez az a ruha.
- Határozottan - mosolygott Anne.
- Akkor ezt választod? - kérdezte Callie.
- Igen - válaszoltam. Mindenki éljenzett és felálltak, megöleltek, majd kis idő múlva visszaültek a kanapéra, ahol eddig is várakoztak.
- Rendben, akkor csináljuk meg a méréseket, hogy megrendelhessük neked ezt a dresszt, és hogy kész legyen időben az esküvődre - magyarázta Callie, mire követtem őt az öltözőbe... Nagyon boldog vagyok, hogy végre meg van a menyasszonyi ruhám.