Fordított szavak és hazugságok

I. évad // 26. rész

Anna szemszöge
Lefagytam, fogalmam se volt, hogy mit mondjak Harrynek. Nem vagyok biztos benne, hogy mire célzott ezzel a „kapcsolattal". Úgy érti, mint egy barát, vagy mint egy párkapcsolat?
- Anna, kérlek, mondj valamit - könyörgött Harry. Felnéztem a padlóról, egyenesen a zöld szemeibe, és félelmet és reményt láttam bennük.
- N-nem tudom, mit mondjak - dadogtam.
- Nem baj, ha nem érzel úgy, mint én - szólalt meg szomorúan.
- Nem azt mondom, csak nem értem, mit értesz „kapcsolat" alatt, azt hiszem - beszéltem őszintén, mire zavartan nézett rám, és azonnal elszégyelltem magam, hogy ezt bevallottam egy gyönyörű, félmeztelen srácnak, aki itt áll előttem. Már mondani akartam valamit, de Harry felemelte az ujját, hogy megállítson.
- Mikor látlak, pillangókat érzek a gyomromban, és melegséget a szívemben. Azon kapom magam, hogy rád gondolok, mikor nem vagy a közelemben - simogatta hüvelykujjával a karom Harry, helyén pedig libabőrös lettem. Éreztem, hogy elönti a hő az arcom, mikor Harry észrevette a libabőrt, amit érintése okoz. Lenéztem a lábaimra remélve, hogy nem látja, ahogy elpirultam, mint egy iskolás lány. Ezek szerint, ilyen érzésekről beszélt, gondoltam magamban.
- Pontosan ezt csinálod velem, mikor csak szimplán meghallom a neved - mondta, ahogy felemelte az állam mutatóujjával, úgyhogy kénytelen voltam a szemébe nézni. - Nem tudod letagadni, hogy érzel valamit irántam - vigyorgott Harry. Csak lehunytam a szemem és próbáltam feldolgozni, amit mondott. Plusz, azt is fel kellett dolgoznom, amit éreztem, mikor hozzám ért, és azt, amit arról mondott, hogy ő hogyan érez. Hirtelen mentolos leheletét éreztem az arcomon. Azonnal megfeszültem, tudtam, hogy milyen közel kell lennie ahhoz, hogy érezzem leheletét.
- Mi lenne, ha kihasználnánk az időd és megismernénk egymást, mielőtt komolyabbra fordulna a dolog? - kérdezte, ahogy csukva tartottam a szemem. Beleegyezően bólintottam a fejemmel, mert nem bíztam a hangomban. Idegessé tett, de jó értelemben. Felnéztem Harryre, és láttam, hogy úgy mosolyog, mint egy gyerek a cukorkaboltban.
- Mi van Louis-val? Nem lesz emiatt mérges? - mutogattam közöttünk.
- Nem gondoltam, hogy foglalkoznál azzal, amit ő gondol - kuncogott.
- Nem is, de tudom, hogy te igen - mondtam őszintén.
- Nincs közöttünk semmi, úgyhogy nincs is miről beszélni - mondta egyszerűen Harry. A szívem összeszorult, ahogy meghallottam szavait. Azt hittem, épp az előbb mondta, hogy kedvel engem. - Legalábbis egyelőre - kacsintott, majd lehajolt és megcsókolta az arcom.
Mielőtt válaszolhattam volna, Harry elment mellettem és kiment a szobából. Valami oknál fogva, miután hallottam, hogy bezárta az ajtót, a kezemet az arcomhoz kaptam és megérintettem a helyet, ahol megcsókolt. Kissé bizsergett. Most már biztosra tudom, hogy van közöttünk valami Harryvel, és határozottan nem baráti értelemben.
~ * ~
Az elmúlt három nap érdekes volt, meg kell hagyni. Harry és én minden szabad percünket együtt töltöttük, hogy megismerjük egymást. Sok mindent tudtam meg róla, amit eddig nem. Mesélt a pékségről, ahol régebben dolgozott, mikor fiatalabb volt. A szülei válást is említette, és hogy az anyja újraházasodott Robinhoz. Harry beszélt arról, hogy milyen közel állnak a nővérével, Gemmával, és hogy nem telik el úgy nap, hogy ne hívná fel vagy üzenne az anyjának és a nővérének.
Én nem akartam annyira részletesen belemenni a múltamba, és ezt megértette. Azt elmeséltem, hogy hogyan kezdtem dolgozni nyolc éves koromban, mikor a szomszéd kutyáját sétáltattam, és tizenhárom évesen már bébiszitterkedtem is mellette. Meg volt lepve, mikor elmondtam, hogy sosem költöttem el a pénzt, amit kerestem. Mikor elmondtam, hogy kellett a pénz arra az esetre, ha nem kapnék ösztöndíjat, megértette, hogy el kellett szabadulnom otthonról. De ez tényleg minden, amit elmondtam a múltamról.
Hivatalosan az elmúlt két napban kezdtem el dolgozni Caroline-nal. Miután megtanította az összes csínyt, amit elkövet a fiúkon, kinevezett, hogy segítsek Zaynnek, Liamnek és Louis-nak ruhát választani minden este a koncertjük előtt. Eddig nagyon könnyű volt segíteni nekik, Louis volt az egyetlen, aki megnehezítette a dolgom szándékosan, de a legtöbbször csak figyelmen kívül hagytam.
Mivel még sosem láttam őket fellépni, Lou meggyőzött, vagy inkább kényszerített, hogy menjek el vele hang technikus standjához a színpad elé, ami felett majd „átrepülnek" a show közepén. Még nem voltam koncerten, úgyhogy nem tudtam mihez hasonlítani, de ez lenyűgöző volt. Nem tudsz mást csinálni, csak táncolni és ugrálni a zenéjükre. A srácok nagyon jól szórakoztak a színpadon és ez ragályos volt. Lehet, hogy nem is merem őket túl rég óta, de hihetetlenül büszke vagyok rájuk. Annyira szürreális volt látni őket, hogy azt csinálják, amit szeretnek, és látni ezernyi rajongót, akik egyszerűen megőrülnek. Csak ott is állhatnának a színpadon, miközben nem csinálnak semmit, és a lányok és fiúk akkor is felélénkülnének. Lenyűgöző, amit csinálnak.
Ma a fiúkkal egy yachton fogjuk tölteni a napot Miamiban. El kell ismernem, izgatott vagyok. Jelenleg egy kisbuszban ülünk, hogy eljussunk oda, ahol a yacht már vár ránk. A fejemet az ablaknak döntöttem, és a napszemüvegem mögül néztem a rengeteg helyet, ami mellett elmentünk. Egy zöldeskék pántos bikini felsőt viselek fekete alsóval, és felvettem hozzá egy könnyű fekete pólót is, ami a combom közepéig ér le. A sarum pedig illik a bikini felsőm színéhez.
- Izgulsz? - kérdezte, ahogy közelebb hajolt hozzám Harry. Ránéztem és mosolyogva bólintottam. Mikor nem válaszolt, visszafordultam az ablak felé. Már láttam a strandot, úgyhogy tudtam, hogy egyre közeledünk a dokkhoz, ahol a yacht is van.
- Oké, srácok, majdnem ott vagyunk. Kérlek, csak viselkedjetek addig, míg felérünk a hajóra, és amint elhagytuk a kikötőt, azt csináltok, amit akartok. Persze csak addig, míg az legális és biztonságos - mosolygott Paul a fiúkra, akik gyakorlatilag ugráltak a helyükön. A szemem forgattam, hogy milyen gyerekes „felnőttekkel" vagyok körülvéve. Azt hiszem, néha tényleg elfelejtik, hogy hány évesek. Öt percen belül megérkeztünk a kikötőhöz, és mikor szálltunk ki a kocsiból, fotósok vettek körül. Még mindig kíváncsi vagyok, hogy honnan a francból tudták, hogy ennél a bizonyos dokknál leszünk ma. Ez annyira irreális nekem.
- Csak hajtsd le a fejed, és ne törődj azzal, amit mondanak - suttogta a fülembe Harry. A leheletétől kirázott a hideg. Bólintottam és követtem őt a kocsiból kifele. A hátamra kaptam a táskám és Harry és Louis között sétáltam a hajó felé. Segítettek fellépni a hajóra, ahol megmutatták az előteret. Találtam egy helyet és letettem a táskám. A többiek elkezdték levetni a felsőjüket, de azon kaptam magam, hogy Harryt figyelem, ahogy ő levetkőzik és csak a fürdőnadrágja marad rajta.
Basszus, ez egy hosszú nap lesz, gondoltam magamban, ahogy én is kihámoztam magam a pólómból.