Fordított szavak és hazugságok

I. évad // 50. rész

Anna szemszöge
Egy emeletnyire vagyok a liftben Louis lakásától. A szívem mintha versenyen lenne, úgy dobog, és a tenyereim is izzadni kezdenek. DING!
- Bassza meg - motyogtam magamba, amikor kiszállok a liftből. Kivettem a táskámból a kulcsaimat remegő kezekkel, és kinyitottam a bejárati ajtó zárját. Halottam beszélgetésfoszlányokat, de amint kitártam az ajtót, a beszélgetés megszűnt. Besétáltam, és egyenesen a konyha felé vettem az irányt.
- Mi történt a pólóddal? - kérdezte Eleanor. Megugrottam a hangjára, mivel nem hallottam, hogy közeledne felém. - Ne merd azt mondani, hogy semmi - mondta. Kinyitottam a számat, hogy elmondjam neki, de ekkor Louis jött be és a nappali felé mutatott.
- Gyere, beszélgessünk - szólt hozzám. Kivettem a hűtőből egy üveg vizet és kimentem a helységből a nappaliba, ahol öt pár szem meredt rám, mindegyikük tekintete halálosan fenyegető.
- Mielőtt rátérünk a nyilvánvalóra, szeretném tudni, mi történt a pólóddal - mondta Eleanor. Vettem egy mély levegőt, próbáltam kitalálni, hogy mit mondjak nekik.
- Feltett egy kérdést - csattant rám Louis.
- Magamra borítottam a kávét ma reggel, miért érdekel? - feleseltem.
- Nem iszol kávét - szólalt meg Perrie.
- Miért hazudsz? - kérdezte most Liam.
- Mert jó benne - horkant fel Harry. Kétségbeesett tekintettel néztem rá. Sosem hazudtam még neki, kivéve most. Nem hiszem, hogy tudniuk kéne, hogy egy rajongójuk rám öntötte a kávéját a reggel.
- Miért van rajtad kávé annak ellenére, hogy nem kávézol? - esett megint nekem Louis. Nem értettem, miért törődnek ennyire a pólómmal.
- Valamelyik lány rám borította, miért számít ez? - kérdeztem, mire mindenki szeme nagyra nyílt.
- Megégetett? - jött hozzám Eleanor, és felhúzta a pólót, mire finoman eltoltam magamtól.
- Nem azért küldtök felém halálos tekinteteket, mert kávés lett a pólóm, úgyhogy miért nem ugrunk a következő témára? - előztem meg őket, még ha tudtam is, hogy nem készültem fel erre a beszélgetésre.
- Ki ő? - kérdezte tőlem Harry. Komolyan elhitte, hogy megcsaltam? - KI AZ A FÉRFI? - üvöltötte.
- Haz, nyugodj le, nem kell, hogy kiabálj - nyugtatta meg Niall.
- Miért csaltál meg? - ezúttal halkabban fordult felém Harry.
- Nem csaltalak meg - mondtam ki őszintén.
- Badarság. A képek nem hazudnak - csattant rám.
- Anna, ne hazudj nekünk - avatkozott közbe Zayn.
- Nem hazudok. Nem csaltam meg Harryt, és sosem gondoltam rá, hogy megcsaljam.
- Hát, ez nem úgy néz ki - mondta Louis. A szívem a gyomromig süllyedt szavaitól. Ő sem hitt nekem, és nem is akart hinni.
- Hagyd abba a hazudozást, és mondd el az igazat! - kiabálta megint Harry. Megugrottam a hangjára, és a térdeim megremegtek, könnyek lepték el az arcom.
- N-nem hazudok, Johnny egy régi barátom - válaszoltam.
- Szóval, Johnny-nak hívják? - kérdezte Perrie, de inkább kijelentésnek hangzottak szavai. Egyszerűen csak bólintottam. Harry beletúrt a hajába, mielőtt ököllel rácsapott a dohányzóasztalra maga előtt.
- Csak engedd meg, hogy elmagyarázzam - könyörögtem.
- NEM, végeztem. Végeztünk. Ne is próbálj meg megkeresni - förmedt rám Harry, mielőtt kiviharzott Louis lakásából.
- Nem csaltam meg - motyogtam, miközben lecsúsztam a földre és zokogni kezdtem. Senki nem jött oda hozzám, hogy megnyugtasson. Annyit hallottam, hogy Liam és Niall is elbúcsúzik Louis-tól.
- Anna, gyere és kapd össze magad - fogta meg Perrie a kezem. Felálltam és elvezetett a fürdőbe, ahol a vécéfedélre ültetett.
- A fiúk megölnének, ha elmondanám nekik, de nem hinném, hogy megcsaltad Harryt. Úgyhogy magunk között, mondd el, mi történt? - mondta a könnyeimet törölgetve. Ellöktem magamtól és felálltam.
- Szóval, csak akkor állsz az én oldalamra, mikor nem látják. Bazd meg, Perrie, azt hittem, hogy a legjobb barátom vagy. Ezek szerint tévedtem - förmedtem rá, és kirontottam a fürdőből, majd felrohantam a szobámba. Hallottam, hogy utánam kiáltja a nevem, de nem érdekelt. Becsaptam és magamra zártam az ajtót.
Louis szemszöge
Nem tudom elhinni, hogy Anna mindannyiunknak hazudik. Nyilvánvaló, hogy megcsalta Harryt, miért ne mondaná el az igazat?
- Anna, várj - kiáltotta Perrie.
- Ez meg mi volt? - fordultam Zayn felé, aki csak vállat vont. Perrie végigjött a folyosón és arcán könnyek folytak végig. Zayn odarohant hozzá és kezébe vette az arcát.
- Mit csinált? - kérdezte Perrie-től, aki finoman ellökte magától Zaynt.
- Semmit, csak amit bármelyikünk tenne, ha senki nem hisz neki. Tudom, Anna mennyire szereti Harryt, és nem érdekel az a kép... Tudom, hogy nem csalta meg, és nem fogok úgy tenni, mintha bűnös lenne - förmedt ránk Perrie.
- Bébi, nem azt mondtuk, hogy...
- Nem, nem volt bátorságotok kimondani, és nem adtatok rá esélyt, hogy elmondjam, nem tenne ilyet Harryvel. Hazamegyek. Majd holnap beszélünk. Majd ha hazaértem, írok, Zayn - csókolta meg az arcát Perrie, majd kiment a lakásból.
- Remek. Most meg a barátnőm mérges rám egy hülyeség miatt, amit Anna tett - szűrte fogai között Zayn, mielőtt intett nekünk és elment. Sóhajtottam, és beletúrtam a hajamba. Eleanor odajött és a derekam köré fonta a karját.
Anna szemszöge
Miután hallottam, hogy a bejárati ajtó becsapódik, halkan kinyitottam az ajtóm és lassan végigosontam a folyosón. Vissza akartam szerezni a táskám, amit a földszinten hagytam. Mikor a lépcső tetejéhez értem, meghallottam, hogy mit mond Louis Eleanornak.
- Mindent elszúrt, nem igaz? - Lerohantam a lépcsőn, Louis és Eleanor mellett el, hogy felkapjam a táskám. - Anna, én...
- Nem akartatok meghallgatni, úgyhogy ne várd, hogy meghallgassalak - csattantam fel, mielőtt visszamentem a szobámba.
Harry szemszöge
Túlságosan is dühös vagyok most. Azt hittem, Anna olyasvalaki, akire számíthatok, de azt hiszem, hatalmasat tévedtem. Millió darabokra törte a szívem, és még csak a kibaszott igazságot se képes elmondani. Lehet, hogy meg tudtam volna neki bocsátani, ha elmondja, mi történt. Anya az előbb hívott, hogy tudassa, Londonba jön egy kis időre. Általában idegesítene, hogy szemmel akar tartani, de szükségem van valakire, akin kisírhatom magam. A lány, akit szeretek, összetörte a szívem, és nem tudom, hogy tűntessem el a fájdalmat, amit érzek.
Anna szemszöge (Éjjel két óra...)
Egy órával azután, hogy hallottam Louist, amikor azt mondta, hogy mindent elcsesztem, felhívtam Mrs. Holmes-t, hogy örömmel mennék Los Angelesbe. Boldog volt, amiért így döntöttem, hogy elfogadom az ajánlatot. Egyszerűen képtelen vagyok olyan emberek közelében lenni, akik gyűlölnek. Borzalmasan fáj, hogy nem hagyták, hogy az én verziómat is elmondhassam. A saját bátyám mondta, hogy mindent elcsesztem! Nem szúrtam el semmit... az a fotó tette, és a tény, hogy senki nem hajlandó meghallgatni a magyarázatom. A gépem két óra múlva indul, és a reptérre kell mennem öt perc múlva. Három órán keresztül pakoltam a cuccaimat a bőröndbe. Az összeset. Minden ruhám, cipőm, tisztálkodási szerek, satöbbi, beleértve az iskolás holmijaim is. A bőröndöm a bejárati ajtó mellett várt. Egy borítékot tettem a konyhaasztalra, mielőtt visszanéztem a lakásra, amin a bátyámmal osztoztunk, majd a bőröndömet megfogva kisétáltam. A lehető leghalkabb nyitottam ki, és csuktam be az ajtót.
Amint leértem az előtérbe, kisiettem az épületből és leintettem egy taxit. A sofőr segített, hogy betegyem a bőröndöt a csomagtartóba.
- Merre lesz, hölgyem? - kérdezte mosollyal az arcán.
- Heathrow reptér - feleltem röviden, mire bólintott és vezetni kezdett. Néztem, ahogy Louis épülete egyre kisebb és kisebb lesz, majd egy idő után már egyáltalán nem láttam. Azt hiszem, ez a búcsúm Londontól, és az emberektől, akiket megszerettem, és akikben megbíztam.
Louis szemszöge
Lüktető fejjel keltem fel ma reggel. Eleanor fejét a mellkasomon pihentette, ezért finoman mozdítottam meg, hogy kimásszak az ágyból. A fürdőhöz mentem és elvégeztem a dolgom. Miután kezet mostam, kimentem, és láttam, hogy Eleanor felébredt.
- Megyek és csinálok egy kis teát, kérsz? - kérdeztem, mire álmosan bólintott. Ahogy elmentem Anna szobája előtt, észrevettem, hogy milyen csönd van. Valószínű, hogy alszik, gondoltam magamban. Megvontam a vállam és a konyhába igyekeztem. Amikor átléptem a küszöböt, megláttam a borítékot nekem címezve, a konyhaasztalon hevert. Kinyitottam, és azonnal felismertem Anna kézírását. Leültem és olvasni kezdtem...
Louis,
A ma esti volt az egyik legkellemetlenebb szituáció, amiben egy ideje részem volt, és a tény, hogy ez te, Harry, Zayn, Liam, Niall, Eleanor és Perrie miatt volt, összetöri a szívem. Ezért úgy döntöttem, hogy elfogadom a sulim ajánlatát, amit két hónapja tettek, és amit eredetileg nem is akartam. LA-ben fogok élni a második szemeszter idején ebben az évben. Ha a dolgok jól alakulnak, nem megyek vissza Londonba, míg nem kezdődik el az őszi szemeszter. (Szeptember elején)
Lefoglaltam egy jegyet ma este, és már a levegőben leszek, mikor ezt elolvasod. Egyszerűen nem maradhatok ott Londonban. Senki nem hallgatja meg az én sztorimat. Harry gyűlöl! Te és a többi srác is utáltok, pedig semmi rosszat nem tettem, meg sem hallgattok. Ki nem állhatom, hogy olyan emberek vegyenek körül, akik úgy nézzenek rám, mintha pestises lennék. Igen, tudom, hogy ez túlzás, de nem tudom másképp megmagyarázni.
Tudom, hogy valószínűleg még jobban fogsz utálni, mint eddig, mivel így hagytalak el, de nem éreztem úgy, hogy lenne más esélyem. Nem hinném, hogy meg fogsz, vagy inkább azt kellene mondanom, hogy nem fogsz megtalálni, de ha valami csoda folytán megpróbálnád, kérlek NE! Nem utállak téged, vagy bárki mást, csak fáj, hogy az újságoknak hisztek, és nem hagyjátok, hogy megmagyarázzam. Tényleg szeretlek titeket, és sajnálom, hogy csalódást okoztam, és megutáltattam magam veletek.
Remélem, hogy a srácokkal remek lesz az elkövetkezendő hat hónap, és továbbra is sikeres évetek lesz. Nem számít, mi lesz, mindig Directioner leszek.
Szeretettel, Anna
Ui. Majd írok, ha leszálltam!
Hagyom, hogy a könnyek lecsorogjanak arcomon, mikor elolvasom a levelet, amit Anna itt hagyott.
- Mi a baj, bébi? - jelent meg Eleanor.
- Elment. Anna elment.