Fordított szavak és hazugságok

I. évad // 9. rész

Anna szemszöge
Már pár napja annak, hogy felébredtem a kórházban; tegnap délután pedig elengedtek, úgyhogy most itthon fekszem az ágyamban. Nagyon fáj mindenem, és a legtöbbször nem is hatnak a fájdalomcsillapítók. Próbálok nem panaszkodni, de amikor rosszabbodik a helyzet, akkor csak sírok és imádkozom, hogy a fájdalom elmúljon. Joey a hét hátralévő részére szabadságot vett ki, úgyhogy itthon van velem. Próbáltam elküldeni őt a munkába, mondtam, hogy megleszek egyedül is, de tudtam, hogy ez hazugság.
Max nem járt nálam, mióta itthon vagyok, ami nagyon fura. A nővérek azt mondták, ő és a One Direction sosem hagyta el a szobám, és folyton kérdezgették, hogy járok-e valamelyikükkel. Nemet mondtam... Maxszel csak nagyon jó barátok vagyunk, és Harryvel is csak kétszer találkoztam, és most hogy belegondolok, nem is tudom, miért voltak mellettem a srácok egész idő alatt. Úgy értem, nem is ismerem őket személyesen, és attól, hogy ott voltak, mikor elütött az autó, nem lett volna okuk mellettem maradni, amennyit csak tudtak. Még Joeyt és Maxet is megkérdeztem, hogy miért aggódnak ennyire miattam, de sosem kaptam egyenes választ.
Aznap este, mikor elbocsátottak, az orvosok beszélni akartak Joeyval és Maxszel, úgyhogy hármasban hagytak engem Liammel és Harryvel. Már majdnem könyörögtem nekik, hogy mondják el, miért vannak a kórházi szobámban, de mindketten azt válaszolták, hogy beszéljek Joeyval és majd ő elmagyarázza. És mikor beszéltem vele, csak annyit mondott, hogy „ne most". Joey megígérte, hogy elmondja majd ma este vacsoránál, ezért remélhetőleg most nem hazudik, hanem tényleg elmondja, mi van.
Épp a Pretty Little Liars első évadát nézem. Max megvette nekem az első és második évadját is, hogy ezzel üssem el az időt, míg ágyban vagyok. Azt hiszem, a negyedik epizódnál tartottam, mivel mindig elalszom a részek felénél, és utána újra kell kezdenem onnan, ahol abbahagytam.
Ahogy az epizódot nézem, valaki kopogtat a hálószoba ajtaján. Felveszem a távirányítót és megállítom, hogy nehogy lemaradjak valamiről.
- Gyere - mondom, tudván, hogy csak Joey az.
- Szia - mosolyog rám Max.
- Ó, szia - mosolyodom el.
- Nos, én is örülök, hogy látlak - forgatta a szemét.
- Bocsi, Joeyra számítottam, nem rád. Merre van? - kérdeztem, mert már egy ideje nem is nézett felém.
- Um, ne most, épp ezért vagyok itt. El kellett rohannia, hogy elintézzen pár dolgot a munkájához, azt hiszem, úgyhogy megkért, hogy maradjak itt veled. Még mindig fáj? - kérdezte. Tudtam abból, hogy ilyen gyorsan beszél, hogy csak tereli a szót Joeyról valamiért. Nem tudom, mi az oka ennek, de érzem a feszültséget közöttük.
- Egytől tízes skálán, ha tíz a legrosszabb, akkor hetest mondanék. A gyógyszer segít néha, de ha fura pózban alszom, akkor kínzó fájdalomra ébredek, ami egy óráig is eltart. A bordáim fájnak a legjobban - mondtam, mert számítottam rá, hogy ez lesz a következő kérdése. - És merre voltál? Nem is találkoztunk, mióta elbocsátottak - mondtam még. Max kissé megfeszült és idegesen rágcsálni kezdte a felső ajkát. - Mit rejtegettek előlem? - kérdeztem. - Miért érzem úgy, hogy Joeyval titkoltok valamit? Rohadtul idegesít, úgyhogy mondd már meg - förmedtem rá, mikor nem válaszolt. Max meghökkent a hangomtól egy másodpercre, de túltette magát rajta és leült mellém.
- Annyira el akarom neked mondani. UGH! Nem értem, miért nem mondta el neked Joey abban a percben, hogy megtudta. Most mérges leszel, mert én tudtam róla és nem szóltam neked. Esküszöm, ha ma este nem mondja el, akkor képen törlöm és magam mondom el - fecsegett Max.
- Annyira rossz? - kérdeztem idegesen.
- Umm... hát, az attól függ, hogy honnan nézed, azt hiszem - mondta.
- Honnan fogom nézni? - kérdeztem, mert elég jól ismert ahhoz, hogy tudja a választ a kérdésemre.
- Őszintén, fogalmam sincs. Úgy értem, lehetsz boldog, megbántott, ideges, és zavart is ezzel kapcsolatban - válaszolta, egyenesen a szemembe. Fogalmam se volt, mit mondjak... csak arra tudtam gondolni, hogy lesokkoltam.
- Várj csak, van ehhez valami köze a One Directionnek? Mert elég furának találom, hogy mostanában rengetegszer összefutunk, és mindezt még a baleset előtt - mondtam. A tekintete alapján láttam, hogy van valami közük ehhez. - Joey nem akar eladni valami szex rabszolgának, ugye? - viccelődtem, de ezúttal komolyan is gondoltam.
- Dehogyis - mondta Max ledöbbenve, amiért ilyet kérdeztem.
- Mi az? Túl sok tévét nézek, csak biztosra akarok menni, hogy nem ezt fogja ma este közölni velem Joey - kuncogtam.
- Istenem, tényleg ki kell kelned az ágyból hamarosan, különben bekattansz - nevetett rajtam Max.
- Azzal már elkéstünk - mosolyogtam rá bandzsítva.
- Igaz is. Hozhatok valamit enni, vagy ilyesmi? - ült fel az ágyról.
- Jól esne az a híres grillezett sajtos szendvicsed, ha már így felajánlottad - vigyorogtam rá. Ő készíti a legjobb grillezett sajtot, úgyhogy, ha akármikor rátudom venni, hogy csináljon nekem, mindig kihasználom az alkalmat.
- Azt hiszem, menni fog. Végül is, tényleg elütött egy autó - kuncogott.
- Lehet, hogy ezt a kifogást még használhatom egy darabig, csak hogy megkapjam, amit akarok, nem?
- Talán egy kis ideig - mondta, mielőtt kisétált a szobámból.
~ *~
Joey az imént ért haza elviteles kajákkal. Épp kirakta őket tányérra és felhozta a szobámba, hogy ehessünk. Valójában nagyon ideges vagyok, hogy miről akar velem beszélni. Azok után, amit Max mondott, tudom, hogy eléggé fontos lehet, és hogy sokféleképpen reagálhatok rá.
- Itt a vacsid. Ha kérsz még, majd hozok fel később, csak nem akarom, hogy tele edd magad és rosszul legyél - mosolygott rám Joey, ahogy odaadta a kínai kajával megrakott tányért.
- Köszi, szerintem ez elég lesz. A grillezett sajtot is alig tudtam befejezni, amit Max csinált ebédre - mosolyogtam. Mindketten csöndben ettünk, ahogy a Chatty Man egyik epizódja ment.
- Joey, nem mondanád el most? Csak tudni akarom már, hogy ne kombináljak a fejemben - mondtam. Joey ledermedt egy másodpercre, mielőtt az éjjeliszekrényemre rakta a tányérját és felém fordult arccal.
- Oké, nézd, el akarom neked mondani, de nem tudom hogyan, és már volt egy elég nagy terv, hogy hogyan közöljem, csak hát az sem működött - kezdte. Vett egy mély levegőt, mielőtt folytatta: - Pár hete kaptam egy telefonhívást egy ügyvédtől, hogy menjek be az irodájába. Először nem akartam, mert nem is ismertem a srácot, de amikor azt mondta, hogy fontos mondanivalója van, azonnal találkoztam vele - mondta. - Amikor az irodájába értem, egy tucatnyi biztonsági ember állt körbe. Össze voltam zavarodva, míg nem mentem a konferenciaterembe, ahová mondták, hogy menjek.
- Kik voltak ott? - kérdeztem, még ha majdnem biztos is voltam a válaszban a saját kérdésemre.
- One Direction - felelte Joey egyszerűen.