Fordított szavak és hazugságok

II. évad // 18. rész

Anna szemszöge (4 hónappal később...)
Harry és én még mindig külön vagyunk, és egyikünk sem próbált ezen változtatni. Újra suliba járok, és ez eléggé lefoglal. A lányok utálnak, kivéve Zoe-t és Kaseyt, akik sokszor kiállnak értem. Ők az egyetlenek, akik tudnak a furcsa levelekről, amiket kapok. Mióta az ajtóm előtt találtam a borítékot a képpel és a Twitter bejegyzésekkel, fenyegetéseket is kapok e-mailben. Úgy döntöttem, hogy nem szólok a srácoknak, mert megőrülnének. Már így is rossz érzésem van miattuk, de nem aggódom annyira. Zoe és Kasey azonban félt, és azt akarják, hogy legalább Louis-nak mondjam el, de minden alkalommal, mikor szóba hozzák a témát, csak nemet mondok. Valószínűleg, hogy csak őrült rajongók állnak e mögött.
Az őszi kollekcióm már elérhető, és remekül haladok, nagyon boldog vagyok, mert a pénzből, amit kapok érte, tudom fizetni a számláimat. Ma van az utolsó nap a suliban az egyhónapos szünet előtt. December negyedike van, és kezdődik a téli szünet. Valamiért izgatott vagyok az idei év karácsonya miatt, mert most már meg tudom venni az ajándékokat mindenkinek a saját pénzemen. Louis-val Doncasterbe megyünk a születésnapja előtt, hogy a karácsonnyal egybekötve a családjával töltsük azt. Addig is, segítek a srácoknak megszervezni Louis meglepetés buliját. Mondanám, hogy jól szórakozom, de inkább elviselném, hogy Niall az arcomba fingjon egy teljes hétig. Velük egyszerűen nem lehet egyeztetni semmit. Mindig szétszórtak vagy éhesek. Ó, és amúgy is az idegeimre mennek. Az elmúlt két hónapban Harryvel kicsit közelebb kerültünk egymáshoz. Elég jóban vagyunk, de ennyi. Mindenki utálja, hogy nincs közöttünk több, de magukban tartják gondolataikat. Harry családja még mindig nem kedvel túlzottan, és annak se örülnek, hogy beszélő viszonyba vagyunk. Bánt, hogy nem kedvelnek, de ha a helyükbe lennék, ugyanígy éreznék.
Vacsoraidő van, és Louis lakása felé tartok. A srácokat és a barátnőket is áthívta egy „családi" étkezésre. Izgatott vagyok, mivel nem láttam már őket pár hete, mert Amerikában voltak, promózták a Best Song Evert. Újra megbízom bennük, de még mindig nem vagyok elég nyitott, mint régebben. Csak már nem érzem magam kellemetlenül a közelükben. Mivel már felöltöztem, felkaptam a telefonom és a kulcsaimat, mielőtt kimentem a lakásból és a lifthez siettem. Megnyomtam a felfele gombot, és vártam. Egy perccel később hallottam a csengőt és a liftajtó kinyílt, benne pedig Harry Styles mosolygott.
- Örülök, hogy látlak - vigyorgott. Istenem, bárcsak ne vigyorogna így, vagy lenne ennyire kedves, mert megnehezíti a dolgom, hogy ne ugorjak rá és csókoljam meg, mintha itt lenne a világ vége.
- Én is - mosolyodtam el, majd beszálltam a liftbe. Amint az ajtók bezáródtak, Harry megölelt.
- Hogy vagy? Rég találkoztunk - kérdezte, mikor elhúzódott.
- Remekül, ma volt az utolsó napom a suliban, és holnaptól téli szünet - mosolyogtam rá.
- Nos, ez jó. Hogy mentek a vizsgáid?
- Jól, azt hiszem. Egy hét múlva majd kiderül - vontam vállat.
- Biztos, hogy átmentél. Mindig jól teljesítesz - mondta, mire bólintottam válaszul. DING! A liftajtó kinyílt és mindketten kisétáltunk belőle, egyenesen Louis ajtaja felé.
- Beszélni akarok veled valamiről a vacsi után. Úgyhogy ne menj el addig - mondta, pont mielőtt belépett volna a bátyám lakásába kopogás nélkül. A szívem milliószor gyorsabban vert, és izzadni kezdett a tenyerem. Mire akar kérni? - gondoltam magamban, ahogy én is követtem be a lakásba.
- ANNA! - kiáltott Niall felém futva, majd felkapott és körbeforgatott. - Szia, Anna - éljenzett. Letett és kezdtem kissé meginogni, mert szédültem. Megragadta a vállam, hogy megtartson, és ne essek el.
- Kösz, hogy elszédítesz, Niall - pillantottam rá játékosan.
- Akármikor - kacsintott rám, mire a szemem forgattam és elmentem mellette. Üdvözöltem a többieket, és leültem Louis kanapéján.
- Milyen volt a mai vizsga? - kérdezte Perrie.
- Hosszú, de jó. Remélem, hogy sikerült. Nem tudtam annyira koncentrálni a tanulásra valamiért, és a teszt sokkal nehezebb volt, mint amire számítottam - vallottam be. Utáltam, ha nem tudtam felkészülni egy vizsgára. Mivel teljes ösztöndíjat kaptam, fent kell tartanom a jegyeimet, különben elveszik.
- Biztos, hogy jól sikerült - mosolygott rám.
- Igen, mindig jól teljesítesz a vizsgáidon - tette hozzá Liam.
- Ezt mondtam neki én is, de nyilvánvaló, hogy nem hallgat rám - nézett egyenesen rám Harry felvont szemöldökkel.
- Tökmindegy - forgattam a szemem.
- Hol van a húgom? - hallottam meg Louis hangját mögülem. Megfordultam, mire Louis elég gyorsan megindult.
- Itt vagyok - feleltem röviden. Mielőtt észbe kaptam, csikizni kezdett a földön. Leestem, valakinek a cipőjén landoltam, és megfájdult a hátam.
- Aú. - Louis azonnal felült és furán nézett rám.
- Nem is csikiztelek meg annyira - mondta, míg próbálta visszafojtani a kuncogást.
- Valaki cipőjére érkeztem, Louis - nevettem el magam, ahogy kivettem a hátam alól az említett tárgyat.
- Ó, hadd segítselek fel - mondta, majd felállt és kinyújtotta felém a kezét.
- Nem, még fekszem itt egy kicsit. Egy perc és felkelek. - A hátam nagyon fájt, és kellett egy-két perc, hogy nyugodt maradjak és elmúljon.
- Oké, akkor, ha végre úgy döntesz, hogy felkelsz, a konyhában leszünk és vacsizunk - mosolygott le rám, mielőtt elment. Sóhajtottam és lehunytam a szemem, próbáltam kizárni a fájdalmat.
- Gyere, felsegítelek. Minél több ideig maradsz ott lent, annál jobban fog fájni - hallottam Harryt. Kinyitottam a szemem és láttam, hogy lemosolyog rám, míg kinyújtja a kezét, és arra vár, hogy elfogadjam. Felnyögtem és felültem. A kezemet az övébe csúsztattam, és felemelt minden segítség nélkül.
- Valaki sokat edz mostanában - kuncogtam. Láttam, ahogy Harry arca halványrózsaszín lesz... elpirult. Elkapta a tekintetét, megpróbálta leplezni.
- Csak könnyű vagy - védekezett.
- Igen, persze. Köszi, hogy felsegítettél - mosolyogtam rá.
- Szívesen. Na, menjünk enni. - Bólintottam és a konyha fele sétáltunk, ahol a többiek is voltak.
- Már épp csodálkoztam, hogy hol lehetsz, Haz. Anna, hogy van a hátad? - kérdezte Louis.
- Fáj, de majd elmúlik - mosolyogtam rá.
- Bocsi amiatt.
- Semmi baj - mondtam, miközben helyet foglaltam Zayn és Harry között.
Eddig a vacsora nagyon jól alakult, a srácok az Amerikában töltött időről meséltek. Úgy tűnik, tucatnyi rajongó támad rájuk a szabadnapjaikon, és mindig sátrazott valaki a hoteljük előtt.
- Most már elég belőlünk. Hogy megy a suli? - fordult felém Louis.
- A suli az suli, örülök, hogy majdnem vége és végre koncentrálhatok arra, amit tényleg akarok csinálni.
- Hát, már van ruhakollekciód, úgyhogy azt fogod továbbvinni? - kérdezte Eleanor.
- Még nem tudom. A szerződésem meghosszabbították, hogy meg tudjam csinálni az őszi vonalat, de azután végeztem. Remélem, hogy majd találok más helyet, ahol tervezhetek és árusíthatom a saját kreációimat. Nagyon élvezem, és hála nektek srácok, amit adtatok a szülinapomra, rengeteg ruhát tudtam magamnak készíteni - mosolyogtam rájuk.
- Basszus! Most jöttem rá, hogy lemaradtunk a huszadik születésnapodról. Csináltál valamit? - kapott észbe Louis.
- Mia elrángatott vacsorázni pár barátunkkal, de ennyi - vontam vállat. A huszadik születésnapom nem volt egy olyan jó dolog. Nagyon depressziós voltam, és nem is terveztem eredetileg, hogy másokkal töltöm, de végül túlestem rajta.
- Nos, idén már megünnepelhetjük együtt. Nem fogod elhagyni Londont, hacsak nem velünk teszed - szólalt meg Liam. Megmosolyogtatott, mikor ezt hallottam. Örülök, hogy nem fognak elengedni anélkül, hogy megpróbálnának marasztalni.
- A vacsi nagyon jó volt, Lou - mondtam, mikor felszedte az összes tányérunkat.
- Mehettek lazulni a nappaliba, míg én feltakarítok. Majd kiabálok, mikor készen van a desszert - jelentette ki, mire mindenki bólintott, felállt és átment a nappaliba.
- Menj az erkélyre és találkozzunk pár percen belül - suttogta nekem Harry, amikor elment mellettem. Forró leheletétől kirázott a hideg, de nem vettem róla tudomást, csak bólintottam válaszul. Kimentem a konyhából, hogy „szívjak egy kis friss levegőt" az erkélyen. Leültem egy padra, ami ott volt, és csak vártam. Annyira ideges voltam, hogy miről akarhat velem beszélni. Titkon reménykedem, hogy második esélyt kér.
- Szia - ijesztett meg Harry hangja.
- Szia -köszöntem vissza. Hideg volt kint és csak most jöttem rá, hogy egy pár csőnadrág van rajtam ujjatlan Ramones pólóval. Harry leült mellém és összedörzsölte a kezeit.
- Harry, nem akarok udvariatlan lenni, de miről akarsz itt kint beszélni? Megfagyok - mondtam, ahogy néztem a lehulló hópelyheket. Nem tudom említettem-e már, hogy havazik...
- Anya, Gemma és Robin Londonba jönnek holnap, és azon gondolkoztam, hogy nem jönnél-e el velünk vacsorázni - vallotta be idegesen. Felpattantam és úgy néztem rá, mintha elment volna az esze.
- Harry, kibaszottul utálnak, és azt akarod, vacsorázzak veletek? Kurvára megőrültél? Nem is vagyunk együtt - csattantam rá.
- Tudom, hogy nem vagyunk együtt, Anna. Csak szeretném, ha rájönnének, hogy megbízható vagy. Ezért azt gondoltam, hogy vacsorázzunk együtt és majd meglátjuk, mi lesz - vakarta meg a tarkóját.
- Harry, még azt is utálják, hogy beszélsz hozzám, és szerinted, bölcs dolog lenne, ha megjelennék a családi vacsorán? - kérdeztem a szemöldököm ráncolva.
- Nézd, megér egy próbát, úgyhogy kérlek, tedd meg értem ezt az egy dolgot. - Már megint a kölyökkutya szemek. Elfordultam, hogy ne lássam az arcát. Tudja, hogy ez a tekintet a gyengém. - A világot jelentené nekem. Nem fogom hagyni, hogy bármi rosszat is mondjanak rólad - jött oda hozzám és mellém állt. Éreztem leheletét a bőrömön.
- Jó, de akkor sem szívesen - adtam be a derekam, mielőtt visszamentem Louis lakásába, még csak meg se vártam a válaszát.
- Miről volt szó? - kérdezte Eleanor.
- Majd később elmondom - válaszoltam, ahogy leültem a székre. Harry hülye vigyorral az arcán jött vissza, amit legszívesebben letöröltem volna a képéről.
Nem hiszem el, hogy beleegyeztem ebbe, sikította a belső hangom.