Fordított szavak és hazugságok

II. évad // 48. rész

Anna szemszöge
Ma van a nagy nap! Ma házasodunk össze Harryvel. Nagyon izgatott vagyok, de ideges is. Főleg ideges, hogy valaki rájön, hogy terhes vagyok. Tudom, hogy nincs még pocakom, de paranoiás lettem. Harry folyton azt mondja, hogy nyugodjak meg, és amíg nem viselkedem furán, senki nem fogja ezt gondolni vagy gyanítani. Tegnap vacsora óta nem is láttam, vagy beszéltem volna Harryvel. Az nem kifejezés, hogy milyen szarul aludtam. Hiányzott Harry majdnem meztelen testének melege a hátam mögül, miközben karjaiba von. Tudom, hogy már ez előtt is aludtam nélküle, mikor turnén volt, de valamiért ez most más. Fogalmam sincs, miért.
- Anna, kész vagy, hogy elkezdhessem a sminkedet? - kérdezte Lou. Nagyon örültem, amiért felajánlotta, hogy ma kisminkel. Eggyel kevesebb gond, amin a fejem kell törnöm.
- Igen, készen állok - mosolyogtam rá, majd odamentem a székhez és beleültem. Amint helyet foglaltam, alapozót kent az arcomra.
- Sziasztok - mosolygott Perrie, míg bejött a lányok öltözőjébe. Lassan mindenki megérkezett a helyszínre, hogy elkészüljön. Öt óránk maradt az esküvőig. - Hogy vagy? - kérdezte. Ő a tanúm, és higgyétek el, ha azt mondom, hogy nagyon izgatott lett, mikor felkértem rá. Teljesen komolyan veszi a feladatát.
- Meg vagyok - mosolyodtam el. Nem aludtam jól múlt éjjel, mivel egész végig vele SMS-eztünk.
- Fáradtan? - kérdezte szórakozott mosollyal.
- Hogy érted? - szólt közbe Anne. Tudtam, hogy a szobában mindenki fel fogja ismerni Perrie vidám hangját.
- Anna nem aludt tegnap éjjel, mivel Harry nem volt mellette. - Éreztem, ahogy az arcom felforrósodik, de imádkoztam, hogy az alapozó, amit Lou kent rám, eltakarja.
- Aw, elpirult - cukkolt Gemma.
- Ez annyira aranyos. Louis is azt mondta, hogy Harry nem aludt - jött be Eleanor a szobába. Zavartan néztem rá, hogy honnan tudta, miről beszélgetünk. - Már hallottalak titeket, lányok a folyosóról. Louis üdvözöl, amúgy - mosolygott rám.
- Egyébként, izgatottak vagytok már a koszorúslány ruha miatt? - próbálta meg a témát terelni Lou. Felpillantottam rá és küldtem felé egy mosolyt, illetve eltátogtam egy köszönömöt. Bólintott, majd a szemhéjam kezdte festeni. Perrie, Gemma, Eleanor és Lou voltak a koszorúslányaim. Megkértem Lottie-t és Fizzyt, hogy akarnak-e csatlakozni hozzájuk, de nemet mondtak, mert azt mondták, ők az első sorból akarják végignézni a ceremóniát. Minden lány magának választotta ki a ruháját, amíg azok levendula színűek, mert nem akartam, hogy mind ugyanabban legyenek. Eleanor egy pántnélküli, hosszú levendula színű ruhát viselt, amin fodrok vannak és gyémánt berakású öv. Lou egy rövidebbet választott magának, aminek nyaka körül vannak fodrok, és fekete öve van masnival az elején. Perrie-é rövid, levander színű, amit rengeteg minden díszít. Elég annyit mondanom, hogy Perrie-s. Gemma egyszerű hosszú ruhában volt, ami tökéletes helyeken takarta a testét, és néhány fodor díszítette.
- Rendben, a sminked kész is van. Mit gondolsz? - kérdezte Lou, míg elém tartott egy kisebb türköt, amibe belenézhetek. Le voltam nyűgözve a festéktől. Lou nagyszerű munkát végzett. Lila füstös szemeket varázsolt, amik kiemelték a szemeimet, de mégis illett a többiekéhez.
- Csodálatos, köszönöm szépen - mosolyogtam felé, majd felálltam és megöleltem.
- Szívesen. Na, menjünk és folytassuk a hajaddal, hogy amiatt ne kelljen később aggódnunk - mondta, mire bólintottam és visszaültem a székbe.
- Harry mutatott képeket, és mesélte, hogy mire gondolt, mit csináljatok az új házzal - kezdte Anne. Harryvel végül is megvettük a házat, amit pár napja láttunk. Már el is kezdtünk ötletelni, hogy mit változatnánk rajta. Mondtam Harrynek, hogy bármit csinálhat, amíg én nem folyok bele az építkezésbe, hacsak tényleg nincs szüksége a segítségemre.
- Igen, nos, rajta áll, hogy mit fog tenni, úgyhogy nem igazán tudom, mit akar - nevettem.
- Nem mondhatom, hogy hibáztatlak érte - kuncogott Anne.
- Harrynek jó ízlése van, úgyhogy megbízhatsz benne, és úgyis tudod, hogy tetszeni fog. Bezzeg Zayn minden falat fehéren hagyna a házunkban, csak hogy rajzolhasson rá - mondta Perrie, míg a szemeit forgatta.
- Neked kell majd a rossz szülőnek lenned, ha a gyerekeitek a falra fognak rajzolni, mert valószínűleg csatlakozik hozzájuk Zayn is - nevette el magát Lou. A szívem kissé összeszorult, mikor azt mondta, gyerekek. Terhes vagyok Harry babájával, és senki sem tudja, leszámítva Harryt és engem.
- Istenem, mennyire igazad van. Elátkoztak, vagy mi? - viccelődött Perrie.
- Igen, el, de majd a tőlünk telhető legjobban fogunk segíteni - mosolygott Eleanor. Remélem, mind segítőkészek lesznek, mikor Harryvel visszajövünk a nászutunkról és bejelentjük a terhességem.
Harry szemszöge
A fiú öltözőben voltam, és a srácokkal, apával, és a mostoha apámmal beszélgettünk, miközben felöltöztünk. Ahogy közeledett a ceremónia időpontja, egyre inkább aggódtam. Az elmúlt harminc percben a fogadalmamat bámultam, és próbáltam megbizonyosodni róla, hogy emlékezzek rá.
- Már kívülről tudod, haver - veregetett vállon mosolyogva Louis.
- Hát, de valamennyire megnyugtat, ha újra és újra elolvasom a sorokat - vallottam be.
- Ideges vagy, fiam? - szólt közbe apa.
- Sokkal inkább aggódom. Ideges és izgatott vagyok egyszerre - sóhajtottam, miközben ujjaimmal beletúrtam a hajamba.
- Én is ilyen voltam, mielőtt elvettem az anyádat. Ez normális - suttogta apa, hogy ne hozza kellemetlen helyzetbe Robint, vagy ilyesmi. - Higgy nekem, amint meglátod őt, minden idegességed elszáll. Csak ő lesz majd ott számodra. Csak arra fogsz gondolni, hogy hozzámész életed szerelméhez, és vele töltheted életed hátralevő részét - tette hozzá, mikor nem válaszoltam. Elmosolyodtam és megöleltem őt.
- Köszönöm - mondtam csendesen.
- Öltözz fel, aztán menjünk ki, hogy feleségül vehesd azt az elbűvölő kislányt - mondta apa, mire bólintottam és odamentem az öltönyömhöz. Magamra húztam a zakót, Robinnak pedig odaadtam a fekete nyakkendőt. Elmosolyodott és elém állt, hogy megkösse a nyakam körül. Amikor azzal is megvoltunk, leültem és felvettem a fekete cipőt.
Egy óra telt el, de mégis úgy érzem, mintha percek lettek volna. Már kétszázötven ember előtt állok, akik Annával a közös barátaink, illetve családtagok. Azt sem tudom, hogy mióta várok Annára, hogy végigsétáljon a székek között. Már meg akartam kérdezni apát, hogy meddig tart még, de a zene megszólalt és Lux és Paul Jr. igyekezett az oltár felé. Lux egy aranyos, fehér habos ruhában volt, kezeiben pedig egy kosár tele levendula- és rózsaszirmokkal. Paul Jr. egy párnát tartott a kezében, amin Anna és az én gyűrűm volt. Miután odaértek hozzám, a koszorúslányok és a srácok sétáltak egymás mellett. A szívem gyorsabban kezdett verni, mikor a zene megváltozott és megláttam Louis-t és Annát. Vettem egy mély lélegzetem, ahogy felém sétáltak. Nem tudom elhinni, milyen csodásan nézett ki; még sosem láttam őt ilyen gyönyörűnek, mint most. A ruha lenyűgözően állt rajta. Az idomait tökéletesen körberajzolja, és imádom, hogy a haja két oldalt hátra van fogva, így látom arcát. Lou remek munkát végzett a sminkkel; nem esett túlzásba, de kiemelte a szemeit és azokat a nagyszerű ajkakat. Mielőtt észbe kaptam, Anna már előttem állt a legnagyobb mosollyal, amit valaha láttam.
- Szia - suttogta.
- Szia - mosolyogtam rá. Louis megcsókolta az arcát, mielőtt odaadta nekem. Megfogtam Anna kezét és szemtől szembe álltunk egymással. A szemeibe bámultam, ahogy a pap beszélni kezdett. Lehet, hogy kicsit több ideig is figyeltem íriszeit, mivel mindenki nevetni kezdett, mikor a pap megköszörülte a torkát, hogy rá figyeljünk.
- Sajnálom - mosolyodtam el halványan.
- Itt az ideje a fogadalmaknak - kuncogott Anna, mire bólintottam és vettem egy mély lélegzetet. Finoman megszorítottam kezét, mielőtt elővettem a papírt, amire kézzel írtam.
- Fogadom, hogy megvédelek, támogatni foglak, tisztelni, és őszinte leszek veled. Türelmes leszek és motiválni foglak, szeretni jó és rossz időkben is - hallgattam el, ahogy vettem még egy mély levegőt. Anna szemei lassacskán megteltek könnyel. - Mindig ott leszek veled, hogy együtt nevessünk, hogy felvidítsalak, mikor szomorú vagy, és hogy feltétel nélkül szeresselek, az együtt átélt kalandjaink során. Te vagy a másik felem és nem is kívánhatnék jobb embert, akivel ezeket megoszthatnám. Bárhol vagy, az az otthonom. Te vagy, és mindig is te leszel az egyetlen. Annyira szeretlek - mosolyogtam rá, amikor mindkettőnk szemeiből könnyek hullottak. Anna mosolyra húzta a száját és eltátogott egy szeretleket, mielőtt én is visszatátogtam neki.
- Anna, te jössz - mondta a pap, mire bólintott és vett egy mély levegőt, ahogy én is.
- Ígérem, hogy mindig veled leszek a jó időkben és a rosszakban egyaránt, még ha a helyzet lehetetlennek is tűnik. Támogatni foglak, ahogy csak lehetséges, bíztatlak, hogy elérd a céljaidat. És felvidítalak majd, mikor szomorú vagy. Megígérem, hogy szeretettel és tisztelettel bánok veled, mindig őszinte leszek hozzád, és türelmes is, még ha az őrületbe is kergetsz - kuncogott, és mindenki más is csatlakozott hozzá. Elmosolyodtam és játékosan a szemeimet forgattam. - Te vagy a legjobb barátom, társam a bajban, a lelki társam, és mától a férjem. Soha nem fogom feladni a kapcsolatunkat, mert tényleg a világot jelented nekem, és rohadtul szeretlek - sírta a boldogságtól.
- Most pedig húzzátok egymás ujjára a gyűrűt - szólt a pap. Annával bólintottunk és lehajoltunk Paul Juniorhoz, hogy felvegyük egymás gyűrűit, amit kezében tartott. - Harry, elfogadod-e feleségül Annát a mai naptól kezdve? - kérdezte.
- Igen, elfogadom - mosolyogtam Annára, miközben ujjára húztam a gyűrűt.
- Anna, elfogadod-e férjedül Harryt a mai naptól kezdve? - Anna szélesen elmosolyodott, mielőtt válaszolt.
- Igen, elfogadom - húzta ujjamra a gyűrűt.
- Most már házastársaknak nyilvánítalak benneteket. Harry, csókold meg a menyasszonyt. - Nem kellett kétszer mondani, kezeim közé vettem Anna arcát és a számat az övének nyomtam. Mindketten belemosolyogtunk a csókba, míg a családunk és barátaink éljeneztek és tapsoltak. Elhúzódtunk egymástól, összekulcsoltuk karjainkat, majd végigsétáltunk a székek között.
- Házasok vagyunk - mosolyogtam rá, ahogy besétáltunk a terembe. Anna száját mosolyra húzta, majd ismét megcsókolt.
- Igen, azok vagyunk - suttogta ajkaimra.