Fordított szavak és hazugságok

II. évad // 47. rész

Harry szemszöge
Hat nap maradt, míg Annával oltár elé állunk... Hihetetlenül izgulok, de ugyanakkor ideges is vagyok. Anya azt mondta, ez normális. Annával már mindent elintéztünk, és készen vagyunk. Annyit kell tennünk, hogy megjelenünk az esküvőnk napján, a többiről meg a szervezőnk, Rachel fog gondoskodni.
A családom az előtte lévő napon jön a városba, és a házunkban fognak aludni, mivel engem a hagyomány szerint száműztek Louis-hoz az esküvő előtti éjjelre. Bár nem Anna erőltette, hanem a többiek. A vőlegény nem láthatja a menyasszonyt, ezt hallgattam mindenkitől, mi Annával be nem adtuk a derekunkat, hogy befogják végre.
Ha már itt tartunk, Anna elment a nőgyógyászához egy szokásos kontrollra, illetve hogy fogamzásgátlót kérjen még időben, mielőtt a nászutunkra megyünk. Jelenleg a srácokkal ebédelek, és házakról beszélgetünk. Amióta felhoztam a témát, Annával néha elmegyünk megnézni egyet, de nem találtuk meg még a megfelelőt.
- Mi van azzal, amit belülről fel kell újítani? - kérdezte Zayn.
- Melyik házzal? - szólt közbe Niall.
- Szép ház, de belülről modernizálni kell. A külseje szép, de belül úgy néz ki, mintha kilencszáz éves lenne - magyaráztam.
- Már egy ideje mondogatom neki, hogy menjen el megnézni, mert csak belülről kell megcsináltatni - fordult a többiekhez Zayn.
- Reméltem, hogy olyan házat találunk, amin nem kell sokat dolgozni - sóhajtottam. - Anna nem is igazán akar költözni, nem tudom, hogy érezne azzal kapcsolatban, ha még fel is kell újítani az egész belsőteret - tettem hozzá.
- Miért nem akar? - kérdezte Louis. El is felejtettem a srácokkal közölni, hogy Anna nincs annyira oda a költözésért.
- Mert nem látja értelmét - vontam vállat.
- Hát, maradhattok ott, ahol most is, amíg nem készül el a ház - szólt Liam.
- Igen, vidd el, hogy nézze meg. Már láttad a fotókat róla és neked tetszett, úgyhogy talán neki is fog - tette hozzá Zayn.
- Oké, beszélek vele - válaszoltam egyszerűen. Mind elmosolyodtak és bólintottak, majd a munkáról beszéltünk tovább. Megvárják, míg Annával visszatérünk a nászutunkról, úgyhogy van időnk pihenni és élvezni egymást három hétig. Épp az új albumfelvételről beszéltünk, mikor megcsörrent a telefonom. Megnéztem a hívásazonosítót. Anna az. Elnézést kértem a többiektől, mielőtt kimentem és felvettem a készüléket.
- Szia, bébi. Hogy ment?
- Umm, Harry... - hallgatott el, mire a szívem megállt.
- Anna, mi a baj? - kérdeztem, míg ő a vonal másik végébe szipogott.
- Csak ígérd meg, hogy nem leszel mérges - mondta vékony hangon, mire vettem egy mély levegőt és megígértem, hogy nem leszek mérges. - Terhes vagyok - jelentette be, mire majdnem kiesett a kezemből a telefon. - Mivel fogamzásgátló receptet akartam kérni, csináltattak velem egy terhességi tesztet, hogy biztosra menjenek. Esküszöm, nem is tudtam - mondta az utolsó mondatot kétségbeesetten.
- Tudom, hogy nem tudtad. Elmondtad volna, ha már gyanakodtál volna rá, mint a nyár elején is. Tudod már mennyi ideje? - kérdeztem őt halkan, hogy a többiek ne hallják meg.
- Csináltak egy ultrahangos vizsgálatot és két hónapos, ezért nem látszik még - válaszolta.
- Ez nagyszerű - mosolyodtam el, még így is, hogy ő nem láthatta.
- Mi? Hogy lenne ez nagyszerű? Még csak nem is vagyunk házasok, és terhes vagyok, ráadásul huszonegy éves, Harry. Nem vagyunk fiatalok ahhoz, hogy szülők legyünk? - hadarta pánikolva.
- Talán, de nem érdekel, mert ez jó hír - virultam, majd hallottam, ahogy nevet. Azt is éreztem, hogy próbálja visszafojtani a nevetését. - Te nem vagy egy kicsit sem izgatott? - kérdeztem.
- De - motyogta, mire elmosolyodtam. Csak le van sokkolva, amiért két hónapos terhes.
- Mit szólnál hozzá, ha... megvárnánk, míg visszaérünk a nászutunkról, és aztán mondjuk el mindenkinek. Csak te és én tudjunk róla addig - mondtam. Anna nem válaszolt, de tudom, hogy még a vonalban van, mivel hallom, hogy sír. - Anna, mi lenne, ha hazamennék és megbeszélnénk? - javasoltam. Tudom, hogy fél, ezért lehet, hogy jobb lenne, ha szemtől szembe beszélnénk ezt meg.
- Oké - egyezett bele, mielőtt bontotta a vonalat. Felsóhajtottam, beletúrtam a hajamba, majd visszamentem a srácokhoz. Mondtam nekik, hogy hazamegyek, és hogy majd később beszélünk. Amint felhajtottam a kocsi beállóra, kipattantam a járműből és befutottam a házba. Mikor kinyitottam a bejárati ajtót, hallottam hangokat a nappaliból, ezért besiettem a szobába. Anna félmeztelenül, melltartóban ült és a hasát bámulta. Semmi pocakja nincs még, de a tudat, hogy ott bent van a gyerekünk, már könnyekkel árasztja el a szememet. Odamentem hozzá, leültem mellé és magamhoz húztam.
- Nem akarok olyan lenni, mint az anyám. Mi van, ha olyan vagyok? - kérdezte idegesen.
- Egyáltalán nm vagy olyan. Kedves vagy, és te leszel a világ legjobb anyukája, Anna - suttogtam hajába.
- Nem hiszem el, hogy szülők leszünk - mondta.
- Egyáltalán, szeretnél szülő lenni? - kérdeztem meg tőle, mert most nem tudok a gondolataiban olvasni. Elhúzódott tőlem, hogy a szemembe tudjon nézni.
- Miután beszéltünk, elgondolkoztam, és valójában, nagyon örülök ennek a babának. Csak félek, ez minden - mosolyodott el szégyenlősen. Örömömben ugrálni akartam, amiért tudom, hogy Anna boldog.
- Szerintem, fiatalok vagyunk, de nem baj, ráadásul napokon belül összeházasodunk, úgyhogy az időzítés is jó - mosolyogtam rá. - Őszintén, amióta házakat nézegetünk, folyton próbálok szobát keresni, ami lehetne a gyerekszoba - tettem hozzá félve.
- Tényleg? - kérdezte mosollyal az arcán.
- Igen.
- Kábé én is ezt tettem, csak nem akartam elmondani neked, mert nem tudtam, hogyan éreznél.
- Ezért nem hoztam fel én se a témát - nevettem.
- Hasonlóak vagyunk, mégis különbözünk - mondta.
- Tudom, mi? - nevettem továbbra is. - Akkor jó, ha magunk között tartjuk, míg nem érünk vissza a nászútról? - kérdeztem.
- Aha, nem hinném, hogy képes lennék megbirkózni a figyelemmel, ha elmondanánk nekik az esküvő előtt - sóhajtott. Anna mostanában nagyon stresszes volt az esküvő elrendezése miatt, mert mindenki a részletekkel nyaggatja, és ez kiakasztja. Nem mintha hibáztatnám érte.
- Úgy hangzik, mint egy terv - hajoltam le hozzá, hogy gyorsan megcsókoljam, mielőtt felálltam és letérdeltem elé, hogy megcsókoljam a hasát is.
- A terhességem alatt végig ezt fogod csinálni? - kérdezte.
- Aha, úgyhogy szokj hozzá - vigyorogtam rá, mire elnevette magát és a szemét forgatta.
Anna szemszöge
Tegnap volt, hogy megtudtam, két hónapos terhes vagyok, és hogy elmondtam Harrynek. Nem is lepett meg igazán, hogy örült neki, az viszont igen, hogy már gondolt a gyerekekre is, míg házakat nézegettünk. És ha már erről beszélünk, Harry, úgy tűnik, hogy akar mutatni még egy házat, mielőtt összeházasodunk. Azt mondta, hogy ráfér a javítás, de túl tökéletes ahhoz, hogy ne vessünk rá egy pillantást. Egy kis győzködés után, beültetett a kocsiba, hogy elmenjünk megnézni.
- Itt is vagyunk - mondta, amikor lehúzódtunk egy magas fekete kapu előtt. Lehúzta az ablakot és benyomkodta a számokat a billentyűn, amitől a kerítés kinyílt. Míg felhajtottunk a kocsi beállóra, az egyik legcsodálatosabb házat látta. A ház, vagyis inkább rezidencia, krémszínű kövekkel volt borítva, tetején pedig barna tetők fedték. Észrevettem az elbűvölő francia ajtókat is, amik a házba vezettek.
- Imádom ezeket az ajtókat - mondtam Harrynek, mikor kiszálltunk a kocsiból.
- Igen, nekem is tetszenek. Csak jusson eszedbe, hogy légy nyitott az ötletekre - mondta, ma már vagy századjára.
Besétáltunk a házba, egyenesen az ingatanügyökhöz, és körbementünk. Harry nem viccelt, mikor azt mondta, hogy fel kell újítani, de nem gondoltam volna, hogy ennyi mindent.
- Tíz szoba van a házban, kilenc fürdő, két iroda, egy a földszinten, egy pedig az emeleten. Két nagyobb szoba van, amit könnyen át lehet alakítani vendégszobává. A hátsóudvaron pedig található egy elkülönített vendégház, a medence és a pezsgőfürdő mellett - magyarázta az ingatlanos.
- Mennyibe kerül? - kérdeztem. Hallottam, ahogy Harry felsóhajt mellettem, de nem érdekelt. Nem akarta, hogy a házak árai miatt aggódjak, amiket megnéztünk, de ha fel fogunk újítani, akkor nem hinném, hogy több tízmilliókat kéne költenünk.
- Tizenöt millió.
- Miért nem nézünk körbe? -szólt gyorsan Harry, mielőtt válaszolhattam volna bármit is.
- Igen, nézzenek körbe, és majd találkozunk a konyhában - mosolygott ránk a férfi. Harry óvatosan elhúzott magával és körbesétáltuk a házat.
- Mikor megláttam ezt a szobát az interneten, azonnal egy gyerekszobára gondoltam. Szerinted? - kérdezte, mikor egy üres, unalmas szoba közepén álltunk. Közel volt a fő hálóhoz, de elég távol ahhoz, hogy ne zavarjuk egymást. Nem mintha az lehetséges lett volna, elnézve a ház méreteit.
- Utálom beismerni, de ez tökéletes - motyogtam, elég hangosan, hogy meghallja. Csak azt utálom, hogy mindent fel kell újítani, mielőtt beköltözünk.
- Mit mondtál? - vigyorogva nézett rám Harry.
- Hallottad - mondtam, majd szemtelen mosolyával magához húzott és megölelt.
- Akkor mit gondolsz? Megvegyük? - kérdezte, kissé idegesnek tűnt.
- Túl tökéletes, hogy ne vegyük meg. Ez a ház tökéletes a családbővítéshez, és tudnánk... - Harry félbeszakított azzal, hogy keményen megcsókolt.
- Menjünk, nézzük, mi a következő lépés - mosolygott, miután elhúzódott tőlem. Bólintottam és követtem őt a földszintre.
Terhes vagyok. Az elkövetkezendő napokban megyek férjhez. Most pedig egy családnak elegendő méretű házat veszünk.
Az életem most tökéletes, és Istenem, remélem, hogy semmi nem fog megváltozni.