Fordított szavak és hazugságok

I. évad // 47. rész

Anna szemszöge
Egy hónapja volt, hogy influenzás lettem, és ágyban kellett maradnom másfél hétig. Egy örökkévalóságig tartott, hogy behozzam a sulis lemaradásom, amíg hiányoztam, de végül is sikerült. Az összes fiú megfordult itt, hogy vigyázzanak rám, míg ágyban feküdtem; nem tartott sok ideig, míg idegesítővé nem vált. Túl basáskodóak voltak, és ez az őrületbe kergetett.
Még mindig van két hetem, hogy választ adjak Mrs. Holmes-nak, hogy hogyan döntöttem Los Angeles-ről. Nem sokkal azután, hogy megkaptam az e-mailjét, elmondtam neki, hogy passzolnom kell. Azt válaszolta, hogy van teljes két hónapom, hogy továbbra is gondolkozzak, és aztán tudassam vele a döntésem. Őszintén, csak nem bírnám elviselni, hogy elhagyjam Harryt. Tudom, hogy közhely, de ő a mindenem. Louis-t sem tudnám itt hagyni. Szerintem a szívére venné, ha megtenném. A fiúk is hiányoznának, és Perrie és Eleanor is. Hogy hagyhatnám el az embereket, és a helyet, amit már valóban kezdtem az otthonomnak érezni? Sosem éreztem így, mielőtt összeköltöztem Louis-val. Persze, Joey-val laktam, de úgy éreztem ott magam, mint egy szobatárs, aki ráerőszakolta magát Joey-ra.
- Mire gondolsz? - kérdezte Harry, miközben megbökte a homlokom. Az ágyban feküdtünk egymás karjaiban. - Ne mondd, hogy semmin, mert tudom, hogy ez nem igaz - tette hozzá.
- Csak utálom, hogy elmész pár napra - hazudtam félig-meddig.
- Ó, ugyan már, az csak pár nap. Itt is leszek, mielőtt észrevennéd, hogy elmentem - mondta, és közben a fedetlen hátamat simogatta apró körökben. - De azt megértem, hogy azok hosszú napok lesznek e nélkül - vigyorodott el Harry, és felemelte a paplant, ezzel felfedve meztelen testünket, és az ő büszkeségét.
- Fogd be, te perverz. Nem tudsz túlélni nélkülem három napot se - kuncogtam.
- Dehogy nem, de te vajon tudsz-e nélkülem? - mosolygott.
- Határozottan. - Most rajtam volt a sor, hogy vigyorogjak.
- Azt hiszem, ezt vehetem sértésnek. - Gyengén mellkason vágtam, amiért ennyire teátrális. Miután csendben maradtunk, hallgattuk egymás szívverését.
- Csak ne találkozz senkivel, míg nem vagy itt - mondtam, miközben körberajzoltam ujjammal a pillangó tetoválását. Felemelte államat, hogy azokba a gyönyörű zöld szemekbe nézzek.
- Te vagy az egyetlen számomra. Sosem tudnálak helyettesíteni senkivel, még ha akarnálak se - mondta szeretettel a hangjában.
- Azt hiszem, néha sokat aggódom amiatt, hogy találsz magadnak, nem is tudom, valaki könnyebbet - vallottam be. Rengeteg olyan dolog van, ami miatt óvatosabb vagyok.
- De te teszed a dolgokat érdekessé - vigyorgott le rám. Megtörtem a szemkontaktust, és visszatettem a fejem a mellkasára.
Felült, ezzel magával húzva engem is, majd kezei közé vette az arcom.
- Anna, vicceltem. Lehet, hogy a múltad kemény volt, de ha nem lett volna, most nem lennél az az erős és független nőn, akibe tetőtől talpig szerelmes lettem. Nem változtatnék rajtad egy dolgot sem - nézett Harry egyenesen a szemembe. Mostanra már könnyeztem. - Annyira szeretlek, hogy nem számít más, oké? - mosolygott rám.
- Én is sz-szeretlek - dadogtam.
A tőlem telhető legjobban próbáltam visszaszorítani a könnyeim, de folyton az visszhangzott a fejemben, amit mondott. Tudom, hogy nem volt különleges, de hallani, ahogy azt mondja, hogy szeret, még ha rengeteg mindent cipelek is magammal, boldoggá tesz. Úgy nőttem fel, hogy azt hittem, sosem szeretne engem senki úgy, ahogy Harry, a dolgaim miatt. Mielőtt bármelyikünk is megszólalhatott volna, Harry telefonja csörögni kezdett.
- Ugh - nyögte Harry, és áthajolt fölöttem, hogy elvegye a telefonját az éjjeliszekrényről.
Addig letöröltem a könnyeim, amik végigfolytak az arcomon.
- Szia, Louis - mosolyodott el. Halkan morogtam, mielőtt megfogtam Harry pólóját, magamra kaptam, és kimásztam az ágyból, hogy a fürdőbe menjek.
Harry szemszöge
- Hé, Hazza. Azon gondolkoztam, hogy nem akartok-e eljönni Annával vacsorázni ma este? A srácokkal szervezünk egy utolsó közös vacsit, mielőtt elrepülnénk Svédországba - mondta Louis a telefonba.
- Persze, mikor és hol? - kérdeztem.
- Csak abba a kis olasz étterembe, ahova mindig megyünk. Ó, és nyolckor - válaszolta.
- Oké, akkor ott találkozunk.
- Rendben, csá, haver.
- Szia - köszöntem el, mielőtt bontottam a vonalat. Felkeltem az ágyból, és magamra kaptam a bokszerem, mielőtt elmentem a fürdőszobába, hogy megnézzem, mit csinál Anna. Mikor besétáltam, megláttam őt a fürdőkádban.
- Habfürdő?
- Igen - mosolygott fel rám. - Csatlakozol? - kérdezte. Nem válaszoltam, csak levettem a fehérneműt, és bemásztam mellé.
- Menj előrébb - mondtam, és miután úgy tett, mögé ültem. A mellkasomra húztam ezután.
- Mit akart a bátyám? - kérdezte.
- A többiekkel vacsorázunk majd később - játszottam a hajával.
- Mikor?
- Nyolc. - Csak bólintott, és hátradőlt a mellkasomra.
~*~
Annával úton vagyunk ahhoz az olasz étteremhez, ahol vacsorázni fogunk. Louis és Eleanor azt mondták, hogy ők már az asztalunknál ülnek.
- Tomlinson - mondtam a hostess-nek, aki az étterem ajtajánál állt.
- Erre - mosolygott, míg Annát és engem a helység hátsó részébe vezetett.
- Köszönjük - mondtam, mikor megmutatta, hol van Louis és Eleanor.
- Sziasztok, tubicáim - vigyorgott ránk Eleanor. Miután köszöntünk nekik, velük szembe foglaltunk helyet. A kezem az asztal alá tettem Anna combjára. Őszintén, azt vártam, hogy lelökje onnan a kezem, de nem tette.
- Mit csináltatok ma? - szólalt meg Louis. Ó, semmi különöset, csak szexeltünk egész álló nap, gondoltam magamban.
- Filmeztünk - válaszolta Anna, mire megszorítottam gyengéden a combját, és végül is ellökte a kezem onnan.
- Annyira éhes vagyok - nyögte Zayn, ahogy megjelent a többiekkel.
- Én is! - értett egyet Liam. Mind üdvözöltük egymást, mielőtt leültünk és megrendeltük a kaját.
Anna szemszöge
Már befejeztük a vacsorát, és most már csak a desszertünket élvezzük.
- Milyen volt a napod Harryvel? - vigyorgott rám Perrie. Csak elmosolyodtam, és a szemem forgattam. - Ezt úgy veszem, hogy jó volt - kacsintott.
- Szóval, még mindig áll, hogy elmegyünk vásárolni, míg ők nincsenek itt? - próbáltam témát változtatni.
- Igen. A holnapom nem lesz szabad, de a vasárnap jó lesz, úgyhogy akkor elmehetnénk - javasolta.
- Alig várom. Nagyszerű lesz - éljeneztem.
- Mit csinálsz holnap? - kérdezte.
- Max-szel és az új barátnőjével megyek el egy szórakozóhelyre. El akarom magam foglalni, hogy ne tűnjön fel, hogy Louis és Harry is elutaztak - mondtam.
- Teljesen megértelek - bólintott, és visszafordult a desszertje felé.
- Anna, kijössz a reptérre reggel? - kérdezte Liam.
- Nem, most sajnos nem.
- Aww, ez azt jelenti, hogy most kell elbúcsúznunk tőled, mielőtt elmegyünk az étteremből - nyafogott Niall.
- Majd túl leszel rajta - mosolyogtam rá.
- Igen, igazad van - kuncogott.
- De én nem - biggyesztette le ajkát Louis. El is felejtettem, hogy neki nem szóltam, hogy nem tudok kimenni a reptérre.
- Hát, nem akarok a rajongókkal megbirkózni - vallottam be. Ez volt az igazság, hiszen közhírré lett, hogy mikor lesznek a srácok a Heathrow területén, és nem akartam olyan helyzetbe kerülni. Egyszerűen csak nem érte meg.
- Jó, de ott tudnál lenni, mikor visszajövünk? - kérdezte Louis.
- Nem tudok, mert órám lesz. Majd találkozunk, ha hazaértem a suliból hétfőn, megígérem - nyugtattam meg. Harry megfogta a kezem az asztal alatt, és az ujjaimat simogatta a hüvelykujjával. Már beszéltünk erről ma, hogy menjek-e vagy ne a reptérre. Úgy döntöttünk, hogy biztonságosabb, ha nem leszek ott.
- Beérem annyival is, azt hiszem - mosolygott rám Lou.
~*~
- Majd találkozunk egy pár nap múlva. Vigyázz magadra, és ne csinálj semmi hülyeséget - mondtam minden egyes fiúnak, kivéve Louist és Harryt. Miután mindannyian elmondtuk a saját búcsúnkat, és miegyebet, külön mentünk tovább. Harry visszavitt a lakásomhoz, míg Louis hazafuvarozta Eleanort.
- Izgatott vagy Svédország miatt? - kérdeztem Harrytől, miután egy örökkévalóságnak tűnő ideig ültünk csöndben.
- Igen, felveszünk egy csomó dalt, míg ott leszünk azalatt a három nap alatt, úgyhogy jól fogunk szórakozni. De utálom, hogy itt kell, hagyjalak - mondta az utolsó mondatot lehangoltan.
- Még mindig itt leszek, mikor visszajössz - mosolyogtam rá.
- Hát, remélem is - kuncogott. Harry behajtott a parkolóba, ami Louis lakásának épülete előtt volt. - Felkísérlek - mondta, mire zavartan néztem rá. Korábban már megvitattuk, hogy csak hazahoz és kirak a kocsiból.
- Oké - szálltam ki az autóból. Összekulcsoltuk ujjainkat, ahogy az épületbe besétáltunk.
- Fáradt vagy? - kérdezte Harry a liftben.
- Igen, hosszú egy nap volt - kacsintottam rá.
- Ha! Igen, de annál jobb - vigyorgott.
- Mondtam én, hogy nem? - ráncoltam a szemöldököm.
- Nem, csak én akartam kimondani - nevette el magát.
- Fura vagy, ugye tudod?
- Igen, nagyon is tisztában vagyok vele - hajolt le, ajkaink alig értek össze.
- Hát, amíg tudod... - mosolyogtam, míg nem csókolt meg. Morgott a lágy érintéstől, és megfogta a csípőm, hogy közelebb húzzon magához. Felnyögtem, ahogy éreztem, hogy férfiassága egyre keményebb. Határozottan nyomta nekem a száját. Megnyalta az alsó ajkam, hogy belépésért könyörögjön, de nem engedtem. Nekem nyomta ágyékát, amitől ismét felnyögtem, és ezért lehetősége volt rá, hogy nyelvét átcsúsztassa a számba. Kezemmel belemarkoltam a hajába, mire megfogta a combjaim.
- Ugorj - motyogta ajkaimra. Tettem, ahogy mondta, de mielőtt folytattuk volna a csókot, a liftajtó kinyílt. Hál' Istennek, senki nem várakozott ott. Harry morgott, mielőtt óvatosan lerakott a lábamra. A bejárati ajtóhoz sétáltunk, és kinyitottam. Harry szorosan követett, és mikor a nappaliba értünk, megragadta a csípőmet, és a fenekemmel nekinyomott az ágyékának. A nyakam kezdte csókolgatni.
- Harry, nem hinném, hogy fizikailag el bírnálak viselni ma már. Basszus, nem is hinném, hogy a héten képes lennék még többet elviselni belőled- sóhajtottam. Nevetett, mielőtt eltolt, és megfordított.
- Sajnálom, de annyira szexi vagy, és nem tudom leállítani magam, hogy benned legyek, amikor csak esélyem van rá. Remélem, felkészülsz, mire visszajövök Svédországból - kacsintott. Válaszul csak a szememet forgattam, amiért ennyire perverz. Mindig mocskosan beszél, mikor ketten vagyunk. Nem azt mondom, hogy nem szeretem, hiszen ez Harry, de eltartott egy ideig, míg hozzászoktam.
Kikerültem a kezei közül és a kanapéra mentem, hogy leüljek. Harry mellém huppant, és a fejem a vállára hajtottam.
- Muszáj menned? - kérdeztem csendesen.
- Igen. Bárcsak velem jöhetnél - mondta, és mielőtt megszólalhattam volna, a bejárati ajtó kinyílt.
- Megjöttem! Úgyhogy hagyjatok abba minden olyan tevékenységet, amiről nem kéne tudnom! - kiabálta Louis, ahogy besétált.
- A nappaliban vagyunk - mondtam sokkal csendesebben nála, majd eltoltam magamtól Harryt kissé, hogy ne legyünk annyira közel egymáshoz.
- Ó, sziasztok - mosolygott Louis. - Nem mintha ki akarnálak rúgni Harry, de pár óra múlva a reptéren kell lennünk, úgyhogy menj haza és pihenj egy kicsit - mondta Louis.
- Igen, igaza van, Haz. Menj és aludj, majd hamarosan találkozunk - mosolyogtam gyengén Harryre.
- Oké - nyögte, és felállt, engem is magával húzott. Szorosan megölelt. Louis a konyhára mutatott, hogy ott lesz, mire bólintottam.
- Tudom, hogy azt mondtad, hogy ne találjak senkit, míg elutazom, de ez rád is vonatkozik - suttogta Harry a fülembe.
- Ah, te vagy az a férfi, akire szükségem van - válaszoltam.
- Szemtelen - nevetett Harry, és elhúzódott.
- Mert szemtelenek vesznek körül. Állandóan. Előbb-utóbb rám is ragad egy kevés - kuncogtam.
- Igaz - mosolygott, és a lábujjaimra álltam, hogy megcsókoljam határozottan. Egy másodperc múlva vissza is csókolt, mielőtt elhúzódott ismét, és homlokát enyémnek támasztotta.
- Szeretlek - mosolyodott el halványan.
- Én is szeretlek. Most pedig menj haza, és aludj. Majd holnap beszélünk, és hétfő este találkozunk - köszöntem el.
- Oké, szia, bébi - csókolta meg utoljára a homlokom, majd kisétált a lakásból.
- Jól vagy? - jelent meg Louis, mikor Harry már elment.
- Igen, úgyis csak három nap, míg vissza nem jöttök, idióták - kuncogtam.
- Tudom, de ez az első, hogy nem jössz velünk, ha elutazunk, úgyhogy ez lesz az első, hogy Harryvel külön lesztek, mióta összejöttetek. Hé! Mi is külön leszünk - döbbent rá Louis.
- Mindegyikőtök hiányozni fog - vallottam be.
- Jobb is. Most megyek és lefekszem. Három nap múlva találkozunk, hugi - mondta, míg megölelt.
- Oké, jó éjt - köszöntem el tőle, míg viszonoztam az ölelését.
- Jó éjt - mosolygott, és felment a lépcsőn.
Tényleg hiányozni fog ez az öt idióta. Lehet, hogy az őrületbe kergetnek, de tényleg imádom őket. Istenem, nem tudom, hogyan fogok azzal megbirkózni, ha majd turnéra mennek. Hiszen az hónapokig is eltart.