Fordított szavak és hazugságok

I. évad // 25. rész

Harry szemszöge
Amikor Anna és én egymásba futottunk, le akartam térdelni és könyörögni azért, hogy bocsásson meg. Megkért rá, hogy ne meséljek Louis-nak az anyjáról, és mégis elmondtam mindenkinek. Louis mesélte a reggel, mielőtt elment, hogy felébressze Annát, hogy beszéltek, és Anna tudja, hogy elmondtam mindenkinek. Magamtól is rájöttem, hogy mérges rám, valahogy már volt egy olyan érzésem.
Mikor Louis hívott, hogy mehetünk, csalódott voltam, mert legalább bocsánatot kérhettem volna Annától, de valószínűleg nem is ez lett volna a megfelelő alkalom.
- Annyira izgatott vagyok, hogy ma medencézünk - éljenzett Niall, ezzel pedig kiszakított a gondolataimból. A liftben voltunk a földszint felé, ahol a medence is volt.
- Ja, mindenkire ráférne már egy kis szín, mert nagyon sápadtak vagyunk - nevetett Liam, mire mindannyian bólintottunk és egyet értettünk.
- Anna, jól aludtál tegnap éjjel? - kérdezte Paul tőle.
- Jól, köszi - mosolyodott el.
- Oké, srácok, megkaptuk a VIP területét a medencének erre a napra, úgyhogy csak akkor legyetek óvatosak, ha a medencében vagytok. Talán az az egyetlen hely, ahol a rajongók nem jutnak hozzátok fizikailag - figyelmeztetett Paul.
- Rendben - mondtuk mindannyian.
Anna szemszöge
Már egy ideje mindannyian itt ejtőzünk a medencénél. Éppen a napozóágyon fekszem Zayn mellett, míg a többiek a medencében szórakoznak.
- Kívántad már, hogy a rajongók békén hagyjanak? - suttogtam Zaynnek, ahogy figyeltem a fanokat, hogy próbálnak közeledni a srácokhoz, és aláírást, fényképet kérnek tőlük.
- Igen is, és nem is. A körülményektől függ, és hogy mit csinálok. Mármint, mikor anyával és a húgaimmal vagyok, nem akarom, hogy üldözzenek. De azt is megértem, miért követnek, ha az utcán megyek, vagy családi vacsorán vagyok - válaszolta. Zavartan néztem fel Zaynre. - A rajongók nem mindig számítanak arra, hogy ott sétálok körbe, ahol ők is, úgyhogy ez sokkoló számukra, hogy ugyanabban a boltban vagyok, vagy bárhol, ahol ők - magyarázta Zayn.
- Ja, azt hiszem, már értem. Csak még sosem gondoltam így rá - vontam vállat.
- Kérdezhetek valamit? - szólalt meg Zayn.
- Persze - mosolyodtam el.
- Gondolod, hogy meg fogsz valaha is bocsátani Elnek vagy Danielle-nek? Igen, tudták, hogy ki vagy, mikor találkoztatok, de nem volt megbeszélve, hogy információt gyűjtsenek rólad, vagy ilyesmi - mondta Zayn.
- Nos, ez nem arról szól, hogy megbocsátok-e, hanem hogy újra megbízok-e bennük. Még ha nem is azért barátkoztak velem, hogy információkat kapjanak, akkor is kihasználva érzem magam. Terveztem, hogy beszélek Eleanorral, mikor a héten iderepül. Bár Danielle-ről nem tudok, mert nem sokat találkozom vele - mondtam, mert tényleg sokat gondolkodtam, hogy adjak-e nekik egy második esélyt.
- Szerintem ez jó ötlet, és tudom, hogy Louist és Liamet ez boldoggá tenné - mosolygott Zayn.
- Igen, és mi van veled meg Perrie-vel? - próbáltam témát változtatni.
- Megvagyunk, köszi, hogy kérdezted - vigyorgott. Látom, hogy Zayn mennyire szereti Perriet, mert akárhányszor róla beszél, vagy hall a lány felől, mindig felragyog.
- Az jó - mosolyogtam én is.
- Annyira éhes vagyok - sétált felénk Louis.
- Akkor rendelj valamit - nevetett rajta Zayn.
- Jó, de nem tudom, mit akarok enni - morgott, ahogy leült a lábaimra.
- Louis, szállj le a lábamról, vizes vagy és nehéz - mondtam, közben pedig megpróbáltam lelökni őt magamról.
- Tudod, elég kényelmes így, úgyhogy szerintem még maradok egy kicsit - vigyorgott rám.
- Zayn, kérlek, szedd le rólam - könyörögtem neki a legjobb kutyaszemekkel, de ettől csak elnevette magát még jobban, amiért kiérdemelte, hogy a szemem forgassam rá. - Az összes rajongód minket bámul, és néhányan nem tűnnek túl boldognak - mondtam Louisnak, próbáltam közben nem nevetni. Louis és Zayn a lányokra nézett, akik nem álltak tőlünk messze.
- A húgom vagy, úgyhogy semmi gond - vonta meg a vállát.
- Louis, senki nem tudja, hogy a húgod vagyok - mondtam, és még mindig lökdöstem őt a lábamról.
- Ó, tényleg, el is felejtettem - szállt le rólam, és leült a lábaim mellé.
- El akarod majd valaha is mondani, hogy ki vagyok? - kérdeztem kíváncsiságból Louist.
- Őszintén, néha elfelejtem, hogy még nem tudják, és mikor eszembe jut, emlékeztetnem kell magam, hogy valószínűleg nem akarod a nyomást, ami a közönséggel jár - magyarázta.
- Képes vagyok vigyázni magamra, tudod? - csattantam rá.
- Nem mondtam, hogy nem vagy képes rá, csak nem akarom, hogy aggódnod kelljen amiatt - mondta kedvesebben Louis, mint ahogy én szóltam hozzá.
- Most már fáj a karom, Niall - nevetett Harry, ahogy Niallel odasétáltak hozzánk. - Úgy tűnik, valami komolyról beszélgettetek, minden rendben? - kérdezte tőlünk.
- Igen - mondtam, majd felálltam és elsétáltam. Szükségem volt egy jeges teára amúgy is, úgyhogy a bárhoz mentem.
- Mit adhatok? - kérdezte a pincérnő.
- Egy jeges teát, légyszi - mosolyogtam.
- Szóval, együtt vagy valamelyikükkel? - kérdezte, ahogy az italom csinálta.
- Istenem, dehogy. Csak nagyon jó barátok vagyunk. - Imádkoztam, hogy higgyen nekem.
- Ó, oké. Ahogy látom, a göndör hajú le se tudja venni a szemeit rólad, amióta lejöttetek a medencéhez. Most is téged figyel - kacsintott rám, ahogy odaadta az italt. Hátranéztem és láttam, hogy Harry figyel, de amint meglátott, elkapta a tekintetét.
- Megmondtam - nevetett a pincérnő. Nem tudtam, hogy mit mondjak, úgyhogy csak bólintottam és eljöttem az italommal.
- Felmegyünk és lefektetjük Lux-ot. Majd később találkozunk - mondta Lou.
~*~
Két órát töltöttünk a medencénél, mielőtt felmentünk a hotelszobánkba. Amint lezuhanyoztam és átöltöztem, lent találkoztunk a vacsorához. Ezúttal sikerült nem elaludnom, mielőtt elmentünk enni. A vacsora alatt elnézést kértem Louis-tól, hogy ráförmedtem. Örültem, mikor azt mondta, hogy már túl van rajta. Egész idő alatt észrevettem, hogy Harry engem bámul. Úgy éreztem, mintha mondani szeretne valamit, de nem tette.
Épp készülődöm a lefekvéshez, már lezuhanyoztam, hogy lejöjjön rólam a naptej, izzadság és a klóros medencevíz. Miután megszárítottam magam, felvettem a pizsamám, egy fekete sortot a hozzá illő bő pólóval, amin rózsaszín szegélyek vannak. Kicsit szexi volt, de nagyon kényelmes. Kiengedtem a hajam a laza kontyból és hagytam, hogy az enyhén hullámos tincsek a vállamra hulljanak. Gyorsan fogat mostam, mielőtt bekentem a lábam testápolóval. Kimentem a fürdőből az ágyamhoz, hogy megnézzem, mennyi az idő, mikor valaki kopogott. Odamentem az ajtóhoz, belenéztem a kukucskálóba és megláttam egy félmeztelen Harryt.
- Hé, mizujs? - kérdeztem, ahogy kinyitottam az ajtót. Harry szemei kikerekedtek, mikor meglátott. Fel-le siklott a tekintete, de egyszer sem nézett a szemembe. Lesütöttem a szemem és rájöttem, hogy a pizsamámba vagyok. Valószínűleg fel kellett volna vennem egy pulcsit, vagy valamit. Megköszörültem a torkom, ami miatt megugrott kissé, mielőtt a szemembe nézett.
- Umm, bejöhetek? - kérdezte idegesen. Arrébb léptem, hogy be tudjon jönni. Néztem, ahogy az ágyamhoz sétál. Ha mondhatok ilyet, egész jó teste van.
- Mizujs? - kérdeztem, próbáltam rávenni magam, hogy ne bámuljam őt. Biztos vagyok benne, hogy tudom, miért van itt, de tőle is akarom hallani.
- Bocsánatot akarok kérni, amiért nem csak Louis-nak, de mindenkinek meséltem az anyudról, és hogy félsz amiatt, hogy olyanná válsz. Annyira rosszul éreztem magam miattad, és nem tudok másra gondolni. Meg bűntudatom van azért is, amiért neked estem a gépen, mikor fel akartál ébreszteni tegnap. Úgyhogy mikor a srácok próbáltak szólásra bírni, és hogy mondjam el, min gondolkozom, csak úgy kicsúszott a számon minden. Megértem, ha mérges vagy rám, de kérlek, ne legyél - hadarta. Ott álltam őt bámulva, nem is tudtam, hogy hogyan válaszoljak erre. Mérges voltam egyáltalán rá?
- Harry, nem haragszom. Louis-nak tudnia kellett, és talán a sors iróniája, hogy te mondtad el és nem én - mondtam pár másodperc csönd után. Hallottam, hogy Harry kifújja a levegőjét, mielőtt megfogja a derekam és közelebb húz magához, így most már a lábai között álltam. A szívem annyira hangosan vert, hogy biztos vagyok benne, hogy hallotta. Mindent megpróbáltam, hogy elkerüljem a tekintetét. Harry felállt, kezeivel még mindig a derekamon, és megölelt. Egy másodpercig tartott, míg túljutottam a kezdeti sokkon, amiért a meztelen mellkasa hozzám ér, de ezek után visszaöleltem.
- Anna, ki nem állhatom a gondolatát, hogy valaha is mérges legyél rám, mert érzek kettőnk közötti egy olyan kapcsolatot, amit még senkinél se tapasztaltam. Te is érzed, ugye? - kérdezte.