Fordított szavak és hazugságok

II. évad // 21. rész

Anna szemszöge
- Most majd megtanulod, hogy ne kiabálj folyton és verd az ajtót, mikor azt mondom, hogy fogd be - mondja a férfi, ahogy még egyszer belém rúgott. Fájdalmasan sikítok fel, majd magzatpózba kuporodom. Mikor hallom, hogy a fémajtó becsapódik, bőgni kezdek, amit eddig próbáltam visszafogni. Akárhányszor zokogok vagy sírok, mikor éppen megver, még erősebben rúg belém vagy üt meg, mint az előtt, ezért megtanultam csendesen sírni. Egyszer hallottam, ahogy lefotóz, de nem tudtam, hogy minek, vagy hogy miért.
Amikor lenyugtattam magam kissé, az ágyba másztam és összekuporodtam. Reszkettem a sírástól, fájdalomtól, és a hidegtől. A szobában fagyos volt a levegő, nem is volt egy takaró se, amibe beburkolózhattam volna. Lehunytam a szemem és elképzeltem magam Harry karjaiban, és ahogy fejem a mellkasán pihen.
Csak haza akarok menni.
Louis szemszöge
Látni azt a képet Annáról, összetörte a szívem. A szemei eléggé fel voltak dagadva. Meg kell tudnom, hogy hol van, hogy elmehessek érte. Meg fogom ölni a férfit, aki... A gondolataimat félbeszakította a telefonom csörgése. Rápillantottam a készülékre, és láttam Anna számát felugrani.
- Ez ő - mondtam mindenkinek, mielőtt felvettem a telefont. Kihangosítottam és a számra tettem az ujjam, hogy jelezzek, ne szólaljanak meg.
- Szia, Louis - szólt bele az eltorzult hang.
- Egy beteg állat vagy, ugye tudod? Nem tett semmit ellened. Miért teszed ezt vele? - csattantam fel. A rendőrök körülöttem tátogták, hogy hagyjam abba, de nem hallgattam rájuk.
- Nos, Louis, mivel tudod bizonyítani, hogy nem tett semmit ellenem? - nevetett a férfi.
- Mert egy jó lány - horkantam fel.
- Persze. Most pedig, Louis, feltehetsz két kérdést - mondta a férfi humorral a hangjában.
- Mit akarsz? - kérdeztem. A rendőrökkel már megbeszéltük, hogy ez lesz a következő, amit kérdezek.
- Ó, sok mindent szeretnék, Louis. Kezdjük kétmillió dollárral készpénzben. Holnap délutánra, vagy megölöm Annát - válaszolta.
- Az lehetetlen. Nem tudok megszerezni annyit huszonnégy óra alatt.
- Akkor javaslom, hogy találj ki valami megoldást. Még egy kérdésed van - mondta.
- Elengeded, mikor megkaptad a pénzt? - kérdeztem.
- Azt hiszem, várnod kell, nem igaz, Louis? - tette fel a kérdést a férfi, mielőtt bontotta a vonalat. A dohányzóasztalhoz vágtam a telefonom, ami előttem volt.
- Megpróbáljuk megszerezni? - kérdezte Niall, bár inkább a rendőrök felé fordult.
- Inkább megpróbáljuk lenyomozni a számát, de addig is, telefonáljatok párat, hogy megszerezhessétek a pénzt gyorsan. Ahogy elnézem a képet Annáról, ez a fickó valószínű, hogy nem viccel - mondta az egyik egyenruhás. John és Smith után már felhagytam azzal, hogy megtudjam a nevüket. Tucatnyi rendőr volt a lakásomon, és nem is érdekelt a nevük, amíg nem tudtam a karjaim között és biztonságban a húgom.
- Megyek és felhívom Simont meg a managementet, hátha tudnak segíteni - szólalt meg Liam, majd felállt és kiment a szobából. Bólintottam és én is felálltam, elmentem, hogy felhívjam anyát és értesítsem a fejleményekről. Nem tud eljönni Doncasterből a következő péntekig, mivel a lányok egész héten teszteket írnak, és nem hiányozhatnak.
Anna szemszöge
Arra keltem fel, hogy a nap besütött a kis ablakon keresztül a szobába, ahova bezártak. Próbáltam megmozdulni, de nem tudtam, mert iszonyúan fájt mindenem. Megpróbáltam felülni, de nem volt erőm hozzá.
- Ó, nézzenek oda, ki van fent - hallottam egy ismerős hangot. Felnéztem a bal oldalamra, és megláttam Emilyt, aki vigyorogva állt. - Ne nézz ennyire zavartan, szívem - nevetett szárazon, ahogy közelebb jött hozzám és leült az ágy végébe.
- M-miért? - dadogtam.
- Sokkal butább vagy, mint ahogy kinézel. Ne tégy úgy, mintha nem tudná, miért teszem ezt - sziszegte.
- H-harry? - kérdeztem.
- Hah, csak szeretnéd hinni, hogy Harry miatt van. Istenem, kibaszott hülye vagy - mondta, amint felállt, majd lehajolt, hogy a szemembe nézhessen. - Elloptad az életem - köpte, mire zavartan néztem rá ismét. - Ne játszd velem a hülyét, Anna. Tudom, hogy tudod, ki vagyok - sziszegte, ahogy fel-le kezdett járkálni a szobában, miközben ujjaival beleszántott a hajába.
- H-harry exe vagy. Innen ismerlek - mondtam hezitálva, tudván, hogy nem ezt akarja hallani. Megállt a járkálásban és odasietett hozzám.
- Hazugság! Ne hazudozz, hanem mondd el a kibaszott igazságot! - kiabálta az arcomba.
- Emily! - Egy férfi, akit még nem láttam, ráüvöltött, mire Emily rákapta tekintetét. - Talán nem tudja - mondta a férfi higgadtan.
- Mit kellene tudnom? - kérdeztem idegesen.
- Azt hiszem, majd idővel rájössz, ribanc - horkant fel Emily, mielőtt kiment a szobából. Kényszerítettem magam, hogy felüljek, és a falnak dőltem. Kíváncsi vagyok, miről beszélt, gondoltam magamban.
Pár perc próbálkozás után, hogy kitaláljam, mit kellene tudnom azon kívül, hogy Harryvel randizott, hallottam, ahogy kinyitják a zárat. Lehunytam a szemem és a térdeimbe temettem az arcom.
- Szerencséd, hogy belementek, hogy pénzt adnak nekünk, különben most nem kapnád ezt - vágott hozzám valamit Emily. Felnéztem és láttam egy tál zabkását egy szelet kenyérrel. - A helyedben imádkoznék, hogy megszerezzék időben, vagy nem kapsz több kaját - csattant rám, mielőtt visszament a másik szobába. Akármennyire is éhes voltam, nem bíztam bennük. Mi van, ha megmérgezték az ételt?
- Nem mérgezett - visszhangzott a szobában a férfi hangja valamilyen hangosbemondón keresztül. - Nulla huszonnégyben szemmel tartunk - tette hozzá, mintha olvasna a gondolataimban. Kirázott a hideg a gondolatra, hogy kamerákon figyelnek. Miután pár percig elgondolkoztam rajta, úgy döntöttem, hogy eszem. Nem mintha bármi rossz is történhetne velem, nem?
Emily szemszöge
- Bébi, lehet, hogy nem tud rólad. Erre nem gondoltál még? Köztudott, hogy nem volt jó gyerekkora - mondta Rob.
- Hogy nem hallott még rólam? Az anyánk akkor volt terhes velem, mikor ő még fiatal volt. Tudnia kellett rólam, mert nyilvánvalónak kellett lennie - förmedtem rá.
- Két éves volt, Emily. Valószínű, hogy nem tudja - vágott vissza Rob.
- Ellopta az életed, Emily. Árvaházban kellett felnőnöd, mert őt jobban szerették - mondta Damon, amikor belépett a szobába.
- Látod, ő megérti. Anna miatt sosem volt anyám, se apám, és már nem is lesz - támadtam rá Robra.
- Csak szerezed meg a pénzem - sziszegte Rob, mielőtt kiment.
- Meg kell tőle szabadulnunk - szólalt meg halkan Damon.
- Um, nem tudom...
- El fogja mondani valakinek, amint elmegy innen - vágott közbe.
A tervünk az volt, hogy Rob elhozza nekünk Annát ide, és amint megkapjuk a pénzt, háromfelé osztjuk, és mivel ő vele végzetünk, eltűnhet, de nem szólhat senkinek sem egy szót se.
Perrie szemszöge
Mindannyian eljöttünk Louis lakásáról, és hazamentünk bepakolni, hogy aztán visszamenjünk, és ott alhassunk, amíg Anna haza nem jön.
- Hogy nem borultál még ki, bébi? Már egy ideje nem is mondtál semmit - szólalt meg Zayn, ahogy kezét a combomra tette és lágyan megszorította.
- Az egyik legjobb barátom elrabolták. Szerinted, hogy nem borultam ki, Zayn? - csattantam rá, mire Zayn elkapta a kezét és csendben maradt. - Nézd, sajnálom, ha megijesztettelek - sírtam.
- Tudom, megértem, de nem támadhatunk egymásra. Annára kell koncentrálnunk, hogy épségben visszajöjjön - mosolyodott el halványan.
- Sajnálom - mondtam ismét. Rosszul éreztem magam, amiért így neki estem.
- Gyere, pakoljunk, hogy aztán visszamehessünk Louis-hoz - javasolta, mire bólintottam és kinéztem az ablakon.
Miután Zaynnel bepakoltunk, egyenesen Louis-hoz mentünk. Láttuk Harryt és Louist, ahogy halkan beszélgetnek, mikor megérkeztünk.
- Megyek és megnézem, miről beszélgetnek. Mindjárt visszajövök - jelentette be Zayn, mielőtt megcsókolta a fejem búbját, majd odament a srácokhoz. Vettem egy mély levegőt és a konyhába mentem.
- Szia, Perrie - mosolygott Eleanor, mire szimplán viszonoztam a gesztusát. - Meg lesz a pénz időben. Reméljük, hogy Anna holnapra visszajöhet. Nem tudom, hogy fogja túlélni Louis és Harry, hogy azokkal a köcsögökkel van, és annak is már másfél napja - sóhajtotta Eleanor.
- Nem hinném, hogy bármelyik srác is fogja tovább bírni... Főleg a kép óta - mondtam. A kép Annára, ahogy meg van verve nagy hatással volt ránk, de abban egyet értettünk, hogy Louist és Harryt érintette a legrosszabbul.
Harry szemszöge (Másnap...)
Louis-val éppen úton vagyunk a megbeszélt helyszínre. Anna elrablói üzentek neki, hogy nekünk kell elhozni a pénzt. Louis vezet, a rendőrök pedig követnek minket távolról, ha esetleg valami rossz történne.
- Nem tudom, mit fogok csinálni, ha nem adják vissza Annát. Nem érdemli meg ezt - szólalt meg Louis.
- Pozitívan kell gondolkodnunk, Lou. El kell engedniük. Mi okból tartanák meg, ha megkapják a pénzt? - kérdeztem.
- Remélem, igazad van... Oké, megjöttünk. Ez tuti, hogy az ő kocsijuk - mondta Louis, a fejével biccentve a fekete terepjáró felé.
- Ideges vagy? Mert én mindjárt kiborulok.
- Ezzel nem vagy egyedül - mondta. Örültem, hogy Louis is ennyire ideges, mert ez kibaszott ijesztő volt.
Louis leparkolta a kocsiját, mielőtt mindketten kiszálltunk és lazán a terepjáró felé sétáltunk. Egy férfi fekete sí maszkban kiszállt a járműből és odament a hátsó ülés ajtajához, hogy kirángassa Annát. Oda akartam hozzá rohanni, megölelni, de tudtam, hogy nem lenne bölcs dolog, főleg, hogy mikor előkapta a pisztolyt, egyenesen Anna halántékához szegezte.
- Lépj előre tizenöt lépést, aztán tedd le a táskát - mondta a férfi. Louis bólintott és tette, ahogy mondták neki. Annára néztem, aki Louist bámulta, szeméből folytak a könnyek. Nem emelte el a bátyjáról a tekintetét, és én se ő róla.
A következő dolog annyira gyorsan történ, hogy el se tudnám mesélni. Annyit tudok, hogy Louis-nak behúztak egyet, és a pénz, Anna, és a férfi a sí maszkban beszálltak a terepjáróba, majd elsiettek. Hallottam, hogy Anna utánam kiabál és Louis után. A rendőrök üldözni kezdték az autót, én pedig Louis-hoz siettem.
- Mi a franc történt? - kérdeztem.
- Odajött hozzám és épp oda adta volna Annát, de mielőtt megfoghattam volna a kezét, megütött, fogta a pénzt és visszafutott a kocsihoz Annával. Sosem akarta visszaadni nekünk - mondta Louis halkan.
- Nagyon sajnáljuk. Elmenekültek Annával együtt - mondta a rendőr, ahogy odaért hozzánk Louis-val.