Fordított szavak és hazugságok

II. évad // 31. rész

Anna szemszöge
- Mióta írogat neked? - kérdezte ismét anya, ezúttal komolyabban.
- Már egy ideje - motyogtam. Fogalmam sincs, hogy találta meg, mert a pirító mögé raktam őket. Az egyetlen módja, hogy bárki is megtalálja, ha felvette a pirítót és elmozdította.
- Mivel így rejtegeted, gondolom, senki nem tud róla? - kérdezte, bár inkább kijelentésnek hangzott.
- Nem is kell tudniuk róla. Azt sem tudom, minek rejtettem el - vallottam be.
- Harry se tudja? - kérdezte felvont szemöldökkel.
- Um, nem - vontam vállat.
- Megérdemelné, hogy tudja, ahogy Louis is. Nem fognak neki túlságosan örülni, hogy ezt eltitkoltad előlük.
- Tudom - mormoltam.
- Ha nem mondod el nekik, mikor visszajönnek az Államokból, én fogom - jelentette ki, mire bólintottam. Tudom, hogy el kell mondanom nekik, de nem akarom, hogy rám zúdítsák a kérdéseiket.
- Itt van a vacsora! - kiáltotta Daisy. Anya sóhajtott és felállt. Odaadta a leveleket, mielőtt kiment a konyhából. Én is követtem őt, csak a szobámba mentem és remélem, ezúttal már jó helyre tudom elrejteni őket. Vettem egy mély levegőt, majd lementem a lépcsőn, hogy visszatérjek a konyhába vacsorázni.
~*~
Már egy hete, hogy lediplomáztam és anya megtalálta a leveleket, amiket az úgynevezett apám küldött a börtönből. Anya a lányokkal együtt visszament Doncasterbe a diplomaosztót követő napon. Kissé örültem is neki, mert a hangulat feszült volt közöttünk, miután elolvasta a leveleket, bár nem tudom pontosan, hogy miért. Nem mintha Trey megfenyegetett volna, vagy mi.
- Anna mennünk kell. Oda kell érnünk a lefoglalt időre, mielőtt elveszítjük - szólt Harry, ahogy bejött a szobába. Ma kora reggel ért vissza Londonba, majd a saját lakására ment aludni. Kábé negyven perce jelent meg nálam felöltözve és egy csokor rózsával a kezében. Aztán közölte velem, hogy készüljek el, mert foglalásunk van egy óra múlvára.
- Csak felveszem a cipőm - feleltem egyszerűen. Ideges voltam Harry közelében, mivel be kell vallanom neki az igazat a levelekről.
- Oké, lent megvárlak - mondta, mire bólintottam és felvettem a másik cipőm is. Nem volt rajtam semmi különleges. Egy fekete overállt viseltem, aminek ki volt vágva a háta, és egy pár nyitott fekete bokacsizmát. A hajam enyhén be volt göndörítve, és a sminkemmel se bajlódtam sokat, csak épphogy látszódjon. A kezemben egy fekete és ezüst borítéktáskát fogtam, és mikor beértem a nappaliba, láttam, hogy Harry fel-alá járkált. Megköszörültem a torkom, mire ijedten megugrott.
- Ó, szia, bébi. Gyönyörű vagy. Szóval, kész vagy? - mosolygott rám és kinyújtotta felém a kezét. Egyszerűen bólintottam és a kezem az övébe helyeztem.
Összekulcsolta ujjainkat, majd óvatosan magához húzott, ahogy kimentünk a lakásból a lift felé.
- Jól vagy? Csendesnek tűnsz - jegyezte meg, mikor beszálltunk a liftbe.
- Jól, csak kissé fáradtan - válaszoltam. Nem hazudtam, de nem is mondtam el neki a teljes igazságot. Éreztem, hogy ezzel ő is tisztában van, de annyiban hagyta.
- Hallottál valamit Louis-ról? - kérdezte, mikor kiszálltunk a liftből.
- Nem. Biztos vagyok benne, ha nem aludt, akkor Eleanorral volt - vontam meg a vállam.
- Igaz - kuncogott halkan, ahogy kimentünk az épületből. Azonnal elvakítottak a fények és megsüketültünk a sikításoktól.
- Tényleg utálok itt lakni - motyogtam magamnak. Harry kezei megfeszültek körülöttem, ahogy előretolakodtunk a rajongók és lesifotósok tömegén.
- Anna, nagyon csinos vagy - mondta egy fiatal lány.
- Harry, fel fogod tenni a kérdést, ahogy Zayn? - támadta le egy paparazzi.
- Már együtt éltek? - szólt a másik.
- Össze kéne házasodnotok, a gyerekeitek gyönyörűek lennének - mondta az egyik fotós, legalábbis azt hiszem, hogy az volt. Túl kedves megjegyzés volt, hogy egy újságíró szájából hangozzon el.
- Szállj be és zárd le az ajtót. Majd használom a kulcsom, hogy bemásszak a vezetőülésre - mondta Harry a fülembe, ahogy nyitva tartotta nekem a kocsiajtót. Beültem és bólintottam felé, hogy be is zárhatja. Elmosolyodott, majd bezárta az ajtót, én pedig azonnal bekapcsoltam a zárat és néztem, ahogy Harry elsétál a Range Rover előtt a vezető üléshez. Amint kinyitotta az ajtót, bemászott és elindította a kocsit és kezdett meleg lenni.
- Szóval, el fogod mondani, hogy mi bánt, vagy továbbra is azt hazudod, hogy jól vagy? - kérdezte, mikor elhajtottunk az épület elől. - Kérlek, csak mondd el - tette hozzá, mikor nem válaszoltam.
- Trey a börtönből küldi a leveleket, amikben a megbocsátásomat kéri, és hogy megváltozott. Anya rájuk talált azon a napon, mikor lediplomáztam, és dühös volt, amiért nem mondtam el neki, vagy ami azt illeti, senki másnak - válaszoltam idegesen, mivel fogalmam se volt, hogy Harry hogyan fog reagálni. Ledöbbentem, mikor nevetni kezdett. - Mi olyan vicces? - kérdeztem összezavarodva.
- Tényleg azt hitted, hogy nem fogok rájönni? Szörnyű helyre rejtetted el őket - nevetett.
- Nem vagy rám mérges? - kérdeztem félig ledöbbenten.
- Miért lennék? Ha azt akartad volna, hogy tudjak róluk, akkor megmutattad volna őket - vont vállat.
- Hogy találtad meg? - kérdeztem. Lehet, hogy szerinte rossz helyre tettem a papírokat, de számomra tökéletes rejtekhelynek tűnt ott.
- A konyhában takarítottam és arrébb mozdítottam a pirítót, mikor megláttam őket - mondta. Tudnom kellett volna, hiszen annyira tisztaságmániás.
- Ó.
- Ugye tudod, hogy elmondhattad volna? - kérdezte.
- Azt hiszem. - Fogalmam se volt, hogyan kellene válaszolnom.
- Akkor meg miért nem tetted? - fordult felém, mikor megálltunk egy piros lámpánál.
- Nem akartam, hogy kérdésekkel bombázz. Mármint, hogy hogyan érzem magam tőlük, vagy hogy hiszek-e neki - mondtam nyilvánvalóan.
- Igazad van, de befogtam volna, ha megkérsz rá - mondta, mire bólintottam és rámosolyogtam. - Kissé jobban kéne bíznod bennem, bébi. Lehet, hogy sokat beszélek, de ha kedvesen megkérsz rá, hogy fogjam be, akkor megteszem - vigyorgott.
- Oké, akkor be tudnád fogni? - mosolyogtam.
- Természetesen - hajolt felém és megcsókolta az arcom, mielőtt ismét elindult az autó.
- Hova is megyünk pontosan? - kérdeztem, miután már tíz perce kellemes csöndben ültünk.
- Majd meglátod - vigyorgott magában, mire sóhajtottam és a fejtámlának dőltem.
Harry szemszöge
- Várj, akkor Louis tud a levelekről? - kérdezte a semmiből Anna.
- Azt hittem, azt mondtad, hogy fogjam be - kuncogtam.
- Harrrry - nyafogott.
- Igen, elmondtam nekik, miután elolvastam őket. Beszélnem kellett róla valakivel, és nem akartalak téged kényszeríteni, hogy beszélj velük - mosolyodtam el önelégülten.
- Sosem gondoltam volna, hogy örülni fogok, amiért eljárt a szád. Nem akartam megbirkózni azzal, hogy én mondjam el a srácoknak, anya pedig kényszerített, hogy bevalljam nektek az igazat - mondta.
- Nem járt el a szám.
- Igen, persze - jegyezte meg, és még így is, hogy nem láttam, tudtam, hogy forgatja a szemét. - Ott vagyunk már?
- Még egy perc - válaszoltam.
- Annyira éhes vagyok - morogta Anna.
- Én is, de valami másra.
- Fogd be, Harry - nevette el magát. - Ez nem is egy étterem, hanem egy bowling pálya - állapította meg, amint behajtottam a parkolóba.
- Tudom. Mondtam, hogy van foglalásunk, de azt sose mondtam, hogy egy étteremben - mutattam rá a tényre, amint leparkoltunk. - Nos, menjünk és együnk valamit - mondtam, ahogy az autó leállt és kinyitottam az ajtót. Anna sóhajtott és bólintott, mielőtt kikapcsolta a biztonsági övét és kinyitotta az ajtaját.
- Kicseszett hideg van - jelentette ki, mire elnevettem magam és kiszálltam a kocsiból, hogy odamenjek hozzá és magamhoz vonjam.
- Szeretlek - mondtam a fülébe, és tudtam, hogy a gerincén végigfut a hideg.
- Én is szeretlek - mosolygott fel rám. Megcsókoltam ajkait gyengéden, majd bementünk az épületbe. Nyitva tartottam az ajtót neki, és az összes barátunk elkiáltotta magát, hogy meglepetés.
- Mi a franc? - kérdezte zavartan.
- Sajnáljuk, hogy nem tudtunk ott lenni a diplomaosztódon, ezért úgy döntöttünk, hogy rendezünk neked egy bulit - éljenzett Louis.
- Nem kellett volna - mondta Anna.
- Hát, de megtettük, úgyhogy ess túl rajta és élvezd - oltotta le Niall.
- Oké, de először hadd egyek, mert éhen halok - kuncogott.
- Gyere, menjünk, szerezzünk kaját - húzta el Perrie tőlem Annát, és elmentek enni.
Anna szemszöge
Nem tudom elhinni, hogy szerveztek nekem egy meglepetés diplamosztós bulit. Vagyis, inkább azt kéne mondanom, hogy az sokkal inkább meglep, hogy Harrynek nem járt el a szája. Szörnyű, hogy nem tud magában tartani ilyen fajta dolgokat.
Perrie-vel épp előbb rendeltünk valamit, és most várunk, hogy elkészüljön az étel.
- Szóval, Harry megkért már, hogy költözz össze vele? - kérdezte hatalmas mosollyal az arcán.
- Hogy mi? - kiáltottam rá, mire páran felém pillantottak.
- Nem kérdezte meg? Hoppá! Istenem, kérlek, ne mondd el neki, hogy tudod - mondta pánikolva, mire csak bólintani tudtam, mert szótlan lettem. - Igennel fogsz rá válaszolni? - kérdezte Perrie.
- Én...