Fordított szavak és hazugságok

II. évad // 40. rész

Anna szemszöge
Egy hónapja, hogy Harryvel jegyben járunk. Bejelentette az eljegyzést Twitteren is, és úgy tűnik, hogy a rajongók örülnek nekünk. Bár még mindig nem vagyok benne biztos, hogy Harry az igazat mondja-e nekem, vagy nem, de amúgy sem érdekel. Amíg Harry és én boldogok vagyunk, csak az számít, nem igaz?
Perrie és Eleanor folyamatosan képeket küldözgettek nekem ruhákról, helyszínekről és tortákról. Vagyis, mindenféléről, ami kell egy esküvőhöz. Harryvel azt beszéltük, hogy októberben házasodnánk, ezért valamennyire most kell el kezdeni a szervezkedést. Mikor visszaérünk Londonba, megnézünk pár helyszínt.
Imádtam a srácokkal dolgozni ismét, és élveztem, hogy én választhatom ki a ruháikat. Liamtől tudom, hogy Tumblr-n mindenki megőrül a szereléseikért, amiket a koncertek alatt viseltek. El kell ismernem, elég nehéz Harryvel dolgoznom, mert mindig megpróbál az érzéseimre hatni és elcsábítani. Néha megnehezíti a munkám.
- Fel kell kelnünk, Haz. El kell hagynunk a hotelt két órán belül, aztán meg a reptérre kell sietnünk - mondtam, miközben a haját babráltam. Ma hagyjuk el Ausztráliát, és a következő két hétben Új-Zélandon leszünk.
- Nem akarok felkelni, olyan kényelmes itt - nyögött, miközben megfordult, így a nyakamba temette arcát.
- De zuhanyoznunk is kell - toltam el magamtól finoman, mielőtt felültem. Harry is felült és a hátamnak dőlt. Forró leheletétől kirázott a hideg.
- Kérlek, nem maradhatnánk ágyban még egy kicsit? - könyörgött reggeli hangján, mielőtt édes csókokkal halmozott el a nyakamon. A gyomrom bukfencet vetett, és nem a jó értelemben. A takarót lehúztam magamról és kifutottam a fürdőbe, bezártam az ajtót magam mögött. Épp időben hajoltam a vécé felé.
- Anna, jól vagy? - kérdezte Harry, ahogy leült mögém és felfogta a hajam. Megráztam a fejem, majd folytattam a gyomrom kiürítését. Miután azt befejeztem, hátradőltem Harry karjaiba. Nem mondott semmit, csak pár percig tartott csendben. Lassan felálltam és a mosdóhoz mentem, hogy fogat mossak.
- Zuhanyozzunk le, hogy lepihenhess, mielőtt indulunk a reptérre - javasolta. Gyenge voltam és szédültem, ezért hálás voltam, amiért utalt arra, hogy együtt zuhanyozzunk. Elkezdtem levenni a ruhámat, és Harry is így tett. Mielőtt levette a boxerét, elment és megnyitotta a vizet, hogy felmelegedjen. Lehámozta a boxerét is és mindketten beálltunk a zuhany alá. A forró víz jól esett, Harry pedig megmosta a hajamat, ami meglepett, hogy mennyire törődő. Nem fogom megkérdőjelezni, mert nagyon jó érzés.
Harry szemszöge
Annával nemrég jöttünk ki a zuhany alól, és egyszerűen az ágyba cipeltem, így most ott fekszik egy szál törülközőben. Normál esetben az őrületbe kergetne, de mivel beteg, figyelmen kívül hagytam a tényt, hogy meztelen. Én gyorsan magamra kaptam valamit.
- Megyek és felhívom Pault, hogy nem vagy jól - mondtam neki, majd lehajoltam és megcsókoltam a homlokát. Kimentem a hálónkból, a nappali részébe a hotelszobánknak, ahol elővettem a zsebemből a telefont és tárcsáztam Paul számát.
- Mizujs, Harry? - szólt bele, miután felvette a telefont.
- Anna beteg, úgy tűnik elkapott valami vírust. Most ágyban van, pihen, de meg akartam kérdezni, hogy nem lehetne, hogy a többiek előtt menjünk fel a repülőre, így nem kell aggódnia a rajongók miatt? - kérdeztem, bár inkább kijelentésnek hallatszott.
- De, persze. Mi lenne, ha egy óra múlva elvinnélek titeket a reptérre? Így elkerüljük a nagy tömeget - válaszolta Paul pár másodperc gondolkodást követően.
- Oké, nagyon köszi - sóhajtottam fel megkönnyebbülten.
- Rendben, akkor hadd intézzem el. Hamarosan találkozunk, Harry.
- Rendben, még egyszer, köszi.
- Nem probléma, szia - köszönt el Paul.
- Szia - bontottam a vonalat.
- Harry! - kiáltotta Anna a hálóból. Elejtettem a telefonom és kifutottam a nappaliból. Megláttam Annát, aki az ágyon ül sápadtan és pánikolt.
- Mi a baj? Mi történt? - kérdeztem, ahogy elé ültem és kezeim közé vettem arcát. Rám pillantott és könnyekben tört ki. Ledöbbentem, de nem vonakodtam, hogy a karjaimba húzzam. - Bébi, mi a baj? Megijesztesz - mondtam, miközben a hátát simogattam, hogy lenyugodjon.
- É-é-én - dadogta, képtelen volt beszélni.
- Bébi, ha nem higgadsz le, megint hányni fogsz - suttogtam neki, mire bólintott, vett egy mély levegőt, hogy megnyugodjon.
- Késik - mondta ki, olyan halkan, hogy alig hallottam.
- Késik? Mármint, mi...? - Mielőtt befejezhettem volna, már tudtam, hogy miről beszél. - Biztos vagy benne? Mennyi ideje?
- Két hete. Két hete késik, Harry - mondta. Ugyanannyira bepánikoltam, mint ő, de nem mutattam ki. Nem lenne jó, ha tudná, hogy én is kiborultam. - Mi van, ha terhes vagyok? - kérdezte idegesen.
- Akkor ketten kitalálunk valamit. Nem megyek sehova, ha erre gondolsz - mondtam neki. Anna nem válaszolt, ezért finoman eltoltam magamtól, hogy a szemeibe nézhessek. - Mi lenne, ha elmennénk Új-Zélandra, és majd ott vennénk egy terhességi tesztet? Egyelőre maradjon kettőnk között, míg nem tudjuk biztosra, oké? - mondtam, míg hüvelykujjammal letöröltem a könnyeit.
- Még csak nem is vagyunk házasok, Haz - motyogta gyengén.
- Hamarabb azok leszünk, mint hinnéd - vigyorogtam rá, mire elmosolyodott. - Ó, mennyire imádom a mosolyod. Nézd, ne stresszeljünk emiatt, míg nem biztos. Legalább ha terhes vagy, tudjuk, hogy nem kaptál gyomorrontást - vigyorogtam továbbra is.
- Jó, de akkor is végighányom a következő néhány hetet - forgatta a szemeit.
- Ó, arra nem is gondoltam.
- Hát, persze - kuncogott.
- Öltözz fel, mert korábban megyünk a reptérre, hogy elkerüljük a rajongókat - mondtam Annának, mire bólintott és felállt, a fürdő felé sétált. Amint bezárta maga után az ajtót, hallottam a telefonom csörögni a nappaliból. Felkeltem és odamentem, felvettem a földről a készüléket. Szerencse, hogy nem tört el. Feloldottam a zárat és láttam, hogy Paul küldött egy üzenetet.
Paul: Mindent elrendeztem. Megyek pár perc múlva és segítek cipekedni.
Visszaírtam neki, majd bementem a hálóba, hogy megbizonyosodjak róla, minden cuccunk be van pakolva és készen állnak. Ahogy becipzáraztam a bőröndöm, Anna egy pár leggings-ben és egy hosszú ujjú pólóban jött ki a fürdőből.
- Jobban nézel ki bennük - mosolyogtam fel rá. Láttam, ahogy arca rózsaszínné változik, mielőtt lesütötte a szemét és megpróbálta elrejteni előlem. - Paul itt lesz pár perc múlva - mondtam.
- Oké, még ezeket berakom a csomagomba, és készen vagyok - tartotta fel a pizsamáját.
- Rendben - álltam fel, és bementem a fürdőbe, hogy megnézzem, nem felejtettünk-e el semmit.
- Megjött Paul - szólt Anna, mire bólintottam és az ajtóhoz mentem, hogy kinyissam azt Paulnak.
- Hé, Anna, hogy vagy? - kérdezte. Megfordultam és láttam, hogy ő is itt áll mögöttem.
- Voltam már jobban is - válaszolta, mire Paul bólintott és kiment a szobából.
- Na, jussunk fel a repülőre, hogy alhass - mosolygott rá, mert tudta, hogy Anna stresszes, pláne amiatt, hogy lehet, hogy terhes. Az alvás jót tenne most neki, elvonná a figyelmét egy kicsit. Remélem, elhitte nekem, mikor azt mondtam, hogy nem hagynám itt. Tudom, hogy fiatalok vagyunk ahhoz, hogy szülőkké váljunk, de úgy érzem, ha ez meg fog történni, akkor készen állunk rá.
- Harry, ne álmodozz már, hanem induljunk - nevetett rajtam Paul. Nem is válaszoltam, csak bólintottam és megfogtam Anna és az én bőröndömet. - Ezeket leviszem. Találkozzunk a hátsó ajtónál, és majd elvezetlek titeket a kocsihoz, ami a reptérre megy.
- Mikor hagyjuk el a szobád? - kérdezte Anna.
- Tíz perc múlva elég lesz, addigra a bőröndök is a kocsiban lesznek - válaszolta Paul.
- Oké, még egyszer, köszi, hogy ezt csinálod. Tudom, hogy csak pluszmunka, vagy mi - szóltam közbe.
- Bármit megteszek, ezt ti is tudjátok - mosolygott ránk.
- Még a szavadon fogunk - nevettem.
~*~
Eltelt pár óra, és már mindannyian az új hotelszobánkban vagyunk Új-Zélandon. Az Annával közös szobánkban fekszem az ágyon, és várom Lou üzenetét. Elküldtem a boltba, hogy vegyen pár terhességi tesztet Annának. Addig Anna Louis-val a fiú szobájában beszélget az esküvőről. Úgy döntöttünk, hogy nem mondjuk el senkinek, csak Lou-nak. Gondoltuk, így egyszerűbb. Tényleg nem akartam, hogy tudomására jusson, mert van egy olyan érzésem, hogy felrobbanna.
- Harry, nyisd ki az ajtót - kopogott Lou. Felugrottam az ágyról és kinyitottam a bejáratot. Amint megláttam Lou-t felpofozott és megölelt.
- Remek apa leszel - mondta a fülembe, mikor magához szorított.
Anna szemszöge
Tudom, hogy azt mondtam Harrynek, hogy azért jövök Louis-hoz, mert az esküvőről akarok beszélgetni, de tényleg szükségem volt most a bátyámra. El kell neki mondanom, hogy lehet, hogy terhes vagyok, és hogy mennyire félek. Egyszerűen tudom, hogy megannyi veszekedés után, támogatni fogja ezt a babát. Már ha terhes vagyok.
- Szóval, elmondanád, miért vagy itt nálam, mikor beteg vagy? - kérdezte Louis. A kanapén ültem, és az ujjaimat babráltam.
- Azt hiszem, terhes vagyok - nyögtem ki anélkül, hogy kétszer is átgondolnám. A szemei nagyra nőttek és leült mellém, arcát a kezeibe temette.