Fordított szavak és hazugságok

II. évad // 19. rész

Harry szemszöge
Nagyon megdöbbentett, mikor tegnap este Anna beleegyezett, hogy eljön a családi vacsorára. Már elterveztem azt is, hogy letérdelek, és összetett kezekkel fogok könyörögni. Persze, könyörögnöm is kellett, és kijátszottam a kölyökkutya nézéses kártyát, aminek tudtam, hogy nem tud majd ellenállni. Mikor Anna mondta, hogy még csak nem is vagyunk együtt, minden erőmmel vissza kellett fognom magam, hogy ne tegyem hozzá, hogy „még". A tervem az volt, hogy a vacsorán elérem, hogy a családom rádöbbenjen, hogy Anna megbízható és nem csalt meg. És amikor belátják, hogy ez igaz, Annától kérek még egy utolsó esélyt. Ha nemet mond, akkor tovább kell lépnem, és találnom kell egy másik lányt, aki tényleg velem akar lenni.
Ma reggel anya, Gemma, Robin és Gemma barátja, Liam Londonba jöttek. Az elkövetkezendő héten nálam maradnak, és nagyon izgatott vagyok, mivel régen nem láttam őket. A nappaliban ültünk, és filmet néztünk, beszélgettünk.
- Szóval, el kell nektek mondanom valamit - dörzsöltem meg a tarkóm.
- Mit csináltál? - vigyorgott Gemma, anya és Robin pedig felvonták a szemöldökük.
- Elhívtam Annát a ma esti vacsorára - vallottam be idegesen.
- Mit csináltál? - kiabálta ismét Gemma, mert valószínűleg nem ezt várta tőlem.
- Bébi, azt hiszem, egyértelművé tettem, hogy nem kedveljük Annát - sóhajtotta anya frusztráltan.
- Megint randiztok? - kérdezte Robin, mire megráztam a fejem.
- Mikor fogsz már túllépni rajta? Összetörte a szíved, Haz. Egy roncs voltál, mikor anya idejött Londonba - szólalt meg Gemma. Úgy tűnt, senki nem örült ennek a hírnek.
- Hogy legyek túl életem szerelmén, Gem?
- Szerintem adjatok neki még egy esélyt. Mindenkinek jár, nem? - szólt közbe Liam. Gemma rá pillantott, mire a srác édesen elmosolyodott.
- Miért hívtad meg? - kérdezte anya kíváncsian.
- Azt akarom, hogy adjatok neki egy második esélyt. Őszintén hiszem, hogy nem csalt meg. Sosem tenne olyat. Ha pedig megcsalt volna, már rég más sráccal lenne együtt - jelentettem ki. Igaz volt, hiszen továbblépne, ha nem kedvelne, nem?
- Azt hiszem, hogy mindannyiunk nevében beszélek: adunk neki egy esélyt. Be kell bizonyítani, hogy megbízhatunk benne - mondta Robin, mire anya és Gemma felé fordultak, amolyan „ezt most komolyan gondolod" pillantással.
- Ott találkozunk vele, vagy érte megyünk? - kérdezte anya egy perccel később.
- Ott találkozunk - válaszoltam. Tudtam, hogy az kevésbé lenne kínos mindenki számára.
- Mikor? - Gemma rájött, hogy nincs más lehetőség.
- Egy óra múlva indulnunk kell - feleltem.
- Oké, akkor megyek és elkezdek készülődni - állt fel anya a kanapéról. Robin, Liam és Gemma is felálltak és mind elmentek a szobáikba, hogy átöltözzenek.
Hát, ez jobban ment, mint amire számítottam, gondoltam magamba, ahogy én is elmentem a hálóba. A szekrényhez léptem és átöltöztem egy pár fekete nadrágba, fehér ingbe és blézerbe. Gyorsan megmostam a fogam és magamra fújtam egy kis kölnit is. Mikor kisétáltam a fürdőből, hallottam, hogy csörög a telefonom, így az ágyhoz mentem és felvettem. Feloldottam a billentyűzárat és láttam, hogy jött egy üzenetem Annától.
Anna: Harry, le kell mondanom a mai programot. Nem vagyok jól, és nem akarom, hogy megbetegedjetek. Sajnálom...
Nem is beteg, csak megpróbál menekülni a vacsora elől.
Harry: Anna, hagyd abba ezt a szarságot. Egy óra múlva találkozunk.
Miután rányomtam a küldésre, lementem a földszintre és leültem a kanapéra, hogy megvárjam a többieket is. A telefonom ismét megcsörrent:
Anna: Ugh! Rendben!
Elnevettem magam. Ha azt hiszi, hogy lemondhatja, mert ideges, akkor tényleg őrült.
- Min mosolyogsz? - kérdezte Robin a nyakkendőjét igazgatva.
- Semmin - hazudtam. Nem fogom neki elmondani, hogy Anna megpróbálta lemondani a vacsorát, én pedig nem hagytam neki.
- Oké, kész vagyunk. Menjünk és essünk túl rajta - mondta Gemma, mire anya ránézett, Gem pedig csak megvonta a vállát. Ez egy elég érdekes vacsora lesz. Bólintottam és elvettem a Rover kulcsait.
Rövid autóút után megérkeztünk az étteremhez. Leültünk az asztalunkhoz és vártuk, hogy Anna is ideérjen.
- Hol van? - türelmetlenkedett Gemma.
- Valószínű, hogy csak késik, úgyhogy nyugodj le - horkantam fel.
- Még mindig egyetemre jár? - kérdezte anya.
- Igen, végzős. Egy hónap múlva kezdi az utolsó szemeszterét - magyaráztam.
- A húgom a minap a ruhakollekcióját nézegette online. Meggyőzte a szüleimet, hogy vegyenek meg pár dolgot. Nagyon tehetséges - mondta Liam.
- Igen, az. Látnod kellene a ruhákat, amiket varrt magának mostanában, nagyon szépek. Tetszene neked, Gem - néztem a nővéremre, akit úgy tűnt, ez mind hidegen hagy.
- Választottak már? - kérdezte a pincérnő, amint megjelent az asztalunknál. Mindenki rám nézett, mire megráztam a fejem.
- Nem, még várunk valakire - mosolyogtam a lányra, mire bólintott és elment.
- Már 45 perce itt vagyunk, Harry. Hol a francban van Anna? - kérdezte Gemma.
- Nem tudom, hadd hívjam fel - keltem fel az asztaltól és elmentem a mosdók irányába. Tárcsáztam Anna számát és imádkoztam, hogy felvegye. Esküszöm, ha nem teszi, mérges leszek. Mikor az üzenetrögzítő bekapcsolt, kis híján összetörtem a telefonom. Megnyitottam egy új üzenetet...
Harry: Istenemre esküszöm, Anna, ha nem jössz ide, nagyon mérges leszek rád!!!!
Rányomtam a küldésre, majd visszamentem a többiekhez. Reménykedtem, hogy mire odaérek, már ő is ott lesz, de nem volt.
- Nem jön el, igaz? - próbálta elrejteni Gemma a mosolyát.
- Nem vette fel a telefonját. Lehet, hogy úton van, mert sosem telefonál vezetés közben - próbáltam meggyőzni magam, ahogy a családomat is.
- Talán rendeljünk - szólalt meg anya.
- Rendeljünk - sóhajtottam. Bólintottak és anya intett a pincérnőnek. Megrendeltük a vacsorát és beszélgettünk, de folyamatosan írogattam Annának. Egy óra után leálltam.
Nem hiszem el, hogy nem jött el. Megkértem rá, hogy ezt az egyet tegye meg értem, és még akkor sem teszi, mikor ő maga mondta, hogy eljön.
- Itt van a desszert, remélem, ízleni fog - nyújtotta felénk a pincérnő az ételt.
Louis szemszöge
- Kíváncsi vagyok, hogy sikerül a vacsora Annának Harry családjával - mondtam. Valójában nagyon büszke voltam Annára, amiért elment Harryvel és a többiekkel. Bátor volt, hogy megtette, és ezt majd neki i s el kell mondanom.
- Tudom, nagyon ideges volt. Megpróbált kihátrálni, de Harry nem engedte neki - nevetett Perrie. Ez teljesen Annára vall!
- Meg fog valaha változni? - kérdeztem szarkasztikusan.
- Valószínű, hogy nem. Próbáltam őt lebirkózni, de már elküldte Harrynek az SMS-t, mielőtt kikaphattam volna a kezéből. Sokkal erősebb, mint amilyennek tűnik - kuncogott Perrie.
- Mint minden csendes ember, nem? - nevette el magát Niall. Mind egyetértően bólintottunk, majd hallottuk, ahogy valaki kinyitja a bejárati ajtót és becsukja maga után. Liam viharzott be a szobába.
- Hallottatok Anna felől? - kérdezte levegő után kapkodva.
- Nos, neked is szia, Liam - mondtam.
- Tudod, mi van Annával? - kérdezte ismét.
- Um, Harryvel van - szólalt meg Perrie.
- Nem, nincs. Most beszéltem Harryvel, és megkérdeztem, hogy megy a vacsora, mire azt mondta, hogy Anna sosem ment el, és nem is veszi fel a telefonját - magyarázta. A gyomrom összerándult. Tudom, hogy Perrie említette, hogy Anna megpróbálta lemondani, de ha egyszer megígérte Harrynek, hogy elmegy, akkor el kellett mennie.
- Hát, a lakásán sincs - mondtam.
- Biztos vagy benne? - kérdezte Liam.
- Próbáld meg felhívni - javasolta Zayn, mire bólintottam és felvettem a telefonom, hogy tárcsázhassam a számát. Ahogy kicsöngött, valaki megint kopogtatott.
- Majd én - mondta Zayn. Rámosolyogtam és bólintottam. Gyerünk, Anna, vedd már fel, imádkoztam magamban. - Louis - jött vissza Zayn a szobába. Mikor felnéztem rá, két rendőr állt mögötte. Azonnal felpattantam és pánikolni kezdtem.
- Ön Louis Tomlinson? - kérdezte az egyik rendőr.
- Igen - válaszoltam idegesen.
- Ön Anna Austin bátyja, ugye?
- Igen. - Eleanor odajött mellém és megfogta a kezem, összekulcsolta ujjainkat.
- Egy árokban találtuk a kocsiját a kertvárosban - kezdte, és további részleteket mesélt arról, hogy hol és milyen körülmények között volt az autója.
- Anna jól van? - szakítottam félbe, mielőtt tovább mondta volna.
- Ez a probléma, uram, nem tudjuk, hogy hol van. Eltűnt. A kocsija üres volt, és nem találtuk a közelében. Úgy hisszük, hogy megsérült, mert vért találtunk a vezetőülésen - mondta a rendőr, mire a szívem kettétört és a gyomromig süllyedt.
- Tudják, hogy miért volt az autója árokban? - szólalt meg Zayn.
- Nem vagyunk benne biztosak.
- Megpróbált akármelyikőjükkel kapcsolatba lépni? - tette fel a kérdést a másik.
- Nem, de mi próbáltuk őt elérni - válaszolta Liam.
- Rendben, itt a névjegyem, ha hallanak bármiről. Folyamatosan tájékoztatni fogjuk önöket a fejleményekről - mondta az egyik rendőr. Bólintottunk, Liam pedig elvette a kártyát, mivel én mozdulni se bírtam.
- Melyik étterembe mentem Harryék? - kérdeztem, miután elmentek.
- Nem tudom, de mostanra otthon kell lennie. Miért? - kérdezte Liam.
Elengedtem Eleanor kezét és kimentem a konyhába, hogy elvegyem a kulcsaimat. Felkaptam a dzsekim és kirohantam a lakásból. Hallottam, hogy a többiek utánam kiabálják a nevem, de nem törődtem vele. Csak a lifthez mentem megnyomtam a gombokat, és vártam, hogy az az átkozott ajtó kinyíljon.
- Hova mész? - ért utol Liam.
- Beszélek Harryvel. - Reméltem, hogy ő hallott valamit Annáról, vagy valami.
- Nem bántaná Annát.
- Miért mondod? Tudom, hogy nem tenne olyat - néztem rá furán.
- Oh, akkor jó. Jövök veled - mondta Liam, ahogy beszálltunk a liftbe.
Harry szemszöge
Annyira mérges voltam Annára, amiért nem jött el, és még csak nem is hívott vagy üzent volna, hogy elmondja, nem jön. Ezzel nem segített a családomon, hogy megkedveljék őt, sőt, inkább az ellenkezője történt.
- Elkezdjük a filmet, úgyhogy gyere és ülj le, Harry - mondta anya, mire bólintottam és a nappaliba mentem, hogy helyet foglaljak a kanapén. Ahogy hátradőltem a kanapén, megszólalt a csengő. Felnyögtem és felálltam.
- Mindjárt visszajövök - jelentettem be és a bejárathoz mentem. Kinyitottam az ajtót és Louis és Liam berontottak, körbenéztek a lakásban.
- Mi a francot kerestek itt? - kérdeztem, ahogy bementem hozzájuk, a nappaliba.
- Annát keressük - mondta Louis.
- Nem volt velünk ma este - felelt helyettem Gemma.
- Ide se jött? - kérdezte reményteljes tekintetekkel Louis.
- Nem - szólaltam meg hidegen.
- Louis, mi történik? Nagyon rémültnek tűnsz - kérdezte anya.
- Anna eltűnt. A rendőrök eljöttek a lakásomhoz és azt mondták, hogy egy árokban találták a kocsiját, de nem volt benne. Vér volt az ülésén.
- E-eltűnt? - dadogtam. Le kellett ülnöm a kanapéra, hogy lenyugodhassak.
- Azt hittétek, hogy itt van? - kérdezte Gemma.
- Reméltük, hogy idejön, mivel a kocsiját nem messze találták meg innen - mondta Louis.
Ledermedtem és nem bírtam egy szót se kinyögni. Anna eltűnt.