Fordított szavak és hazugságok

II. évad // 17. rész

Anna szemszöge
Pár percig ültünk csendben, majd úgy gondoltam, hogy el kéne juttatnom Harryt az ágyába.
- Gyere, menjünk lefeküdni - mondtam, mire felnézett és fogát megvillantva mosolygott rám. Még nem láttam részegnek Harryt, és nem tudom, hogy akarom-e még egyszer. Mikor korábban idejöttem, féltem tőle, még ha tudtam is, hogy sosem bántana fizikailag. Megfogtam Harry kezét, finoman megrántottam, hogy vegye az adást és álljon fel. A vállamat átkarolta és a súlyának nagy részével rám támaszkodott. Így ballagtunk fel lassan a szobájába.
- Utálom, amiért elérte, hogy belészeressek - mondta, míg odavezettem az ágyához. Ledobta magát és sírni kezdett, míg én döbbentem álltam ott. Sosem láttam őt sírni, nem hogy bőgni. Harry motyogni kezdett valamit, de nem hallottam, vagyis nem nagyon értettem. Leültem mellé és karjaimba vontam. Fejét a nyakamba temette, míg hosszú kezeit körém fonta, és csak sírt. A hajával játszadoztam, hogy lenyugodjon. Miután vagy egy óráig sírt, elaludt a karjaimba. Finoman lefektettem az ágyra, majd betakartam őt. Felálltam és visszamentem a nappaliba. Nem akartam itt hagyni egyedül ilyen állapotba, ezért úgy döntöttem, hogy a kanapén alszom. Odafele menet felkaptam egy takarót és egy párnát. Leültem a kanapéra, elővettem a telefonom, de nem láttam egy üzenetet vagy hívást se a fiúktól, ami nagyon meglepett. Vállat vontam és beállítottam az ébresztőmet, hogy felkelhessek, mielőtt Harry tenné. Lefeküdtem és újra lejátszódott előttem, amit Harry mondott, és már tudtam, hogy nem fogok tudni elaludni.
Harry szemszöge
Szörnyű fejfájással ébredtem. A szemeim fájtak és úgy éreztem, mintha be lennének dagadva. Felültem és a szoba forogni kezdett körülöttem. A gyomrom felfordult, úgyhogy a fürdő felé rohantam, ahol az elkövetkezendő fél órát azzal töltöttem, hogy kiadtam magamból mindent. Teljesen kimerültem, és szarul éreztem magam. Várjunk csak, mikor jöttem én el az ágyig? Hallottam, hogy valaki csenget, ezért lementem a földszintre. Valószínű, hogy úgy nézek ki, mint egy zombi, de senki nincs itt, úgyhogy nem is érdekelt. Mikor leértem, kinyitottam az ajtót a srácoknak.
- Nos, szarul nézel ki - nevetett Liam.
- Úgy is érzem magam - mondtam, ahogy beengedtem őket.
- Emlékszel bármire is a múlt éjjelről? - kérdezte Zayn. Leültem a kanapéra, és próbáltam felidézni, bármi is az, ami tegnap történt.
- Arra emlékszem, hogy feldúltan jöttem el Anna lakásáról ide, és sokat ittam. Ó, és összetörtem minden szarságot, ami kissé összezavar, mert most tisztának néz ki a hely - néztem körbe, és nem is láttam sehol egy darab szilánkot.
- Másra nem emlékszel? - szólalt meg Niall.
- Egy lány volt itt. Szinte majdnem biztos vagyok benne, hogy az összes érzésem bevallottam neki Annáról - válaszoltam, ahogy továbbra is próbáltam felidézni, hogy mit mondhattam a lánynak. - Basszus! Felszedtem egy csajt, míg részeg voltam, és elmondtam neki mindent, ahogy érzek Anna iránt. Mi van, ha elmondja az újságoknak? És ha Anna rájön? Még jobban megbántanám - pánikoltam.
- Harry, az egyetlen lány, akiről tudunk, hogy itt volt, az Anna - vallotta be Liam hezitálva, mire szemeim tágra nyíltak és a szívem is összeszorult.
- Nos, akkor ez megmagyarázza, miért viselkedett olyan furcsán Anna - jegyezte meg Louis.
- Hogy érted, hogy furcsán? - kérdezte Zayn.
- Ma reggel átmentem hozzá, hogy megnézzem, mi van vele, és eléggé nyugtalan volt, sokszor elgondolkozott - mondta Louis, és közben próbálta kitalálni, hogy ez mit jelenthet. Én is ezt tettem.
- Basszus! Most mit kellene tennem? Egyértelművé tette, hogy nem akar velem lenni, most meg még annál is kevésbé - sóhajtottam frusztráltan. - Várjatok, miért is volt itt? - kérdeztem.
- Anna átküldött hozzád, hogy nézzem meg, mi van veled, és felhívtam a srácokat is, hogy jöjjenek ide. Egy idegroncs voltál, és Lou felhívta Annát. Kirúgott minket, mikor ideért, úgyhogy csak ennyit tudunk - magyarázta Liam.
- Ti mondtátok, hogy hívjam fel. Úgy állítotok be, mintha az én ötletem lett volna - háborodott fel Louis.
- Gyakorlatilag Zayn mondta, hogy hívjuk át - szólt közbe Niall.
- Nem számít, hogy ki mondta, hogy hívja fel - kuncogott Liam, mire a szemét forgatta Louis és Niall viselkedésén.
- Sokat kellett innod ahhoz, hogy ne ismerd fel Annát - nevetett rajtam Zayn.
- Fogd be. Le kell zuhanyoznom, és gondolkoznom kell. Fogalmam sincs, hogy most mit tegyek - mondtam, de közben Annára gondoltam. El kellene hozzá mennem, hogy beszéljünk arról, amit mondtam neki?
- Oké, ha kell, valami csak hívj vagy írj - mosolygott rám Liam.
- Köszi - mosolyogtam vissza, majd felálltak és elmentek. Mikor bezártam a bejárati ajtót, felmentem a szobámba, hogy zuhanyozzak.
Anna szemszöge
- Mi a francot csináljak? Harry elmondta, hogy pontosan hogyan is érez. Persze, nem tudta, hogy én vagyok az, akihez beszél, de akkor is. Basszus! Miért nem mondtam nemet Louis-nak, mikor felhívott és kérte, hogy menjek át Harryhez? Itt kellett volna maradnom az ágyamban. Ha itt maradtam volna, nem gondolkoznék folyton azon, amit mondott. Istenem! Kibaszott gyenge vagyok. A lehető legtávolabb kell maradnom Harrytől. Nem bízok magamban, mikor mellette vagyok. Tudom, hogy könnyen be fogom ad... - hadartam Perrie-nek, míg a nappaliban jártam fel-alá.
- Ennyire hatással voltak rád a szavai, mi? - kérdezte, bár inkább kijelentésnek hangzott.
- Argh - sóhajtottam.
- Miért nem tudsz adni neki egy esélyt? Nyilvánvaló, hogy még mindig reménytelenül szerelmes beléd - mondta.
- Csak félek, hogy ismét megbánt. Persze, az is fájt, hogy a többiek nem engedték, hogy megmagyarázzam, mi történik a képen, de ő szó szerint millió darabra törte a szívem - ismételtem magam, majd leültem a kanapéra.
- Szerintem, adnod kéne neki egy esélyt, ha még egyszer megkérdezi. Megérdemel egy másodikat. A családja majd megbékél, csak hagyd, hogy ő birkózzon meg velük - felelte Perrie.
- Ez a probléma, Perrie. Tudom, hogy adok neki egy második esélyt, ha kéri - mondtam egyszerűen. Ismét elmosolyodott és megához hívott, hogy megöleljen.
- Hál' Istennek! Tökéletesek vagytok egymásnak. Alig várom, hogy összeházasodjatok és gyereketek szülessen - mosolygott.
- Komolyan, Perrie, még össze se jöttünk - nyögtem, míg játékosan forgattam a szemem. Nem bírtam nem arra gondolni, hogy milyen lenne az esküvőnk Harryvel, és hogyan néznének ki a gyerekeink, milyen lenne a közös életünk...
- Nos, magadra hagylak a gondolataiddal. El kell mennem a stúdióba. Majd holnap beszélünk - mondta Perrie, ahogy felállt. Én is követtem őt és megöleltem.
- Köszönöm.
- Mit? - kérdezte zavartan, majd elhúzódott és furán nézett rám.
- Csak úgy, mindent - mosolyogtam rá, mire felvonta a szemöldökét.
- Majd akkor köszönd meg, mikor újra együtt vagytok - vigyorgott, mire finoman eltoltam magamtól.
- Szia, Perrie - köszöntem el, ahogy kikísértem a bejárati ajtóhoz.
Miután Perrie elment, úgy döntöttem, hogy csinálok valami ebédet. Készítettem cézár salátát, és mikor végre megettem, feltakarítottam a rendetlenséget és a lépcső felé igyekeztem. Ekkor hallottam meg, hogy valaki kopog az ajtón. Felnyögtem és visszamentem, hogy kinyissam, de senki nem volt ott, csak egy boríték, amin a nevem állt. Kinyitottam azt, és egy kép volt benne, amin éppen Niall vállára hajtott fejjel alszom, Harry pedig minket néz. Belenéztem a borítékba, nincs-e más benne. Kivettem a tartalmát és átfutottam őket. Szörnyű Twitter bejegyzések, amik válaszul érkeztek a fotóra. A könnyek azonnal ellepték a szemem, és a kezem remegett. A földre dobtam a lapot és a képet, majd a telefonmért mentem, de mielőtt felmehettem volna a lépcsőn, ismét csöngettek. Most komolyan, csak fel akarok jutni azon a kibaszott lépcsőn, gondoltam. Idegesen odamentem az ajtóhoz és belenéztem a kukucskálóba. Harry állt a másik oldalon, és a földre szegezte tekintetét. Sóhajtottam és kinyitottam az ajtót.
- Nem voltál itt kábé öt perce? - kérdeztem, mire zavartan nézett fel.
- Umm, nem, csak most értem ide. Miért? - kérdezte felvont szemöldökkel. - Várjunk, te sírtál? Mi történt? Bántott valaki? - pánikolt Harry, ahogy hívatlanul belépett, teszem hozzá. Fel-le siklott a tekintete rajtam, és sérülések után nyomozott.
- Jól vagyok, csak kaptam egy borítékot, és...
- Milyen borítékot? Hadd nézzem meg - erősködött, mire a földre mutattam, ahova ledobtam. Harry lenézett és felvette a papírt.
- Bassza meg - suttogta.
- Láttad már korábban ezt a képet? - kérdeztem, mire szomorú tekintettel nézett fel rám. - Ezt igennek veszem - mondtam, és a nappaliba mentem, hogy le tudjak ülni.
- Próbáltunk megvédeni téged a gyűlölettől. Mia elmondta, hogy mennyien utáltak Los Angelesben, és nem akartuk, hogy újra ezzel kelljen megbirkóznod. Legalább addig, míg újra nem bízol meg bennünk. Egyikünk sem akarta, hogy megint elmenekülj - mondta, és Harry direkt mellettem foglalt helyet.
- Erre nagyjából rájöttem. Csak nem értem, hogy hogyan lehetnek az emberek, ennyire gonoszak. Nem tettem semmit ellenük, és ellened sem, még ha úgy is tűnt. Sosem randiznék egyik legjobb barátoddal sem, nemhogy Niallel, mert ő olyan, mintha a bátyám lenne, és az furán is venné ki magát - hadartam.
- Niall is ugyanezt mondta rólad - kuncogott Harry.
- Akkor legalább nem kell aggódnom miatta, hogy jobban kedvelne, mint egy barátot. Már így is eléggé stresszes vagyok, úgyhogy nincs szükségem még többre - motyogtam inkább magamnak, mint Harrynek. Basszus, Harry! Már eldöntöttem magamban, hogy távol maradok tőle. Hogy közölhetném vele udvariasan, hogy menjen el?
- Tudod, hogy ki hagyta itt a borítékot? - kérdezte.
- Nem, csak egy kopogást hallottam, és mikor kinyitottam, csak ezt találtam az ajtónál - mutattam a borítékra, ami előttem volt.
- Ugye tudod, hogy sosem tennék ilyet? - kérdezte vonakodva.
- Tudom, csak nem voltam benne biztos, hogy nem láttál-e valakit - mondtam tudván, hogy valószínűleg arra gondol, hogy rá gyanakszom.
- Ó, és nem, nem láttam - válaszolta.
- Miért jöttél ide, amúgy? - vontam fel a szemöldököm. Mi van, ha a tegnap éjjelről akar beszélni... Basszus!
- Ó, umm, a srácok mondták, hogy éjjel átjöttél, hogy lenyugtass, vagy mi. Csak meg akartam köszönni. Nem kellett volna, és határozottan nem kellett volna feltakarítanod utánam - nézett egyenesem a szemeimbe. Akkor nem emlékszik, hogy mit mondott, azt hiszem.
- Ó, igen, semmi baj. Sajnálom, ha tegnap durván hangoztam, és csak...
- Nem voltál durva egyáltalán... Csak tudnom kellett, hogy hányadán állunk, és most már tudom - szakított félbe lazán Harry.
Most vesztettem el az esélyem vele...
- Ha minden rendben, akkor most megyek Louis-hoz - mondta, mikor nem válaszoltam semmit.
- Igen, megleszek. Akkor, majd még látjuk egymást - mondtam, és próbáltam nem idegesnek hangzani.
- Persze. Szia, Anna - integetett, ahogy kisétált a lakásból. Annyira belefeledkeztem abba, hogy megpróbáljam magamba visszatartani az érzelmeimet, hogy nem is vettem észre, hogy felállt és elment a bejárathoz.
Szóval, teljesült a kívánságom. Harryvel már sosem fogunk összejönni.