Fordított szavak és hazugságok

III. évad // 20. rész (EPILÓGUS)

Anna szemszöge
Tíz év, tíz rohadt éve, hogy Ethan elment az egyetemre. Rengeteg minden történt tíz év alatt. Ethan és Harper három éve összeházasodtak, és van egy két éves ikerfiúk. Ethan a zeneiparban dolgozik, de inkább a háttérben tevékenykedik, hogy otthon lehessen minden nap, és Londonban élnek. Avery és Landon is még együtt vannak, nemrég jegyezték el egymást, és Holmes Chapelbe költöztek. Avery négy éve átvette a ruhabirodalmam, és nem is lehetnék ennél boldogabb, amiért ilyen jól vezeti az üzletet. Jesse huszonkét éves és alig pár hónapja diplomázott le. Van barátnője, és New Yorkban laknak együtt, mivel a lány egy Victoria's Secret modell. Ethan, Harry, és a többi srác is nagyon büszke Jessere, amiért „összeszedett" egy modellt. A lány nagyon aranyos, és engem csak ennyi érdekel. Azt hiszem, ez az anyák feladata, hogy megbizonyosodjak róla, jól bánik a fiammal. Brayden tizennégy, igen, tizennégy éves, és imádja a zenét. Állandóan írogat és Harryvel dolgozik a stúdióban. Az ikrek tizenegy évesek és épp most esnek át a pubertáson, ami néha egy rémálom. Kicsivel jobban kezelem őket, mint Harry. Szó szerint bujkál előlük, ha éppen rossz kedve van valamelyiküknek. Harry pár éve kilépett az X-faktorból, és visszaköltöztünk a londoni házunkba. Jó, hogy újra közel vagyunk a többiekhez. Nem találkoztunk velük annyit, mint mikor Los Angelesben éltünk. Mikor Avery átvette az üzletet, visszavonultam, és most itthon vagyok anyaként. Harry is mondhatni, hogy visszavonult, de még mindig ír dalokat és együtt dolgozik más előadókkal. Az elmúlt években megerősödtünk, ahogy azt megjósoltam évekkel ez előtt. Tudtam, hogy jót fog tenni a házasságunknak, ha Kaliforniába költözünk, és örülök, hogy igazam lett. Nem tudom, hogy hogyan bírtam volna, ha el kell válnunk Harryvel.
- Anya, mikor indulunk Ethanékhoz? - kérdezte Ellie, mire az órámra pillantottam.
- Pár perc múlva, úgyhogy menj és szól Paigenek, hogy készüljön el - mondtam neki, mire bólintott, és elment, hogy előkerítse Paiget is.
- Annyira elfáradtam - jelent meg Harry, és a vállamnak döntötte a homlokát. Meglepettem ugrottam meg, mert nem is tudtam, hogy a szobában van.
- Csak pár órát leszünk Ethannál, úgyhogy szedd össze a maradék energiád - nevettem.
- Rendben. - Manapság nagyon zsémbes lesz Harry, ha fáradt.
- Anya, készen vagyunk - mondta Paige, és Ellie is besétált vele a szobába.
- Hol van Brayden? - kérdeztem.
- A szobájában - vonták meg a vállukat.
- Brayden, gyere! Most megyünk! - kiáltottam fel az emeletre. Nehéz lépteket hallottam, amik egyre közelebb értek a lépcsőhöz, mielőtt lebaktatott.
- Itt vagyok - vigyorgott önelégülten. Elmosolyodtam, míg elindultunk az ajtóhoz, kivéve Harryt.
- Menjetek az autóhoz, addig előkerítem az apátokat - szóltam előre nekik. Mind bólintottak és kisétáltak a bejárati ajtón. Megfordultam, hogy a konyhába menjek. Harry a pulton támaszkodva böngészte a telefonját. - Mi a francot csinálsz? - kérdeztem, visszatartva a nevetésemet. Felkapta a fejét és rám mosolygott.
- Megnéztem a Twittert. Most harminc éve, hogy a srácokkal összeraktak minket. Néhány régi képet néztem végig.
- Basszus, milyen öregek vagyunk - nevettem fel.
- Pont ezt írta ki Louis is - nevetett ő is.
- Igen, majdnem ötven évesek vagyunk, unokákkal.
- Louis már ötven - tette hozzá Harry, mire a szememet forgattam.
- Na, menjünk. Ethan tíz perc múlva vár minket - mondtam. Harry bólintott és ellökte magát a pulttól. Betette a zsebébe a telefonját, mielőtt megfogta a kezemet és kisétáltunk a házból.
~ * ~
- Nagyi! - kiáltotta Josh és Jack, mikor megláttak. Elmosolyodtam és letérdeltem, hogy szoros ölelésben részesítsem kettejüket.
- Boldog születésnapot! - mondtam.
- A nagypapát már nem is üdvözölitek? - viccelődött Harry. Azonnal elengedtek engem, és odaszaladtak hozzá. Felálltam, majd üdvözöltem Harpert és Ethant is, akik mindketten fáradtnak tűntek.
- Úgy néztek ki, mint akikre ráfér egy kiadós alvás - nevettem.
- Tegnap éjjel nem akartak lefeküdni, mivel nagyon izgatottak voltak a mai nap miatt - sóhajtott fel Harper.
- Emlékszem, mikor ti ketten is ezt csináltátok. Harper, az anyukád kimerülten hívott fel és könyörgött, hogy vigyázzak rád, míg ő megtervezi a születésnapi partidat. Te, Ethan meg egy kész rémálom voltál a születésnapi heteden - nevettem, mire mindketten megrázták a fejüket.
- Azt hiszem, ez a bosszú - szólt Ethan. - Szia, Louis bácsi - mosolygott.
- Uh, Ethan, meg akartam ijeszteni az anyádat - mérgelődött Louis, mire a szememet forgattam és megfordultam, hogy az idegesítő bátyámra nézzek.
- Örülök, hogy látlak, Louis - mondtam. Elmosolyodott és gyorsan megölelt, mielőtt szó szerint arrébb lökött és berohant a konyhába.
- Sajnálom, de ma még nem evett semmit - lépett be Eleanor a szobába.
- Akkor együnk mi is - mondta Harper. Bólintottunk, míg ő szólt a többieknek, hogy menjenek át az étkezőbe, hogy ebédeljünk. Míg ettünk, Avery és Landon sétáltak be, és üdvözöltek mindenkit, mielőtt leültek mellénk. Mire Josh és Jack nekikezdtek kibontani az ajándékaikat, mindenki ideért.
Mikor az óra végre nyolcat ütött, úgy gondoltuk, hogy ideje hazamenni, mert a két ünnepelt is bealudt. Avery és Landon velünk jöttek haza, hogy ma este ne kelljen visszautazniuk.
- Milyen a munka? - kérdeztem Averytől, míg a konyhában ültünk és teáztunk.
- Jó. Készülünk a londoni divathétre, tudod, milyen őrület van - kuncogott.
- Igen, tudom. Volt már időd kitűzni az esküvő napját? - kérdeztem. Ő és Landon már majdnem egy éve, hogy jegyben járnak, és még semmit nem terveztek meg.
- Nem, de tavaszi vagy nyári esküvőt szeretnénk, hogy kültéri lehessen.
- Ó, az nagyszerű lenne - mosolyogtam rá, mire bólintott és beleivott a teájába.
- És milyenek errefele a dolgok? Úgy érzem, mintha ezer éve nem jártam volna itt.
- A dolgok nagyszerűek. Az ikrek nagyon szeszélyesek, és az apád nem kezeli valami jól. Az ő korában már nincs sok türelme - nevettem.
- Akkor sem volt, mikor én mentem keresztül a pubertáson. A szívére vette a megjegyzéseimet - mondta Avery.
- Ó, most rájuk förmed, és morcos lesz.
- Ki lesz morcos? És miért? - jelent meg Harry a konyhában.
- Te, az ikrek miatt - válaszoltam.
- És én még azt hittem, hogy te vagy kezelhetetlen, Avery, de basszus, ezek ketten is elég szeszélyesek - sóhajtotta. Harry odajött hozzám és nyugtatólag megsimogatta a hátam.
- Nem olyan rosszak, csak olajat öntesz a tűzre, mert visszavágsz nekik - mondtam Harrynek.
- Nem igaz.
- Rám is mindig mérges voltál, mikor zsörtölődtem, úgyhogy tudom, hogy most is ilyen vagy - tette hozzá Avery.
- Ez nem tetszik. Ti ketten, ellenem fordultatok - viccelődött Harry.
- De tudod, hogy igaz - mosolyogtam rá, mire ajkaira vigyor húzódott.
- Igen, igen. - Csak nevettünk rajta.
- Na, megyek és lefekszem. Majd reggel találkozunk - mosolygott ránk Avery. Bólintottam, és néztem, ahogy a mosogatóba teszi a csészét, majd kimegy a konyhából.
- Fura belegondolni, hogy a kislányom előbb-utóbb megházasodik - jegyezte meg Harry.
- Ó, tudom, hogy ijesztő, de csodálatos is egyben - sóhajtottam.
- Csak örülök, hogy együtt fogják mindezt megtapasztalni.
- Igen, én is. Na, menjünk mi is lefeküdni - mondtam.
- Ha ragaszkodsz hozzá - vigyorgott, mielőtt felkapott és a vállára dobott. Istenem, imádom, hogy milyen nagyszerűen alakult az életem...