Fordított szavak és hazugságok

II. évad // 42. rész

Harry szemszöge
Reggel 5.30-kor csörgött az ébresztőm, ami túl korán volt. Elfordultam, vártam, hogy meglássam Annát, de nem volt az ágyban. A fürdő felé néztem, és láttam, hogy az ajtó be van zárva, a lámpa pedig ég.
- Anna! - kiáltottam játékosan. Kilökte a fürdőszoba ajtaját, majd rám pillantott.
- Mi az? - sziszegte.
- Nem akarok felkelni - nyafogtam. A szemeit forgatta és becsapta az ajtót. Hát, valaki ma elég szeszélyes, jegyeztem meg magamban, ahogy kifordultam az ágyból. Mikor leraktam a lábam a földre, odamentem a fürdő ajtajához és Anna kijött, majd egyenesen kisétált a nappaliba. Felsóhajtottam és utánamentem. Besétáltam a nappaliba, ahol épp a táskáját vette fel és belegyömöszölte a telefonját.
- Hova mész? - kérdeztem.
- Az arénába. Később találkozunk, ha odaértél - mondta érzelemmentesen, majd odajött hozzám és megcsókolt gyorsan, mielőtt kiviharzott a szobából. Mikor az ajtó becsukódott, elmentem lezuhanyozni.
~*~
- Hol van Anna? - kérdezte Niall.
- Igen, meglep, hogy nincs itt - jegyezte meg Louis.
- Az arénában van. Kábé háromnegyed hatkor ment el - vontam vállat szimplán.
- Zűr van a Paradicsomban? - kérdezte Zayn kuncogva.
- Nem, csak elég rosszindulatú volt, mielőtt elment - sóhajtottam.
- Valószínű' azért, mert a szerelések, amiket összeállított nektek, tönkrementek Ausztráliába jövet - tette hozzá Paul.
- Ja, meg épp menstruál - motyogtam magamban, de Louis meghallotta és nevetni kezdett.
- Mi olyan vicces? - szólalt meg Liam.
- Semmi - vágtam rá. Ha Anna megtudná, hogy elmondtam a srácoknak, hogy menstruál, komolyan megölne engem, már amilyen szeszélyes és stresszes egész nap.
- Akkor, ha befejeztétek az evést, mennünk kell. Van pár interjútok ma - mondta Paul, ahogy lenézett a papírdarabra.
- Király - mosolygott Louis. Mindig élvezzük, ha új helyen adhatunk interjút, mert általában nagyon jó kérdéseket tesznek fel.
Anna szemszöge
Nem hiszem el, hogy a srácok összes ruhája tönkrement. Nincs kedvem vásárolni nekik, és szerezni vagy nyolc szerelést mindegyikőjüknek. A görcseim megölnek, és még mindig dühös vagyok Louis-ra, amiért így reagált múlt éjjel. Nem akartam Harryre förmedni ma, de nem volt erőm még több drámával megbirkózni.
Épp Lou-val vagyok egy üzletben, Louis-nak, Niallnek és Harrynek keresünk pólókat. Már Liamnek és Zaynnek megvannak az ujjatlanok, ezért miattuk már nem kell aggódnom.
- Megcsináltad a teszteket? - kérdezte Lou, mire ledöbbentem.
- Ó, nem, nem kellett. Tegnap megjött - vontam meg a vállam.
- Hát, ez jó, nem? - Felvonta a szemöldökét.
- Persze, hogy jó. Harryvel még csak nem is vagyunk házasok. Nem eshetek teherbe - suttogom neki az utolsó mondatot, hogy senki ne hallja meg.
- Mit gondolsz, miért késett két hetet?
- A stressz is lehet az oka. A munka nagyszerű meg minden, de nagyon stresszes is tud lenni, és kimerít, hogy még az esküvőmet is megszervezzem - válaszoltam.
- Bár nem sok mindent szerveztél - nevetett.
- Tudom, de mindig erről beszélünk. Egy listányi helyszínünk van, amit meg fogunk nézni, amint visszaértünk Londonba - mosolyogtam rá.
- Igen, mutatott Harry pár képet. Elmeséltem neki a kedvenceimet - vigyorgott.
- Biztos vagyok benne, hogy majd elmondja nekem, és megnézzük őket - nevettem.
- Izgatott vagy már az esküvői ruhád miatt? - kérdezte.
- Igen is, meg nem is - válaszoltam, miközben végignéztem egy csomó pólón. Felkaptam egy Rolling Stones-osat és a kezemre tettem.
- Harry imádni fogja. És miért ne lennél izgatott?
- Nem tudom, csak ideges leszek tőle - vallottam be. - Ó, és biztos, hogy velem jössz, mert nem tudom, hogy bírni fogom-e anyát, a húgaimat és Eleanort a boltban - tettem hozzá.
- Ó, alig várom, jó móka lesz. Nagy ruhát kellene viselned, gyönyörűen néznél ki benne - hadarta Lou, mire a fejemet ráztam és a különböző pólókat keresgéltem továbbra is. Felkaptam párat Louis-nak és Niallnek.
Újabb két óra elteltével, végre befejeztük a szerelések összeállítását. Most értem vissza az arénába, a srácok öltözőjében vagyok, és felakasztom a ruhájukat egyenként.
- Lou, elugrom a mosdóba. Mindjárt visszajövök és folytathatjuk Harry cuccaival - mondtam, mire felnézett a telefonjáról és bólintott. A pultra terítette ki a sminkes dolgait, így akármelyik srác ér oda hozzá, meg tudja csinálni a sminkjüket. Szerencse, hogy nem volt ma rádiós interjújuk, ezért Lou nem aggódott, hogy szalonképessé varázsolja őket.
Kisétáltam a szobából, majd a mosdó felé vettem az irányt. Miután odaértem, gyorsan megmostam a kezemet, majd kicipzáraztam a táskát és kihúztam pár fájdalomcsillapítót. Még mindig fájtak a görcseim, ezért meg akartam őket szüntetni, mielőtt órákat töltök azzal, hogy ráveszem a fiúkat, hogy válasszák ki, mit akarnak viselni a színpadon ma este. Kisétáltam a mosdóból, vissza az öltözőbe, ahol Tom és Lux ültek a kanapén.
- Szia, szívem - mosolygott rám Tom.
- Szia, hogy vagytok? - kérdeztem.
- Jól, köszi - mosolygott továbbra is, mire bólintottam és Harry ruháinak kupacához léptem. Lehajoltam, elkezdtem kihajtogatni a pólókat, majd felakasztottam őket egy pár nadrággal. Amint az utolsóhoz értem, Harry és a többiek jöttek be az ajtón.
- Anna! - kiáltotta Niall felém rohanva, és egy Horan-féle ölelésbe vont.
- Szia, Niall. Le tudnál tenni, légyszi? - kérdeztem, mikor nem engedett el, ahogy szokta egy idő után.
- Rendben - mérgelődött teátrálisan, míg elhúzódott tőlem.
- Sokat segítenétek, ha végignéznétek a ruháitokon és kiválasztanátok a kedvenceiteket - mondtam nekik, mire bólintottak és odajöttek. Elfordultam, hogy a székhez menjek, mert a táskámban voltak a ruhákhoz tartozó blokkok, amit Paulnak kell adnom. Amint odaértem a székhez, két kezet éreztem meg a vállamon, állát pedig a fejemre tette. Lenéztem, és felismertem a tetoválásait.
- Mit akarsz, Louis? - csattantam fel, majd leráztam magamról kezeit.
- Beszélhetnénk? - kérdezte.
- Egy perced van - sziszegtem, mire felsóhajtott és megfogta a csuklóm, kiráncigált az öltözőből.
- Sajnálom, amiért úgy reagáltam, ahogy, tegnap éjjel. Ledöbbentem és emiatt elcsesztem - kezdte. Láttam rajta, hogy rosszul érzi magát. Nem tudom, miért, talán mert menstruálok, de azt akartam, hogy egy kicsit erőlködjön még, mielőtt megbocsátok neki. Igen, tényleg meg fogok neki bocsátani, csak nem közlöm még vele. Gonosz vagyok, tudom, de akkor is.
Nem válaszoltam, megráztam a fejem és elsétáltam mellette, Harryhez. Bocsánatot akarok kérni tőle a ma reggelért.
- Szia, bébi - üdvözölt, mikor meglátta, hogy felé tartok.
- Nem vagy rám mérges? - kérdeztem halkan, hogy senki ne hallja meg.
- Miért lennék? - Összezavarodott.
- Nagyon goromba voltam ma, és nem voltam igazságos - válaszoltam, mire elmosolyodott és megölelt.
- Semmi baj. Megértem, mert nagy nyomás nehezedett rád, meg miegyéb - mondta, én pedig a szemem forgattam, mikor azt mondta, hogy „meg miegyéb". - Ó, és imádom azt a ruhát - tette hozzá, amikor elhúzódott.
- Igen, nagyszerűen válogattad össze őket. Imádom - szólalt meg Zayn, feltartva a „POW" feliratos ujjatlanját.
- Gondoltam, hogy tetszene - mosolyogtam rá, mire bólintott és visszament a többiekhez.
- Azt tanácsolnám, hogy vedd fel ezt ma este, mert a rajongók imádnák - mutattam a fekete szűk pólóra.
- Hát, legalább tetszik nekik, mikor valami kényelmes van rajtam - jegyezte meg, mire felvontam a szemöldököm. - Mi lenne, ha valami kényelmetlen ruhában akarnának látni? Az szívás lenne - mondta, mintha ez természetes lenne.
- Ó, rendben - válaszoltam, és megpróbáltam nem kinevetni.
- Anna, gyere és segíts nekem kiválasztani az utolsó két pólót - szólt Liam, mire odasiettem hozzá.
~*~
Miután a koncert véget ért, a kocsihoz rohantunk, ami ránk várt, hogy visszavigyen a hotelbe. Annyira fáradt voltam, hogy már ott helyben el tudtam volna aludni. Ezért amint beértünk az épületbe, egyenesen a szobánk felé vettem az irányt. Harry kivételével mindenki Louis szobájába ment, és ittak párat.
Épp átöltöztem a pizsamámba a fürdőben, míg Harry az ágyban feküdt és tévézett. Harry egyik régi pólóját vettem fel, majd kimentem a fürdőből. Ahogy kiléptem, láttam, hogy már el is aludt. Elmosolyodtam, odamentem az ágyhoz, és óvatosan feküdtem be mellé, majd mindkettőnkre ráhúztam a takarót. Lekapcsoltam a villanyt is, és hozzá bújtam, fedetlen mellkasára helyeztem a fejem. Karjával azonnal körülölelt.
- Szeretlek - szólalt meg rekedten.
- Én is szeretlek - válaszoltam, majd mélyen álomba zuhantam.