Fordított szavak és hazugságok

II. évad // 22. rész

Harry szemszöge
Már majdnem két hete, hogy Annát elrabolták, és a hét, miután odaadtuk a pénzt, csak még rosszabb lett. Az elrabló felhívta Louist, és lecseszte, mert magunkkal vittük a rendőröket. Mikor Lou meghallotta Annát sikítani a háttérben, mind pánikolni kezdtünk. Lou megpróbálta elmagyarázni a férfinak, hogy nem volt más választásunk, de nem érdekelte. Hallottuk, hogy Anna fülsüketítően sikít, majd bontották a vonalat. Ez volt az utolsó, amiről tudomásunk volt. A múlt hét pokol volt, nem tudtuk, hogy van Anna. A rendőrök próbálják kideríteni, hogy ki lehet az elrabló, és aki megverte őt. Még Treyt (Louis és Anna biológiai apja) is kikérdezték, hogy nem bérelt-e fel valakit, de valami oknál fogva ezt a lehetőséget kizárták. Csak annyit mondtak nekünk, hogy már nyomon vannak, de nem mondják el nekünk, amíg nem biztosak benne. Ez két napja volt, mikor Louis rájuk támadt, mert „nem végzik rendesen a munkájukat", de nem is hibáztatom érte. Mind úgy éreztük, hogy bármit megtennénk Annáért, hogy megtaláljuk.
Pár perce láttuk a srácokkal, a családommal, Louis családjával a legszörnyűbb dolgot, aminek valaha is a szemtanúi lehetünk. Az elrabló küldött egy videót Annáról, miközben szarrá veri őt, majd kényszeríti arra, hogy takarítsa fel a vérét. Anna úgy nézett ki, mintha öt napja folyamatosan vernék, míg nem hallottunk felőle. Alig bírt mozogni, mielőtt ismét neki esett a férfi. Ezek után a kezét épp annyira tudta felemelni, hogy feltakarítsa a vért.
- Örülök, hogy felküldtem a lányokat az emeletre - mondta Jay, ahogy próbálta visszanyerni lélekjelenlétét.
- Szükségem van egy kis levegőre - álltam fel és kimentem a teraszra. Kilöktem az ajtót, majd becsaptam magam után. Kint havazott, ahogy egész héten, úgyhogy nagyon hideg volt.
- Bébi, jól vagy? Nagyon hideg van. Kérlek, vegyél fel egy kabátot - könyörgött anya, mire elvettem a kabátot és felkaptam magamra anélkül, hogy a szemébe néznék.
- Persze, hogy nem vagyok jól. Épp az előbb láttam, ahogy egy háromszor akkora ember, mint Paul megveri életem szerelmét - sziszegtem.
- Tudom, kincsem, hogy ez szörnyű, de ő sem akarná, hogy emiatt emészd magad. Nem te vagy a...
- Honnan tudod, hogy mit akarna? Te, Gemma és a többiek a családban utáljátok őt. Rengeteget változott Los Angeles óta - förmedtem anyára. Láttam, hogy könnyek gyűlnek a szemébe, és bármennyire is éreztem rosszul magam, elhúztam mellette és visszamentem a nappaliba. Elviharzottam mindenki mellett és kimentem Louis lakásából. Felkaptam Louis pótkulcsait Anna lakásához kifele menet. Hallottam, ahogy páran utánam kiabálnak mögülem, de nem törődtem velük és továbbmentem. Úgy döntöttem, hogy nem liftezek, hanem lépcsőn jutok el a lakásáig. Miután lefutottam pár emeletet, elértem a lakáshoz, és két rendőr állt az ajtónál.
- Mr. Styles? Minden rendben? - kérdezte az egyikük.
- Tökéletesen. Most pedig bemegyek egy kicsit - közöltem velük, ahogy kinyitottam az ajtót, és miután bejutottam, be is zártam magam mögött. Egyenesen felmentem Anna szobájába. Kinyitottam az ajtót és mély levegőt vettem, beszívtam az illatát. Lerúgtam a cipőm és levettem a kabátom, mielőtt az ágyhoz mentem és bebújtam a takaró alá. Magzatpózba kuporodtam, a fejem a párnájára tettem és végül zokogásban törtem ki.
Anna szemszöge
Egy olyan testrészem se volt, ami ne fájna. Az utolsó verés, amit Damon adott, az volt a legrosszabb. Tudom, hogy felvette a srácoknak, és bármennyire is meg akartam mondani, hogy találjanak meg, nem tudtam. Damon megfenyegetett, hogyha megszólalok, amire ő nem adott engedélyt, akkor megöli a srácokat, Louis-val kezdve. Így hát befogtam. Amit a fiúk ma láttak, azon mentem keresztül az elmúlt öt napon is.
Emily végre elmondta a minap, hogy miért tette ezt velem. Le voltam sokkolva. Úgy tűnik, hogy az én anyám az övé is volt egyben. Elmondta, hogy akkor volt terhes vele, mikor én két éves voltam, és ez meg is magyarázza, hogy miért nem emlékszem arra. Emily szerint, mikor megszületett, a „szüleim" otthagyták őt a kórházban, majd árvaházba került. Más-más családnál helyezték el tizennyolc éven keresztül, és az egyik rosszabb volt, mint a másik. Mind engem hibáztat ezért, amin keresztülment. Azt mondja, hogy én miattam hagyták el a szüleink őt. Próbáltam neki mondani, hogy szörnyűek voltak, de nem hallgatott rám. Folyton engem hibáztatott.
- Anna? - hallottam, hogy valaki a nevemet suttogja. Kinyitottam a szemem, hogy lássam Robot, ahogy felém hajol. Nem láttam őt már, mióta Emily beleüvöltött az arcomba. - Nem foglak bántani. Azért vagyok itt, hogy hazavigyelek. Nem érdemled meg ezt - mondta, és észrevette, hogy mennyire feszült vagyok mellette.
- Rob, mit keresel itt? - förmedt rá Emily, mire Rob szemei nagyra nőttek.
- Vedd el a telefonom, és küldd el a sablonüzenetet Louis-nak. Benne lesz, hogy hol vagy, és a rendőrök gyorsan idejöhetnek - suttogta hadarva, hogy alig hallottam. Belecsúsztatta a telefont a nadrágomba, mielőtt összeszedte magát és megfordult. Emily és Damon mindketten döbbenten néztek rá.
- Tényleg azt hittétek, hogy nem jövök a közelébe? Azt gondoltátok, hogy nem tudom, hogy meg akartok ölni? Nem vagyok hülye. Most pedig azt javaslom, hogy engedjétek el, mielőtt hívom a zsarukat - csattant rájuk Rob. Emily és Damon egymásra néztem és bólintottak. Ezt jelnek vettem, hogy elküldjem az üzenetet. Előhalásztam a telefont, miközben próbáltam nem a fájdalomra figyelni és lenyomtam a küldés gombot.
- Nem mész vele sehová, Rob. Ami azt illeti, egyáltalán nem mész sehová - mondta Damon és előhúzott egy pisztolyt. Halálfélelemmel ültem ott, vártam, hogy mi fog történni. Lehunytam a szemem, ahogy hallottam a pisztolyt elsülni. Lassan nyitottam ki a szemem újból és láttam a lyukat Rob fejében. Kissé rosszul éreztem magam, amiért miattam halt meg, de ő volt az, aki elrabolt.
- Gyerünk, vigyük ki innen, és hagyjuk, hogy megegyék az állatok - mondta Damon Emilynek. - Aw, ne sírj. Amúgy sem engedtünk volna el - nevetett rajtam Damon. Nem is vettem észre, hogy sírok. Azt se tudtam, hogy a félelem vagy a megkönnyebbülés miatt volt. Megnyugodtam, hogy nem tudták, hogy nálam van Rob telefonja, vagy legalábbis még nem. Becsukták maguk mögött az ajtót kifele menet. Lenéztem a telefonra és láttam egy új üzenetet Louis-tól.
Louis: Már úton vannak, szívem. Tarts ki. Itthon leszel, mielőtt észbe kapsz. Xx
Elmosolyodtam, amennyire tudtam, és válaszoltam egy „Siessetek!" mondattal. Még mindig ideges voltam, hogy valami rosszul fog alakulni, és hogy nem fogok hazajutni, mint ahogy azon a napon, mikor Louis és Harry eljöttek a pénzzel. Damon már akkor eltervezte, hogy nem fog elengedni engem a cserénél, és megmondta, ha megszólalok, kinyírja Harryt és Louist.
- Mi a faszt műveltél? - sikította Emily. Nem is hallottam, hogy bejött a szobába. Felnéztem rá és nagyon mérgesnek tűnt. Előttem állt, megpofozott, mire fájdalmasan felhördültem.
- Emily elkezdte, én meg befejezem - köpte Damon, ahogy hozzám sietett és megragadta a hajam, mire ismét felsikoltottam a fájdalomtól. - Fogd be, ribanc. Te tetted ezt magaddal - horkant, majd felemelt a hajamnál fogva. Nem fojtogatott, bár ez is hihetetlenül fájt. Miután elsétáltunk, vagyis inkább elráncigált, kint voltunk az ajtón. Éreztem a hideg havat a talpam alatt, és a testem reszketni kezdett. A halántékomhoz nyomtak egy hideg fémet, és azonnal tudtam, hogy az egy fegyver.
- Csak engedd el, Damon, és senkinek sem esik baja! - mondta egy rendőr a hangosba. Damon megfeszült, amint meghallotta a nevét.
- Honnan tudják a nevem? - kérdezett vissza.
- Tudjuk, miért raboltátok el Annát Emilyvel. Több részletét is tudjuk a történetnek, mint amit te, Damon - mondta az egyenruhás, mire Damon szorítása erősödött a nyakam körül. Kezemet felemeltem, hogy megfogjam karját válaszul.
- Nem, nem tudjátok! - kiáltotta Emily, aki mellettünk állt.
- Az édesanyádat megerőszakolták, Emily, és a férje kényszerítette, hogy feladjon téged. Nem volt más választása. Anna csak két éves volt, és semmi köze nincs a gyerekkorodhoz - mesélte a rendőr. Körbenéztem, hogy a bátyám után kutassak, de nem láttam, ahogy mást sem. Azt hiszem, ez egy jó jel.
- Őt jobban szerették - mondta Emily.
- Nem, nem szerették. Az apja majdnem mindennap megverte, és az anyád alkoholista lett, aki nem törődött Annával - felelte a rendőr.
- Nem - Emily előhúzta a pisztolyt és a rendőrre szegezte, akivel előbb beszélt. Mielőtt időm lett volna felfogni, hogy mi is történik, Emily a földön feküdt, rengeteg helyről ömlött a vér a testéből. Éreztem, hogy Damon keze leesik, és letérdel Emily mellé. El akartam futni, de fizikailag képtelen voltam a mozgásra. Láttam pár férfit egyenruhában, ahogy felém sietnek, de megálltak. Megfordultam, már amennyire tudtam, és Damon ismét a fejemnek szegezte a fegyvert. Elakadt a lélegzetem és gyorsan lehunytam a szemem. Nem akartam látni, ahogy meghúzza a ravaszt és véget vet az életemnek.
- Kérlek, ne tedd ezt. Kérlek... - könyörögtem. Hallottam, hogy szárazon felnevet, mielőtt elsült a pisztoly. Éreztem a talajt alattam, és zokogtam, majd rádöbbentem, hogy nem engem lőtt le. A rendőrök lőtték le őt. A két férfi, akik előbb felém rohantak, végül odaértek hozzám. Az egyikük menyasszony stílusban felkapott, mivel teljesen lesokkoltam, hogy a rémálomnak végre vége. Párszor megpróbáltam megkérdezni, hogy hol van Louis, de nem tudtam kinyögni a szavakat. A rendőr lefektetett egy ágyra és a mentősök körbevettek, beemeltek a mentőautóba. Azonnal beleszúrtak egy tűt a karomba és rám tették az oxigénmaszkot, mielőtt elájultam...