Fordított szavak és hazugságok

I. évad // 7. rész

Anna szemszöge
- Valószínűleg rájöttek, hogy senki nem jár erre fele, ezért nem fogják majd zavarni őket - beszélt Max a One Directionről.
- Azt hiszem, így már értem - mondtam. Mármint, persze, ez érthető, csak nagyon furcsa, hogy mostanában mindenhol őket látom.
- Mintha ránk bámulnának - mondta Max. Már épp fel akartam nézni, mikor Max integetett nekik.
- Mi a francot csinálsz? - förmedtem rá.
- Mi az? Azt akarom, hogy tudják, hogy látjuk őket. Ha már ennyire bámulnak, legalább tehetnék ezt kevésbé feltűnően - kuncogott. Csak a szemem forgattam, és a fejem a vállára fektettem. Csendben ültünk egy kis ideig, és a kacsákat néztük a tó felszínén ejtőzni.
- Nem keresett mostanában az apád? - kérdezte hirtelen. Kissé meghökkentem a kérdésétől, mert nagyon nem szeretek az apámról beszélni.
- Én... umm... - dadogtam. Max észrevette, hogy kényelmetlenül érzem magam, ezért magához húzott egy ölelésre.
- Nem muszáj elmondanod, csak kíváncsi voltam - mondta, miközben csendben sírtam a karjára.
- Egész múlt hónapban próbálta felvenni velem a kapcsolatot. Nem... nem értem, miért akar megtalálni most hirtelen - mondtam frusztráltan.
- Beszéltél vele? - kérdezte tőlem.
- Nem, elutasítottam. Általában az otthoni számot hívja, és legtöbbször Joey lerendezi - mondtam elhúzódva az ölelésből. Letöröltem a szememnél lefolyó sminket.
- És nem tudod, mit akarhat? - kérdezte Max.
- Nem. Joey tudja, de nem mondja meg nekem. Bár párszor már könyörgött, hogy hadd mondja el, de nem akarom tudni - válaszoltam őszintén.
- Nem mintha hibáztatnálak, amiért nem akarsz vele beszélni, de egy kicsit sem vagyok kíváncsi, hogy miért hívogat téged már egy hónapja? - kérdezte gyengén nevetve.
- Egy kis részem kíváncsi, de nem csinált mást, csak tönkretette az életem, úgyhogy nem fogom visszaengedni őt.
- Ez nem azt jelenti, hogy vissza kell engedned őt - mondta.
- De, igen. Mert ezzel megadnám neki azt, amit akar, mégpedig hogy beszélek vele. Elhagyott engem és anyát, mikor hét éves voltam... Azokban az években pedig csak bántott. Nem akarok semmit sem tőle - csattantam Maxre.
- Oké, azt hiszem, megértettem. Természetemből adódóan kíváncsi vagyok, és lásd hova jutottam - mosolygott.
~ *~
Már eltelt pár óra az apámról való beszélgetésünk óta Maxszel. Nem csináltunk nagyon semmit, csak dumáltunk. Már kezdett alkonyodni, úgyhogy úgy döntöttünk, haza kéne mennünk. Ahogy elsétáltunk a One Direction mellett, Harry megállított.
- Anna, hogy vagy? - kérdezte tőlem.
- Jól. És te? - kérdeztem vissza. Észrevettem, hogy a banda többi tagja furán bámul rám. Max megpaskolta a vállam és az autó felé mutatott, hogy előremegy.
- Nagyon jól, élvezzük a szabadnapunkat. Hallottunk már erről a parkról, és hogy mennyire csöndes, úgyhogy gondoltuk, jó lenne ellátogatni ide - magyarázta Harry, pedig nem is kérdeztem.
- Igen, nem sokan járnak erre fele. Nos, örülök, hogy láttalak. Mennem kell, hogy utolérjem Maxet- mosolyogtam.
- Én is örülök, hogy összefutottunk - mosolyodott el Harry, míg a többiek csak integettek. Elindultam a parkoló felé, ahol Max volt. Ahogy az autók között sétáltam, láttam, hogy a telefonján beszél a sofőrülésen. Úgy tűnt, mintha egy heves vitában lenne valakivel, majd felnézett rám és mosolyt erőltetett magára. Már azon voltam, hogy rámosolyogjak, mikor éles dudálást hallottam baloldalról. Fel akartam nézni, hogy megtudjam, ki volt az, de éreztem, ahogy egy autó dudál és elüt, mielőtt minden feketévé változott volna...
Max szemszöge
A telefonon voltam Joeyval, és vitatkoztunk valamiről, amit épp az imént mondott el. Ideges voltam, mikor láttam, hogy Anna az autó felé igyekszik. Magamra erőltettem egy mosolyt, aztán dudálást hallottam és megláttam Annát a levegőben repülni, miután elütötték. Az autó nem állt meg, hanem tovább ment. Próbáltam elkapni a rendszámtábláját, de nem volt; az ablakok pedig színezettek voltak, ezért még a kocsi belsejébe se láttam.
- Mennem kell, Joey, Annát elütötte egy autó! - kiabáltam a telefonba, mielőtt letettem. Kiszálltam a kocsiból és mentőt hívtam. Amikor Annához értem, láttam, hogy eszméletlenül fekszik.
- Lélegzik? - kérdezte Harry.
- Van pulzusa? - kérdezte Louis. Túlságosan féltem, hogy megnézzem, úgyhogy azt hiszem, Liam volt az, aki két ujját a nyakához tette, hogy valami életjelet keressen.
- A mentő már úton van - hallottam, ahogy az egyikük mondja.
- Van pulzusa, de nagyon lassú - mondta Liam.
- Láttad a rendszámot, vagy az embert, aki vezetett? - kérdezte tőlem Louis.
- Nem, az ablakok sötétek voltak, és nem volt rendszám - förmedtem rá.
- Én sem hiszem, hogy láttam volna a rendszámát - motyogta Harry. A vért töröltem le Anna hajáról, és bátorító szavakat suttogtam neki. Anna a legjobb barátom és testvérem is volt egyben, ezért nem is tudom elképzelni nélküle az életem.
- Uram, hátrébb kell lépnie, hogy segíteni tudjunk - mondta valamilyen nő. Felnéztem, és láttam, hogy az orvosok itt vannak. Meglepődtem, mert nem is hallottam őket. Vonakodva ugyan, de felálltam Annától, és néztem, ahogy sietősen ágyra fektették és betolták a mentőautóba, hogy kórházba juttassák. Megmondták, hogy melyik kórházba viszik, úgyhogy ott találkozhatunk vele. Mivel elég súlyos állapotban volt, senkinek sem engedték, hogy beüljön hozzá az autóba. Amint bezárták az ajtót, a kocsimhoz futottam, és beindítottam, hogy követni tudjam őket. Tárcsáztam Joey számát, és elmondtam neki, hogy melyik kórházba viszik Annát.
~ *~
Úgy tűnt, mintha napokig lófrálnék a kórházban. Joey és a One Direction mind a váróban ült, és arra vártak, hogy halljunk valamit Annáról.
- Haver, csak hadd magyarázzam el - suttogta nekem Joey.
- Van öt perced - förmedtem rá.
Anna szemszöge
A legidegesítőbb csipogást hallottam, ami nem akart elhallgatni. Próbáltam nem figyelni rá, de nem tudtam. Aztán próbáltam arra koncentrálni, hogy kinyissam a szemem, de mintha összeragasztózták volna őket. Morogtam magamban. Hallottam, ahogy valaki beszél, de nem tudtam kibogozni, hogy kinek a hangját hallom. Nem ismertem fel a hangokat, de azt tudtam, hogy egy nő beszél. Még jobban koncentráltam, és végre megértettem, mit mond:
- Stabil az állapota, de nem mutatta semmi jelét annak, hogy felébredne. A doktor bármelyik percben visszajöhet a tesztekkel, amikből megtudjuk, hogy kómában van-e vagy sem - hallottam, ahogy a hölgy magyarázza.
Kóma? Stabil állapot? Kórházban lennék? Ha igen, ez megmagyarázza azt az idegesítő csipogó hangot...
- Itt vannak a tesztek. Miss Austin kómában van, és nagy esélye van, hogy hamarosan felébred, úgyhogy ez jó. Megyek, és megmondom a családjának - hallottam egy férfihangot, ami megzavarta a gondolataim.
Kómában vagyok? - kérdeztem magamtól