Fordított szavak és hazugságok

I. évad // 34. rész

Louis szemszöge
Annyira dühös voltam, mikor Anna mellett álltam, míg a rendőrök felvették a vallomását. A kezemet fogta, míg beszélt. A tekintetem Trey-re szegeztem. Most már értem, hogy Anna miért nem szeret úgy gondolni rá, mint az apjára. Egy szörnyű ember, aki megérdemli, hogy börtönben legyen. Amikor én tettem jelentést, a rendőr odajött hozzánk és azt mondta, hogy Trey kocsijának hátuljában szikszalagot, madzagokat és chloformot találtak. Tényleg elrabolta volna Annát ma este, ha nem támadok rá. Szerencsére, amiatt, hogy mik voltak a kocsijában, a rendőr azt mondta, hogy valószínűleg azzal a szándékkal jött, hogy elrabolja, ezért nem tartóztatnak el. Elismerem, én legalább annyira örültem neki, mint Paul, vagy a management többi tagja. Paul éppen velük telefonál, elmeséli mi történt, ha esetleg a média ráharapna a témára.
- Oké, ennyit szerettük volna tőletek - mondta a zsaru Annának. - Uram, ki az a lány ott? - kérdezte most tőlem, és közben Eleanorra mutatott.
- A barátnőm - válaszoltam.
- Rendben, az ő nézőpontjára is kíváncsiak vagyunk - mondta.
- Le kell ülnöm, majd én megmondom neki, hogy jöjjön ide - szólalt meg Anna. Láttam rajta, hogy minden tőle telhetőt megtesz azért, hogy egyben tartsa magát, de tudtam, hogy ez nem fog sokáig tartani.
- Oké, köszönöm. Szólok az egyik kollégámnak, hogy hozzon neked vizet - válaszolta, mielőtt elsétált az említett kollégájához. Anna bólintott és Harryhez és Eleanorhoz ment. Néztem, ahogy odaért hozzájuk, Harry felállt, amilyen gyorsan tudott és megölelte. Olyan szorosan tartotta magához, ahogy csak tudta.
- Bébi, Anna azt mondta, hogy az én vallomásom is kell? - kérdezte Eleanor, mikor hirtelen elém állt.
- Tényleg törődik vele, nem igaz? - kérdeztem, miközben még mindig Harryt és Annát vizslattam, ahogy ölelkeznek.
- Erősen törődnek egymással, Lou. Anna csak fél, hogy teljesen kimutassa ezt, míg Harry nem -kuncogott halkan.
- Fogalmam sincs, hogy akarná valaki is bántani őt - motyogtam.
- Itt vagyunk neki mindannyian, hogy együtt vészeljük át ezt, Lou - fogta meg El az arcom. - Le kell nyugodnod, oké? Trey nem fogja többet bántani - mondta egyenesen a szemembe.
- Jól van, hölgyem, készen áll arra, hogy vallomást tegyen? - kérdezte a zsaru Eleanortól.
- Persze - válaszolta röviden.
- Akkor üljünk le - mutatott a mellettünk lévő asztalra.
- Velünk marad, Mr. Tomlinson? - kérdezte tőlem.
- Igen, ha nem gond. Nem fogok megszólalni. - Tudtam, hogy ez az egyetlen feltétel, ha vele maradok, míg vallomást tesz.
Anna szemszöge
Harry karjai még mindig körém voltak fonva, mikor végre megtörtem. A hátam simogatta gyengéden, egy dallamot dúdolt a fülembe, amit nem igen értettem. Néha-néha megcsókolta a fejem búbját, és azt mondogatta, hogy biztonságban vagyok. Hinni akartam neki, hogy így van, de azok után, ami történt, és ami történhetett volna, nem tudom, hogy biztonságban kellene éreznem magam.
- Most már jól vagy. Nem fog bántani többé - suttogta Harry a hajamba. Elhúzódtam tőle és a szemébe néztem.
- Harry, egy kibaszott szikszalag, madzag és chloroform volt a kocsijában. Azt nekem szánta, NEKEM - kiabáltam. Láttam, hogy tekintete elmérgesedik, mikor elmondtam neki mindezt. El is felejtettem, hogy eddig nem tudta, Trey mit rejtegetett a kocsijának hátuljában. Aztán megláttam, hogy tekintete elszomorodik pont olyan gyorsan, mint ahogy megtelt dühvel. Ismét a mellkasára vont, de ezúttal szorosabban fogott.
- Ha megúsznám, most azonnal megölném őt - suttogta.
- Tudom, Louis segítene - kuncogtam csendesen.
- Szerintem harcolnánk egymással, hogy ki ölje meg - nevette el magát Harry.
- Utálom, hogy végre megnyílok, és hagyom, hogy jó dolgok történjenek velem, aztán ő felbukkan és tönkretesz mindent - húzódtam el ismét Harrytől, majd kissé megszédültem.
- Jól vagy? - kérdezte Harry.
- Csak kissé szédelgek - vallottam be.
- Gyere, ülj le - mondta, majd leült és magára húzott, hogy üljek az ölébe. Körém fonta karjait és a mellkasára húzott. A fejem a nyakába temettem és vettem egy mély levegőt.
- Még így is, hogy nem zuhanyoztál a koncert óta, jó az illatod - mondtam ki, mielőtt rádöbbentem volna, hogy mi hagyta el a számat. - Bocsi, ezt nem is akartam kimondani - tettem hozzá gyorsan.
- Semmi baj, és köszi - nevette el magát. - Még szédülsz? - kérdezte.
- Egy kicsit, igen. - Most a hajam kezdte el birizgálni. - Harry? - kérdeztem, de továbbra se mozdítottam meg a fejem.
- Igen?
- Köszönöm - mondtam.
- Mit? - kérdezett vissza zavartan.
- Hogy életemben először biztonságban érzem magam - vallottam be, mire éreztem, hogy a szíve gyorsabban kezdett verni. Csendben ültünk egy kis ideig, míg nem szólalt meg.
- Szívesen.
Továbbra is csendben ültünk, amíg Eleanor vallomást tett, mikor a szemem sarkából vakító fényeket láttam.
- Francba - nyögte Harry.
- Mi az? - néztem fel rá, aminek következtében arcunk pár centire volt egymástól. Ó, tudnom kellett volna, hogy mik a villódzó fények. Fotósok.
- A paparazzók odakint vannak, és mivel a fal üvegből van, mindent látnak - mondta Harry.
- Anna, menjünk, indulunk - jött hozzánk Louis, majd megfogta a kezem finoman.
- Mi lesz Harryvel? - kérdeztem, mert az ő nevét nem is mondta.
- Még vallomást kell tennie. Paul marad vele, Preston felveszi Eleanort, téged és engem, majd visszavisz a hotelhez - mondta Louis, mire Harryre néztem, aki csak bólintott, hogy menjek.
- Jól van.
- Még kérek valamit Paultól, aztán mehetünk - informált Louis.
- Visszaérek a szobánkba, mielőtt észrevennéd, hogy hiányzom. Nem láttam sok mindent, mivel a mosdóban voltam, úgyhogy a vallomásom nem fog sokáig tartani. Neked viszont vissza kell menned, hogy biztonságban legyél. Majd egyenesen hozzád megyek, mikor itt végeztünk, megígérem - ölelt meg Harry. Azonnal viszonoztam az ölelését, és nem érdekelt, hogy a fotósok éppen képeket készítettek rólunk.
- Gyere, Anna, mennünk kell, mielőtt kint még nagyobb lesz a tömeg - ragadta meg a karom Louis, Eleanor pedig a másik kezét fogta. Bólintottam és hagytam magam, hogy kivezessen a jégkrémes boltból.
Mikor kiértünk az üzletből, az éles fények hirtelen elvakítottak.
- Mi történt, Louis?
- Miért fogod a kezét?
- Anna, randizol Harryvel? - Ledöbbentem, hogy tudták a nevem. Mindenki, aki ismert engem, megpróbálta titokban tartani a személyemet, a nevemről nem is beszélve.
- Louis, ki ő neked?
- Miért verted meg azt a férfit miatta? - Ismét ledöbbentett a lesifotós utolsó kérdése. Honnan tudták, hogy Louis megütötte? A paparazzók nem voltak itt, mikor mindez történt, szóval honnan tudhatták meg?
- Anna, szállj be előttem - tolt maga előtt Louis a kocsiba. Beszálltam, és a hátsó ülésre ültem, hogy elbújhassak. Mikor Louis is bemászott a kisbuszba, bezárta az ajtót. Preston beült a vezető ülésre és kihajtott a parkolóból.
- Anna, jól vagy? - szólalt meg Louis.
- Honnan tudták, hogy behúztál neki egyet? - kérdeztem, nem is törődtem azzal, amit ő kérdezett.
- Őszintén, fogalmam sincs, édesem - válaszolta Louis. Csak bólintottam és az üléstámlára fektettem a fejem, hogy elfelejtsek mindent, ami az elmúlt órákban történt. De mikor lehunytam a szemem, csak az ő arcát láttam, és ahogy Louis és Trey verekednek.
- Louis, jól vagy? Bántott? - ültem fel, és rá néztem nagyra nyílt szemekkel. Teljesen elfeledkeztem róla, hogy bánthatták, és nem is kérdeztem meg, hogy jól van-e, mert magam miatt aggódtam.
- Ne aggódj miattam, Anna. Az a fontos, hogy te biztonságban vagy - mosolygott rám. Tudtam, hogy nem mondaná el, ha bántották, ha nem, úgyhogy emlékeztettem magam, hogy kérdezzek rá Eleanornál vagy Harrynél.
~*~
Hamar visszaértünk a hotelbe, a szobánkba meg még annál inkább. Louis gyakorlatilag elkísért a szobámig, és bezárta maga mögött az ajtót. Elküldte Eleanort a szobájukba, hogy le tudjon zuhanyozni és Louis helyett felhívja az anyját. Úgy tűnik, nem gondolta magáról, hogy el tudja mondani a történteket.
- Minimum a ma éjszakát börtönben tölti, úgyhogy nem kell velem maradnod, Louis - mondtam, még ha valamennyire akartam is, hogy maradjon.
- Tudom, csak pár percre akartam veled beszélni, vagy legalább addig, míg Harry nem jön meg - mosolyodott el szégyenlősen. Bólintottam és odamentem hozzá, kezemet köré fontam. - Annyira sajnálom - sírta a hajamra, miközben megölelt.
- Miért sajnálod? Ha te nem lennél, elrabolt volna ma este - sírtam el magam én is. Az, hogy hangosan kimondtam, rádöbbentett, hogy tényleg elrabolt volna ma este.
- Nem tudom, hogy magyarázzam ezt el, Anna. Csak sajnálom, hogy nem volt ott, mikor gyerek voltál. Igen, nem tudtam rólad, de akkor is rosszul érzem magam, hogy nem tudtalak megvédeni. És most este csak a „Mi lett volna, ha..." kérdések mennek a fejemben - tört meg a hangja, ahogy beszélt. - Reméljük, hogy egy életre börtönbe kerül, és nem kell miatta aggódnunk ismét - tette hozzá Louis, mikor nem válaszoltam.
- Louis, légyszi, menj Eleanorhoz, mert valószínűleg ő is kikészült - húzódtam el tőle. Szükségem volt egy kis időre egyedül.
- Nem akarlak magadra hagyni - mondta Louis.
- Lou, megleszek. A srácok amúgy is üzentek, úgyhogy visszaírok nekik, míg megvárom Harryt - válaszoltam őszintén. A fiúk írtak az elmúlt tizenöt percben, hogy jól vagyok-e és szükségem van-e valamire.
- A ma este után csak szeretném, ha tudnád, hogy örülök Harrynek és neked. Látom, mennyire sokat jelentetek egymásnak, és tudom, hogy vele biztonságban leszel. De akkor sem szexelhettek - mondta, mire a szemem forgattam.
- Louis, veled is biztonságban vagyok, tudod? - mondtam. Lehet, hogy ez így nem teljesen igaz, de nem is hazugság. Biztonságban vagyok Louis-val, de Harryvel még inkább.
Louis szélesen elmosolyodott, miután utoljára megöleltem. Pár perc után, míg nem akart elengedni, végre erőt gyűjtöttem és ellöktem magamtól.
- Jó éjt, Louis - mosolyogtam rá, ahogy elkísértem az ajtóig.
- Jó éjt, Anna - csókolta meg a fejem búbját, mielőtt kisétált az ajtón. Bezártam az ajtót utána és visszamentem a szobába. Megfogtam Harry melegítőjét, ami a földön hevert, majd megfogtam egy bő pólót az enyéim közül, és a fürdőbe mentem átöltözni. Levettem a ruhákat, amik rajtam voltak és felvettem Harry nadrágját és az én pólóm. Elvettem a fogkefém és fogat mostam, gyorsan arcot is, hogy lejöjjön a smink, ami elkenődött az arcomon. Felfogtam a hajam, mielőtt visszamentem a nappaliba. Tudtam, hogy nem tudok megnyugodni, míg Harry nem ér vissza, ezért bekapcsoltam a tévét és váltogattam a csatornákat, míg nem álltam meg a The George Lopez ismétlésénél. Lefeküdtem a kanapéra és a mellkasomra tettem a telefonom, hogy közel legyen, ha kell.
Egy óra elteltével hallotta, hogy kopognak az ajtón. A telefonomra néztem és nem láttam üzenetet Harrytől, hogy elindult volna már, Louis pedig fél órája írt, hogy lefekszik, de üzenjek, ha kell valami. Felálltam a kanapéról, a telefonom a kezemben, ahogy láttam a kilincset elmozdulni. Úgy éreztem, hogy minden lassított felvételben mozog, mikor a bejárat kinyílt. Mikor megláttam Harryt, nagyot sóhajtottam megkönnyebbülésemben.
- Ó, Istenem, Anna, jól vagy? - futott hozzám Harry és kezeibe fogta arcom. Hüvelykujjával letörölte a könnyeimet. Nem is vettem észre, hogy sírok.
- Nem tudtam, hogy már elindultál, úgyhogy bepánikoltam, mikor meghallottam valakit az ajtónál - vallottam be.
- Nem akartalak megijeszteni. Azt hittem, hogy már alszol, vagy valamelyikünkkel vagy, ezért nem írtam, vagy szóltam, hogy már úton vagyok - mondta. Láttam rajta, hogy rosszul érzi magát.
- Jól vagyok, csak kissé megrázott a dolog.
-Megért... hé, az az én melegítőm? - kérdezte Harry vigyorral az arcán. Elszégyelltem magam, tekintetemmel más merre néztem.
- Semmi gond, rajtad jobban áll - kacsintott rám. Csendben álltunk pár percig. - Próbáltál már aludni? - törte meg a csendet.
- Nem tudtam. Az arcát látom, mikor lehunyom a szemem, és ahogy Louis-val verekednek - mondtam, aminek valószínűleg nem sok értelme volt, de nem érdekelt.
- Oké, akkor hadd zuhanyozzak le és öltözzek át, aztán feküdjünk le és nézzünk valami filmet - javasolta Harry.
- Jól hangzik - válaszoltam röviden.