Fordított szavak és hazugságok

II. évad // 37. rész

Anna szemszöge
Reggel őrültek háza volt. A között, hogy felkeltünk és összepakoltunk Brisbane-be, majd útnak indultunk, őrület volt. Már most kimerültem, és még csak ebédidő sincs. Mindenki boldog szülinapot kívánt nekem, és őszintén, fura volt ezt hallani, meg hogy mind komolyan is gondolták. Azt még el kell mondjam, hogy jó értelemben volt fura. Louis az őrületbe kergetett. Folyton kérte, hogy tippelgessek, mit tervezett nekem ma estére. Egy óra téves találgatásokat követően, végül elmondta, hogy el fogunk tölteni pár órát egy yachton, amit kibérelt, de csak ennyit mondott. Esküszöm, ezek a srácok a megszállottjai a nagy hajóknak. Magamban megjegyeztem, hogy meg kell kérdeznem Harryt, hogy pontosan mit is tervezett, mikor a yachton leszünk.
- Anna? - hallottam meg Harryt.
- A hálóban - válaszoltam. Jelenleg Brisbane-ben vagyunk a hotelünkben.
- Lassan indulnunk kell. Mindent meg akarok csinálni, amit mára terveztem, mielőtt találkozunk a srácokkal este a hajón - mondta, mikor belépett a hálószobába.
- Oké, csak hadd öltözzek át. Mit is kellene felvennem? - kérdeztem kíváncsian. Louis-val ellentétben, ő semmit nem mondott a mai terveiről.
- Rövidnadrág és póló jó lesz. Semmi elegáns - mosolygott rám, mire bólintottam és odamentem a bőröndömhöz, hogy kihúzzak egy egyszerű szerelést.
Miután átöltöztem, Harryvel a hátsó ajtón keresztül távoztunk a szállodából, és beszálltunk a kocsiba, amit a mai napra bérelt. Szerencsére Niall segítségével el tudtuk hagyni a hotelt anélkül, hogy a rajongók felismerjenek minket. Harryvel utaztunk egy ideig, míg nem értük el a strandot.
- Hogy találtad meg ezt a helyet? - kérdeztem, amikor leolvastam a tábláról a Whitsunday's feliratot.
- Ashtonnal beszélgettem, és azt mondta, hogy ez egy tökéletes hely a szülinapodra. Gondoltam, piknikezhetnénk a strandon? - kérdezte, de inkább kijelentésnek hangzott.
- Tökéletesnek hangzik - mosolyogtam Harryre. Végre rájött, hogy az egyszerűbb dolgok sokkal inkább okoz örömöt, mint a nagy és drága ajándékokkal? Harry leparkolta a kocsit és mindketten kimásztunk belőle, a kocsi előtt vártam rá, míg kivette a csomagtartóból a piknik kosarat. Megfogta a kezemet a szabad kezével, és a strand fele sétáltunk. A víz tiszta kék volt, a homok pedig annyira finom szemcsésnek tűnt, mintha fehér lenne. Még sosem láttam ennél szebbet életemben. Harry kiválasztott egy helyet a homokon és kiterítette a pokrócot, hogy arra üljünk. Észre se vettem, hogy pokrócot is hozott magával.
- Szóval, mit eszünk? - kérdeztem, mikor helyet foglaltunk a homokon.
- Csirkés és sonkás szendvicset, pár gyümölcsöt, sajtot és ropogtatnivalót, és limonádét - vigyorgott rám.
- Nekem megteszi - mosolyogtam, mielőtt kinyitotta a kosarat és kihúzta belőle az ebédünket, majd letette a pokrócra. Töltött egy kis limonádét a poharakba, és odaadta a szendvicset. - Köszönöm.
- Szívesen - válaszolta egyszerűen. Enni kezdtem a szendvicsem, ahogy Harry nekikezdett a gyümölcssalátának.
~*~
- És most mit fogunk csinálni? - kérdeztem, miután megebédeltünk. Gyakorlatilag csendben ettünk, mert Harry nem nagyon akart beszélgetni. Próbáltam szólásra bírni, de annyira elgondolkodott, hogy rám se figyelt. Azt is próbáltam kiszedni belőle, hogy min jár az agya, de azt mondta, hogy semmin, és hogy jól van. Éreztem, hogy hazudik, de nem akartam erőszakoskodni, mivel nyilvánvaló, hogy nem akarja, hogy tudjak róla.
- Itt lógunk a strandon, homokvárat építünk, smárolunk, és mehetünk úszni - sorolta fel a programokat, de néhány ötletére csak a szemem forgattam.
- Nem szeretem az óceánt, ezért az úszás kiesett. Építhetünk homokvárat, ha szeretnél. Az elég nyálasnak hangzik - nevettem.
- Nem nyálas, csak közhelyes - javított ki, mire ismét a szemem forgattam.
- Ó, rendben. És akkor hogyan építjük meg? Nincs se lapátunk, se vödrünk - mondtam.
- Van itt pár - mosolyodott el és előhúzott egy fehér szatyrot. Meglepődtem, hogy ezek befértek abba a kosárba. - Mi az? Mindenre felkészültem - vigyorgott most már, mikor felvont szemöldökkel meredtem rá.
- Azt látom - mondtam, majd arrébb mentem pár lépéssel a pokróctól, hogy nekikezdjek a homokvár építésének. - Kicsit vagy nagyot? - kérdeztem kíváncsian.
- Egy nagy kastélyt! Megérdemelsz egy nagyot - mosolygott.
- Miért vagy ma ennyire szerelmes és nyálas? - kérdeztem.
- Ma van a szülinapod, és kijár neked, hogy extra különlegesnek érezd magad - válaszolta, ahogy mindketten építeni kezdtük a kastélyunkat csendben.
Egy óra tökéletesítés után, Harryvel el is készültünk.
- Miért nem mész és keresel egy kagylót, hogy a tetejére tegyük? - mosolygott Harry, mire bólintottam és felálltam. Elsétáltam Harrytől az óceán felé, hogy kagylót keressek.
- Harry, tudnál segíteni? - kiáltottam, mert ő csak ült és engem nézett, majd felállt és odajött hozzám.
- Bár nézni jobban szeretlek - vigyorgott.
- Kérlek?
- Imádom, amikor könyörögsz - vigyorgott most már szemtelenül.
- Komolyan, Harry? - forgattam a szemem perverz megjegyzésére.
- Aham. Na, keressünk egy kagylót a kastély tetejére, hogy lefotózhassuk, és csinálhassuk a következő dolgot, amit elterveztem - mondta, és megfogta a kezem, összekulcsolta ujjainkat, ahogy keresésnek indultunk.
Pár perc keresgélés után megtaláltuk a tökéletes kagylót, és végül felhelyeztük a furán kinéző homokvárunk tetejére. Szeretném azt mondani, hogy jó munkát végeztünk, de borzalmasan néz ki.
- Menjünk sétálni - javasolta Harry, mikor ismét összekulcsolta ujjainkat. Bólintottam és elindultunk.
- Valami nagyot terveztek ma estére? - kérdeztem kíváncsian.
- Őszintén, fogalmam sincs. Louis a srácokkal tervezte, nélkülem. Én ezt szerveztem, úgyhogy nem nagyon beszéltem össze velük - mosolygott.
- Ó.
- Biztos vagyok benne, hogy túl extravagáns lesz, mint amennyire te azt szeretnéd - kuncogott Harry.
- Tudom - sóhajtottam.
- Csak tedd, amit mindig is: járj a kedvükbe és tégy úgy, mintha tetszene.
- Az már egész jól megy, mi? - kérdeztem, bár ez inkább megállapításnak hangzott.
- Én átlátok rajtad, de abban nem vagyok biztos, hogy a többiek is.
- Vagy csak úgy tesznek, mintha tudnák, hogy tettetem magam - vontam vállat.
- Az lehetséges. Oké, most felmegyünk azon a lépcsőn - mutatott jobb oldalra Harry.
- Rendben - bólintottam. - Harry, pontosan miért is jöttünk fel egy üres parkolóba? - kérdeztem, ahogy felmentünk és senkit nem láttam itt... csak egy üres parkolót.
- Ó, majd meglátod - vigyorgott rám, mire továbbmentem a lépcsőn. Mikor felértünk a tetejére, megállt és nem mozdult. - Várj egy percet - szólt kissé idegesen. Éreztem, hogy a keze remegni kezd, amint az órájára pillantott. Mit tervezett, amitől ennyire ideges lett? - Nézz fel, arra - mutatott a tiszta kék égre, mire felnéztem és megláttam egy helikoptert, ami felénk tartott.
- Mi most...? - kérdeztem idegesen.
- Igen. Izgulsz? - kérdezte, és láthatóan ő már izgatott volt.
- Haz, utálok repülni, és azt akarod, hogy beüljek egy helikopterbe? - döbbentem le. Pánikolva nézett rám, mert erre nyilvánvalóan nem gondolt.
- Kérlek, csak próbáld meg. Ha nem érzed magad jól egy fél óra múlva, megmondom a pilótának, hogy szálljon le - mondta egy perc gondolkodást követően. Elkaptam a tekintetem, ahogy a helikopter egyre csak közeledett.
- Oké - adtam be a derekam sóhajtva. Izgatottnak tűnik emiatt az út miatt, és nem akarom elrontani neki azzal, hogy nyafogok.
- Király - szélesedett ki vigyora. Mondott még valami mást is, de nem hallottam amiatt, hogy a helikopter nem messze tőlünk landolt. Láttam, ahogy egy férfi kiszáll belőle és odajön hozzánk.
- Mr. Styles, örülök, hogy végre személyesen is megismerhetem. Nate vagyok, a pilóta. Készen állnak? - kérdezte tőlünk Nate. Tuti, hogy Harry igent mondott, mert a következő, amit tudok, hogy a derekamat körbeölelte és gyakorlatilag elrángatott. Miután beszálltunk a járműbe, Harry segített bekötni az övem, majd feltenni a bukósisakot, amiben mikrofon is volt, így beszélhettünk egymáshoz. Megfogta a kezem, amikor elkezdtünk felemelkedni a levegőbe. A szívem sebesen vert és hangosan, biztos vagyok benne, hogy Harry is hallotta a motor zaján keresztül. Őszintén, az út nagy részét azzal töltöttem, hogy az ölembe bámulok, ahelyett, hogy máshová.
- Bébi, kérlek, nézz fel. A kilátás lélegzetelállító - mondta Harry, míg elengedte a kezem és a combomra helyezte a kezét. Felpillantottam rá és sóhajtottam. Azt hiszem, a kedvében kéne járnom, gondoltam magamban, míg a szemébe néztem. Elfordultam balra, majd kinéztem az ablakon. Egy bizonyos terület felett köröztünk, és mikor lenéztem a vízre, olyat láttam, amire az életemben nem gondoltam volna.
Anna, leszel a feleségem? - H
... ez volt a homokba írva. A szemem könnyekkel telt meg és azonnal Harry felé fordultam. Döbbenten néztem rá és sírtam, mikor megláttam előttem térdelni, kezében egy dobozt tartott, amiben a világ legcsodálatosabb gyűrűje volt.
- Te vagy életem szerelme, Anna. Tudom, hogy sok mindent átélt a kapcsolatunk, de nem számít, hogy milyen rosszra fordulnak a dolgok, a szerelmünk túlélte. Tudom, hogy fiatalok vagyunk, de nem érdekel. Szeretlek, és tudom, hogy te is szeretsz. Anna, megtisztelnél azzal, hogy a feleségem leszel? - kérdezte Harry csillogó tekintettel, és a legnagyobb mosoly ült ki arcára. Nem tudtam, mit mondjak. Egy hete még Harry a házasságról és arról beszélt, hogy öt év múlva alapítsunk családot, most pedig előttem térdel és eljegyez. Nem érdekel, hogy miért most, annyira szeretem, és akár holnap is hozzá mennék.
- Anna, kérlek, mondd, hogy ezt hallottad, mert ha nem, akkor ez nagyon kínos - nevetett Harry idegesen. Bólintottam és kinyújtottam a kezem, hogy megfogjam arcát.
- Igen, hozzád megyek - mosolyogtam rá, mikor örömkönnyek potyogtak arcomra. Felugrott, és amilyen gyorsan tudott, szenvedélyesen csókolt meg.
- Annyira szeretlek - motyogta ajkaimra. Szerencse, hogy rajtunk volt ez a mikrofonos bukósisak, így halhattuk egymást.
- Én is szeretlek - mosolyogtam rá, ahogy leült és kivette a gyűrűt a dobozból, hogy ráhúzhassa az ujjamra. Lenéztem az eljegyzési gyűrűre, és csak azt bámultam percekig. Egészen addig, míg rá nem döbbentem, hogy még mindig a levegőben vagyunk egy kicseszett helikopterben.
- Harry?
- Igen? - kérdezte mosollyal az arcán.
- Most már leszállhatnánk? - néztem rá könyörgő szemekkel, mire nevetett és bólintott, majd szólt a pilótának. Megkönnyebbülten sóhajtottam fel, mikor közelebb másztam Harryhez és a vállára tettem a fejem.
El se hiszem, hogy eljegyeztek.