Fordított szavak és hazugságok

II. évad // 34. rész

Anna szemszöge
Ma hivatalosan is összeköltözöm Harryvel. Az elmúlt napokat azzal töltöttem, hogy pakoltam. Ez azon pillanatok egyike, mikor örülök, hogy nincs sok cuccom, mert ez megkönnyíti a költözködést.
Izgatott vagyok, amiért összeköltözöm Harryvel, de ugyanakkor nagyon ideges is. Mi van, ha nem jövünk ki egymással és állandóan veszekedni fogunk? Az szörnyű lenne, és tönkretenné az álmom, miszerint férjhez mennék hozzá egy nap.
- Anna! - kiáltotta Harry lentről.
- A szobában! - kiabáltam vissza, és másodperceken belül hallottam, hogy felfut a lépcsőn. A fürdőhöz mentem, hogy még utoljára körbenézzek, nem hagyok-e itt valamit. Ahogy lehajoltam, hogy benézzek a mosdókagyló alá, éreztem, ahogy Harry megfogja a csípőm. Felálltam és megfordultam, hogy a szemébe nézhessek.
- Szia - mosolyogtam rá.
- Szia - mosolygott vissza. - Kész vagy? - kérdezte Harry, és körbenéztem a fürdőben, mielőtt válaszoltunk.
- Igen, azt hiszem, mindenem megvan - válaszoltam.
- Anna! Harry! Megjöttünk! - kiáltotta Louis.
- Annyira hangos - sóhajtottam, majd a homlokomat nekidöntöttem Harry mellkasának. Válaszul körém fonta karját és nevetett.
- Igen, de ez az egyik oka, amiért szeretjük.
- Azt hiszem, igazad van - húzódtam el az öleléséből, hogy megint a szemébe nézhessek.
- Mindig igazam van, bébi - vigyorgott.
- Nem hinném, bébi - húztam az agyát, mielőtt kisétáltam a hálóból a fürdőn keresztül, hogy megtaláljam Louis-t. Eleanorral mindketten segítenek átköltöztetni a dolgaimat Harry házában, vagy, azt hiszem, most már úgy kéne hívnom, hogy a házunkba.
- Jó reggelt, napsugaram - mosolygott Louis, mikor meglátott.
- 'Reggelt, Lou.
- Mindent összepakoltál, elkészültél? - kérdezte Eleanor.
- Igen, múlt éjjel befejeztem, de fent van még pár táskám - válaszoltam.
- Hol van Harry? - kérdezte Louis.
- A fürdőben volt, mikor lejöttem - vontam vállat.
- Itt vagyok - fulladozott Harry mögülem, mire megfordultam és láttam, hogy a két nagy bőröndnyi ruhámat cipeli le a lépcsőn.
- Mi a francért kell lehoznod őket? - kérdeztem.
- Mert megtehetem - vont vállat, vagyis, csak próbált.
- Majd segítek - nevetett Louis, ahogy odafutott hozzá.
- Mik vannak azokban a bőröndökben? - szólalt meg Eleanor.
- Minden ruhám, ami a szekrényben volt.
- Basszus!
- Igen, nos, nem akasztom fel minden pólóm és nadrágom, ezért nem tűnik olyan soknak - mondtam.
- Ó, oké.
- Na, hozzuk el a maradékot tőlem is, vigyük Harry kocsijába, aztán meg költözhetsz - mosolygott Louis. A szívem sokkal gyorsabban kezdett verni, és a tenyerem is izzadt. Tényleg beköltözöm Harryhez!
- Minden rendben? - suttogta nekem Harry.
- Persze, csak izgulok - mondtam, és még csak nem is kellett hazudnom. Nem is izgatott, inkább ideges vagyok, de nem akarom ezt elmondani neki, mert megsérteném vele az érzéseit.
- Én is, bébi - jegyezte meg, majd lehajolt és megcsókolt. - Menjünk a táskákért, és induljunk - mondta, mire bólintottam és felkaptam pár holmim.
~*~
Szóval, egy óra költözés után, hivatalosan is itt vagyok a barátommal. Hihetetlen volt, hogy már Harryvel lakom. Soha nem gondoltam volna, hogy valaha is lesz barátom, azt meg pláne nem, hogy össze is költöznék vele. Valamennyire azt gondoltam, hogy szingli maradok a hátra maradt időben.
- Mit szeretnél vacsorázni? - kérdezte Harry. Éppen az új kanapénkon bújtunk össze. Úgy tűnik, hogy Harry új lappal akart kezdeni velem, ezért rendelt egy franciaágyat és egy teljesen új nappalit. Fogalmam sincs, miért kellettek új bútorok a nappaliba, de nem kérdezősködtem.
- Anna, mit akarsz vacsorázni? - kérdezte ismét, míg az arcom előtt integetett.
- Ó, igen, bocsi. Nem számít. A pizza is jó - vontam meg a vállam.
- Oké, jól hangzik és egyszerűnek. A szokásosat?
- Igen. Megyek és letusolok - álltam fel a kanapéról. Harry bólintott és bement a konyhába. Felmentem az emeletre, és keresztülsétáltam a közös gardróbszobánkon. Segített kipakolni és rendbe szedni a cuccaim, mikor minden itt volt a házban. Három óráig is eltartott, de most már minden kész van. Felvettem egy pár fekete leggingset és egy fekete topot, meg egy tiszta alsóneműt, mielőtt a fürdő felé vettem az irányt.
Harry szemszöge
Nagyon örülök, hogy Anna most már velem lakik. Tudom, hogy csak pár órája, de eddig nagyszerűen alakul minden. Kissé össze volt zavarodva, hogy miért vettem egy új és nagyobb ágyat, meg új bútorokat a nappaliba, de nem kérdezett sokat róluk. Őszintén, örültem is neki, mert nem akartam elmondani az igazi okot, hogy miért van új ágy. Nem akartam megmondani neki, hogy abban az ágyban feküdtem le az exeimmel, beleértve Emilyt is. Nem akartam ugyanabba az ágyban összefeküdni Annával, ezért rendeltem egy újat. A nappaliban pedig csak változást akartam, ezért úgy döntöttem, hogy veszek egy új berendezést.
- Csá, haver! Milyen eddig együtt élni Annával? - kérdezte Zayn, amint felvette a telefont. Épp az előbb rendeltem pizzát és mivel Anna zuhanyozott, gondoltam, felhívom Zaynt. Kellett a segítsége valamihez.
- Eseménydús, de eddig jól mennek a dolgok - válaszoltam.
- Arra rájöttem. Na, mizujs? Miért hívsz engem, ahelyett, hogy Annával lennél? - kérdezte.
- Szükségem van rád, hogy felvegyél nekem valamit. De nem mondhatod el senkinek - tettem hozzá halkan, abban az esetben, ha Anna már lezuhanyozott volna, vagy valami.
- Mi kell? - Vettem egy mély levegőt és mesélni kezdtem neki, hogy mire lenne szükségem, és mikorra. - Oké, megszerzem szombaton - válaszolta végül Zayn.
- Nagyon köszönöm, tartozom neked.
- Semmi gond. Nézd, mennem kell. Perrie anyja jön át vacsorázni, úgyhogy majd beszélünk. Szeretlek - köszönt el.
- Én is, haver. Szia - tettem le a telefont.
- Ki volt az? - kérdezte Anna. - Várj, nem kell elmondanod, mert nincs is közöm hozzá - tette hozzá gyorsan.
- Az én dolgom már a te dolgod is. Nem bánom, ha tudni akarod, hogy kivel telefonálok - mosolyogtam rá. Nem akarok előle eltitkolni semmit, és hogy azt higgye, egyáltalán titkolózom. Csak bólintott. - Zayn volt - mondtam, mire felvont szemöldökkel nézett rám. -Vele telefonáltam - kuncogtam azon, hogy el is felejtette, mit kérdezett.
- Ó, történt valami?
- Perrie anyja megy hozzájuk vacsorázni, úgyhogy most arra készülődnek.
DING!
- Itt a pizza - mosolyogtam rá, mire bólintott és elment a tényárokért, míg én a pizzáért.
Anna szemszöge
Miután megvacsoráztunk Harryvel, felmentem a hálóba és az ágyba bújtam, hogy filmezzünk.
- Utálom, hogy holnap össze kell pakolnom Ausztráliába, mert hétfő reggel megyünk. Épp most pakoltam ki, és most kezdhetem elölről - nyögtem fel.
- Üdv a világomban, bébi - nevetett Harry. - Legalább, valamennyire együtt nyaralunk - tette hozzá, miután csendben feküdtünk egy darabig.
- Igen, jó lesz. Bár jobb lenne, ha Eleanor is jönne, így lefoglalná Louis-t - kuncogtam.
- Zaynnel majd úgyis eljárkálnak, úgyhogy biztos, hogy bele fognak keveredni valami zűrbe.
- Amíg a rendőrséget nem keverik bele, felőlem - mondtam.
- Olyan vagy, mint az anyám - nevetett Harry. A szívem kissé összeszorult, mikor ezt mondta. Amióta elvetéltem tavaly nyáron, nem vagyok benne biztos, hogy szeretnénk gyerekeket. Aggódom, hogy elveszítenék még egy babát, még ha nem is az én hibám volt, ami történt. Nem akarom még egyszer átélni azt a fájdalmat. Mármint, el tudom képzelni magamat Harryvel és gyerekekkel, de nem tudom, hogyan birkóznék meg a terhességgel, mert újra arra gondolnék, hogy elvetéltem.
- Szerelmem? - szólalt meg Harry, miközben kezét a combomra tette. Felnéztem rá és azonnal megölelt. - Kérlek, ne sírj. Nem akartalak felzaklatni - suttogta, ahogy ölelt, mintha az élete függne tőle. Észre se vettem, hogy sírok.
- Sajnálom, csak már egy ideje nem is gondoltam rá - mondtam halkan.
- Ne kérj bocsánatot, mert nincs miért - felelte szomorúan. - Mire gondoltál? - kérdezte.
- Félek, hogy gyerekem legyen, mert nem akarom újból átélni egy gyerek elvesztésének fájdalmát - mondtam. Finoman eltolt magától, hogy a szemembe nézzen.
- Ha gyereket szeretnél, megígérem, hogy nem fogsz többet elvetélni. Az egyetlen ok, hogy elvesztetted a babát, az az volt, hogy azok a rajongók lelöktek a lépcsőn. Nem foglak a lépcsők közelébe engedni, nem fogunk kockáztatni - mosolyodott el halványan.
- Nem mondom, hogy holnap szülni akarok, de azért szeretnék anya lenni, tudod? - vallottam be.
- Mindig is fiatal apuka akartam lenni, hogy futhassak a gyerekeim körül, ezért megértelek... Mit szólsz ehhez? Mikor még mindig együtt leszünk öt év múlva, meglátjuk, hol tartunk a karrierünkben, és elkezdhetjük tervezni a családunkat. Mindig is hat gyereket akartam - mosolygott.
- Hatot? - kiáltottam el magam ledöbbenve.
- Aha - nevetett.
- Az nem fog megtörténni. Nem fogok kinyomni hat gyereket a vagi...
- Nem kell kimondanod, hol jönnének világra a gyerekink - szakított félbe, a szíven pedig megállít egy pillanatra, mikor kimondta az utolsó szót.
- Tényleg szeretnél velem családot egy nap? - kérdeztem.
- Persze, hogy szeretnék. Teljes szívemből, szeretlek, bébi - ölelt meg Harry ismét.
- Szeretlek - mondtam, míg körbeöleltem karommal.
- Mindenemmel szeretlek - suttogta a nyakamra. Még csak az első éjszaka volt, hogy együtt élünk, de máris sírtam és beszélgettünk a családról. Remélem, sokáig együtt leszünk, hogy mindez megtörténhessen egy nap.