Fordított szavak és hazugságok

III. évad // 14. rész

Anna szemszöge
- Miért olyan nehéz számodra, hogy megértsd, most kell kiadnom az albumomat? - kiabált velem Harry.
- Mert önző vagy! - válaszoltam, míg ellöktem magamtól, a falnak, ami mögötte volt. Egy pillanatra felnéztem rá, és esküszöm, az apámat láttam. Harry ugyanolyan mérges, és félelmetes volt. Tekintete forrt a dühtől.
- Hogy mersz ellökni - morogta, míg odalépett hozzám. Láttam, hogy felemeli a kezét, és lehunytam a szememet, vártam a jelenetre. A fejem oldalra hanyatlott, mikor megéreztem az arcomon a már ismerős szúrást. Nem hiszem el, hogy felpofozott. Mindig is azt hittem Harryről, hogy sosem tenne ilyet. A kezemet odakaptam a szúró bőrömhöz, és halkan zokogtam. - Nem én vagyok az önző ebben a kapcsolatban - sziszegte, folytatva a veszekedésünket. Szipogtam, míg a hangja félelmetessé vált. - Istenem, annyira gyerekes vagy - nevetett, mikor meglátta, hogy sírok.
- M-megütöttél - dadogtam. Hozzám lépett, és nekilökött a falnak. A torkom köré fonta ujjait, és egyre inkább szorított a fogásán. - Mit csinálsz? - kérdeztem, a könnyek továbbra is hulltak a szememből.
- Ellöktél, Anna. Tényleg azt hitted, hogy ezt következmények nélkül megúszhatod? - köpte az arcomba, és mikor erősebben fogta a torkomat, nem kaptam levegőt.
- N-nem tudok lélegzeni, Harry - fuldokoltam, ő pedig már fojtogatott. - K-kérlek - könyörögtem, mikor kezdtem szédülni. Csak ördögi tekintettel nézett rám, ezért lehunytam a szememet, és megpróbáltam megállítani, mielőtt megölne. - H-harry, k-kérlek.
- Anna - hallottam Harry hangját, de az ajkai nem mozogtak. Továbbra is őt hallgattam, míg valaki rázta a testemet.
- Anna! - Hallottam meg egy hangot. Felültem, a szemeim kinyíltak, és rádöbbentem, hogy ez csak egy rémálom volt. - Jól vagy? - kérdezte, míg kezeibe fogta az arcomat.
Megfeszültem az érintésére, és bólintottam. Nem néztem rá. A kezét lejjebb vitte a vállamra.
- Akarsz róla beszélni? - suttogta. Megráztam a fejemet, és az államig felhúztam a takarót.
- Akkor feküdj le, és próbálj meg visszaaludni. Itt leszek, úgyhogy nem eshet bántódásod - simogatta a hátamat. Tudom, hogy próbál megnyugtatni, de nagyon féltem tőle. - Feküdj le, bébi - mondta, míg mellém telepedett. Azt tettem, ahogy javasolta, a hátam meztelen mellkasához ért. Percekkel később vissza is aludt, de én nem tudtam. Akárhányszor lehunytam a szememet, Harry arcát láttam magam előtt, és ahogy fojtogat. Az a rémálom annyira valósnak tűnt, és a tekintetében kavargó düh annyira intenzív volt, hogy féltem. Az apám szemeire emlékeztettek.
Éber voltam az éjszaka hátra maradt részében. Még csak nem is próbáltam meg lehunyni a szemem, mert nem tudtam megszabadulni a horribilis rémálomtól. Úgy döntöttem olyan öt óra körül, hogy felkelek és lezuhanyozom, mielőtt a srácok is felébrednek, hogy elkészüljenek az iskolába. Hétfő van, és tudom, hogy kicsit több ideig is eltart őket mozgásra bírni. Mikor kiléptem a zuhanyzóból, Harry sétált be a fürdőbe, mint aki félálomba van.
- Korán felkeltél - jegyezte meg, megdörzsölve a tarkóját. Bólintottam válaszképp, majd megmostam a fogamat. - Nézd, még mindig szörnyen érzem magam, amiért kiabáltam veled pénteken. Tudom, hogy csak azt szeretnéd, ha itthon lennék veled meg a gyerekekkel. Megpróbálok két hetekre elutazni, és nem hónapokra. - A tükrön keresztül nézett rám. Bólintottam; úgy tettem, mintha tetszene az ajánlata, mert nem akartam őt feldühíteni, és azt meg végképp nem, hogy tényleg megüssön. Elmosolyodott, arra gondolva, hogy ez így rendben van. - Gyorsan lezuhanyozom.
Bólintottam, és kiöblítettem a számat, mielőtt gyorsan kimentem a fürdőből. A szekrényemhez léptem, hogy átöltözzek.
- Anya, van fájdalomcsillapítód? - dugta be Avery a fejét a gardróbba.
- Igen, várj egy kicsit - mosolyodtam el, majd az éjjeliszekrényemhez léptem. Elvettem az üveget, és odavittem neki. - Mi a baj? - kérdeztem.
- Csak fáj a hasam. Szerintem volt valami apa spagettijében - vont vállat.
- De azt még pénteken ettük.
- Tegnap este ettem belőle, mielőtt lefeküdtem, mert éhes voltam - válaszolta.
- Nos, a gyógyszer majd segít - mosolyogtam rá.
- Köszi. Megyek és elkészülök a sulihoz - sétált ki a szobából. Utána mentem, csak én a babaszoba felé. Mikor beléptem, láttam, hogy Ellie az egyetlen, aki ébren van. A karomba vettem, és elvittem a pelenkázó asztalhoz.
- Elég szagos kislány vagy - gügyögtem, mire felnézett rám a hatalmas szemeivel. Miután kész voltam, átöltöztettem, és a hintaszék felé vettem az irányt. Leültem, hogy megetetem őt, és egy leplet tettem a mellkasomra, ha valaki ránk nyitna.
- Anya, rám adod a cipőt? - kérdezte Brayden.
- Épp megetetem Elliet, úgyhogy kérd meg aput - mondtam neki, mielőtt ismét lenéztem Elliere. A szoptatás tényleg egy csodálatos dolog. Úgy érzem, van közöttünk valami kapocs az ikrekkel, mivel már nem a méhemben vannak. Miután befejeztem Ellievel, megbüfiztettem, és visszatettem a bölcsőbe. Paige szipogni kezdett, úgyhogy odamentem hozzá. Határozottam ő volt a sírós baba.
- Szükséged van segítségre? - jelent meg Harry.
- Nem. Légyszi, csináld meg a reggelijüket - mondtam anélkül, hogy ránéztem volna. Letettem Paiget a pelenkázó asztalra. - Most pedig, átöltöztetlek és megetetlek - gügyögtem Paigenek. Rám vigyorgott, ami az én arcomra is mosolyt csalt. Nem hallottam már Harryt, ezért megfordultam, és megállapítottam, hogy elment. Miután Paige is elkészült, felvettem őt és Elliet, és lementem a lépcsőn. Betettem őket a járókába, és elmentem a konyha felé.
- Jobban érzed magad? - kérdeztem Averytől, míg leültem az asztalhoz, hogy a családommal reggelizzek. Megvonta a vállát, és tovább ette a tojást.
- Anya, átmegyek Harperhez tanulni. Zayn is ott lesz - szólt Ethan.
- Oké, én megyek értetek a suliba, úgyhogy nem is kell hazajönnöd, hogy aztán visszamenj.
- Nem, nem baj. Zayn nem lesz otthon négyig, úgyhogy nem mehetek át amúgy sem, míg nincs ott - nevetett Ethan.
- Rendben - mosolyogtam rá. Akkor ma tudok egy kicsit tervezni, gondoltam magamban.
- Srácok, készüljetek el, aztán irány a suli - szólt Harry, mire mind felmordultak és felálltak. Harryvel magunkra maradtunk a konyhában; felállt és feltakarított utánuk. - Azon gondolkodtam, hogy elmehetnénk ma piknikezni az ikrekkel.
- Nem lehet. Rengeteg munkám van, és utol kell érnem magam - hazudtam félig-meddig. Tényleg utol kell érnem magam a munkával, de őszintén, nem akarok Harry közelében lenni. Akármikor mellette vagyok, arra a Harryre gondolok, aki a rémálmomban is volt.
- Ó, akkor majd máskor - felelte csalódottan.