Fordított szavak és hazugságok

I. évad // 38. rész

Louis szemszöge
Amikor Anna elhaladt mellettem, utánamentem, de anya megállított.
- Louis, hagyd, hogy feldolgozza és lenyugodjon kicsit. Majd én utánamegyek pár perc múlva - mondta. Csak bólintottam és leültem a kanapéra Eleanor mellé
- Tényleg azt hitted, hogy nem fog rájönni? - kérdezte Harry.
- Nem, azt hittem, hogy majd elmondhatom neki én, mikor eljön az ideje. Most valószínűleg utál - szántottam bele a hajamba.
- Mondtuk, hogy légy vele őszinte a kezdetektől - csattant Harry. - Valószínű, hogy mindegyikőnket utálja most - tette hozzá. Minden erőmbe beletelt, hogy ne essek neki. Annyira aggódott, hogy nem fog vele randizni Anna, vagy egyáltalán kedvelni őt, míg nekem több okom van, hogy aggódjak miatta.
- Azt sem tudjátok, hogy mire gondolhat most, úgyhogy nyugodjatok le - szólt ránk anya. A kezembe temettem az arcom és átkoztam magam. Harrynek igaza van, már az elején el kellett volna mondanom neki, ahogy ő és a srácok tanácsolták, de nem akartam, hogy megharagudjon rám. Ezek után nagy az esély rá, hogy hozzám se fog szólni.
Anna szemszöge
Kábé húsz percig ültem már a strandon egyedül, próbáltam felfogni, hogy mindez mit jelenthet. Azt sem tudom, hogy érzek ezzel kapcsolatban. Lehet, hogy nem is kaptam volna meg ezt a gyakornoki állást, ha Louis nem beszélt volna az iskolával. Egyáltalán, megkaptam volna, ha nem lenne Louis? Ugh! Ez nagyon idegesít. És Istenem, Harry tudta... Egész végig tudta, és nem mondta el. Lehet, hogy nem vagyunk együtt, de szólhatott volna, nem?
- Anna, beszélhetek veled pár percre? - kérdezte tőlem Jay. Még csak nem is hallottam, hogy jön. Bólintottam, majd helyet foglalt mellettem a homokban. - Tudom, hogy feldúlt vagy és zavarodott, nem is hibáztatlak. Csak szeretném, hogy tudd, én mondtam Louisnak a kerti partin, hogy hozzon el magával a turnéra. Azt nem tudtam, hogy beszélni fog az egyetemmel, hogy megkapd az állást Caroline-nal - mondta. - Mikor elmondta nekem, hogy mit tett, javasoltam neki, hogy téged is avasson be, de nem hitte, hogy eljönnél velük a turnéra - tette hozzá.
- Mindenki tudta? - kérdeztem, ahogy továbbra is a partra igyekvő hullámokat bámultam.
- Igen - válaszolta. Nagyszerű. Szóval, Harry tényleg tudta mindvégig.
- El akartam mondani, hogy ez részben az én ötletem volt, hogy turnézz velük, és elszabadulj Treytől. Nem tudtam, hogy követni fog téged és...
- Senki nem tudja, hogy mit tett, vagy nem tett volna - szakítottam félbe.
- Anya, beszélhetnék Annával, légyszi? - szólalt meg Louis mögülünk. Most sem hallottam, ahogy valaki felénk sétált. Jay rám nézett, én pedig bólintottam, hogy minden rendben. Megveregette a hátam, mielőtt felállt és visszament a házba. Louis leült mellém, én pedig próbáltam elkerülni a tekintetét.
- Sajnálom, hogy nem mondtam el az igazat már a legelejétől - törte meg a csendet, ami időközben beállt.
- Mikor akartad elmondani? A turné után? - förmedtem rá. Louis csak megdörzsölte a tarkóját válaszként. - Ezt igennek veszem.
- Anna, féltem, hogy sosem állnál velem szóba, ha elmondanám. A srácok mondogatták, hogy valljam be, de nem hallgattam rájuk - mondta.
- Csak azért kaptam meg a gyakornoki állást, mert a sulimhoz mentél? - kérdeztem.
- Istenem, dehogy. Mikor az egyetemre mentem, egy halom gyakornoki álláslehetőség várt rád, hogy válassz közülük. Csak könyörögtem nekik, hogy úgy tegyenek, mintha ez lett volna az egyetlen. Akkor tudtam meg, hogy a húgom vagy, Anna, és nem akartam elmenni egy egész nyárra nélküled. Meg akartalak ismerni, kialakítani veled egy nagyszerű kapcsolatot, mielőtt mindkettőnk őrülten elfoglalt lenne a saját életével - sütötte le a szemét az ölére.
- Miért nem tudtad csak megkérdezni, hogy eljönnék-e veled turnézni, és dolgoznék-e Caroline-nal? Igent mondtam volna, de most úgy érzem... Istenem, nem is tudom, hogy érzek, Louis. Mérges vagyok, megbántott, zavart, és még egy csomó más, amit nem tudok kifejezni - vallottam be. - És az, hogy Caroline azt mondta, nagyon jól végzem a munkám, csak azért van, mert te azt mondtad neki? - tettem hozzá, mielőtt megszólalhatott volna.
- Mi? - sikoltott. - Sosem tennék ilyet. Ideges volt az egész miatt, de az első napod után, Caroline azt mondta, hogy zseni vagy, és alig várja, hogy együtt dolgozzatok egész nyáron. Azt mondta, teljes állásban is dolgozhatnál, de nem lehet, mert a turné után vissza kell menned az egyetemre - mondta idegesen, amiért őt hibáztatom ennyi mindenért. Bólintottam, majd egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el a szám, mert az a rengeteg kedves dolog, amit Caroline mondott, igaz volt, és nem csak Louis kényszerítette rá. Pár percig csendben ültünk, mielőtt Louis újból megszólalt:
- Szóval, megbocsátasz? Túllendülhetnénk ezen, hogy minden olyan nagyszerű legyen, mint ez előtt? - kérdezte.
- Nézd, Louis, nagyon mérges vagyok rád. Ráadásul fáj, hogy a srácok, főleg Harry nem mondták el. Szükségem van egy kis időre, hogy gondolkozzak. Azt hiszem, minden rendben, de eltart majd egy darabig, míg minden a régi lesz közöttünk - mondtam, és közben most először néztem rá. Láttam, hogy a szemei vörösek voltak és kissé bedagadtak a sírástól. Körém fonta a karját és a legnagyobb ölelésbe vont, amit valaha is adott nekem.
- Annyira sajnálom. Hallgatnom kellett volna a srácokra, és azonnal megmondanom neked - mondta Louis a fülembe. Finoman eltoltam őt magamtól és elmosolyodtam.
- Igen, el kellett volna, de ezen már nem lehet változtatni - mondtam. Nem is igen tudom, hogy miért vagyok ennyire megbocsátó. Sosem tartott ilyen rövid ideig, hogy megbocsássak az embereknek. Azt hiszem, attól, hogy beszéltem Jay-jel, és most Louis-val, végre elhiszem, mikor azt mondja, hogy a hazugság volt az egyetlen, amivel rá tudott venni, hogy eljöjjek velük a turnéra. Ráadásul, hiszek neki, mikor azt mondta, hogy azért akarta, hogy velük legyek a nyáron, hogy megismerjen.
- Nézd, menj és beszélj Harryvel. Kiakadt - mutatott a házra Louis, majd felállt. Kinyújtotta felém a karját, hogy kapaszkodjak bele. - Az a fiú nagyon kedvel téged, és bármennyire is utálom, hogy kedvelitek egymást, támogatlak benneteket, mert tudom, hogy nagyszerűen gondodat fogja viselni - mosolygott rám Louis. A szemeim kikerekedtek, mikor ezt mondta. Lehet, hogy nem zavarta őt, hogy ennyi időt töltök Harryvel, de láttam rajta, hogy kényelmetlenül érzi magát, amiért ilyen közel állunk egymáshoz Harryvel.
- Amúgy is beszélnem kell vele, úgyhogy majd később megteszem - mondtam. Louis bólintott és mindketten visszamentünk a házba. Mikor besétáltunk a hátsó ajtón, nagyon kényelmetlenül éreztem magam, mert minden szempár rám szegeződött.
- Nézzünk egy filmet, oké? - törte meg a csendet Jay.
- Oké - motyogta mindenki és helyet foglaltunk. Láttam, hogy Harry nem mozdult, csak egyhelyben állt és engem nézett. Gyengén rámosolyogtam, mielőtt más merre fordítottam a figyelmem.
- Kimerültem, úgyhogy inkább megyek és lefekszem. Köszönöm nektek ezt a szülinapot. Tényleg a legjobb volt - mosolyogtam rájuk.
- Hogy érted? - kérdezte Lottie.
- Miközben felnőttem, sosem ünnepeltük meg a szülinapokat, és mikor elköltöztem otthonról, Joey vett két szelet sütit, az egyiken gyertyákkal, és elénekelte nekem a Boldog szülinapot. Aztán adott egy ajándékutalványt a Starbucks-ba, vagy ilyesmi - válaszoltam, mire mindenki elcsendesedett és ledöbbent. Nem tudom, mi volt meglepő, hogy ledöbbentek, hogy így ünnepeltem a szülinapom, vagy hogy nem is ünnepeltem, vagy mert magamtól mondtam el ezt nekik.
- Hát, örülünk, hogy jó volt a mai nap, édesem - mosolygott Jay rám.
- Köszönöm még egyszer. Jó éjt - köszöntem el a többiektől. - Találkozzunk később a szobámban, mert beszélnünk kell - suttogtam Harrynek, mikor elsétáltam mellette.
Felmentem a lépcsőkön, egyenesen a szobámba. Az ágyra dobtam magam és vettem egy mély levegőt.
- Akkor nem vagy rám mérges? - Harry hirtelen kérdése megijesztett.
- Zárd be az ajtót és gyere, ülj le - mondtam. Bezárta az ajtót és leült az ágyam végébe. - Nézd, megértem, hogy Louis nem akarta elmondani nekem, és hogy te és a srácok ezt elfogadtátok. Elmondta, hogy te be akartad vallani, ezért nem vagyok mérges. Persze, azt kívánom, bárcsak elmondtad volna, de nem változtatok a múlton azzal, hogyha mérges vagyok - mondtam. Amint elhallgattam, hatalmas mosoly jelent meg az arcán.
- De ha nem vagy rám mérges, miről akartad, hogy beszéljünk? - mozdult meg, majd leült elém. Lenéztem a kezeimre és az ujjaimmal kezdtem játszadozni. - Elmondhatod, bármi is az - kulcsolta össze az ujjainkat.
- Nem tudom, hogy mondjam el - vallottam be.
- Mondd, akármi is jut eszedbe - javasolta, miközben édesen mosolygott. Bólintottam, mielőtt vettem egy mély levegőt. Nincs mit vesztenem, gondoltam magamban.
- Erős kapcsolatot érzek kettőnk között. A szívem gyorsan ver, mikor egy szobában vagyunk. Remegni kezdek, mikor mellettem vagy. Biztonságban érzem magam veled, nem számít, mi történik. Miattad kezdtem el a jövőmre is gondolni - mondtam ki idegesen. Mikor felnéztem Harryre, nemigen tudtam leolvasni arckifejezését, és mivel nincs mit vesztenem, folytattam: - Egyre nehezebb, hogy barátok legyünk. Tudom, hogy valószínűleg szar az időzítés, de azt hiszem, azt próbálom elmondani, hogy készen állok rá, hogy randizzunk, ha még akarod - sütöttem le a szemem a kezünkre. Harry elengedte azt, és felemelte az állam az ujjaival, ezáltal a szemeibe néztem.
- Már több hete szerettem volna, ha ezek a szavak elhagyják azt a gyönyörű szádat - hajolt közelebb, így most már centikre voltunk egymástól. Mindketten csak egymást bámultuk, idiótán vigyorogva.
- Csókolj meg - suttogtam. Már eleget vártam, hogy telt ajkait érezhessem az enyémeken, és nem bírom tovább.
- Bármikor... bárhol - mosolyodott el, mielőtt megcsókolt. A pillangók azonnal életre keltek a gyomromban, és elektromosság járta át a testem. A szánk tökéletesen összeillett, mint két puzzle darab. Összhangban mozogtunk, ahogy megnyalta ajkamat, hogy engedélyért könyörögjön. Elmosolyodtam és kinyitottam a szám. A csók szenvedélyes volt, majd felemelt, hogy lovagló ülésben ráüljek. Egyik kezével a derekamat fogta, míg a másikkal simogatta az arcom. Felemeltem a kezem és a nyaka köré fontam, mielőtt játszadozni kezdtem a hajával. Arcomról a tarkómra vezette a kezét és közelebb húzott magához, hogy elmélyítse a csókunk. Miután még csókolóztunk, elhúzódtunk egymástól levegőért kapkodva. A homlokunk összeért, miközben próbáltuk visszanyerni a légzésünk.
- Basszus - mosolyodott el Harry, én pedig kuncogtam.
- Akkor ez most mit jelent? - kérdeztem, mikor elég levegőt gyűjtöttem, hogy megszólalhassak.
- Reméltem, hogy ez azt jelenti, hogy az enyém vagy, én meg a tied - mosolygott továbbra is. Még egyszer megcsókolt, mielőtt újból megszólalt: - Imádni fogom, hogy a barátnőmnek hívhatlak.
- Én pedig imádni fogom, hogy a barátom vagy. Várj, ez nagyon nyálas - nevettem el magam, mielőtt a fejem a nyakába fúrtam.
- Nem is, ez aranyos. Oké, lehet, kissé nyálas, de kit törődik most ezzel - nevetett ő is, ahogy körém fonta karjait.
- Igaz. - Egymás karjaiban ültünk, hallgattuk, ahogy a másik lélegzik. Kezdtem elálmosodni.
- Álmos vagy? - kérdezte, mire bólintottam. Leemelt az öléről és a matracra fektetett.
- Feküdj le - mondta, ahogy lemászott az ágyról. Úgy tettem, ahogy javasolta, majd rám terítette a paplant.
- Jó éjt, barátnő - hajolt le és megcsókolt gyengéden.
- Velem maradsz? - kérdeztem megfogva a kezét, hogy ne tudjon elmenni.
- Nem maradhatok itt. Vissza kell mennem, hogy ne gondolják, valami olyat csinálunk, amiért Louis mindkettőnket megölne - kacsintott rám. A szemem forgattam, de elnevettem magam, mert tudtam, Louis azt hiszi, hogy szexelünk, és nem azt, hogy alszunk.
- Mikor mindenki elment aludni, átjövök és maradok - mondta.
- Oké. - Hagytam, hogy szemeim lecsukódjanak. Nem is tudtam, hogy ilyen fáradt vagyok, míg le nem feküdtem.
- Jó éjt, bébi - csókolta meg a homlokom, mielőtt elsétált az ágyamtól.
- Jó éjt, boyfriend - suttogtam, és meg mernék esküdni, hogy hallottam még, ahogy elneveti magát.