Fordított szavak és hazugságok

I. évad // 10. rész

Anna szemszöge
- Szóval, egy ügyvéd felhívott és azt mondta, hogy találkozzatok az irodájában, mert valami fontos infója van rólam? És amikor felbukkantál, a One Direction is ott volt az irodájában? - kérdeztem, biztosra menve, hogy nem hagyok ki semmit.
- Pontosan - mondta Joey, mire bólintottam, hogy folytassa. - Na, képzelheted, mennyire zavart voltam, amiért ott ültek ugyanabban a konferenciateremben, mint én, ezért megkérdeztem, mi folyik itt, mire ezt mondták... - Joey vett egy mély levegőt. - Úgy tűnik, Louis kapott egy levelet valakitől, amiben az állt, hogy ki kell derítenie ki az az Anna Austin.
- Miért én? - kérdeztem.
- Mert a féltestvére vagy - mondta gyorsan Joey, mire lehunytam a szemem és akkora levegőt vettem, amennyit a tüdőm engedett. Mikor kinyitottam a szemem, Joey engem bámult a reakciómat várva.
- Most viccelsz, ugye? - kérdeztem csendesen.
- Nem, nem viccelek - válaszolta. Mindketten csendben ültünk, próbáltam feldolgozni, amit az előbb mondott.
- Szóval, ezért voltak ott mindenhol... Várj, ez az egyetlen oka, hogy Danielle és Eleanor barátkozni akart velem? Csak azért, hogy megismerjenek és leadják a drótot Louisnak? - kérdeztem, kezdtem mérges lenni.
- Én... - kezdte Joey, de be is csukta a száját és úgy döntött, hogy nem mond semmit. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem tudtam róla, hogy van egy féltesóm, mert tudtam. Az egyik legkorábbi emlékem gyerekként az volt, ahogy a szüleim veszekednek az apám balkézről született gyereke miatt. Mikor érdeklődtem náluk, csak annyit mondtak, hogy a testvérem nem akar semmit se tőlem. Nem akarta a húgát. Azt mondták, még a nevemet se akarta tudni, és mikor ezt hallottam, már nem kérdezősködtem róla.
- És miért most keresett meg? - kérdeztem, mivel Joey volt az egyetlen, akinek meséltem a „bátyámról".
- Állítja, hogy egészen idáig nem is tudott rólad - válaszolta Joey.
- Igen, meghiszem azt. Van rá bizonyítékom, hogy tudta, hogy létezem, de mégse akart tőlem semmit, mikor gyerek voltam - förmedtem rá.
- Miért nem hallgatod meg, és hagyod, hogy megmagyarázza? - könyörgött.
- Nem akarok tőle semmit, úgyhogy nem hagynál most már magamra? - förmedtem rá ismét.
- Jó, de csak hogy tudd, meg akar ismerni, és szerintem adnod kellene neki egy esélyt - mondta Joey, ahogy begyűjtötte a tányérokat és kiment a szobámból. A fejem hátrahajtottam és csak a plafont kezdtem bámulni.
~ *~
Joey szemszöge
Pár órája már, hogy Anna kirúgott a szobájából. A tekintete alapján, mikor elmondtam neki, hogy Louis a féltestvére, tudom, hogy össze volt zavarodva és megbántva érezte magát. Mindig is úgy tudta, hogy a bátyja nem akar semmit se tőle, úgyhogy megértem, miért nem hiszi el, hogy most meg akarja ismerni őt.
Felmentem Anna szobájába pár perccel ezelőtt, hogy megnézzem, mit csinál, de elaludt. Most pedig úton vagyok Louis házához, hogy beszéljek vele.
Odasétáltam Louis ajtajához, és kopogtam...
- Szia! Gyere be, Joey - mosolygott rám Eleanor, mikor kinyitotta az ajtót. Nem voltam nagyon meglepve, hogy Eleanor itt volt. De az meglepett, hogy mikor besétáltam, mindenki ott volt a One Directionből, köztük a barátnőik is.
- Szia Joey - üdvözölt mindenki egységesen.
- Sziasztok - mosolyogtam.
- Beszéltél vele? - kérdezte Louis, mire nagy levegőt vettem és bólintottam.
- Hogy reagált? - kérdezte ezúttal Harry.
- Nem tudom, hogy ez reagálásnak minősül-e, de eléggé meg volt bántva és össze volt zavarodva - válaszoltam őszintén.
- Miért volt megbántva? - kérdezte zavartan Niall.
- Először is, az apja és az anyja azt mondták neki, hogy nem akarsz tőle semmit, és másodszor, úgy érzi Danielle és Eleanor csak kihasználta - mondtam.
- Miért lett volna kihasználva? - védekezett Liam.
- Mert ti ketten lányok, a barátnői akartatok lenni, és úgy érzi csak azért, hogy információkat adjatok Louisnak - válaszoltam.
- De nem ezért barátkoztunk vele, mi tényleg meg akartuk őt ismerni - szólalt meg Danielle.
- Sok szerencsét ahhoz, hogy meggyőzd az ellenkezőjéről. Nem bízik meg valami könnyen az emberekben, és ha egyszer elveszti a bizalmát, akkor nehezen szerezheted vissza - mondtam egyszerűen.
- És akar valamit Lousitól? - kérdezte Harry.
- Nem vagyok benne biztos, kirúgott a szobájából, mielőtt megkérdezhettem volna, vagy belementünk volna a részletekbe - vontam vállat. Louisra néztem, aki szomorúnak tűnt. - Majd beszélek vele, megígérem, csak adj neki egy kis időt, hogy feldolgozza ezt az egészet - mondtam neki, mire bólintott és halványan elmosolyodott.