Fordított szavak és hazugságok

II. évad // 16. rész

Anna szemszöge
Felébredtem tegnap éjjel, mikor Harry bevitt a régi hálószobámba, ami Louis lakásán volt. Utáltam, hogy olyan jól éreztem magam a karjaiban. Nem engedhetem vissza. Nem engedhetem, hogy a szívem irányítson az agyam helyett. Nem akarom, hogy még egyszer megbántsanak, főleg Harry. Ráadásul, nem jöhetek újra össze vele és kockáztathatom meg, hogy elszakítsam a családjától. Tudom, hogy nem kedvelnek túlzottan, de azt is tudom, hogy Harry még mindig szeret, ezért nem akarom, hogy szembeszálljon azzal, amit a családja akar vagy gondol.
Röviddel azután, hogy felébredtem reggel, megnézhettem az új lakásom, ami kétemeletes. A földszinten van a konyha és a nappali, ami gyakorlatilag egybe nyílik. A konyha lenyűgöző. Rozsdamentes acéllal van bevonva, fehérek a falak és a padló, és néhol feltűnik a fekete szín is. A szigetpult a kedvencem. Kicsit olyan, mint egy bár, mert van ott két bárszék is, ahova le lehet ülni. Nem messze van egy egyszerű asztal négy székkel, ami aranyosan nézett ki, bár nem fogom sokat használni. A nappalim tökéletes volt. Egy hatalmas sarokkanapé van a közepén lila díszpárnákkal. Van egy ablak is, amit lila függöny keretez. Sose ismerném be senkinek, de imádom a síkképernyős tévét, ami a falra van felszerelve. A nappaliból nyílik egy fürdőszoba, ahol ugyanazok a színek dominálnak, mint a konyhában és a nappaliban együttvéve. Az emeleten van a hálószobám és egy vendégszoba. A háló hatalmas, meg kell hagyni. A franciaágy a falnak van tolva, és azt hiszem, hogy a falon fehér hullámmintás márványcsempék vannak, de nem vagyok ebben biztos. Az ágy mellett van egy fekete éjjeliszekrény, rajta pedig egy fehér lámpa, a végében pedig egy tojás fehér pad. A szobában nagyméretű ablakok vannak, ahol beáramlik a napfény, de valamelyik előtt is van elhelyezve egy pad. Még csillár is lóg a plafonról. A gardrób sokkal nagyobb ahhoz képest, hogy milyenem volt régen. Úgy értem, egy asztal is van a közepén rajta egy Mac géppel. Szinte biztos vagyok benne, hogy az elektromos kütyük, amik a lakáshoz „tartoztak", valójában Louis-tól vannak, de nem akarok emiatt veszekedni vele. A fürdőben az összes eddigi szín megtalálható. Letisztult, pont, ahogy kedvelem. Alig várom, hogy a sebem eltűnjön, és vehessek egy fürdőt az új kádban.
- Anna, készen állunk, hogy segítsünk neked kipakolni - mondta Eleanor, és Perrie-vel az oldalán besétált a nappaliba. Louis megparancsolta, hogy ne engedjék, hogy kicsomagoljak bármit is, és bevallom, még mindig fájt kissé a heg, úgyhogy nem panaszkodtam. Amikor lehajolok, vagy elfordulok a felsőtestemmel, akkor fáj a legjobban.
- Basszus, ez a hely hatalmas, de totál lenyűgöző - szólalt meg Perrie, ahogy körbenézett és szemügyre vett mindent.
- Igen - feleltem.
- Akkor kezdjük a ruhákkal - mosolyodott el Eleanor, míg felemelt pár táskát a kezeiben, én pedig felvontam a szemöldököm kérdőn. - Oké, talán vásároltam neked egy kicsit - vigyorgott. - Szükséged volt pár ruhára az őszi és téli szezonra - tette hozzá.
- Csak kezdjünk neki a pakolásnak, mert el fog tartani egy darabig - szólt közbe Perrie. Felnyögtem és lassan követtem őket, ahogy felmentem a lépcsőn a szobámba. Alig várom, hogy elkezdhessem a tervezését az őszi ruháimnak a gardróbban. Tudom, hogy furán hangzik, de az asztalon és a gépen rengeteg ruhát készíthetek ott. Ó, és a sulis beadandókat is. Két hét múlva kezdem a végzős évem, szeptember 15-én. Izgatott voltam, hisz ez az utolsó évem, de ideges is a lányok miatt. Úgy értem, még most is utálni fognak? Nem bírnám elviselni azt a stresszt.
- Anna, van valaki a bejárati ajtónál. Akarod, hogy kinyissuk? - kérdezte Perrie.
- Majd én - mondtam és elindultam az ajtó fele. Óvatosan lépkedtem le a lépcsőkön. Belenéztem a kukucskálóba és láttam Harryt és Zaynt, ahogy ott állnak. A szemem forgattam és kinyitottam az ajtót.
- Szia, szívem - sétált be Zayn a lakásomba, útközben arcon csókolt. Harry is ugyanezt tette. Kellemetlenül, de ugyanakkor jól is éreztem magam, mikor Harry ajkait az arcomhoz értek.
- Hoztunk ebédet - mosolygott Zayn. Csak most veszem észre, hogy mindketten zacskókat cipelnek.
- A konyha arra van - mutattam balra. Bólintottak és továbbmentek. Felmentem az emeletre, ahol pedig Perrie és Eleanor ültek az ágyamon.
- Mi tartott ilyen sokáig? - kérdezte Perrie felvont szemöldökkel.
- Harry és Zayn is itt vannak - vontam vállat.
- Tudom, hogy nem amiatt pirultál el, mert itt van Zayn... - vigyorgott rám Eleanor, mire a szemem forgattam és inkább távoztam a szobából.
- Még mindig szereted és vele akarsz lenni - mondta Perrie, mikor követett. Megráztam a fejem, és nem válaszoltam Perrie megjegyzésére. Lementem a lépcsőn, és megláttam Liamet, Niallt, és Louis-t a nappalimban.
- Sose lehetek egyedül a lakásomban? - tettem fel a költői kérdést.
- Valószínű, hogy nem - mosolygott rám Louis.
- Tökmindegy.
- Gyere és ebédelj velünk - mondta Liam, mire bólintottam és a konyha felé vettük az irányt.
~*~
Már vacsoraidő van, és mindenki elment, kivéve Harryt. Perrie és Eleanor befejezték a ruháim pakolását, míg a többiek elmentek a boltba, hogy legyen mivel feltöltenem a hűtőt. Akartam nekik pénzt adni, de csak kifutottak a lakásból. Harryvel a nappaliban ülünk a kanapén kínos csendben.
- Tényleg beszélnünk kéne - szólalt meg Harry a semmiből.
- Miről? - kérdeztem a hülyét tettetve.
- Rólunk. Barátok vagyunk, azt hiszem, de tényleg csak ennyi? - kérdezte idegesen, mire a szívem gyorsabban kezdett verni.
- Harry, sajnálom, de nem lehetünk újra együtt. Nem tudok megbízni benned ismét, és ez sokat számít egy kapcsolatban - válaszoltam, és megpróbáltam nem tudomást lenni az epéről a torkomban. Harry szemei könnyesek lettek, de leplezte. Megköszörülte a torkát és felállt. Csak bólintott, mielőtt kiviharzott a lakásból, maga után pedig becsapta az ajtót. Sóhajtottam, az arcom a kezembe temettem, és sírni kezdtem.
Harry szemszöge
Amikor azok a szavak elhagyták a száját, a szívem millió darabra tört. Nem engedhettem, hogy lássa, milyen feldúlt lettem, ezért eljöttem onnan. Nem tudtam elviselni, hogy mellette legyek. A saját lakásomban vagyok és eliszom a problémáim. Tudom, hogy nem a legokosabb dolog, de nem érdekel, nem akarok fájdalmat érezni...
Anna szemszöge
Próbáltam felhívni Daniellet, de nem veszi fel a telefonját. Beszélnem kell valakivel. Liam végül visszajött a lakásomhoz, mert itt hagyta a konyhapulton a telefonját. Látta rajtam, hogy ideges vagyok, úgyhogy maradt és megkérdezte, hogy mi a baj. Végül bevallottam neki mindent.
- Megértem, hogy így érzel. Nagyon szeret téged, és szemétnek érzi magát, amiért ok nélkül szakított veled - mondta.
- Tudom, de nagyon megbántottam ma este, és nyolc hónapja is - sóhajtottam. - Kérlek, nem néznéd meg, hogy hogy van? Rosszat érzek - néztem fel Liamre könyörgő tekintettel.
- Persze - mosolyodott el, majd a telefonom csörögni kezdett. Elindultam a konyhába érte, de Liam megállított.
- Majd én - mondta, mielőtt elment. Pár másodperccel később lesápadva és zavartan jött be a nappaliba, kezében pedig a telefonom tartotta.
- D-danielle hívott - dadogta, mikor odaadta a készüléket. - Miért hívott? - kérdezte összezavarodva.
- Azóta szoktunk beszélgetni, hogy LA-be mentem. Próbálta velem felvenni a kapcsolatot, és felajánlott egy vállat, amin kisírhatom magam. Egy hónap után végre beadtam a derekam és visszahívtam. Segített, mikor elvetéltem, és segített megszokni a sok utálatot, Liam. Ha azt akarod, hogy ne beszéljek vele többet, azt hiszem, hogy az nem fog menni - mondtam.
- Anna, semmi baj. Megértem, csak tudd, hogy nem kellett volna eltitkolnod előlem. Lehettek barátok. Mármint, Eleanor és Danielle is még mindig jóban vannak. Nézd, megyek és megnézem Harryt. Majd írok, ha történt valami - mosolygott rám, és megölelt. Visszaöleltem Liamet és megkönnyebbülten sóhajtottam, hogy nem volt mérges rám.
- Oké, akkor később látlak - köszöntem el.
Liam szemszöge
Eljöttem Annától, és egyenesen Harry lakásához mentem, útközben hívtam a többieket is. Épp a bejárati ajtó előtt állunk, és várunk rá, hogy kinyissa azt.
- Nem fogja kinyitni - állapította meg Niall, és mikor már reagálni akartunk, hallottuk, hogy összetörik egy üveg.
- Ennyi volt, bemegyek - vette ki Louis a zsebéből a pótkulcsot és kinyitotta a zárat Harry ajtaján. Miután kinyitotta a bejáratot, mindenhol törött szilánkok hevertek, és Harry részegen botladozott.
- Ez jó lesz - jegyezte meg Zayn szarkasztikusan.
Harry felnézett és halványan elmosolyodott. Felénk sétált és minden lépésnél hallani lehetett, ahogy a szilánkok pattognak a talpa alatt. Szerencse, hogy volt rajta cipő.
- Miért jöttetek, srácok? - kérdezte részegen.
- Anna küldött - felelte Niall gondolkodás nélkül. Amint Anna neve elhagyta Niall száját, Harry dühös lett. Rengeteg mindent kiabált és sírt is, nem nagyon értettük.
- Kibaszottul utálom őt. Ismét összetörte a szívem! - kiabálta, ahogy nekivágott egy vázát a falnak, és darabokra törte azt.
- Szüksége van rá - jegyezte meg Zayn halkan, hogy Harry ne hallja.
- Nem hívom fel Annát. Még mindig lábadozik, és nem kell, hogy rosszul érezze magát, amiért azt mondta Harrynek, amit, még ha nem is értek vele egyet - magyarázta Louis.
- Talán erre van szüksége, hogy lássa, és rájöjjön, hogy tényleg vele akar lenni, és hogy csak fél - mondtam neki, mire rám nézett, majd Harryre, mielőtt ismét rám emelte tekintetét.
- Rendben, de ha valami történik vele, az a te lelkeden szárad - vigyorgott Louis, de ennek ellenére is tudom, hogy halál komolyan gondolta, amit mondott. Kiment Harry lakásából, hogy felhívhassa Annát.
- Utál engem - kezdte Harry ismét, majd beleszántott hajába idegességében. Odamentem hozzá, és minél közelebb értem, annál erősebb lett az alkohol szaga. Nem vagyok benne biztos, hogy akarom tudni, mennyit ivott ma éjjel.
- Haz - értem hozzá óvatosan.
- Liam? - kérdezte, mintha nem lenne benne biztos, hogy én vagyok az.
- Igen, haver. Hogy érzed magad? - kérdeztem lazán.
- Nem jön rá, hogy szeretni akarom, feleségül akarom venni, nagycsaládot akarok alapítani, és együtt akarok vele megöregedni. Miért nem hagyja, hogy ezt elmondjam neki? - kérdezett vissza. A hangja hasonlított egy megsebzett kiskutyáéhoz, és ettől összeszorult a szívem.
- Megpróbáltad már neki elmondani, hogy mit érzel pontosan? - szólt közbe Zayn, ahogy odajött hozzánk.
- Nem volt rá esélyem. Annyira aggódik amiatt, hogy anyáék utálják őt, és hogy az újságoknak hittem, mielőtt meghallgattam volna. Miért nem tud rajta túllépni? Mondtam, hogy sajnálom, és egy idióta voltam. Miért nem hisz nekem? - Arca fájdalmas grimaszba torzult.
- Tíz perc, fiúk - jött vissza Louis. Tudtam, hogy arról beszél, hogy ennyi időbe telik Annának, hogy ideérjen.
- Louis, mit kell tennem, hogy újra megbízzon bennem? - fordult Lou felé Harry.
- Mutasd meg neki, hogy megbízhat benned, de nem erőltesd, mert akkor el fog utasítani - vont vállat. Harry tett egy lépést előre, és ettől majdnem elvesztette az egyensúlyát. Holnap reggel jó szarul fogja majd magát érezni.
- Tényleg szeretem őt, Louis. Egy nap az engedélyedet akartam kérni, hogy feleségül vehessem, mielőtt mindez történt - intézte szavait egyenesen Louis felé. Kissé ledöbbentem, hogy az előbb említett úgy vigyorog, mint egy tejbe tök.
- Igent mondtam volna, és sosem tudhatod, lehet, hogy ez meg fog történni egy nap - mosolyodott el Louis Harryre. Harry szemei nagyra nőttek és nekivetődött Louis-nak, hogy megölelje, mintha az élete függne tőle. Így álltak egy darabig, míg nem hallottunk egy apró kopogást a bejáraton.
- Gyere be! - kiáltotta Harry. Az ajtó lassan kinyílt és Anna jött be, majd be is zárta maga mögött.
- Mindenki, kifele - utasította.
- De ez az én lakásom - felelte Harry összezavarodva, mire a szemem forgattam. Annyira részeg, hogy azt se veszi észre, hogy Anna áll előtte.
- Te maradj, a többiek pedig kifele - javította ki magát, mire Harry bólintott és elmosolyodott, mintha nyert volna valamit.
- Nem szívesen hagynálak itt vele egyedül, mikor ilyen részeg - mondta Louis Annának.
- Megleszek. Légy szíves, menjetek, hogy rendbe hozzam ezt a szarságot, és utána én is hazamehessek - válaszolta kissé idegesen. Fejben megjegyeztem, hogy majd kell kérdeznem Louis-t, hogy vette rá Annát, hogy eljöjjön.
- Sok sikert. Hívj, ha szükséged van segítségre - mondta Zayn. Anna bólintott és kivezetett minket Harry lakásából. Integetett nekünk, mielőtt bezárta az ajtót.
Anna szemszöge
Nem akartam most ezzel foglalkozni, de mikor a saját szememmel láttam azt a roncsot a szemem előtt, aki Harry volt, tudtam, hogy segítenem kell neki.
- Hasonlítasz arra a lányra, akit szeretek - sétált felém Harry, és kezei közé vette az arcom.
Először megfeszült a testem, de aztán ellazultam, mert rájöttem, hogy csak az arcom vizsgálja.
- De ő utál engem, ezért nem is jönne ide. Innen tudom, hogy te nem lehetsz ő - mondta szomorúan, miközben elengedte az arcom és a konyhába ment. Követtem őt és láttam, hogy kivesz egy újabb sört, mire odafutottam hozzá és kikaptam a kezéből az üveget.
- Szerintem már eleget ittál. Gyere, idd meg ezt a kanapén - mondtam komolyan. Szalutált, mint egy katona, és elvette az üveg vizet a kezemből, majd a nappali felé botladozott. Sóhajtottam és a mosogatóhoz mentem, megfogtam egy szemeteszsákot. Kivettem a seprűt és a lapátot a szekrényből, és elkezdtem feltakarítani az összetört üveget a földről. Nagyon fájt a hasam, míg csináltam, de nem törődtem vele. Mikor a nappaliba mentem, Harry a kanapén fészkelődött a helyén.
- Most már felállhatok? Pisilnem kell - kérdezte, mint egy kisgyerek. Bólintottam, mire felállt és a fürdőbe rohant. A szemem forgattam viselkedésére, és elkezdtem belehajigálni a zsákba az üres vodkás üvegeket. Megkönnyebbültem, mikor láttam, hogy a földön itt nincsenek szilánkok. Kezdem átlépni a tűrőképességem határát.
- Vonzónak talál, hölgyem? - kérdezte tőlem Harry, ahogy megállt előttem, mint Superman.
- Ülje le, Harry és fogd be - csattantam rá.
- Anna régen szexinek talált, és bár elcsesztem mindent, nem lehet, hogy folyton felhánytorgassa a múltat. Mindenki követ el hibákat! Nem veszíthetem el a lelki társam. Bárcsak elmondhatnám neki, hogy mennyire szeretem őt, és hogy soha nem is utáltam. Tökéletes lány, és nem csak a kinézetésről beszélek, mert basszus, gyönyörű. A személyiségére gondoltam. Mindig a földön tart, és nem szállok el magamtól mellette. Nevet a béna vicceimen, de közben meg is mondja a véleményét róluk. Hiányzik, hogy hozzám bújjon éjszakánként. Utálom, hogy nincs a karjaim között, mikor felébredek. Szerinted, meg fog bocsátani valaha, és ad esélyt, hogy bebizonyítsam, hogy újra megbízhat bennem? - kérdezte Harry, mire ledermedtem. Fogalmam se volt, hogy mit csináljak. A könnyek lefolytak arcomon, hiszen épp most vallotta be az érzéseit egy idegennek. Legalábbis azt hiszi rólam, hogy az vagyok.
- Nos, szerinted? - kérdezte ismét türelmetlenül. Ránéztem és az agyam máris tiltakozni akart az ellen, amit mondani készülök:
- Igen, azt hiszem, meg fog - válaszoltam halkan.