Fordított szavak és hazugságok

II. évad // 10. rész

Anna szemszöge
Két hét telt el, mióta elhagytam Malibut. Visszajöttem Los Angelesbe, hogy a ruhakollekciómon dolgozzak. A kiárusítás annyira remekül ment, hogy az emberek azt akarják, hogy csináljak egy őszi kollekciót is. Mindenki egyetértett - akikkel együtt dolgozom -, hogy tervezzek az őszi időszakra. Majd elküldik a termékeket Londonba, és lejegyzetelem, hogy mit akarok megváltoztatni, satöbbi. Nagyon izgatott vagyok, hogy az álmom valóra vált, és még csak húszéves vagyok, még le se diplomáztam. Egyszerűen elképesztő! Mia is visszajött Los Angelesbe. A bátyja már nincs kórházban, hanem otthon lábadozik. Éppen összepakolja a dolgait, mert pár nap múlva elmegy LA-ből, míg én csak egy hét múlva. Nem örülök neki, hogy mennem kell. Nagyon megszerettem Los Angelest, ráadásul, erről a helyről nincs annyi rossz emlékem, míg Londonról megannyi.
- Anna, meg tudnád nézni, hogy ki az? Engem betemetnek a ruhák! - kiáltotta Mia a szobájából. Felkeltem az ágyról és a bejárati ajtóhoz sétáltam. Kinyitottam, és ledöbbentem, hogy kit látnak szemeim.
- M-mit keresel itt? - kérdeztem Eleanort.
- Beszélnünk kell. Bejöhetek? - kérdezte félénken.
- Persze - bólintottam, majd arrébb álltam, hogy bejöhessen.
- Van még itt valaki? - kérdezte.
- Nem, csak én - válaszoltam, mire sóhajtott. Nem voltam ma jó passzban - női gondok miatt -, úgyhogy nem igazán akartam látni senkit. - Szóval, miről szeretnél beszélgetni? - kérdeztem tőle, ahogy leültem a kanapén. Követte a példám, és leült mellém.
- Aggódom Harry miatt. Nagyon furán viselkedik, mióta elmentél. Nem önmaga, és állandóan Emilynek üzenget és hívogatja őt. Nem tudom, hogy ez a majdnem csókotok, vagy valami egészen más miatt van - vallotta be Eleanor.
- Láttad? Várj egy percet, ezért volt olyan kínos, mikor elmentem? - kérdeztem kíváncsian.
- Igen, ne haragudj. Azt akartam, hogy béküljetek ki, és tudtam, ha aznap mondtam volna neked valamit, akkor az egész ház tudomást szerezne a majdnem csókotokról - mosolyodott el félénken.
- Hát, akkor köszönöm. - Fogalmam se volt, hogy mi mást mondhatnék.
- Most pedig, nem tudnád felhívni Harryt, vagy üzenni neki, hogy jól van-e? Senki nem mond neki semmit, bár nem mintha hallgatna ránk - könyörgött nekem.
- El, lehet, hogy Harryvel beszélő viszonyban vagyunk, de nem fogom felhívni, mert furán viselkedik. Arra van a barátnője. És az már nem én vagyok - feleltem diplomatikusan.
- Tudom, de mindez akkor kezdődött, mikor elmentél. Szóval, az egyetlen magyarázat, aminek van értelme, az az, hogy miattad viselkedik így - sóhajtotta.
- Sajnálom El, de most leginkább magam miatt kell aggódnom, és nem az exem miatt - jelentettem ki határozottan, de próbáltam nem udvariatlan lenni.
- Megértem. Csak azt hittem, hogy segítenél.
- Sajnálom, de sok minden történik most, amivel meg kell birkóznom. Harry pedig majd visszatalál - mosolyogtam.
- Remélem.
- Várunk csak, egyedül vagy Los Angelesben? - kérdeztem, mert biztos voltam benne, hogy Louis nem engedné el egyedül Eleanort.
- Nem. A srácoknak ma fotózásuk van, úgyhogy elszöktem és idejöttem. Perrie fedez előttük - vigyorgott, mire bólintottam.
- Kérsz valamit inni vagy enni? - kérdeztem, miután pár percig csendben ültünk.
- Egy kis vizet, légyszi - mosolygott rám.
- Citrommal? - Bólintott és felállt a székből.
- Majd segítek - mosolygott, de én játékosan a szemeim forgattam rá, ahogy én is felálltam és a konyhába igyekeztem. Mikor odaértem, kopogást hallottam a bejárati ajtó felől.
- Mindjárt visszajövök - szóltam Eleanornak, majd odamentem az ajtóhoz. Arra nyitottam ki, hogy hat pár ismerős szem mered rám.
- Hugica - ölelt meg Louis. Még mindig ledöbbenve álltam, hogy itt vannak a lakásomnál, de pár másodperc után visszaöleltem őt.
- Akkor, bejöhetünk? - kérdezte Perrie mosollyal az arcán.
- Umm, azt hiszem - válaszoltam döbbenten. Nem kellett őket kétszer kérni, mindannyian besétáltak, egyenesen a nappali felé, és egyből otthon érezték magukat.
- Ó, sziasztok. Nem tudtam, hogy jöttök - lépett be a szobába Eleanor.
- Kiszedtük Perrie-ből, hogy hol vagy, és mivel befejeztük a fotózást, ezért idejöttünk - magyarázta Niall.
- Esküszöm, hogy nem tudtam, hogy jönnek - védekezett Eleanor, mikor ránéztem.
- És te miért vagy itt? - kérdezte Louis a barátnőjétől.
- Csak látni akartam Annát - hazudta. Láttam Louis arcán, hogy nem veszi be, de úgy tett, mintha hinne Eleanornak.
- Ki volt az ajt... - kezdet Mia, míg meg nem látta a One Directiont, Perrie-t és Eleanort a nappaliban. - Ó, sziasztok - mosolyodott el. - Bocsi, hogy szarul nézek ki, de épp most pakolok. Holnap korán reggel megyek haza.
- Azt hittem, hogy két nap múlva mész? - zavarodtam össze.
- Anya azt akarta, hogy hamarabb otthon legyek - vont vállat. - Maradtok vacsorára?
- Mi lesz a kaja? - kérdezte Zayn.
- Taco.
- Ó, persze, hogy maradunk! - éljenzett Niall.
Remek.
~*~
Miután megvacsoráztunk, betelepültünk a nappaliba, hogy megnézzünk valami filmet. Őszintén, nem tudom, melyiket, mert szörnyen görcsölt a hasam, ami úgy tűnt, hogy nem akar elmúlni. Felkeltem és a konyhába mentem. Fel akartam melegíteni a zoknim, ami száraz rizzsel volt kitömve. Mindig ezt használom, hogy enyhítsem a görcsök miatti fájdalmat. Betettem a mikróba két és fél percre, és miközben az felmelegedett, leültem a székre és összegörnyedtem.
- Jól vagy? - kérdezte Harry.
- Persze - nyögtem.
- Nem vagyok hülye, Anna. Mi a baj? - erősködött.
- Csak nagyon görcsöl a hasam, és nem akar elmúlni.
- Sosem volt ilyen erős görcsöd. Biztos, hogy nem valami más van a dologban? Nem akarsz bemenni a kórházba? El tudlak vinni - mondta Harry aggódva.
- Megleszek - feleltem, bár inkább magamat próbáltam meggyőzni. Beep.
- Majd én - ment Harry a mikróhoz, és kivette a zoknit.
- Köszi - mosolyodtam el halványan.
- Sajnálom, hogy nem köszöntem el, mikor elmentél. Nem számítottam rá, hogy elalszom.
- Semmi baj - álltam fel, és azonnal összegörnyedtem a fájdalomtól, Harry pedig felpattant a helyéről.
- Nem vagy jól. Ülj le! Megyek a fiúkért és beviszünk a sürgősségire - utasított komolyan, mielőtt kisétált a szobából.
- Akkor meg mire várunk, menjünk! - hallottam, ahogy Louis felkiált.
- Nem haldoklom - mondtam, mikor mind befutottak a konyhába.
- Majd én viszlek - szólalt meg Liam, mielőtt odajött hozzám és menyasszony stílusban felemelt. Ellenkeztem volna, de egyrészt tudtam, hogy semmi haszna, másrészt pedig rettenetesen fájt a hasam.