Fordított szavak és hazugságok

II. évad // 15. rész

Louis szemszöge
Ma volt az, mikor mindannyian visszarepülünk Londonba. Annyira izgatott vagyok, hogy haza megyünk, de még izgatottabb, hogy Anna velünk jön. Nem gondolom volna, hogy valaha is megbocsát, és visszaenged az életébe. Látom rajta, hogy még mindig kellemetlenül érzi magát körülöttem és nem bízik bennem annyira, mint régen. Tudom, hogy beletelik egy kis időbe, hogy minden visszakerüljön a normális kerékvágásba, de megértem ezt és tisztelem.
Reggel befejeztük Anna maradék holmijának a pakolását. Nem engedtük, hogy csináljon bármit is, kivéve azt, hogy maradjon ülve vagy feküdjön le. Nem mintha lett volna rá energiája. Egész héten aludt, evett, majd visszament aludni. Tegnap volt először, hogy nem fájt a sebe annyira, ezért nem is kellett bevennie a fájdalomcsillapítót, ami nem ütötte ki.
- Kábé most kéne elindulnunk a reptér felé - mondta Niall, miközben ránézett az időre.
- Oké, megyek és szólok Annának - feleltem. Éppen öltözködött a hosszú repülőútra felkészülve. Kétszer kopogtam az ajtaján.
- Gyere be - válaszolta, mire kinyitottam az ajtót és rámosolyogtam. Szürke leggings-et, Niall egyik pulcsiját és egy pár fekete Toms cipőt viselt.
- Mennünk kell. Kész vagy? - kérdeztem tőle.
- Persze - nézett körbe a szobába. Nyolc hónapig ez volt az otthona, és sok minden történt, úgyhogy biztos vagyok benne, hogy nem szívesen jön el innen.
- Akkor menjünk haza - mosolyogtam rá, mire bólintott és felvette a táskáját az ágyáról. Utánam jött a nappaliba. - Készen vagyunk - jelentettem be a többieknek. Odamentem Eleanorhoz és összefűztem az ujjainkat. - Szeretlek - suttogtam neki, mielőtt homlokon csókoltam.
- Én is szeretlek, bébi - mosolygott rám válaszol.
Anna szemszöge
Annyira örülök, hogy Louisnak ott van Eleanor. Nagyszerű lány. Rájuk mosolyogtam és követtem a többieket a lakásból kifele, ahol laktam az elmúlt nyolc hónapban. Körbenéztem a nappaliban és eszembe jutottak a szebb idők. Ahogy ezt tettem, kiszúrtam Harryt, aki engem nézett. Gyorsan elkaptam a tekintetem más merre, és elhagytam a lakást.
- Nem kerülheted örökké, ugye tudod? - suttogta Perrie. Igaza volt, de egy ideig biztos kerülhetem. Azóta csinálom ezt, mióta szakított Emilyvel, mert még mindig szeret engem. Azóta is kerülöm őt, mióta a családja már nyilvánvalóan nem kedvel engem. Nem akarok éket verni közéjük.
- Mindenki siessen a liftbe - mondta Liam, mire mindannyian odafutottunk, és nyomorogtunk, hogy beférjünk.
- Van lent egy autóbusz, ami ránk vár az épület előtt - jelentette be Niall. Mind tudomásul vettük, és vártuk, hogy a lift leérjen a földszintre. Szerencse, hogy az út nem tartott sokáig, mert pont Harry mellett álltam. Mind kiszálltunk a liftből, gyakorlatilag kirohantunk az épületből. Nos, kivéve engem, mert én lazán sétáltam. Az öltés még mindig fájt, és azt néha el is felejtem, hogy van.
- Kell segítség? - kérdezte Niall, mikor észrevette, hogy nem sietek úgy, mint a többiek.
- Nem, csak fáj a hasam - vallottam be. Az elmúlt egy hétben Niall és én közelebb kerültünk egymáshoz. Úgy érzem, hogy ismét kezdünk felépíteni egy baráti kapcsolatot.
- Gyere, viszem a táskád, és mehetünk lassan is. Majd megvárnak a többiek - mosolygott rám.
- Köszi. - Öt perc után Niallel is odaértünk az autóhoz, és betette a táskám a csomagtartóba, mielőtt besegített a járműbe. Mikor bemásztam, Niall és Liam között foglaltam helyet, és ezt nem is igen bántam.
A hosszú út után megérkeztünk az LAX repülőtérre. Mikor a sofőr lefékezett a járdánál, hogy kiszállhassunk, izgatott voltam, hogy nem volt egy csapat rajongó sem, akik a srácokra vártak. Nem hiányzott az a szárság. Elmentünk feladni a csomagjainkat, és mikor azzal is végeztünk, keresztülmentünk a biztonsági kapun, majd elmentünk leülni és vártuk, hogy felszállhassunk a gépre. Nem éreztem magam olyan jól a sok mozgástól. Nem mozogtam ennyit már egy hete, és nem reagált jól a testem.
- Majd felkeltelek, mikor felszállhatunk - szólt Niall, mire bólintottam és barátságosan megcsókolta a fejem búbját.
Harry szemszöge
Rettenetesen közel kerül Niallhez. Most ő tetszik Annának? Bárcsak az én vállamon pihentetné a fejét...
Kerül engem, amióta meghallotta a telefonbeszélgetésemet anyával. Egy másodpercnél hosszabb időre se képes rám nézni! Próbáltam beszélni vele, miután kihallgatta a beszélgetésemet, de annyit mondott, hogy mindent tud, amit tudnia kellett. Anya utálja őt, ahogy a családom többi tagja is. Próbáltam őket jobb belátásra bírni Anna felől, de nem hallgatnak rám. És mielőtt bármit is mondhattam volna Annának, Louis berontott.
- Csak adj neki időt, haver, és majd idővel visszaszerzed a türelmét. Addig csak próbálj meg a barátja lenni - szólalt meg Zayn. Biztos észrevette, hogy Annára bámulok.
- Hogy lehetnék a barátja, amikor neki akarom nyomni a falnak és meg akarom csókolni, mikor egy szobában vagyunk? - kérdeztem, mire Zayn nevetve hátravetette a fejét.
- Hessegesd el az érzéseidet, és azokat a gondolatokat. Újra bíznia kell benned, mielőtt kapsz egy második esélyt - mondta a vállam veregetve.
- Remélem, hogy így lesz. Néha kíváncsi vagyok, hogy képes leszek-e rá - motyogtam magamnak.
- Meglepő, de bízni kezdett bennünk, sokkal hamarabb, mint vártuk volna. Valószínűleg, hogy ezt ő is így gondolja, bár veled más. Szerelmes beléd, és sokkal jobban fáj neki, hogy összetörted a szívét - mondta ki Zayn az igazságot.
- Oké, azt hiszem, csak keményebben kell dolgoznom - sóhajtottam.
- Tudom, hogy vissza fogod őt kapni. Egymásnak vagytok teremtve, és ezt ti is tudjátok - mondta, mielőtt felállt és visszaült Perrie mellé. Visszanéztem Annára, és figyeltem, ahogy ki- és belélegzik. A szemeit enyhén összeszorította, míg álmodott. Emlékszem, mikor nálam töltötte az éjszakát és órákon keresztül néztem, ahogy aludt. Annyira ártatlan volt és sebezhető.
- A Londonba tartó járatra a beszállás elkezdődött - mondták be a hangosbemondóba.
- Örülök, hogy hazamegyünk. Már hiányzott az ágyam - szólalt meg Louis. Bólintottam, de Niallt néztem, ahogy óvatosan felrázza Annát. Felébredt, és egyenesen rám pillantott. Elmosolyodtam, mielőtt felálltam és a kapu felé mentem, ahol be kell szállni. Ha kerülni akar, legyen, de annak vége lesz, amint Londonban landolunk. Mindent megteszek, hogy álmaim nőjét visszaszerezzem.
Niall szemszöge
Annának nagy fájdalmai voltak, még ha próbálta is leplezni. Amint a gépen voltunk, bekötöttem a biztonsági övét és odaadtam neki pár fájdalomcsillapítót. Mikor felszálltunk és már szabadott mozogni, betakartam őt egy takaróval.
- Haver, nagyon fáj neki. Segítenünk kell majd berendezkednie az új laskába, mert nem kéne egyedül csinálnia - mondtam Harrynek, aki a mellettem lévő ülésben ült a másik oldalon.
- Valószínű, hogy nem akarja, hogy segítsek, de amúgy is fogok - kuncogott halkan.
- Lehet, hogy nem ismeri be, de szerintem azt akarja, hogy harcolj érte - mondtam neki őszintén, mire felvont szemöldökkel nézett rám. - Nem ez minden lány álma, hogy egy srác harcoljon érte ahelyett, hogy feladná? - magyaráztam.
- Azt hiszem, igazad van. Csak ki kell gondolnom valami tervet - sóhajtotta Harry, míg megrázta a fejét, hogy a haja ne lógjon az arcába.
- Majd akkor jut eszedbe, mikor a legkevésbé számítanál rá - mondtam neki, mire egyetértően bólintott.
- Niall? Harry? Talán ezt látnotok kéne - mondta Liam, míg felém nyújtotta a telefonját. A képernyőre néztem, és láttam egy képet, ahol Anna a vállamra hajtott fejjel alszik, és Harry szomorúan néz minket. Továbbadtam a készüléket Harrynek, és szemei nagyra nyíltak.
- Ez honnan van? - kérdezte.
- Twitter. Mindenki megőrült, és azt hajtogatják, hogy Anna most már Niallel van, te pedig tönkrementél érzelmileg - mondta Liam.
- Soha nem hajtanék rá Annára, vagy bármelyikőtök exére - mondtam gyorsan Harrynek.
- Tudom, haver - mosolygott megnyugtatóan, mire én is azt tettem és bólintottam.
- Nem mondhatjuk el Annának. Besokallna, mert tudja, hogy a rajongók megint utálják.
- Egyetértek. Távol kell tartanunk a médiától, amennyire tudjuk, míg le nem csendesedik ez az egész, vagy mi - csatlakozott a beszélgetéshez Louis.
- Hogy magyarázzuk ezt meg Annának, hogy ne mondanánk el az igazat? - kérdeztem.
- Nos, van pár óránk, hogy kitaláljuk - kuncogott Liam.
- Akkor kezdjünk neki - mondtam, mire mindenki visszament a helyére és elkezdett ötletelni.
~*~
Louis szemszöge
Az éjszaka közepén érkeztünk meg a Heathrow reptérre, és meglepődtünk, hogy nem voltak rajongók. Határozottan nem panaszkodtunk erre, mióta egész nap velünk volt Anna. Kitettük Zaynt és Perrie-t Zayn lakásánál, majd kitettük Liamet és Niallt is. Mivel az én lakásom közelebb volt és kimerültünk, Harry nálam maradt, ahogy Anna is. Végigaludta az egész utat, és csak akkor keltettük fel, mikor az autóhoz mentünk, aztán vissza is aludt azonnal. Nem akartam őt elhelyezni az új lakásban, hogy majd rémülten ébredjen fel, mivel fogalma se lett volna, hogy hol van. Ezért a régi hálójában alszik nálam. Épp az épület előtti parkolóban vagyunk.
- Harry, tudnád hozni Annát? Nekem fel kell vinnem a csomagokat, és egy álmos Eleanort - kuncogtam idegesen.
- Umm... Igen... Persze - dadogta Harry, miközben a tarkóját vakarta.
- Kösz, haver - veregettem meg a hátát. Harry odament a kisbusz másik ajtajához és kinyitotta. Óvatosan felemelte Annát menyasszony stílusban, majd elfordult és besétált az épületbe.
- Annyira átlátszó vagy - kuncogott El.
- Nem tudom, miről beszélsz - vigyorogtam rá éberen. Eleanor nem is volt álmos, csak azt mondtam Harrynek, és így volt egy jó okom arra, hogy ő cipelje fel Annát.
- Remélem, működik a terved, és hamarosan újra együtt lesznek. Hiányzik, hogy együtt lássam őket - mosolyodott el szomorúan.
- Meglepő, de nekem is hiányoznak - sóhajtottam. Azt terveztem, hogy minden tőlem telhetőt megteszek, hogy Harry visszaszerezze Annát...
Harry szemszöge
Még azelőtt beértem Louis lakásába, hogy Anna felébredt volna.
- Harry? - kérdezte zavartan.
- Shh, bébi, aludj vissza. Louis-nál vagyunk - mondtam gyengéden. Bólintott és a nyakamba temette arcát. Elmosolyodtam a mozdulatra, ahogy bevittem a szobába. Finoman rúgtam be az ajtót és kapcsoltam fel a fényeket. Az ágyhoz vittem, és lefektettem Annát, majd ráhúztam a takarót.
- Sajnálom, hogy kerültelek - motyogta, míg csukva voltak a szemei.
- Semmi baj, bébi. Holnap egy új nap lesz. Aludj vissza - mondtam, mielőtt homlokon csókoltam. Elmosolyodott és átfordult a másik oldalára, hogy kényelembe helyezze magát. Kifele menet lekapcsoltam a lámpát.
Talán visszaszerezni őt nem is lesz olyan nehéz, gondoltam magamban a nappali felé igyekezve.