Fordított szavak és hazugságok

I. évad // 37. rész

Anna szemszöge (Szombaton)
- Ott vagyunk már? - kérdeztem bárkitől, aki képes válaszolni. Éppen úton vagyok Zaynnel és Liammel, hogy eljussunk a parton lévő házhoz, amit a fiúk kibérelnek évente legalább egy hétvégére, vagy egy egész hétre, hogy elszabaduljanak mindentől.
- Pár perc múlva odaérünk - nézett ki Zayn az ablakon.
- Jó, mert már ki kell szállnom ebből a kocsiból. A lábaim kezdenek elzsibbadni - nyögtem. Louis, Eleanor, az anyja, és a húgai mind egy autóban vannak, míg Harry, Niall és Lou egy másikban.
- Szóval, Anna, hogy vagytok Harryvel? Vagy mondjam inkább, hogy mik vagytok? - kérdezte Liam. Zayn kiegyenesedett ültében, és felém fordult érdeklődve.
- Barátok vagyunk - válaszoltam.
- A tekinteted alapján, nem hiszem ezt el. Nem úgy viselkedtek, mint a barátok. Ugyan már, mondd el nekünk, hogy érzel Hazza iránt - vigyorgott rám Zayn, mire a szemem forgattam.
- Anna, nekünk elmondhatod, nem adjuk tovább senkinek - bátorított Liam.
- Igen, megígérjük - tette hozzá Zayn.
- Bár nem tudom, hogy érzek iránta, mikor mellettem van, nagyon idegessé válok, de jó értelemben. A szívem gyorsan kezd verni, és a kezem remeg. Mikor vele vagyok, elfeledkezem a múltamról, és csak a jövőmre gondolok - hallgattam el, majd vettem egy mély lélegzetet.
- Ó, te bizony szerelmes vagy - mosolygott rám Liam.
- MI? Nem, nem vagyok - vágtam rá gyorsan.
- Voltál már szerelmes, Anna? - kérdezte tőlem Zayn, mire lesütöttem a szemem az ölemre, és az ujjaimmal kezdtem játszadozni.
- Nem - vallottam be.
- Akkor honnan tudod, hogy nem vagy szerelmes? - emelte fel a szemöldökét Zayn.
- Te honnan tudod, hogy az vagyok? - vágtam vissza.
- Mert én ugyanígy érzek Perrie iránt - mondta.
- És én is így éreztem Daniellel - tette hozzá Liam.
- Amúgy, sajnálom - mondtam Liamnek.
- Semmi baj, egyikünknél sem működött, és nem volt igazságos, hogy tovább nyúzzuk a másikat. Fejezd be, hogy folyton eltereled a témát - horkantotta Liam az utolsó mondatát, de láttam, hogy szájának széle felfelé görbült.
- Ó, ez lenne a ház? - mutattam az épületre, ami az utca jobb oldalán állt.
- Igen. Csak mert megérkeztünk, nem jelenti azt, hogy a beszélgetésnek vége - mondta Zayn, miközben Liam egyetértően bólintott.
- Nekem mindegy - morogtam. Mikor a kocsival leparkoltunk, kimásztunk belőle. A házat bámultam, annyira hatalmas volt. Ha nem hallanám a hullámok hangját, nem is mondanám, hogy a strand mellett vagyunk. Rengeteg ablak volt, és mind kőből készült.
- Csukd be a szád, drágám, még a végén belerepül egy légy. Ó, és boldog szülinapot! - mondta Harry, ahogy elsétált mellettem. A szemem forgattam, és a csomagomért mentem. Nem Harry volt az egyetlen, aki boldog szülinapot kívánt, de ő volt az, aki miatt a lepkék feléledtek a gyomromban.
Nem hoztuk magunkkal minden cuccunk, csak egy bőröndöt, amire szükségünk lesz a hétvégére. A többi csomag a turnébuszban volt, Los Angelesben a csapat többi tagjával.
- Tessék - adta nekem a bőröndöm Zayn.
- Köszi - mosolyogtam rá, majd megfogtam a csomagot és a házhoz sétáltam. Odamentem a bejárathoz, ahol Louis szerencsétlenkedett a kulccsal, próbálta megtalálni a megfelelőt, hogy kinyissa az ajtót.
- Hadd csináljam meg - csattant Harry Louis-ra, majd elvette tőle a kulcsot és másodpercek alatt kinyílt az ajtó.
- Hát persze - hallottam, ahogy Louis magában motyog. Mikor besétáltunk, ledöbbentem, hogy milyen csodálatosan nézett ki a nappali. Hatalmas, és tele volt kövekkel, amit imádtam.
- Mindenkinek ugyanakkora a szobája. Gyere Anna, megmutatom, hol fogsz aludni - fogta meg Harry az én és az ő bőröndjét, majd felment a lépcsőn. Követtem őt fel, aztán végig a folyosón.
- Az én szobám itt van, a tied meg itt - mutatott a szomszéd ajtóra. Kinyitottam a szobám ajtaját, és elnémultam. Ez egy olyan szoba volt, amilyet mindig is akartam. Főleg a fehér és kék volt, még francia ajtók is nyíltak az erkélyre, ahonnan gyönyörű kilátás volt a strandra.
- Tetszik? - kérdezte Harry. Megfordultam, és láttam, hogy a saját erkélyén áll, mármint, a mi erkélyünkön. Istenem, ez érdekes lesz...
- Igen, tökéletes - mosolyogtam.
- Akkor, miért nem veszed fel a fürdőruhád, és mehetünk a strandra - viszonozta a gesztust.
- Oké - mondtam, mielőtt visszamentem a szobámba és az ágyra tettem a bőröndöm. Kizipzáraztam, majd kihúztam a kék felsőmet és a fekete bugyimat. A fürdőben átöltöztem, és megfogtam egy törülközőt, mielőtt kimentem volna a szobából. Egyenesen belebotlottam valakibe. Felnéztem, és akkor megláttam Lottie-t, aki előttem állt.
- Bocsi, nem láttam, merre megyek - mondtam kínosan.
- Semmi gond, én sem nagyon figyeltem - mosolygott vissza rám.
- Anna, menjünk - szólalt meg Harry, mikor kijött a szobájából. - Ó, szia, Lottie. Nem is tudtam, hogy itt vagy - dörzsölte meg a tarkóját. Már rájöttem, hogy csak akkor tette ezt, ha ideges, vagy kényelmetlenül érzi magát.
- Semmi baj. Ezek szerint elkészültél? - kuncogtam, ahogy Harry fogta a törülközőjét, napszemüvegét, naptejét és egy kalapot.
- Még szép, na, gyerünk - fogta meg a kezem és maga után húzott a földszintre.
- Szia, Lottie, majd később még találkozunk - kiabálta vissza Harry, ahogy lesétáltunk a lépcsőn. Mindenki a konyhában volt, italt készítettek.
- Ti ketten, nem mehettek ki nélkülem - fenyegetett meg Niall, épp mikor Harry és én már kisétáltunk volna a hátsó ajtón.
- Akkor gyere velünk - mosolyogtam rá.
- Igen, haver - ugrott egyet, majd odajött hozzám és Harry vállára tette a kezét.
- Ne felejtsétek a naptejet! - kiáltotta Jay utánunk.
- Annyira anyáskodó - motyogta Niall. Harry levette a pólóját és a homokra dobta.
- Anna, be tudnád kenni a hátam? - nyújtotta felém Harry a naptejet. Arrébb hessegettem a piszkos gondolataimat, és elvettem tőle a flakont.
- Fordulj meg - mondtam.
- Mi? Nem tudod bekenni a mellkasom? - kacsintott rám.
- Komolyan, Harry? - kérdeztem őt felemelt szemöldökkel.
- Igen - válaszolta. Kinyitottam a naptejes flakont és egy keveset a kezemre nyomtam. Összedörzsöltem a tenyerem, mielőtt a hideg krémet rákentem a mellkasára.
- Ah, ez hideg - sikoltott, mint egy kislány, ahogy továbbra is szétkentem rajta a krémet.
- Fogd be, cukorborsó - mosolyogtam rá, ami miatt Niallből kitört a nevetés. - Most fordulj meg, hogy bekenhessem a hátad - utasítottam. Morgott, de végül is engedelmeskedett. - Annyira gyerekes vagy - mondtam Harrynek.
- Nem is. Ez a szar hideg - nyafogott.
- Amint említettem, rohadtul gyerekes vagy - forgattam a szemem annak ellenére, hogy nem is látott. Miután rákentem a krémet a hátára és a vállára, tettem a kezére is, hogy bekenhesse az arcát.
- Niall, gyere - mondtam. Bólintott és levette a pólóját ő is. Tettem egy kis krémet a kezemre és összedörzsöltem azt, hogy felmelegedjen a krém. Mikor hozzáértem a hátához, nem sikított.
- Harry, ez nem is hideg, ez meleg - mondta Niall Harrynek, miközben a felesleget beletöröltem a törölközőbe.
- Azért, mert felmelegítette neked - mondta Harry. Nem tehettem róla, de elnevettem magam. Amikor Niall mellkasát kentem be, éreztem, hogy valaki a hideg krémet dörzsöli a hátamra. Mikor hozzám ért, megborzongtam.
- Hideg, mi? - kérdezte Harry. A szemem forgattam, de el tudtam képzelni, hogy vigyorog.
- Niall, készen vagy - ütögettem meg a felsőtestét.
- Köszi. Most már nem fogok leégni. Az írek bőre hamarabb leég, ha nem kened be.
- Azt meghiszem - mosolyogtam rá.
- Vedd el a hajad - utasított Harry a hátam mögül. A szemem forgattam ismét, de tettem, ahogy kérte.
- Niall, gyere velünk a vízbe - szólt Niallhez Daisy. Csak bólintott és elfutott az ikrekkel. Majdnem el is felejtettem, hogy Harry a hátamat keni krémmel, mikor belecsípett a fenekembe.
- Bunkó - motyogtam. Csak elnevette magát és továbbra is belemasszírozta a krémet a vállamba. Ahogy nagy keze hozzáért a bőrömhöz, libabőrös lettem. Tudtam, hogy látja őket, de boldog voltam, amiért nem jegyezte meg.
- A hátad és a vállad kész. Akarod, hogy megcsináljam a mellkasod? - kérdezte flörtölve.
- Nem, nem akarja - avatkozott közbe Louis. Mindkettőjük tekintete felbecsülhetetlen volt. Végül is, magamnak raktam rá a naptejet a mellkasomra és a hasamra.
- Meg vagyok lepve azon, hogy Louis egyáltalán azt megengedte Harrynek, hogy hozzád érjen - jött hozzám Jay, majd leült mellém. Zavartan tekintettem rá. - Nagyon védelmezi a nőket az életében, főleg a húgait - mosolygott rám, mire bólintottam és viszonoztam a gesztusát.
- Anna, menjünk - húzott fel Harry a karomnál fogva. Megálltam egyhelyben, ami nemigen tetszett neki, úgyhogy a vállára dobott és a víz felé kezdett menetelni.
- Harry, tegyél le. Tudod, hogy nem szeretem az óceánt - ütlegeltem a hátát.
- Nem megyünk annyira mélyre, úgyhogy nyugodj le. Ráadásul, melletted leszek majd - mondta, ahogy továbbra is a víz felé haladt. Mielőtt bármit is mondhattam volna, Harry beledobott az óceánba. Mikor a felszínre kerültem, csak őt bámultam.
- Annyira utállak - morogtam. Harry közelebb úszott, míg nem állt előttem. Kezét a derekam köré fonta, hogy a mellkasára húzzon. Szerencsére, elég messze voltunk a többiektől, hogy észrevegyék, merre járnak a kezei.
- Mindketten tudjuk, hogy ez nem igaz - vigyorgott rám Harry, miközben arca csak centikre volt az enyémtől.
- Harry...
- JÁTSZUNK VALAMIT! - kiáltotta Louis, ezzel megzavarva minket. Harry nyögött egyet és elhúzódtunk egymástól kissé, de még mindig derekamon tartotta kezeit.
~*~
Az egész nap nagyszerű volt. Nem maradtam olyan sokáig a vízben, mivel nem éreztem magam annyira jól benne, de lebarnultam kissé, és az ikrekkel építettem homokvárat. Harry ma rendkívül flörtölős kedvében volt, mindaddig, míg Louis nem volt a közelünkben. Tényleg el akartam mondani Harrynek, hogy hogyan érzek iránta, de nem tudtam, hogy. A Liammel és Zaynnel való beszélgetés rádöbbentett, hogy tényleg törődöm vele, és muszáj ezt neki elmondanom. Csak azt nem tudom, hogy mikor és hogyan.
Épp kiszállok a zuhanyzóból, már ideje volt leáztatni magamról a sok homokot. Magamra kaptam egy pár fekete leggingset és egy neon rózsaszín topot. Megfésültem a hajam, és úgy döntöttem, hogy hagyom, hogy magától száradjon meg. Kimentem a fürdőből és felvettem a dzsekim, mivel kissé lehűlt a levegő a házban, majd leindultam a földszintre. Ma este megnézünk valami filmet elvileg. Hálás vagyok, amiért senki nem készült a szülinapomra. Tudom, hogy Eleanor említette, hogy a fiúk terveznek valamit, de eddig semmi sem történt.
Amikor lesétáltam a lépcsőn, észrevettem pár lufit. Istenem, ajánlom, hogy ez a filmezős este nem egy...
- MEGLEPETÉS! - kiáltott mindenki egyszerre, mikor leértem. Annyira ledöbbentem, hogy nem tudtam mit csináljak, csak elmosolyodtam és lesütöttem a szemem, ahogy leértem a lépcsőn. Amint az utolsó lépcsőfokot is megjártam, valaki a karjába kapott.
- Tényleg azt hitted, hogy nem csinálunk semmit? - nevetett Niall.
- Titokban azt reméltem, igen - mosolyogtam rá, mikor elengedett a Horan-féle ölelésből.
- Azt lefogadom - állt mellém Zayn. - Boldog szülinapot - mondta, majd megölelt.
- Köszönöm, Zayn - öleltem vissza, és az elkövetkezendő tíz percet is ezzel töltöttem, hogy megköszönjem mindenkinek a jókívánságokat.
- Oké, énekeljük el Annának a Boldog Születésnapot, hogy végre ehessünk tortát - szólt Louis, mire mosolyt erőltettem magamra és követtem a konyhába a többieket.
- Ide, állj ide - kísért Jay a tortámhoz. Mindenki más előttem állt meg, és a telefonjaikat is elővették. Jay elkezdte meggyújtani a gyertyákat. A torta nem volt feltűnő, csak egy „Boldog 19. születésnapot, Anna" felirat díszelgett rajta.
- Oké, akkor háromra - mondta Louis. - 1... 2... 3...
- BOLDOG SZÜLINAPOT... - kezdte mindenki kiabálni/énekelni, mire én csak a tortámat néztem és fogalmam se volt, hogy mit csináljak.
- Anna, kívánj valamit és fújd el a gyertyát - mosolygott Eleanor. Mit kívánjak? A kívánságaim sosem váltak valóra 11.11-kor.
- Anna, nem érünk rá egész éjjel - kuncogott Liam. Rámosolyogtam és a többiekre, akik előttem álltak. Mikor Harrynél megállt a tekintetem, láttam, hogy kissé aggódik. Utálom, hogy ennyire ismer.
Azt kívánom, hogy továbbra is boldog legyek, fújtam el a gyertyákat. Hülyeség, tudom, de most csak ez jutott eszembe.
- Oké, ki kér egy szelet tortát? - kérdezte Jay. Mindenkit beleszámolt, akik felemelték a kezüket. - Tessék, Anna, mivel a te szülinapod van, tied az első szelet - mosolygott rám.
- Köszönöm - vettem el a tányért, majd megkerültem mindenkit, hogy leülhessek a nappaliban.
- Minden oké? - kérdezte Harry, ahogy elsétáltam mellette.
- Majd később elmondom - mondtam, mielőtt még átgondoltam volna, hogy mi is hagyja el a számat.
- Oké - bólintott, majd visszafordult a torta felé.
~*~
Miután mindenki megette a tortát, Louis bejelentette, hogy itt az ideje az ajándékozásnak. Még a tiltakozásom ellenére is, hogy nem akarok semmit, mindenhol ajándékokba botlottam.
- Oké, nyisd ki az elsőt - nyújtott felém egy dobozt Louis, ami aranyosan volt becsomagolva. Elvettem tőle, majd felbontottam. Mikor kinyitottam a dobozt, egy profi vázlatfüzettel találtam szemben magam.
- Köszönöm, Louis, ez tökéletes - mosolyogtam a bátyámra.
- Szívesen. Van még egy tőlem és Eleanortól - mosolygott rám, majd átadott egy másik dobozt. Egy fekete bőrkötésű könyv volt benne, aminek jobb sarkában a nevem volt írva arannyal. Addig nem is jöttem rá, hogy mi ez, míg ki nem nyitottam a könyvet.
- Louis, nem is tudom, mit mondjak - bámultam a portfólió könyvre az ölemben.
- Tudjuk, hogy szükséged lesz egyre, hogy belerakd a sok vázlatod és képeidet az elkészült termékekről, hogy megmutasd az embereknek - mondta Louis, mire felálltam és megöleltem.
- Köszönöm, ez tényleg tökéletes - mosolyogtam Eleanorra, aki pár lépéssel arrébb állt, hogy tudja, neki is köszönöm. Elmosolyodott és bólintott.
- Oké, én jövök - szólalt fel Niall. Odaadott egy ajándéktáskát, ami tele volt tömve az ír zászlóval díszített papírokkal. Miután beletúrtam, megtaláltam a borítékot a legalján. Mikor kinyitottam, rájöttem, hogy ez egy ajándékutalvány a legnagyobb méterárus üzletbe, Londonba.
- Azt mondtad, hogy nem mindig van pénzed arra, hogy anyagot vegyél a ruhákhoz, ezért úgy gondoltam, hogy ez tökéletes lenne. Ó, és ne nyafogj az összeg miatt, ami a kártyán van. Nem is akarom hallani - mosolygott. Megfordítottam a kártyát és a szemeim majdnem kiestek helyükről, annyira ledöbbentem. Nyolcezer font. Már kinyitottam a szám, hogy mondjak valamit, de Niall félbeszakított:
- Csak fogd be és köszönd meg.
- Köszönöm, Niall - mosolyogtam rá.
- Szívesen.
- Zayn, Harry és én pedig összefogtunk - nyújtott felém Liam egy dobozt. Mikor megfogtam, majdnem leejtettem. Nem számítottam rá, hogy ennyire nehéz lesz.
- Csak fel kell emelned a tetejét - javasolta Zayn, mire bólintottam és úgy tettem. Egy laptop és táblagép volt egyben előttem.
- Úgy gondoltuk, hogy tervezhetsz dolgokat a gépeden is. Letöltöttünk egy programot, amivel rácsatlakozhatsz a bolthoz, ahova Niall vett neked utalványt, így láthatod az egyes anyagokat, hogy hogyan fognak kinézni, ha megtervezed őket - mosolyodott el Harry. Szótlan maradtam. Bármennyire is meg akartam nekik mondani, hogy nem fogadhatok el ilyen drága ajándékokat tőlük, tudtam, hogy nem is éri meg visszaadnom nekik. Ráadásul, szükségem volt egy laptopra, és ez jókor jött.
- Mindegyikőtöknek köszönöm - mondtam a három srácnak.
- Nagyon szívesen - válaszolt Harry.
- Mi is hoztunk neked valamit - szólalt meg Lottie. Nem számítottam arra, hogy ők is fognak adni valamilyen ajándékot. - Tessék - mosolygott rám, és felém nyújtott egy dobozt, amiben különböző árnyalatú és színű ceruzák százai voltak, amikkel tervezni tudok ruhákat.
- Úristen, ez egyszerűen elképesztő. Már szükségem volt új ceruzákra, de ezek sokkal jobbak, mint amilyeneket én vettem volna. Nagyon köszönöm - mondtam, miközben végighúztam az ujjam a színeken. - Nagyon köszönöm az ajándékokat. Nem is hiszem, hogy eléggé meg tudnám őket hálálni.
- Ez természetes - mondta Louis.
- Várj, nálam is van egy - mosolygott Lou, mire elnevettem magam, ahogy hozzám sietett és átadott egy kis zacskót. Elvettem tőle és belenéztem. Egy póló volt benne, amire rá volt nyomtatva a „Bandával vagyok" felirat.
- Ehhez nem tudok mit hozzáfűzni, Lou - nevettem el magam.
- Nekem is van egy, Caroline-nak, Paulnak és Prestonnak is. Muszáj volt neked megcsináltatnom - mosolygott, mire a szemem forgattam magyarázatán és megköszöntem neki. Pár perc beszélgetés után úgy döntöttem, hogy felviszem a holmijaim a szobámba. Mindent az ágyamra tettem és percekig bámultam őket. Nem hiszem el, hogy ilyen drága ajándékokat fogadtam el tőlük. Rengetegszer megmondtam nekik, hogy ne költsenek rám sokat, de nem hallgattak rám, főleg Niall. Tudom, hogy nem fogadnák vissza az ajándékokat, úgyhogy fújtattam és visszamentem a földszintre. Megálltam a lépcső tetején, mikor hallottam, hogy mindenki rólam beszél.
- Azért kapta meg a gyakornoki állást Caroline-nal, mert beszéltél a sulijával? - kérdezte Lou, mikor lementem a lépcsőn. Azért kaptam volna a gyakornoki állást, mert Louis „megvette" nekem? Könnyek kezdték csípni a szemem.
- Anna - hallottam, ahogy Harry ijedt hangját. Louis hirtelen megfordult, és meglátott engem. Nem is figyeltem, ahogy mindenki engem bámul, csak kifutottam a hátsó ajtón a strand felé.