Fordított szavak és hazugságok

I. évad // 11. rész

Anna szemszöge (Egy hónappal később...)
Hivatalosan is vége az ágynyugalomnak, hál' Istennek. A bordáim még mindig gyógyulnak, de most már mozoghatok. A bokám még mindig el van törve, és egy halványrózsaszín gipszet viselek. Két héttel ezelőtt kiszedték a varratot a homlokomon lévő sebből, szerencsére már nem is látszik a vágás. Suliba is elkezdtem ismét járni a múlt héten, és amilyen nagyszerűek a tanáraim, tettek arról, hogy ne legyek nagyon lemaradva.
Az elmúlt hónapban nem nagyon beszéltem senkivel, kivéve Maxet. Amióta Joey elmondta, hogy Louis Tomlinson féltestvére vagyok, azóta nem szóltam hozzá. Mérges voltam, amiért ilyen hosszú ideig eltitkolta előlem. Azt is megtudtam Maxtől, hogy Joey azért akart elvinni vacsorázni, hogy bemutasson Louisnak és az anyjának, mert valahogy így kellett volna megtudnom.
Nem beszéltem Louis-val, vagy senki mással sem az ő köréből, beleértve Eleanort és Daniellet is. Úgy érzem, hogy csak kihasználtak. Csak azért akartak megismerni, mert Louis féltestvére vagyok. Eleanor, Danielle, Harry, és még Louis is próbálta elérni, de mindig elutasítottam őket. Ha meg tudnám változtatni a számom, megtenném.
Miközben felnőttem, mindig is akartam egy idősebb testvért, aki megvéd a szüleimtől, de ez sosem adatott meg. Így hát mikor megtudtam apától, hogy van egy fia az előző házasságából, annyira izgatott lettem, hogy végre lehet egy bátyám, akire mindig is vártam. Mikor a szüleim azt mondták, hogy ő nem akar tőlem semmit, megtörtem. Gyászoltam, pedig valójában semmi értelme sem volt.
- Anna, miért nem beszélsz vele? Ő a bátyád. Plusz, tudom, hogy te is kíváncsi vagy rá - mondta Ken. Épp Ken és a felesége, Lucy lakásában vagyok és vacsorázunk.
- Elegem van és belefáradtam, hogy megbántanak. Nem akarom megismerni Louist, mert nem akarok semmiféle kapcsolatot az apámmal - válaszoltam őszintén. Az egyetlen jó dolog, amit apa valaha is tett, hogy elhagyott engem és anyát. Persze, anya alkoholista lett miatta, ami miatt magamról kellett gondoskodnom nyolc éves korom óta, de azt is tudtam, hogy az életem még rosszabb lett volna, ha velünk maradna.
- Akkor legalább lenne egy okod, hogy miért ne beszélj Louis-val többé, de jelenleg egy sincs. Adnod kell neki egy esélyt - mondta Ken, ahogy Lucy mellé ült, és bólintott egyetértően.
- Jó - adtam meg magam.
- Üzenj neki most, hogy tudjam, nem csak hazudsz - mosolygott Ken.
- Komolyan? - kérdeztem egy mosollyal az arcomon. Ken csak bólintott válaszul. A szemem forgattam és elővettem a táskámból a telefonom, hogy írjak egy üzenetet Louisnak...
Louis szemszöge
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem esett rosszul, amiért Anna nem akart tőlem semmit. Bántott, hogy a biológiai apám és Anna anyja azt mondták neki, hogy nem akarok vele beszélni, mikor kiderült az igazság fiatalabb korában. Nem olyan régen még csak nem is tudtam a létezéséről.
- Jól vagy? - kérdezte Eleanor, miközben a nappaliban ültünk és tévéztünk.
- Igen - mondtam egyszerűen. Mielőtt Eleanor bármit is válaszolhatott volna, a telefonom csipogott, jelezve, hogy egy új üzenetem érkezett. Már egy hete lemondtam róla, hogy esetleg Anna visszaír, ezért nem siettem úgy a készülékért.
- Nem nézed meg? - kérdezte El, mire csak vállat vontam és felkeltem, hogy odasétáljak. Felvettem a telefont és láttam, hogy valójában Anna volt az, aki üzent.
- Ki az? - aggódott El, valószínűleg a döbbenet miatt, ami kiült az arcomra.
- Anna - mondtam.
- És mit mond? - kelt fel, és mellém állt. Megnyitottam az üzenetet és hangosan felolvastam.
Anna: Ha még szeretnél velem találkozni, hajlandó vagyok rá...
Csak ennyi állt az üzenetben, de ez is elég volt. Visszaírtam, hogy örülnék, ha találkoznánk, amikor neki jó.
- Szóval, mikor találkozol vele? - kérdezte Eleanor.
- Holnap átjön, de csak azt akarja, hogy ketten legyünk - mondtam, mert tudom, hogy Eleanor beszélni szeretne vele, habár Anna még nem áll készen rá.
- Megértem, amúgy is találkozom pár barátommal holnap - mosolygott.
- Kissé ideges vagyok... Mi van, ha azok után, hogy beszélgetünk, még mindig nem lesz kíváncsi rám? - kérdeztem félve.
- Ne aggódj olyan miatt, ami nem is fog megtörténni. Valószínűleg csomó kérdése van, ahogy neked is. Csak lépésről lépésre haladjatok, nem kell mindent holnap kitálalnod, csak az alapokat - ölelte át a derekamat Eleanor hátulról.
- Tudom, csak még mindig zavar, hogy az elmúlt hónapban nem akarta, hogy kapcsolatba lépjünk vele, tudod? - kérdeztem, bár sokkal inkább hangzott egy állításnak.
- El tudom képzelni, de most együnk valamit, és pihenjünk ma este - mondta, mielőtt megcsókolta a vállam. Egyetértően bólintottam, még ha nem is leszek képes pihenni, amíg nem beszélek Annával.