Fordított szavak és hazugságok

II. évad // 38. rész

Harry szemszöge
Iszonyú boldog vagyok, hogy Anna igent mondott! Komolyan, fogalmam se volt, hogy mit fog kinyögni. Kevesebb, mint egy hete volt, hogy azt mondtam, várnék még öt évet és majd meglátjuk, hogyha még együtt vagyunk-e, mielőtt a házasságra és a gyerekekre gondolunk. Fogalmam sincs, mi változott meg bennem, és mi késztetett arra, hogy most jegyezzem őt el. Úgy éreztem, hogy itt a tökéletes alkalom, és ez olyasmi, amit nagyon is szeretnék. Nem beszéltünk róla, de remélem, nem akar sokat várni a házasságig. Őszintén, ha benne lenne, itt is összeházasodhatnánk Ausztráliában, de tudom, hogy az nem lenne jó ötlet. Szeretném, ha mesékbe illő esküvője lenne, amilyet megérdemel.
- Harry, van időnk lepihenni, mielőtt a kikötőbe kell mennünk? - kérdezte Anna, míg kibámult az ablakon a strandra. Egy hotelszobában voltunk, amit a mai napra béreltem ki Whitsunday's partjainál.
- Igen, van időnk bármire, amit akarunk este kilencig. Akkorra kell odaérnünk - mosolyogtam rá. Csak bólintott és továbbra is kinézett. Elég csendes volt, mióta idejöttünk és nem tudom, miért. Remélem, nem vonja kétségbe, hogy eljegyeztem, mert ha igen, az összetörné a szívem. Felálltam az ágyról és mögé sétáltam, karjaimat a dereka köré fontam. - Miért vagy ilyen csendben? - kérdeztem.
- Csak gondolkoztam, hogy milyen nagyszerű volt a mai nap, és hogy milyen szerencsés vagyok, hogy vagy nekem - mondta elég hangosan, hogy meghalljam. Megkönnyebbülten fújtam ki a levegőt, mert tudtam, hogy boldog. Megfordult a karjaimban, hogy a szemembe nézzen. - Mit hittél, mire gondoltam?
- Hogy megbántad, hogy igent mondtál - vallottam be, mire megrázta a fejét és kezei közé vette az arcom.
- Tudom, hogy csak most költöztünk össze és azt beszéltük, hogy várunk még öt évet, de szerintem már kész vagyunk rá. Nagyon szeretlek, és tudom, te is mennyire szeretsz engem, szóval nem mondtam volna igent, ha nem lennék száz százalékig biztos benne - mondta, mielőtt lábujjhegyre állt és megcsókolt. Belesóhajtottam a csókunkba, mielőtt felvettem a ritmusát. Karjait a nyakam köré fonta, ahogy elmélyítette a csókot. Én is átöleltem őt, magamhoz szorítottam, mert nem akartam, hogy ez a pillanat elmúljon.
- Készen állok - motyogta ajkaimra.
- M-mi? - dadogtam. Teljesen elhúzódott tőlem, hogy a szemembe nézzen.
- Szeretkezz velem - válaszolta ártatlanul.
- B-biztos vagy benne? Mi még nem... - Félbeszakított azzal, hogy erőteljesen nekem nyomta ajkait.
- Biztos vagyok - bólintott. Nem tudom, miért, de nem tudtam megmozdulni, vagy visszacsókolni őt. Nem csináltuk ezt, mióta újra együtt vagyunk.
- Harry?
- Sajnálom, csak ideges lettem. Biztos, hogy ezt akarod? Nem akarom, hogy úgy érezd muszáj, csak mert jegyesek vagyunk - vallottam be.
- Harrrry - nyafogott. Ezek szerint, tényleg akarja.
- Ha azt akarod, hogy megálljak, csak mondd meg, oké? - kértem, míg egyenesen a szemébe bámultam. Elmosolyodott és bólintott, mire megfogtam a kezét és az ágyhoz vezettem. Leültem az ágy végébe és közelebb húztam magamhoz, hogy a lábam között álljon. Mondani akartam valamit, de félbeszakított azzal, hogy ráült a csípőmre. Egymásra néztünk pár pillanatig, míg nem bírtuk már tovább és ajkaink egymáshoz préselődtek. Ujjai megtalálták útjukat a hajamhoz, finoman meghúzta azt, amitől egy nyögés hagyta el a számat. Megnyaltam a felső ajkát, belépésért könyörögve, mire elmosolyodott és beengedett. Csípőjét az enyémnek kezdte dörgölni, mire megfogtam a derekát, hogy megállítsam. Anna leállt és elhúzódott tőlem, majd furán nézett.
Anna szemszöge
- Ha tovább folytatod, nem fogom sokáig bírni - mondta levegőhiányban szenvedve. Levigyorogtam rá, majd lehajoltam és ismét megcsókoltam. Mondhatni, hazudtam Harrynek, mikor válaszoltam a kérdésére, hogy miért vagyok ilyen csendes. Amióta az a kicseszett helikopter landolt, rá akartam vetni magam. Mostanság elég prűd voltam, nem akartam ismét elsietni semmit szexuális téren, de az elmúlt héten annyira kan... Harry beleharapott az ajkamba, ezzel megszakítva a gondolataimat. Mély kuncogást hallottam, majd elhúzódott és a nyakam csókolgatta. Pillangócsókok nyomát hagyta államnál, míg el nem érte a nyakam. Oldalra döntöttem a fejem, hogy jobban hozzáférhessen. Felnyögtem, amikor a gyengepontom masszírozta. Éreztem, hogy elmosolyodik bőrömön, amikor a nevét nyögtem. Lenyúltam az övéhez és kicsatoltam azt. Harry megragadta a csuklóm, hogy megállítson, majd eltolt magától annyira, hogy a szemembe nézzen.
- Még egyszer megkérdezem. Biztos, hogy készen állsz? - kérdezte aggódva.
- Igen, biztos - mosolyogtam rá.
- Akkor oké - mosolyodott el ő is, majd megfogta a derekam és felemelt, ahogy ő is felállt. A következő dolog az volt, mire észbe kaptam, hogy felém tornyosul az ágyon. - Annyira szeretlek - motyogta, mire kuncogtam, mennyire lelkes lett hirtelen.
- Én is szeretlek, Harry - túrtam bele a hajába. Édesen mosolygott, majd lehajolt és foglyul ejtett ajkaival. Elvettem a kezem és végighúztam a mellkasán, míg el nem értem a nadrágjának gombját. Kigomboltam, majd lehúztam a cipzárt. Próbáltam lehúzni, de túl szoros volt.
- Bébi, vedd le - motyogtam ajkára.
- Oké, de neked is le kell venned a tied - vigyorgott rám, mire bólintottam. Mindketten felálltunk, épp annyira, hogy le tudjuk venni a nadrágunkat.
- A pólót is - kacsintottam rá.
- Az a te dolgod, bébi - mormolta, mire lehajolt és kiszívta a bőröm a nyakamon. Kuncogtam és felnyúltam, hogy a pólójának szegélyével játszadozzak. Lassan felhúztam a pólóját, míg nem emelkedett fel és vette le magáról. - Te jössz - mondta, majd az enyémet is lehúzta rólam, mikor felültem. Meglepett, hogy gyakorlatilag letépte rólam az anyagot és eldobta a szobába. Visszalökött finoman az ágyra, majd lehajolt és egész testével rajtam volt. Mostanra már éreztem, mennyire is volt felizgulva.
- Elegem van az előjátékból, Harry - nyafogtam, ahogy végigcsókolta a nyakam, a kulcscsontom, és a két mellem közötti vonalat. Elnevette magát a mohóságomra, de csak bólintott és lehúzta magáról a boxerét, utána meg a melltartóm és a bugyim.
- Alig várom, hogy összeházasodjunk - mosolygott rám, míg hozzáigazodott az alsó felemhez. Nem válaszoltam, csak dereka köré fontam a lábaimat, és magamhoz húztam, aminek következtében belém hatolt. Mindketten felnyögtünk az érzésre. Harry hagyta, hogy hozzászokjam, mielőtt lassan és egyenletesen mozogni kezdett. Egy kis ideig így maradtunk, míg már nem bírtuk tovább.
- Nem fogom sokáig bírni - nyögtem fel, mikor csípőnk találkozott.
- Én sem. Háromra... - mormolta, mire bólintottam. - 1... 2... 3...
Harry mellém esett az ágyra, mikor mindketten visszatértünk a csúcsról.
- Hű - kapkodta a levegőt Harry. Nem tudtam megszólalni, ezért csak bólintottam és rámosolyogtam. Mondani akart valamit, de a telefonja csörögni kezdett, ezzel félbeszakítva őt.
- Ez most komoly? - morogta.
- Vedd fel, hátha fontos - mondtam.
- Kétlem, de jó - válaszolt, mikor szó szerint legurult az ágyról és felállt, odasétált a telefonjához. Igen, teljesen meztelen volt. - Mi van? - csattant a telefonba, mire felnevettem és meztelen testemre húztam a takarót. - Tudom, azt mondtam, ott leszünk kilencre. Ott találkozunk, Louis - mérgelődött Harry.
- Louis? - kérdeztem.
- Igen. Meg akart róla győződni, hogy még mindig akarsz-e menni. Soha nem fogja abbahagyni, mi? - kérdezte mosolyogva.
- Legalább telefonon hívott és nem csörtetett be az ajtón. Ráadásul, azután csörgött, hogy végeztünk - oltottam le, mire a szemét forgatta, megrázta a fejét és visszamászott az ágyba. A mellkasára vont, fejemet felsőtestére hajtottam. Felemeltem a kezem és a pillangó tetoválásának vonalát rajzoltam körbe.
- Tetszik a gyűrű? - kérdezte Harry, míg megfogta a kezem és ránézett a gyönyörű gyűrűre.
- Teljesen tökéletes, Harry - mosolyogtam fel rá.
- Örülök, hogy tetszik. Egy örökkévalóság volt, mire kiválasztottam, de mikor megláttam ezt, tudtam, hogy olyan tökéletes, mint te - vigyorgott.
- Aw, ez édes... és nyálas - kuncogtam.
- Igen, és ez az amiért, hozzám jössz.
- Ja, meg a lenyűgöző hajad miatt - vicceltem, ahogy felnyúltam és összeborzoltam fürtjeit.
- Tudtam, egyszerűen tudtam. Mind megmondták, hogy csak ezért vagy velem, és most bebizonyítottad. A szívem hivatalosan is összetört. Kösz, Anna - dramatizálta túl Harry, de nem bírta sokáig, mert azonnal nevetésben tört ki.
- Majd túlteszed magad rajta - nevettem vele. Semmit sem szeretek jobban, mint mikor Harry nevet. Imádom, és a mosolyát is.
Miután elhallgattunk, egymás karjaiban feküdtünk, míg nem jött el az idő, hogy készülődni kezdjünk a születésnapi bulimra. Gyorsan lezuhanyoztunk együtt, és most az utolsó simításokat végzem a szerelésemen.
- Nagyon tetszik az a ruha. Honnan vetted? - kérdezte Harry. Egy mentol zöld csipkés fekete ruhát viseltem.
- Még régebben csináltam.
- Tetszik. Remekül áll rajtad - mosolygott.
- Köszönöm - néztem le, majd felvettem a cipőm, hogy ne lássa, hogy elpirultam.
- Készen vagy? Mert ha elkésünk, Louis ránk támad - nevetett Harry.
- Igen, csak hozom a táskám és mehetünk is - mosolyogtam. Ma este mentünk vissza Brisbane-be, ezért Harryvel meg kellett győződnünk róla, hogy nem hagyunk itt semmit a szállodában, mert nem jövünk már vissza. Még ha csak pár napja is vagyok itt, teljesen szerelmes lettem a Withsunday's strandjába. Gyönyörű.
~*~
Harryvel nem rég érkeztünk meg a kikötőhöz, most pedig a yacht felé sétáltunk. Ez a hajó hatalmas! És már idáig hallom a zenét, amit játszanak.
- Egy kicsit sem fog tetszeni, ugye? - kérdeztem tőle.
- Valószínű, hogy nem. Csak próbáld meg és érezd jól magad ma éjjel - csókolta meg az arcom, majd felmentünk a yachtra, ahol Paul állt öltönyben.
- Boldog szülinapot, Anna! Gyönyörűen nézel ki, már mindenki vár rá - mosolygott ránk Paul.
- Köszönöm. - Harryvel felsétáltunk a hajóra, Paul pedig követett minket. Mikor kinyílt az ajtó, mindenki elkiáltotta magát.
Boldog születésnapot és eljegyzést, Anna!
Ledöbbentem, amikor eljegyzést mondtak. Nem mondtam el senkinek, hogy Harry eljegyzett.
- Mind tudták, hogy mi a tervem ma - suttogta a fülembe. Mielőtt válaszolhattam volna, Louis felém rohant és megölelt.
- Gratulálok, és boldog huszonegyedik születésnapot! - kiáltotta a fülembe. Le voltam döbbenve, hogy Louis ennyire izgatott volt amiatt, hogy Harry eljegyzett, de nem volt időm gondolkodni, mert a következő dolog, amire emlékszem, hogy anya és a húgaim sietnek felém. Annyira meg voltam lepődve, hogy itt voltak, hogy eltartott pár másodpercig, mire visszaöleltem őket.
- Hadd lássuk a gyűrűt - kiabálta Lottie. Bólintottam és kinyújtottam a bal kezem, hogy mind megvizsgálhassák a gyönyörű gyűrűt, ami a gyűrűs ujjamon volt. Elfordítottam a fejem jobbra, és láttam, hogy Harry az anyjával, mostoha apjával és a nővérével beszélget. Kíváncsi vagyok, hogy ők örülnek-e az eljegyzésnek. Mármint, még mindig nem állunk annyira közel egymáshoz, mint a hülye megcsalásos botrány előtt.
- Mindannyian izgulnak. Korábban már beszéltem Anne-vel - mondta anya a fülembe, épp olyan hangosan, hogy én halljam. Elmosolyodtam és bólintottam.
- Annyira rohadtul szép - sikoltotta Fizzy, míg a gyűrűmet bámulta.
- Tudom, ugye? - sikítoztam vele.
- Anna! - kiáltott Perrie, ahogy felém sétált, vagyis, inkább futott. Megölelt és könyörögni kezdett a részletekért, hogy hogyan történt. Anya, a húgaim, Perrie, és most már Eleanor - észre se vettem, hogy ő is lett volna - körbeálltak, míg elmagyaráztam a lánykérést. Mind imádták, és nem hitték el, hogy Harryvel most már jegyben járunk.
- Megyek, szívok egy kis friss levegőt - mosolyogtam a csajokra, mielőtt követtem volna a jeleket és felmentem a yacht tetejére. Nagyon kimerítő volt, hogy kérdésekkel bombáztak.
- Anna? Édesem, mit keresel itt? - hallottam meg egy mély hangot. Megfordultam, és láttam a bátyám, ahogy aggódó tekintettel áll ott.
- Csak szükségem volt egy kis levegőre. Őrület van odalent - mondtam csendesen kuncogva.
- Mióta is vagy itt? Kábé öt perce - nevetett ki Louis, mire megráztam a fejem és a szemem forgattam. Odajött hozzám és leült mellém.
- Szóval, minden rendben van? - kérdeztem, mire felvont szemöldökkel nézett rám. - Mármint, azzal, hogy Harry eljegyzett - tettem hozzá. Vett egy mély levegőt, mielőtt elém állt és megfogta a kezem...