Fordított szavak és hazugságok

II. évad // 3. rész

Louis szemszöge
A srácokkal épp összekevertünk pár italt mindenkinek. Mindenkinek, kivéve Annát, Miát és anyát, akik már kint voltak a strandon.
- Tényleg nagyon tetszik a tetoválás, Anna. Van valami jelentése? - hallottam, ahogy anya kérdezi.
- Van tetoválása? - kérdezte ledöbbenve Niall.
- Ezek szerint - vontam vállat.
- Nem mondott neked semmit? - kérdezte Zayn.
- Sok minden van, amiről nem mond semmit - motyogta Harry. Tudom, hogy az egész megcsalásos botrányról beszélt. Nem ismerné be, de még mindig darabokra van esve miatta.
- Sssh, hallani akarom - hallgattatott el minket Liam. Mindannyian bólintottunk, beleértve Harryt is, és halkan közelebb mentünk a nappalihoz, hogy halljuk, miről beszél Anna és anya.
- Kislányként mindig akartam egy álomfogót, amik elijesztik a rémálmaim, de sosem engedték, hogy legyen. A szüleim azt mondták, hogy ez hülyeség és éretlen vagyok. Pár hónapja változtatni akartam valamin, úgyhogy csináltattam egy álomfogót. Talán ettől soha nem lesznek rémálmaim. Remélhetőleg, soha nem kell majd senkire támaszkodnom, hogy elűzze a rémálmaim - mondta Anna. Elfordultam és láttam, hogy szavai kissé kényelmetlenül érintik Harryt.
- Reméljük, működni fog - hallottam anyát kissé közelebbről. A srácokkal visszamentünk, hogy üdítőket készítsünk.
- Hé, fiúk, mit csináltok? - kérdezte anya, amint Miával és Annával beléptek a konyhába.
- Gyümölcsturmixot és néhány alkoholos italt - mosolyogtam szemtelenül.
- A lányok kint vannak? - kérdezte.
- Igen, Eleanorral, Perrievel és Emilyvel - feleltem röviden.
- Oké, akkor én is kimegyek - mosolygott anya, Mia és Anna pedig követték őt.
- Anna nagyon vékonynak látszik - szólalt meg Liam, amint elmentek.
- Nem vettem észre, lefoglalt, hogy a tetoválását nézzem - vallottam be.
- Igen, én is azt csináltam - tette hozzá Niall nevetve.
- Elég vékonynak nézett ki - mondta Harry. Valóban meglepődtem, hogy egyáltalán megszólalt.
- Nekem is feltűnt - tette hozzá Zayn. Sóhajtottam, és beletúrtam a hajamba. Hogy nem vettem észre, hogy lefogyott? Mi van, ha étkezési problémái vannak?
- Csak próbálj meg beszélni vele, haver. Lehet, hogy semmi komoly - veregetett vállon Liam, mintha csak a gondolataimat olvasná.
- Inkább fejezzük be ezeket, hogy mi is kimehessünk - sóhajtottam.
Anna szemszöge
Már kint voltunk pár órája, és most Daisy-nek és Phoebe-nek segítek homokvárat építeni. Anya, Louis és Eleanor elugrottak a boltba, hogy vegyenek valamit vacsorára.
- Anna, tudnál hozni nekünk valami italt? - kérdezte tőlem Daisy kölyökkutya szemekkel.
- Persze, van valami, amit szeretnétek? - kérdeztem mindkettőjüket, ahogy felálltam a homokból, és lesöpörtem azt a fenekemről és lábaimról.
- Rózsaszín limonádét - sikoltották egyszerre. Bólintottam, és a ház fele mentem.
- Kértek valamit inni, lányok? - kérdeztem Lottie-t és Fizzy-t, mikor elmentem mellettük.
- Nem, köszi - mosolyogtak. Bólintottam és továbbmentem a házhoz. Elmentem a medence mellett, és kinyitottam az üvegajtókat. Keresztülsétáltam a nappalin a konyhába. Mikor odaértem, a szívem összeszorult, és könnyek gyűltek a szemembe. Lefagytam, mikor megláttam Emilyt, ahogy Harry felsőteste köré van kulcsolva a lába. Harry fogta a fenekét, miközben a hűtő előtt smároltak. Vettem egy mély levegőt és megköszörültem a torkom, hogy felfigyeljenek rám. Még csak le sem döbbentek, miközben folytatták.
- Nem tudnátok balra vagy jobbra menni, hogy odamehessek a hűtőhöz? - kérdeztem hidegen. Harry elhúzódott tőle, és elfordította a fejét, hogy rám nézzem. Próbáltam, de nem tudtam leolvasni az arcát. Egyszerűen csak elmozdította Emilyt - akinek a lábai még mindig Harry körül voltak - balra, így oda tudtam menni a hűtőhöz. Emily megfogta az arcát és ismét csókolóztak. Mérges voltam, amiért így csinálták, ráadásul éppen előttem.
Odamentem a hűtőhöz, és elvettem a rózsaszín limonádéval megtöltött kancsót. Kikerültem Harryt és Emilyt, megfogtam két poharat, és aztán odamentem a pulthoz, hogy megtöltsem azokat, amilyen gyorsan csak lehet. Még mindig visszatartottam a könnyeimet, amint ott álltam. Majdnem feladtam, mikor hallottam a nyögéseiket. Gyorsan visszaraktam a limonádét a hűtőbe, elvettem a két poharat és gyakorlatilag kifutottam onnan.
- Megyek és lepihenek. Meglesztek a srácokkal, csajok? - kérdeztem az ikrektől, mikor kiértem és odaadtam nekik az innivalót.
- Jól vagyunk. Köszi az italt - mosolyogtak rám, mire bólintottam és visszamentem a házba. A lábamat néztem közben, így senkinek nem volt feltűnő, hogy sírok.
- Ó, Istenem, annyira sajnálom, nem figyeltem - mondta Perrie, mikor összeütköztünk.
- S-semmi baj - dadogtam.
- Mi a baj? Miért sírsz? - kérdezte.
- N-nem számít. S-senkit se érdekel - mondtam, mielőtt remegő lábakkal berohantam a házba. Majdnem bele is ütköztem Harrybe. - Bocsi - suttogtam, ahogy elmentem mellette az emeletre. A szobámba érve magamra zártam az ajtót, majd az erkélyajtókhoz léptem és leellenőriztem, hogy be vannak-e zárva, hogy senki ne tudjon bejönni. Az ágyhoz mentem és bemásztam a paplan alá; amennyire tudtam, próbáltam csendben sírni.
Perrie szemszöge
Anna nagyon feldúltnak látszott, mikor egymásba rohantunk. Utána akartam menni, de úgy gondoltam, hogy jobb lesz, ha most magára hagyom.
- Mi a baj, szerelmem? - kérdezte Zayn, mikor odajött hozzám. A strandon ültem egy törülközőm, és Louis húgait tartottam szemmel.
- Akarod tudni, még ha Annáról is van szó? - kérdeztem. Tudom, hogy nem volt nagy rajongója Annának, ezért nem tudtam, hogy érdekli-e vagy sem.
- Lehet, hogy most nem vagyunk beszélő viszonyban, de még mindig törődöm vele, és ha valami baj van, akkor arról tudni akarok - vallotta be Zayn. Tényleg nem volt az a fajta, aki képes megutálni bárkit is, főleg ha Annáról van szó.
- A ház fele indultam, és belefutottam Annába, amint besietett. Remegett és sírt. Megkérdeztem tőle, hogy mi történt, de csak annyit mondott, hogy nem számít, mert senki sem törődik vele, majd elrohant a házba - sóhajtottam. Zayn bólintott, miközben beszéltem, és beletúrt a hajába, mielőtt újból megszólaltam:
- Feltűnt neked, hogy milyen vékony, és fáradt? - tettem hozzá.
- A srácokkal már beszéltünk róla korábban, hogy milyen vékony lett. Semelyikünk szemébe nem néz, úgyhogy nem tudom, hogy fáradt-e vagy sem. Lehet, hogy nemigen beszélünk mostanában, de mindannyian törődünk vele - mondta Zayn.
- Nem akarok veszekedést kezdeményezni, de Louis-on kívül, egyikőtök se próbálta meg elérni, hogy úgy érezze, szívesen látjátok itt ma reggel - mondtam.
- Nehéz úgy üdvözölni valakit, ha összetörte a legjobb barátod szívét - mondta Zayn, enyhén felemelte a hangját.
- Továbblépett, Zayn. Ott van neki Emily, miért nem tudod ezt elfogadni? - kérdeztem. Az elmúlt nyolc hónapban úgy döntöttünk, hogy a kapcsolatunk biztonsága érdekében, nem fogunk vitatkozni Annáról és Harryről. Ez volt az első alkalom a kép megjelenése óta, hogy szóba került.
- Amúgy, nem hinném, hogy továbblépett. Szerintem, csak azért van Emily-vel, hogy ne gondoljon Annára - váltott sokkal csendesebb hangnemre.
- Hát, akkor az az ő baja. Nem zárhatjátok ki teljesen az életetekből, csak mert elkövetett egy hibát, ráadásul én nem hinném, hogy megcsókolta azt a srácot - mondtam, az utolsó részt, pedig már inkább mellékesen tettem hozzá. Nem hiszem, hogy elkövetett volna bármit is, mert nem csókolt meg senkit.
- Miért vagy benne ennyire biztos? - kérdezte Zayn.
- A zsigereimben érzem, hogy nem csókolózott, és nem is flörtölt senkivel - válaszoltam. Zayn épp mondani akart valamit, de Louis hangja megzavarta.
- Hé, tudjátok az igazi okát, hogy miért zárkózott be Anna a szobájába? - kérdezte tőlünk.
- Próbáltam tőle megtudni, de nem mondta meg, hogy miért ilyen feldúlt - válaszoltam őszintén.
- Történt valami? Mert az ikrek azt mondták, hogy ideges volt, mielőtt elment lepihenni - mondta összezavarodva. Látható volt, hogy nem veszi be ezt a kifogást, amiért Anna elment lepihenni.
- Nem láttunk semmit, de ez nem jelenti azt, hogy nem történt semmi - szólalt meg Zayn.
- Akkor, azt hiszem, megpróbálom kifaggatni őt - jelentette be.
- Louis, hagyd, hadd beszéljek vele én - álltam fel a törülközőről.
- Rendben. Ha nem jutsz be, legalább mondd meg neki, hogy a vacsora kész egy fél óra múlva - mondta.
- Oké - bólintottam, majd elmentem Zayntől és tőle a házhoz.
Mikor odaértem, Mia megállított, és félrehúzott egy csendesebb helyre.
- Annával próbálsz meg beszélni? - kérdezte.
- Igen - mosolyodtam el. - Van valami ötleted, hogy miért zárkózhatott be a szobájába? - kérdeztem Miát.
- Szerintem köze lehet Harryhez és az új barátnőjéhez. Mert eléggé feldúlt volt ma reggel, mikor meglátta őket a kanapén ülni - mondta Mia csendesen, hogy senki ne halljon meg minket.
- Oké, el se tudom képzelni, hogy hogyan érezhetett, amikor meglátta őket ölelkezni. Igaz, hogy Louis hazudott neki, hogy nem is jön ide, csak a jövő héten? - kérdeztem.
- Igen, ezért is jött el, mert még Jay is azt hittem, hogy nem jön el Harry. Ezért győzte meg Annát - sóhajtotta Mia. A szemem forgattam; Louis néha tényleg idiótán tud viselkedni. - Sok sikert ahhoz, hogy kinyissa az ajtót - kuncogott.
- Köszi - mosolyogtam rá, mielőtt felmentem a lépcsőn.
Anna szemszöge
Egy óra telt el ezóta, hogy bezárkóztam. Nem hiszem, hogy egyszer is abbahagytam a sírást. Szó szerint húsz percig dörömbölt az ajtómon Louis, próbált rávenni, hogy kinyissam. Megkönnyebbültem, mikor abbahagytam, mert már így is fájt a fejem a sírástól.
- Anna, beengedsz? - hallottam meg Perrie-t az ajtó túloldaláról. - Kérlek? - könyörgött. Felnyögtem és úgy döntöttem, hogy kinyitom az ajtót, hogy végre mindenki leszálljon rólam. Felkeltem és résnyire nyitottam a bejáratot. Visszaballagtam az ágyhoz és a paplan alá másztam, miközben ő bejött a szobámba és bezárta az ajtót maga mögött.
- Mi történt? Mert engem tényleg érdekel, és utállak téged ilyen feldúltnak látni - ült le Perrie az ágyam végébe. A hangja alapján tudtam, hogy őszintén akarta tudni, de nem voltam benne biztos, hogy elmondhatom neki.
- Nem adom tovább - tette hozzá.
- H-harry és Emily a konyhában estek egymásnak, és nem is hagyták abba, mikor tudták, hogy ott vagyok - sírtam.
- Láttak téged? - kérdezte.
- Igen. Harry rám nézett - zokogtam. Perrie közelebb mászott és a hátam kezdte simogatni.
- Annyira sajnálom.
- Még csak az első nap van, és máris bezárkóztam sírni a szobámba - nevettem el magam szarkasztikusan.
- Majd jobb lesz. Már beszéltem Zaynnnel, és remélhetőleg sokkal kedvesebb lesz - kuncogott.
- Nem kellett volna - mondtam, ahogy felálltam és megpróbáltam lenyugodni.
- Már nyolc hónappal ezelőtt meg kellett volna tennem, de nem tettem, és sajnálom. Remélem, egy nap meg tudsz nekem bocsátani - válaszolta szomorú tekintettel.
- Abban a percben megbocsátottam neked, hogy bejöttél és tényleg érdekelt, hogy miért vagyok ilyen - mosolyogtam. Ő volt az egyetlen, és a bátyám, akit érdekelt, hogy miért zárkóztam be.
Perrie csak elmosolyodott és megölelt.
- Hogy kellene eltöltenem Harryvel és Emilyvel a következő egy hetet, mikor mindig egymáson lógnak? Nyilvánvaló, hogy nem érdekli, ha ezzel megbánt vagy sem - sóhajtottam.
- Még ha tudom is, hogy bánt téged, próbáld meg nem észrevehetővé tenni számára, hogy hatással van rád. Nem akarom, hogy elrontsa a nyaralásod. Talán a többi srácnak be nő a feje lágya, és megpróbálnak veled civilizált módon viselkedni - mondta Perrie.
- KÉSZ A VACSORA! - kiáltotta Louis.
- Lejössz? - kérdezte.
- Nem vagyok éhes. Csak veszek egy fürdőt és ellazulok. Majd később bekapok valamit - válaszoltam.
- Biztos vagy benne? - kérdezte Perrie.
- Igen, és kérlek, ne mondd el Harrynek, Emilynek meg végképp ne, hogy miért voltam itt fent. Mondd, hogy lepihentem, mivel ezt mondtam az ikreknek is - könyörögtem Perrie-nek kötyökkutya szemekkel.
- Persze. De csak hogy tudd, nem hiszem, hogy kedvelik Emilyt. Persze, nem mondanak rá semmit, mert nem akarják Harryt feldühíteni... Lehet, hogy nem vallja be, de hiányzol neki - tette hozzá az utolsó mondatot, mielőtt kiment a szobából.
Egyszerűen bólintottam és kikeltem az ágyból. Miután Perrie elment, a fürdőbe sétáltam és megtöltöttem a kádat forró vízzel.
Louis szemszöge
- Beengedett? - kérdeztem, amint Perrie belépett a konyhába.
- Miről beszélsz? - kapta fel a fejét Harry, mielőtt Perrie megszólalhatott volna. Elfordultam és ránéztem, láttam, hogy Emily gyakorlatilag őt bámulja. Visszafogtam magam, hogy ne nevessek az arckifejezése láttán.
- Anna bezárta magát a szobájába - vontam vállat. Láttam, ahogy megfeszül. Miért néz ilyen bűntudattal? - gondoltam magamban.
- Csak lepihent, mivel kimerült a koránkeléstől, és a sok vezetéstől ma reggel - szólalt meg Perrie. Tudtam, hogy hazudik, már csak a hangjából is.
- Ó, ez érthető. Le fog jönni enni? - kérdezte anya.
- Nem, nem volt éhes, úgyhogy inkább lefürdik. Majd később lejön bekapni valamit - válaszolta Perrie, ahogy leült az asztalhoz. Mindannyian ott ültünk, és enni kezdtünk.
- Mia, Anna eszik rendesen? - kérdeztem pár perc csönd után. Mindenki ledöbbent a kérdésemre, meg mernék esküdni, hogy anya már készen állt, hogy rám kiabáljon, de akkor is tudnom kellett.
- Igen, eszik. Nem szokott aludni, de eszik - mondta, mintha ez normális dolog lenne.
- Hogy érted, hogy nem alszik? - kérdezte Zayn kíváncsian.
- Nem tudom máshogy elmondani, mint hogy nem alszik. Szokott kétórás pihenőket tartani napközben, de éjjel nem tud aludni - vonta meg a vállát.
- Miért érzem úgy, hogy téged nem is érdekel? - förmedt rá Eleanor Miára, aki meghökkent.
- Mert amióta szobatársak vagyunk, nem aludt éjjel. Mindig előállt valami hülye kifogással, mikor rákérdeztem, ezért inkább abbahagytam a kérdezősködést. Személy szerint azt gondolom, hogy fél a rémálmoktól. Biztosra veszem, hogy tudtok róla. Én csak onnan tudom, hogy egyszer hazamentem az ebédszünetem alatt, és sikoltozott és sírt álmában - mondta Mia.
A szívem összeszorult, mikor azt mondta, hogy rémálmok. Emlékszem, hogy Harry mesélt a visszatérő rémálmairól Annának. Azt is mondta, hogy sosem jöttek elő, mikor vele volt. Kezdtem mérges lenni a srácokra, Harryre, és magamra is, amiért nem hallgattuk meg Annát. Talán el kéne küldenünk a lányokat, és marasztalnunk őt, hogy meg tudjuk hallgatni az ő verzióját. Azt hiszem, ideje tiszta vizet önteni a pohárba, hogy megcsalta-e Harryt, vagy sem.