Fordított szavak és hazugságok

I. évad // 5. rész

Anna szemszöge
Szóval, nem csak, hogy leöntöttek jeges kávéval az ebédszünetemben, de az a bizonyos Harry Styles tette.
- Hát, eddig jó napom volt - motyogtam magamban. Biztos vagyok benne, hogy hallott engem, legalábbis az arckifejezéséből ítélve.
- Annyira sajnálom. Nem láttam, hogy itt vagy. Próbáltam kijutni innen, mielőtt valaki meglátna, annyira sajnálom - mondta, és szalvétákat vett el, hogy segítsen feltakarítani.
- Én is meg tudom csinálni, köszönöm - förmedtem rá. Kiálltam a sorból és a mosdó felé vettem az irányt, hogy megszárítsam magam és eltüntessem a foltot kissé. Ahogy az ismerős mosdó ajtajához értem, kopogtam. Épp azon voltam, hogy bezárjam, mikor egy láb ezt megakadályozta. Már pánikolni kezdtem, és akkor láttam meg Harryt ott állni. - Mi a francot keresel itt? - förmedtem rá ismét.
- Csak nálam volt egy csomó szalvéta, úgyhogy elhoztam neked őket - mondta félénken.
- Kösz - válaszoltam, majd elvettem tőle őket és elkezdtem felitatni vele a löttyöt, már amennyire tudtam.
- Hadd vegyek neked egy új pólót, és hadd fizessem ki ennek a tisztítását - könyörgött.
- Semmi baj. Van egy tartalék póló a táskámban - mondtam. Általában mindig van nálam egy plusz felső, ha esetleg összekoszolnám a másikat az órán. Már megtörtént párszor, de még sose öntöttek le jeges kávéval. Harry csak állt ott, engem bámult bűnbánó tekintettel.
- Harry, semmi gond, most már el tudnál menni, hogy átöltözzek? - próbáltam kérdezni a tőlem telhető legkedvesebben.
- Ó, igen, bocsi - mondta, miközben kisétált a mosdóból és becsukta maga mögött az ajtót. Lehámoztam magamról a pólót és megtöröltem a bőröm egy törlővel, hogy ne legyen az új felsőm is koszos. Miután felvettem a tiszta pólót, a régit betekertem egy csomó törlőbe és begyűrtem a táskámba. Megmostam a kezemet és kisétáltam a mosdóból. Egyenesen Harry mellkasának ütköztem.
- Bocsi, nem láttam, hogy itt vagy - mondtam.
- Semmi baj, valószínűleg nem kellett volna ide állnom - mondta a kezével végigszántva haján. Arrébb állt, hogy el tudjak menni mellette.
- Sosem mondtad meg a neved. Ó, és hoztam neked ebédet, meg egy üdítőt, úgyhogy ha akarsz, menjünk és üljünk le - mondta, és egy asztalra mutatott, ami majdnem a kávézó hátuljában volt.
- Anna vagyok. Várj, honnan tudod, hogy mit eszem és iszom? - kérdeztem, mikor megláttam, hogy mi van az asztalon.
- A pénztáros mondta, hogy mindig ezt kéred - válaszolta, mintha ez lenne a világon a legtermészetesebb dolog.
- Ó, hát ez nagyon ijesztő - mondtam.
- Azt hiszem eléggé, nem? Nos, leülünk enni? - javasolta Harry. Hezitálva ugyan, de leültem és az előttem lévő ételt bámultam. - Fogsz enni? - kérdezte tőlem. Nem tudtam, hogy mit mondhatnék, úgyhogy lassan enni kezdtem. - Szóval, iskolás vagy, vagy ilyesmi? - kérdezte két falat között.
- A londoni egyetemre járok, divattervezői szak. Visszakérdeznék, hogy te mivel foglalkozol, de elég nehéz nem tudni - kuncogtam.
- Nem voltam benne biztos, hogy tudod-e. Nagyon nyugodt maradtál, nem fangirlingeltél, mikor megláttad, hogy én öntöttelek le kávéval - nevetett.
- Akarod, hogy fangirlingeljek, mert totál benne lennék, ha ettől jobban éreznéd magad - mondtam szarkazmussal a hangomban.
- Nem, azt hiszem így is jó - mosolygott. Mindketten csöndben folytattuk tovább az ebédünket. - Szóval, mennyi idős is vagy? - kérdezte, ezzel megtörve a csendet.
- Tizennyolc, de májusban már tizenkilenc - mondtam.
- Ó, szóval te is 1994-es gyerek vagy, mint én? - kérdezte, bár sokkal inkább állította.
- Igen, azt hiszem - mosolyogtam. Harry nagyon kedves volt, és könnyű volt vele beszélgetni, ami meglepett, hiszen ő elég híres meg minden. A híres embereknek nem önteltnek és gorombának kéne lenniük hozzánk, „egyszerű" emberekhez?
- Mikor van a szülinapod? - kérdeztem tőle.
- Február elsején, miért?
- Május másodika - mosolyogtam.
- Az király. Van testvéred? - kérdezte.
- Most „20 kérdés"-t játszunk, vagy mi? Egyébként nem, egyke vagyok - válaszoltam egyszerűen.
- Hát, gondoltam, jó lenne megismerni azt a lányt, akin az italom landolt, és akinek vettem ebédet - vigyorgott rám.
- Szerintem ez a legkevesebb, amit megtehetsz - kuncogtam.
- Nem mintha próbálnék megszabadulni tőled, de mikorra kell visszaérned a suliba? - kérdezte, mire az órámra néztem és kikerekedtek szemeim.
- Most kéne mennem, hogy ne legyek késésben. Köszi, az ebédet.
- Kell egy fuvar? - kérdezte.
- Nem, köszi - mosolyogtam, és felálltam az asztaltól.
- Örültem, hogy találkoztunk, Anna - mondta, és egy ölelésbe vont.
- Én is - mosolyogtam rá, majd elhagytam a kávézót.
~ *~
A nap hátralévő része elég gyorsan eltelt. Folyton az ebédemre gondoltam Harryvel. Általában egy olyan incidens, mint hogy jeges kávét öntenek a blúzomra, elrontaná az egész napom, de most mégsem. Valahogy az egész baleset olyannak tűnt, mintha a legjobb dolog történt volna velem. Mintha nyertem volna egymillió fontot.
Épp az ágyban fekszem, és egy könyvet olvasok, készülődöm a lefekvéshez.
- Hé, Anna! Nem akarsz elmenni vacsorázni holnap este valahova? - kérdezte Joey, ahogy besétált a szobámba.
- Hallottál már a kopogásról? - kérdeztem tőle felemelt szemöldökkel. Ki nem állhatom, ha az emberek egyenesen besétálnak a szobámba kopogás nélkül. Nem mintha valami rosszat csinálnék, csak legalább udvariasan kopoghatnának.
- Bocsi. Na, akkor, van kedved elmenni vacsorázni holnap? - kérdezte. Holnap szombat lesz, úgyhogy nincs sulim és semmi házi feladatom, ami kész csoda, ezért szabad leszek.
- Nem maradhatnánk itthon? Azt terveztem, hogy egy lusta hétvégém lesz. Egész hétvégén a pizsamámban lennék - mondtam őszintén.
- Mért nem tudsz egyszer kimozdulni vacsorázni velem? Csak jó lenne végre beszélgetni?! - kiabálta Joey. Sosem kiabált még rám, úgyhogy nem értettem, miért teszi most. Ha egyszer nem akarok kimozdulni holnap...
- Mi bajod van? Csak egy lusta hétvégét szeretnék az egyszer. Már évek óta nem csináltam - förmedtem rá.
- Tökmindegy, Anna! - csattant rám, és becsapta a szobám ajtaját maga mögött. Becsuktam a könyvem és az éjjeliszekrényre tettem, mielőtt lekapcsoltam volna a lámpát. A párnába temettem az arcom. Nem értem, miért ilyen ingerült Joey. Remélem holnap jókedvében ébred majd.