Fordított szavak és hazugságok

III. évad // 5. rész

Anna szem szöge

Eltelt már pár hét, mióta Harryvel továbbléptünk a veszekedésünkön. Többféle képpen békültünk ki, és azóta csak a családunkra koncentrálunk. Ma van az utolsó nap az iskolában, mielőtt megkezdődik a téli szünet. Brayden újra bölcsödében van, és visszatért a rendetlen önmagához.

- A nagyiék bármikor megjöhetnek, úgyhogy van valami utolsó pillanatra maradt takarítani való? – kérdezte Harry. Változtattunk pár dolgot az ünnepeken, hogy együtt tölthessünk egy kis időt Louisékkal, de mégis eljussunk a srácokkal New Yorkba Szilveszterre.

- Le tudnád hozni a dobozt, amiben a karácsonyi díszek vannak? – kérdeztem vissza.

- Persze – mosolygott, és kisétált a szobából. Odamentem a vendégszobához, hogy háromszor leellenőrizzem, minden tökéletes-e. Az ágyhoz sétáltam és megigazítottam a paplant.

- Jól néz ki – szólalt meg mögülem Harry. Gyorsan megfordultam meglepetésemben. Ahogy ezt tettem, megszédültem és majdnem elvesztettem az egyensúlyomat, ha Harry nem kap el előtte. - Wow, bébi, jól vagy? – kérdezte halkan nevetve.

- Csak kicsit szédülök, de minden rendben. Nem kellett volna csak úgy hátrafordulnom – kuncogtam.

- Hát, ülj le egy percre – kísért hátrébb, így leültem az ágyra, és továbbra is fogtam Harry kezét. – Jól vagy? – kérdezte.

- Igen, köszi, hogy elkaptál – mosolyogtam fel rá.

- Mindig és mindörökké. Na, menjünk, bújjunk össze a másik szobában és nézzünk tévét, mielőtt a gyerekek hazaérnek. Ethan megy ma Braydenért– mosolygott Harry.

- Tökéletesen hangzik. – Felálltam az ágyról és kéz a kézben sétáltunk át Harryvel a másik szobába.

- Mit szeretnél nézni? – kérdezte Harry, míg odamentünk a hatalmas krémszínű kanapéhoz, ami a szoba közepén volt.

- Nekem mindegy, csak bújjunk össze és talán lepihenhetnénk kicsit – mosolyogtam rá szégyenlősen.

- Mostanában borzasztóan álmos vagy. Minden oké?

- Igen, csak fáradt vagyok. Valószínű, hogy az időjárás miatt van – válaszoltam.

- Jó, akkor, mit szólsz a Jóbarátok első évadához?

- Az jó lesz, csak gyere ide és melegíts át – biggyesztettem le az ajkam. Elmosolyodott Harry, majd berakta a cédét és leült mellém. Magához húzott, a mellkasához bújtam, ő pedig lehúzta a takarót a háttámláról és körém tekerte. Harry lenyomta a lejátszás gombot, és nem hinném, hogy elértünk az évad feléig, mikor bealudtunk.

- Mondtam, hogy nem fognak elválni – figyeltem fel Avery hangjára. Ledöbbentem, amikor kinyitottam a szemem, és rájöttem, hogy Harryvel mindketten eldőltünk a kanapén.

- Mindegy, Avery – válaszolta Ethan. Hallottam a lábdobogásaikat is, ahogy elsétálnak.

- Anya! Apa! – kiáltotta Brayden, és felénk futott, mielőtt rá ugrott volna Harryre.

- Szia, bébi. Milyen volt a bölcsiben? – kérdeztem. Csak mosolyogott és megvonta a vállát, aztán tovább ugrált Harryn.

- Ugh – nyögött fel Harry.

- Apa, ébredj fel – sikoltott Brayden. Felálltam, hogy kiegyenesítsem a ruhámat.

- Fent vagyok – szólt rekedten.

- Mi lesz a vacsora? – kérdezte Jesse. Nem is láttam, hogy bejött volna a szobába.

- Én…