Fordított szavak és hazugságok

II. évad // 7. rész

Anna szemszöge
Szombat van, és az egész ház úgy döntött, hogy egy hajón töltjük a napot. Nem igazán voltam izgatott, hogy egy hajón ragadjak Harryvel, de nem volt más választásom. Az egyetlen jó dolog ebben, hogy Emily nem lesz velünk. Tegnap visszament Londonba, mert valamilyen fotózása volt. Az a ribanc tényleg egy modell. Ugh!
- Anna? - hallottam meg valaki hangját, amint kopogott az ajtómon.
- Gyere be - mondtam, miközben egy tartalék pólót raktam be a táskámba.
- Indulásra készen? - kérdezte Perrie.
- Igen. Épp most akartam lemenni a földszintre - mosolyogtam. Perrie volt az egyetlen, akiben megbízhattam. Mondta, hogy nézzem meg az angol telefonom, és láttam az összes üzenetet és hangüzenetet, amit küldött nekem, mielőtt elmentem Los Angelesbe. Tényleg hitt nekem aznap éjjel, de nem akart drámát Zaynnel, amit nem értek, de elfogadom.
- Anna? Itt vagy? - nevetett Perrie, ahogy kezével integetett előttem.
- Bocsi. Mit mondtál? - kérdeztem.
- Azt kérdeztem, hogy megpróbált-e Harry beszélni veled, amióta Emily elment? - ismételte.
- Ó, nem. Nem is számítok rá. Te? - vontam fel a szemöldököm.
- Én se, de Zayn igen - vonta meg a vállait.
- Miért? - kérdeztem zavartan. Felkaptam a táskám, belebújtam a papucsomba, majd vártam Perrie-re, hogy válaszoljon.
- Nem telefonáltál kint az erkélyen, csütörtökön?
- De... várj, miért? - lettem kíváncsi.
- Harry hallott téged. Vagyis, amiket mondtál - vallotta be vonakodva.
- Szóval, hallgatózott? Ha engem kapott volna rajta, hogy hallgatózom, már rég kitért volna a hitéből - pufogtam magamban.
- A hitéből? - kuncogott Perrie.
- Hagyj már. Mia is mindig ezt mondja - nevettem én is.
- Amúgy, kivel beszéltél a telefonon? Azt mondta, nagyon nyitott voltál azzal a valakivel - kérdezte óvatosan.
- Mondjuk, hogy Danielle-hez - vallottam be idegesen. Nem igazán voltam benne biztos, hogy a többiek hogyan reagálnának, hogy Liam exével beszélgetek.
- Nem tudtam, hogy beszélni szoktál vele. Mikor utoljára hallottam, még mindig mérges voltál rá, vagy mi - mondta Perrie.
- Hát, amikor Los Angelesbe értem, próbálta felvenni velem a kapcsolatot, de nem válaszoltam rá, ezért hagyott egy üzenetet, amiben érdeklődött, hogy jól vagyok-e, mert mondta, hogy megérti, hogy az újságok minden szót kifordítanak, hogy rossznak tüntessenek fel. Egy hónappal később összetörtem, és visszahívtam. Ő volt az egyetlen, aki tudta a részleteket, és úgy éreztem, hogy megbízhatok benne Harryvel kapcsolatban, meg mindennel, ami történt - vallottam be.
- Örülök, hogy volt valaki, akivel tudtál beszélni. Szerinted Liamnek hogy fog tetszeni, hogy beszélsz vele? - kérdezte Perrie kíváncsian.
- Nem vagyok benne biztos, de nagyon kellett valaki, akivel beszélhetek erről, és remélem, hogy majd megérti. De aztán, ahogy reagáltak a hamis képekre, nem hinném, hogy meg fogja - válaszoltam egyszerűen.
- Szerintem, minden rendben lesz. Eleanorral még mindig barátok - vont vállat.
- Hát, remélem, igazad van. Nincs szükségem még több drámára - sóhajtottam.
- Gyerünk, csajok, indulunk - jött be Eleanor a szobámba. Kopogás nélkül, ha szabad megjegyeznem.
- Oké - válaszoltuk, majd kimentünk vele a szobából.
~*~
Már a nap nagy részét ezen a kicseszett hajón töltöttük. Gyakorlatilag már akkor elegem volt belőle, mikor felszálltunk. Valamiért rossz előérzetem volt, hogy itt legyünk egész álló nap, és a lehető legmesszebb kerültem a vizet.
Eddig egész jól sikerült megtartanom a távolságot köztem és Harry között. Nagyon mérges voltam rá, hogy kihallgatta a beszélgetésemet. Lehetetlen, hogy az egészet csak „véletlenül" hallotta volna.
- Anna, szívem, jól vagy? - kérdezte anya.
- Igen, jól, csak már jobb szeretnék lent lenni a hajóról - mosolyogtam rá.
- Mindenki aggódik érted, Harryt is beleértve - mondta.
- Miért? - kérdeztem zavartan.
- Hát, először is, nagyon vékony vagy ahhoz képest, hogy milyen voltál, mikor utoljára találkoztunk. Másodszor pedig, furán viselkedsz ma - mondta. Nem vártam, hogy azt hallom tőle, hogy mennyire vékony vagyok. Szoktam enni, de próbálok egészségesen táplálkozni, és kerülni a gyorséttermi kajákat.
- Ha étkezési rendellenességed van, nem fogunk elítélni, ugye tudod? - Tényleg azt hiszi, hogy anorexiás vagyok. Rohadtul nincs szükségem most erre...
- Már megbocsáss - mentem el mellette, és besétáltam a hajó előterébe. Mikor befordultam a sarkon, Harrybe ütköztem. Nem mondtam semmit, csak elhúztam mellette, próbáltam nem a szemébe nézni.
- Jól vagy? - kérdezte őszintén.
- Nézzük, hogy te jól lennél-e, ha mindenki ezen a hajón azt gondolná, hogy étkezési rendellenességed van? Ó, és szeretnéd, ha az exed megtudná, hogy kihallgattad a magánbeszélgetésedet, aztán pedig mindenkinek elmondta, hogy mit hallott? - estem neki.
- Ki gondolja, hogy étkezési rendellenességed van? - kérdezte, nem is odafigyelve az utolsó mondatomra.
- Mindenki, és ne tégy úgy, mintha nem tartoznál közéjük - horkantam fel.
- Nézd, Anna, észrevettem, hogy vékonyabb vagy, de soha nem gondoltam, hogy anorexiás lennél - mondta, mire felnéztem a szemeibe és láttam az őszinteséget bennük.
- Miért nem látja be mindenki, hogy csak egészségesebben eszem és edzek? - túrtam bele a már így is kócos hajamba. Harry már mondott volna valamit, mikor félbeszakítottam: - Nézd, Harry, ne próbálj meg úgy tenni, mintha törődnél velem. Elég nyilvánvalóvá tette, hogy már nem érdekellek többé - mondtam csendesen.
- Anna, ez nem igaz - mondta.
- Nem igaz? Akarsz beszélni az igazságról? Nem volt igazságos, hogy szakítottál velem anélkül, hogy meghallgattál volna. Nem volt igazságos tőled, hogy a fejemhez vágtál olyan dolgokat, amiket. Az sem volt igaz...
- Anna, fogd be! - kiabált rám Harry, ezzel félbeszakítva. Hátráltam egy nagy lépést, mire láttam, hogy vonásain bűntudat suhan végig. - Sajnálom, nem akartam...
- Mi folyik itt? - kérdezte Louist, ezúttal Harryt szakította félbe.
- Semmi. Mikor megyünk vissza a kikötőbe? - próbáltam témát változtatni. Louis Harry és én közöttem váltogatta a tekintetét, mielőtt megszólalt:
- Most indulunk vissza. Beszélhetnék veled egy percre? - kérdezte.
- A súlyomról van szó? Mert nem akarok róla beszélni. Nincs semmilyen étkezési problémám, és esküszöm, ha még egyszer valaki felhozza a témát, robbanni fogok - mondtam nem túl kedvesen.
- É-én... - dadogta Louis. Nyilvánvaló volt, hogy a súlyomról akart beszélni.
- Ne is mondj semmit. Inkább visszamegyek a fedélzetre - mentem el Harry és Louis mellett.
Louis szemszöge
- Nincsenek étkezési gondjai - mondta Harry, mire felé fordultam és arca komoly volt, maga is elhitte, amit mond.
- Hogy lehetsz benne ilyen biztos? - kérdeztem.
- Feldúltan jött le, és mikor megkérdeztem, hogy mi baja, elmondta, hogy mindenki anorexiásnak nézi. Hiszek neki, mikor azt mondja, hogy ez nem igaz, csak egészségesen eszik és edz - válaszolta.
- Nem hittél neki, mikor azt mondta, hogy nem csalt meg, akkor most miért bízol benne? - kérdeztem. Vett egy mély levegőt, és beletúrt a hajába, hogy hátratolja az arcából.
- Emlékszem az egyik beszélgetésünkre, mikor együtt voltunk, és azt mondta, nem számít, mennyire fordulnak rosszra a dolgok, sose bántaná saját magát.
- Remélem, hogy nem hazudik, mert nem bírnám elviselni, ha magát kínozná. Bárcsak megnyílna nekem. Nagyon hiányzik - sóhajtottam, mire Harry bólintott és leült a kanapéra. - Hiszel neki? - kérdeztem. Nem nagyon volt időm megkérdezni Harryt, hogy végre hisz-e Annának, hogy nem csalta meg.
- Emilyvel vagyok, úgyhogy nem számít, hogy mit hiszek - szűrte a fogai között Harry. Odamentem hozzá és leültem a kanapéra.
- Ezt igennek veszem. Nézd, haver, csak mert bevallod, hogy hiszel neki, és hogy túlreagáltad a dolgokat, nem jelenti, hogy újra össze is kell jönnöd vele. Ez azt jelenti, hogy meglesztek egymás mellett anélkül, hogy felrobbanna a szoba - mondtam neki, miközben megveregettem a vállát.
- Tudom. De abban nem vagyok biztos, hogy hogyan érezne, ha megtudná, hogy hiszek neki. Mi van, ha hagyom leomlani a falat, és újra szerelmes leszek belé? Nem mintha eddig nem szerettem volna őt, inkább próbáltam elfojtani az érzéseimet. Nagyon kedvelem Emilyt, de ő nem Anna - hadarta Harry.
Anna szemszöge
Soha nem is szeretett ki belőlem? - kérdeztem magamtól. Épp vissza akartam menni Louis-hoz és Harryhez, hogy közöljem velük, hogy már mindjárt a partnál vagyunk, mikor meghallottam, hogy rólam beszélnek. Tudom, hogy álszent vagyok, amiért haragszom Harryre, mert kihallgatta a beszélgetésemet, mikor most én is ugyanezt teszem vele.
- Néha hallgatnod kell a szívedre, és légy őszinte magadhoz. Lehet, hogy Anna nem bízik meg könnyen az emberekbe, de nem lesz örökké elérhetetlen. Ha őt akarod, hát menj és szerezd meg - mondta Louis. Azt hiszem, hálás vagyok Louis-nak, amiért kiáll mellettem, de nem tudom, hogy érezzek azzal kapcsolatban, hogy ezt mondja Harrynek. Úgy értem, visszafogadnám Harryt, ha ő is azt akarná?
- Úgy tűnik, Harryvel most egyenlők vagytok - suttogta Perrie, mire megugrottam ijedtemben.
- Ó, hé, lányok. Mizujs? - kérdezte tőlünk Louis, aminek következtében ismét megugrottam, és majdnem elestem. Szerencse, hogy Louis elkapott, különben arccal érkeztem volna a földre.
- A-a kikötőnél vagyunk - dadogtam, mikor ismét a saját lábamon álltam.
- Oké, akkor menjünk - éljenzett Louis, és elkezdett minket Perrie-vel kitolni az ajtón. Mire felértünk a fedélzetre, már ki is kötöttünk. Louis elment mellettem Eleanorhoz.
- Beszélnünk kell, miután mindenki elment aludni - suttogta Harry a fülembe, ahogy elment mellettem. Nem akartam hagyni, hogy hátamon futkosson a hideg a lehelete miatt, de nem nagyon tudtam ellene mit tenni.
- Mit mondott? Elpirultál - szólalt meg Perrie. Lesütöttem a szemem a lábaimra, hogy senki más ne lássa meg kipirult arcom.
- Azt, hogy beszélnünk kell, mikor már a többiek elaludtak - vallottam be halkan.
- Ó, még szép, hogy elmeséled majd holnap, hogy miről beszélgettetek - sikoltott olyan csöndesen, ahogy tudott.
- Attól függ, mit mond - mondtam.
- Nem-nem, így is, úgy is el fogod mondani - vigyorgott, mielőtt elment Zaynhez.
- Sajnálom, hogy azzal vádoltalak, hogy nem eszel. Csak aggódom érted, ahogy mindenki más is - kért bocsánatot anya, mikor leléptünk a hajóról. Csak bólintottam, és továbbmentem. Le akartam zuhanyozni és megvacsorázni, mielőtt beszélek Harryvel. Istenem, fogalmam sincs, hogy készen állok-e rá, akármiről is akar beszélni...