Fordított szavak és hazugságok

II. évad // 23. rész

Louis szemszöge
- Megyek és megnézem, mi van Harryvel - mondtam a többieknek. Úgy egy órája rohant ki a lakásból. Anne egy roncs volt, rosszul érezte magát, amiért feldühítette. Próbáltam neki elmondani, hogy nem amiatt, hanem Anna miatt, akit elraboltak és kínozták, szóval az anyja bármi mondhatott volna, Harry így is úgy is kiakadt volna. Úgy tűnt, hogy megérti, mikor rádöbbent, hogy Harry már a tűrőképessége határán állt, főleg miután láttuk a videót. A szívem apró darabokra hullt. Annyira nagy fájdalmai voltak, és kiszolgáltatottan tűnt Anna. Arra is rádöbbentem, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy megbocsátott nekem és ismét megbízik bennem. Eszembe jutott, mikor egy hónapja megkérdeztem tőle, hogy miért bízott meg bennem ilyen gyorsan...
*Visszaemlékezés*
- Hogy őszinte legyek, fogalmam sincs. Sosem kellene bennetek megbíznom ismét. De valami oknál fogva nem számít, milyen kicseszettül harcolok ellene, és próbáltalak meg titeket utálni, srácok. Azt hiszem, az egész Trey-ügy miatt van, mert biztonságban érzem magam mellettetek. Te és Harry voltatok a támaszaim hónapokon át és azt hiszem, már természetessé vált, hogy megbízzak bennetek. Istenem, nem is tudom, hogy ennek egyáltalán van-e értelme. Egyszerűen nehéz ezt elmagyarázni. Azt hiszem, hogy amit próbálok elmondani, az az, hogy... - hallgatott el. - Még ha nem is mindig bízom bennetek sok dologgal kapcsolatban, más miatt pedig igen. Nem tudok még megbízni bennetek teljesen, de már jó úton haladok afelé - magyarázta.
- Azt hiszem, értem. Örülök, hogy így gondolsz ránk. Tudom, hogy a többiek nevében is beszélhetek, mikor azt mondom, hogy mindennek örülünk, és sosem fogjuk eljátszani a bizalmadat ismét - mosolyogtam rá, majd megöleltem.
*Visszaemlékezés vége*
A beszélgetés nem is tűnt olyan réginek, mert valójában két hónappal ezelőtt volt. Remélem, hogy tudja, minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy hazajöjjön.
Beszálltam a liftbe és megnyomtam a gombot Anna szintjéhez. Nem telt el sok idő, mielőtt az ajtók kinyíltak és két rendőrrel találtam magam szemben.
- Ó, üdv, Mr. Tomlinson. Ha Mr. Stylest keresi, bement a lakásba - mosolygott rám az egyik egyenruhás. Bólintottam és bementem Anna lakásába. Szerencse, hogy az ajtó nem volt zárva, mert Harry magával hozta a pótkulcsomat. Mikor bementem, nem hallottam semmilyen hangot, úgyhogy felmentem az emeletre óvatosan lépkedve és kinyitottam az ajtót Anna hálószobájához. Láttam Harryt, ahogy magzatpózban fekszik az ágyban. Úgy tűnt, hogy megtört... Basszus! Úgy nézett ki, mint ahogy én érzem most magam.
- Haz? - szóltam hozzá, miközben leültem az ágyra.
- N-nem tudom kiverni a-a képeket a fejemből - mondta két zokogás között.
- Tudom, mert én sem. Csak el akarom neki mondani, hogy minden rendben lesz, és nem sokára megtaláljuk - sóhajtottam.
- Szerinted tudja, hogy próbáljuk megtalálni? - kérdezte Harry, arcát még mindig Anna kedvenc párnájába temette. Sosem tudtam, hogy miért ez a kedvence, majd valamikor meg kell tőle kérdeznem.
- Remélem. Látott minket, mikor odaadtuk a férfinak a pénzt - vontam vállat.
- M-már így is s-sok mindenen ment keresztül, miért kell ezen is? - kérdezte tőlem.
- Istenem, bárcsak tudhatnám erre a választ - mondtam, ahogy lefeküdtem az ágy végébe és az üres plafont bámultam.
- Szüksége lesz ránk, mikor hazajön - szólalt meg Harry egy kis csönd után.
- Remélem, megengedni, hogy itt legyünk - mondtam, mert tudtam, hogy szüksége lesz ránk, de a kérdés az volt, hogy hagyni fogja-e.
- Igaz - motyogta Harry.
- Mondta már Perrie, hogy Anna egész nap próbált kifogásokat gyártani, hogy miért ne menjen el veled a vacsorára? - tettem fel a kérdést.
- Nem, de Anna üzent, hogy rosszul érzi magát és nem tud eljönni, mert nem akar minket megfertőzni - felelte Harry.
- Igen, Perrie mesélte. Azt is mondta, hogy Anna ideges volt, és kiakadt. Perrie próbálta megnevettetni Annát, de nem sikerült. Bár Anna boldog volt azért, hogy nem engedted, hogy kihátráljon - tettem hozzá az utolsó mondatot tudván, hogy Harry arcára mosolyt csalna.
- Ez volt a legjobb dolog, mikor együtt voltunk. Nem hagytuk egymást, hogy hazugsággal etesse a másikat. Kiszedtem belőle az igazságot, ahogy ő is belőlem. Régebben játékot űztünk ebből, hogy hetente hányszor kell szembesíteni a másikat a hazugságával - kuncogott halkan Harry.
- Sajnálom, hogy nem jöttem rá hamarabb, mennyire nagyszerűek vagytok ketten. El is veszíthettem volna a húgom és a legjobb barátom, míg úgy viselkedtem és bántam veletek - vallottam be.
- Semmi baj. Ha a te helyedben lennék, én is azt tettem volna.
- Louis? Harry? - hallottam meg Zayn hangját a földszintről.
- Anna szobájában! - kiáltottam, hogy meghallja, majd bejött és ránk mosolygott.
- A zsaruk találtak valamit. Vissza kellene jönnötök a lakásba, hogy elmondhassák, mi az - mondta, mire Harryvel felpattantunk Anna ágyáról és gyakorlatilag ellöktük Zaynt, hogy kimehessünk a lakásból.
Rövid liftezés után érkeztünk meg az én lakásomhoz, és utána a rendőrök leültettek minket a nappaliban.
- Meg van a bizonyíték, hogy kinek állt szándékában elrabolni Annát. A féltestvére - mondta a rendőr, mire mind egymásra néztünk összezavarodva. Tudtam, hogy nem Lottieról, Fizzyről és az ikrekről beszélt, mert ők szeretik Annát.
- Az anyja szült egy gyermeket, mikor Anna két éves volt, de a csecsemőt örökbe adták, mikor otthagyták a korházban. Utánanéztünk annak is, hogy az anyját megerőszakolták és így esett teherbe, illetve, hogy a férje vette rá, hogy ne tartsák meg a gyereket - hallgatott el a rendőr, és hagyta, hogy feldolgozzuk a hallottakat. Bólintottuk, hogy folytassa: - Anna féltestvére árvaházban nőtt fel, és a tizennyolc éve alatt húsz különböző családnál lakott - mondta.
- De miért akarná bántani Annát? - kérdezte anya zavartan.
- Emily abban a tudatban van, hogy Anna miatt hagyták el a szülei. Azt hiszi, hogy Annát választották helyette. Trey azt mondta, hogy nem tudták elviselni, hogy folyton emlékeztetve legyenek a szörnyűségre, ami történt - válaszolta a rendőr.
- Emily? - szólalt meg Harry.
- Igen, Emily Johnston Anna féltestvére, és az, aki elrabolta őt - felelte az egyenruhás, mire mindenki álla leesett. Emily Johnston Harry exe volt és egyben Anna ördögi féltestvére is.
- Ismerik? - kérdezték tőlünk, mire bólintottunk.
- Régen randiztunk. Szakítottam vele, mert rájöttem, hogy még mindig Annába vagyok szerelmes - szólalt meg Harry. - Esküszöm, fogalmam se volt róla, hogy Anna féltestvére. Sosem mesélt róla - tette hozzá gyorsan.
- Tudjuk, haver - veregette meg a hátát Liam, mire Harry megkönnyebbülten sóhajtott.
- Van pár ötletünk, hogy hova vihette Emily, de egyszerre csak egyet tudunk koncentrálni - mondta a rendőr ismét.
- Csak siessenek, mert nem tudom, hogy mennyi ideig bírja a húgom - mondtam könyörgő szemekkel, mire bólintott és kiment a szobából.
~*~
Két órája annak, hogy a rendőrök elmondták, hogy ki Emily. Egy órával később vissza is jöttek, hogy szerintük Emily egyik mostohatestvére az, aki megverte Annát. Damonnak hívják! Máris kizártak egy helyet, és most épp a következőre koncentrálnak, hogy hol lehetnek. A srácokkal a nappaliban ülünk és tévézünk. A hírekben mindenhol szerepel, hogy Annát elrabolták és Simon még fel is ajánlott egy nagyobb összeget annak, aki elvezeti a rendőröket Annához. Jelenleg úgy tűnik, hogy sokszor fulladt kudarcba az ötletük a holléte felől, de Damonra is ennek a jutalomnak köszönhetően találtak rá. A rendőrök nyilvánosságra hoztak egy képet Emilyről, hogy mások is kereshessék a lányt. Nagyon remélem, hogy hamarosan megtalálják őket... Jövő héten karácsony.
- Louis, van egy új bejövőd - mondta Niall, ezzel megszakítva a gondolataimat. Bólintottam és felvettem a készüléket, majd miután beírtam a jelszót, láttam, hogy ismeretlen számról jött az SMS...
Ismeretlen: Anna vagyok... 502 Wallnut Lane... mondd meg a rendőröknek, hogy gyorsan érjenek ide!
Felpattantam és elrohantam a legközelebbi zsaruhoz, aki nálam volt. Megmutattam a telefonom és azonnal összehívta a többieket és közölte velük, hogy ide menjenek.
- Várjanak itt - utasított minket, amint kiment a lakásból.
- Mi történt? - kérdezte Harry.
- Megüzente a címet, ahol van és most mondtam a rendőröknek, hogy siessenek - válaszoltam, mire Harry hatalmas ölelésben részesített. Visszaöleltem, végül mindenki más is csatlakozott hozzánk.
- Ne örüljünk addig, míg nincs jó messze azoktól a köcsögöktől - mondta Eleanor. Mind elengedtük a másikat az ölelésből és bólintottuk, mert tudtuk, hogy igazat beszél. Még messze állunk attól, hogy ennek a rémálomnak vége legyen. Mind bementünk a nappaliba és hiába figyeltük az órát, az lassan kattogott. Egy óra is eltelt, mire ismét hallottunk valamit.
- Az összes elrablót lelőtték, és meghaltak. Anna úton van a kórházba. Menjünk, elviszem magukat - jelentette be a rendőr. Nem kellett nekünk kétszer mondani, felpattantunk és követtük őt kifele a lakásból. Most már örültem, hogy anya azt mondta a lányoknak, hogy maradjanak itt, ha nem lennénk a nappaliban, és majd felhívja őket, mikor tudja. Anélkül jöttünk el, hogy szóltunk volna a húgaimnak.
Az út egy örökkévalóságnak tűnt, de valójában csak tíz perc volt, mert feltették a szirénát. Berohantunk a kórházba, épp időben, mert láttuk, ahogy hordágyon tolják be Annát. Eszméletlen volt és ettől ideges lettem. Felé siettem, de egy pár kéz visszafogott.
- Biztosra kell mennem, hogy jól van. Engedj el, Liam - hallottam meg Harryt sziszegni. Megfordultam és láttam, hogy küzd Liam karjai ellen. Visszafordultam és rájöttem, hogy engem pedig Zayn fogott le. Bólintottam, mire elengedett. Odamentem Harryhez és elé álltam.
- Engednünk kell, hogy a doktorok gondoskodjanak róla. Majd találkozunk vele, amint lehet - tettem a vállára a kezemet, mire bólintott és abbahagyta a fészkelődést. Liam nem engedte el őt azonnal, helyette viszont megfordította Harryt és megölelte. Most már biztonságban van, Anna, mosolyogtam magamban és odamentem anyához, arcomat a vállába temettem és sírni kezdtem. Hálás vagyok, hogy jól van, de nem tudom, mennyire súlyosak a sérülései.
- Anna Austin családja és barátai? - kérdezte tőlünk egy fiatal hölgy, mire felálltunk és bólintottunk.
- Csak szólni akartam, hogy Annát bevitték a műtőbe. Belső vérzése van és meg kell állítanunk, mielőtt bármely másik sérülését kezelnénk. Vissza fogok jönni és tájékoztatom önöket, ha a műtét befejeződött, illetve, hogy hogyan ment - mosolygott ránk halványan. Anne megköszönte neki, mielőtt elment. Mind leültünk és innen már csak a türelem játéka volt az egész.