Fordított szavak és hazugságok

III. évad // 7. rész

Anna szemszöge

Hét és fél hónapja, hogy Karácsony volt, és hogy megtudtam, hogy terhes vagyok. Végre hozzászoktam a gondolatához. Harryvel elmondtuk a srácoknak, míg New Yorkban voltunk…

- El kell nektek mondanunk valamit, srácok – kezdte Harry. Láttam a pánikot Ethan arcán. Utálom, hogy azt hitte mindeddig, Harryvel el fogunk válni.

- Mi az? – kérdezte izgatottan Brayden.

- Valami rossz? – szólalt meg Jesse.

- Nem hinnénk – mosolygott Harry, és megfogta a kezem, finoman megszorította. Mind felvont szemöldökkel néztek ránk, könyörögtek, hogy végre mondjuk el.

- Terhes vagyok – mondtam. Magamra erőltettem a legfényesebb mosolyomat, pedig valójában féltem, hogy fognak reagálni.

- Komolyan? – ocsúdott fel Ethan.

- Igen – válaszoltuk egyszerre Harryvel. – Szóval, mit gondoltok? – kérdezte Harry, mikor senki nem mondott semmit.

- Ez nagyszerű – mosolygott Avery.

- Nagytesó leszek? – nézett rám Brayden.

- Igen, nagytesó leszel – mosolyogtam le rá.

- Éljen! – Odafutott hozzám, és apró karjait körém fonta.

- Én örülök, meg minden, de nem gondoljátok, hogy a családunk elég nagy? – szólalt meg Ethan vigyorral az arcán. Istenem, pont, mint Harry!

- Ez lesz az utolsó Styles gyerek, higgy nekem.

- Gratulálok! De nem mehetnénk vásárolni, vagy valami, mert unatkozom – nyafogott Avery, mire felnevettem.

- Persze – mondtam, majd felálltam, hogy kiegyenesítsem a ruhámat.

Éppen úton vagyok az orvoshoz, és remélhetőleg megállapítják a baba nemét. Harry Los Angelesben van valamilyen megjelenésen, hogy népszerűsítse a megjelenő albumát. Egész reggel üzengetett nekem, és azt mondta, hogy írjak, amint megtudom a nemét. Ő lányt szeretne, és valahogy én is. A családunk leginkább fiúkból áll, kivéve engem és Averyt, úgyhogy szükségünk lenne még egy kislányra, valamilyen szinten egyenlők legyünk. Most hogy ismét terhes vagyok, örülök, hogy Harry meggyőzött, hogy ekkora házat vásároljunk évekkel ezelőtt, mert ha nem, akkor most megint költözhetnénk. Utálok költözni.

Szerencsések vagyunk, hogy a világ még nem tudja, hogy terhes vagyok. Ez is csak azért van, mert alig megyek ki az utcára. Az orvos rendelője előtt leparkoltam a kocsit, közel a bejárathoz. Leállítottam a motort és felvettem a táskámat, mielőtt kiszálltam a kocsiból, hogy besétáljak.

- Jó napot, miben segíthetek? – kérdezte a nő a recepción. A szeme felcsillanásából tudtam, hogy felismert, de úgy tett, mint aki nem tudja.

- Dr. Ryanhez jöttem. Mrs. Styles vagyok – mosolyogtam rá, mire bólintott és bepötyögött valamit a gépbe.

- Üljön le, és pár perc múlva kész is lesz a doktornő – mosolygott vissza rám a recepciós. Bólintottam és odamentem egy székhez, hogy leüljek. Elővettem a telefonomat a táskámból, hogy megnézzem, a srácok írtak-e valamit. Ők nem, csak Harry.

Harry: Tudod már? Ha nem, most megyek egy interjúra, úgyhogy utána hívlak. Szeretlek xoxo

Már épp vissza akartam neki írni, mikor egy nővér odajött hozzám és mondta, hogy Dr. Ryan vár. Csak visszatettem a táskámba a telefont, és követtem a nővért a szobához.