Fordított szavak és hazugságok

I. évad // 18. rész

Anna szemszöge
A reggel sokkal hamarabb eljött, mint vártam. Az elmúlt tíz percben csak feküdtem az ágyban, próbáltam rávenni magam, hogy kikeljek. Ez az ágy vagy százszor kényelmesebb, mint ami otthon van. Mármint, a takaró és a paplan annyira puha, mintha felhőkön aludnék.
- Anna? Fent vagy? - hallottam Louist az ajtó túlsó oldaláról kérdezni.
- Igen, épp most megyek zuhanyozni. Húsz perc múlva kész leszek - válaszoltam. Ez az egy dolog, amiben jó vagyok... elkészülni rövid idő alatt.
Nem tartott sokáig, hogy lezuhanyozzak, mert nem kellett hajat mosnom. Kitaláltam, hogy kiengedve, egyenesen fogom viselni a hajam, úgyhogy csak egy kis száraz sampont tettem rá, hogy legalább felfrissüljön. Nem akartam, hogy büdös legyen a hajam. Sminket se nagyon akartam használni, úgyhogy magamra kentem egy kis alapozót, pirosítót, tust, és szempillaspirált. Mivel még mindig törölközőben voltam, kimentem a fürdőből, hogy felöltözzek. Kisétáltam, és megláttam Harryt és Niallt az ágyon ülni.
- Mi a franc? - kérdeztem ledöbbenve.
- Ó, sajnáljuk, mi... - pirult el Niall, tekintetét másra szegezte.
- Azt hittük, hogy felöltözve jössz ki a fürdőből. Már épp menni akartunk, úgyhogy siess - vigyorgott rám Harry.
- Oké. Nem mennétek már ki? - kérdeztem.
- De - vágta rá Niall gyorsan, majd kisietett a szobából. Harry azonban kihasználta az idejét, hogy felálljon az ágyról. Hozzám sétált és lehajolt, így az ajkai súrolták a fülemet. A szívem azonnal felgyorsult, és ideges lettem.
- Jól áll ez a törülköző - suttogta a fülembe. Rekedt hangjától kirázta a hideg a hátam. Vettem egy mély levegőt, és basszus, milyen jó illata volt. Megráztam a fejem alig láthatóan és ellöktem magamtól.
- Kifelé - csattantam rá, próbáltam leplezni, hogy bármilyen hatása lenne rám.
- Természetesen - kacsintott, mielőtt becsukta volna maga mögött az ajtót. Leültem az ágyra és ismét mély levegőt vettem. Nem lehetnek érzéseim Harry iránt. Először is, ő a bátyám legjobb barátja, és másodszor, rossz hírneve van, mint nőcsábásznak. Nem akarom magam kitenni egy törött szívnek.
Átsétáltam a sporttáskámhoz és kivettem egy testszínű melltartót és bugyit, meg egy fehér bő pólót, és világos farmernadrágot. Magamra kaptam gyorsan, mielőtt lecsekkoltam, hogy minden sulis cuccom benne van-e a táskámban. Felvettem a telefonom és a táskám, majd lesétáltam, ahol Louis, Niall, és Harry már valószínűleg vártak rám.
- Á, Anna, végre indulhatunk? - kérdezte Harry vigyorral az arcán. Csak a szemem forgattam és bólintottam.
- Oké, menjünk - mondta Louis.
~*~
Épp most fejeztük be a reggelit, és most a stúdióban várunk a producerre/dalíróra, hogy megjelenjen. Louis és a fiúk egymást ugratták. Én csak a kanapén ültem és előhúztam a laptopom a táskámból, vártam egy kicsit, hogy betöltsön. Éreztem, ahogy valaki leül mellém, úgyhogy elfordítottam a fejem és megláttam Harryt, aki olyan közel ült, amennyire csak tudott.
- Mit csinálsz? - kérdezte, mint egy kisgyerek. A szemem forgattam és nem válaszoltam. - Nem tanította meg az anyukád, hogy semmibe venni valakit, mikor kérdeznek tőled valamit, az gorombaság? - kérdezte.
- Nem, Harry, nem tanította meg - förmedtem rá.
Nem tanított nekem semmit, gondoltam magamban. Az anyám nem igazán volt az a tipikus anyuka, még azelőtt sem, hogy „apa" elhagyott. Mindig el volt magával foglalva, és várta a legújabb trendeket.
- Anna, sajnálom, nem tudtam róla - mondta Harry szomorúan, mielőtt felállt és odasétált a többi fiúhoz. Ledöbbenve ültem ott. Nem is voltam tisztában azzal, hogy ezt hangosan kimondtam, de a szomorkás hangja és tekintete alapján, valahogy rájöttem. Felnéztem rá és láttam rajta, hogy épp meséli Louisnak és a többieknek az előbbi szóváltásunkat. Vettem egy mély levegőt és újra lenéztem a laptopomra, hogy betöltött-e már, és szerencsére, igen. Megnyitottam a Word-öt, ahol az esszém volt, és újra írni kezdtem.
Nem vagyok annyira jó a tesztekben, de amikor esszékről van szó, akkor nagyon jól tudok írni. Nem tudom, miért, de jól bánok a szavakkal. Könnyen rizsázok bármiről, talán ez az egyik tehetségem.
- Sajnálom a késést, dugóba kerültem - mondta valaki, mikor besétált a stúdióba. - Ó, szia, te ki vagy? - kérdezte tőlem a férfi. Louisra néztem kíváncsian, hogy mit kellene mondanom. Mikor nem mondott semmit, a legegyszerűbb bemutatkozás mellett döntöttem.
- Anna. Örülök, hogy találkozunk - mosolyogtam édesen.
- Szóval, nem akarja elmondani valaki, hogy ki is ő pontosan? - hallottam, ahogy Mark suttogja a fiúknak. Elég rosszul csinálta, mivel minden egyes szavát értettem, mintha csak mellettem állna. Úgy döntöttem, hagyom, hogy Louis megbirkózzon ezzel, ezért úgy tettem, mint aki nem hallott semmit.
- A húgom - hallottam, ahogy Louis válaszol.
- Nem is tudtam, hogy van egy Anna nevű húgod - mondta meglepetten és zavartan Mark.
- Én se egy pár hónappal ezelőttig. Hosszú történet, és próbáljuk titokban tartani egy kis ideig, úgyhogy ne mondd el senkinek - mondta Louis, az utolsó felét a mondatnak már komolyan.
- Tudod, hogy nem fogom - válaszolta Mark. - Oké, akkor kezdjük el a dalokat. Az első a They Don't Know About Us lesz. - Halványan elmosolyodtam, mikor meghallottam, melyik számot fogják énekelni, mert ez az egyik kedvencem az albumukról. Lehet, hogy nem vagyok nagy rajongó, de attól még ismerem a zenéjüket.
- Zayn, te kezded - mondta Mark. Nem hallottam a válaszát, csak azt, hogy az ajtó kinyitódik és bezáródik. Felnéztem és megláttam Zaynt a boxban, mikor felvette a fejhallgatót.
- Nem bánod, ha leülök? - kérdezte Liam, míg a mellettem lévő helyre mutatott. A fejemmel nemet ráztam. Liam leült és elővette a telefonját, így visszafordultam a laptopom felé.
Befejeztem az esszém, míg felénekeltek három dalt. Harry épp énekelte a Kiss You-t. Zayn ült mellettem, míg Louis, Liam és Niall elrohantak a Starbucks-ba, hogy mindenkinek hozzanak valami italt. Azt hiszem, valahol a stúdió épületében van egy kávézó.
- Kell segítség? - kérdezte Zayn, mire zavartan néztem rá. - Mármint a tanulással - kuncogott.
- Ó, um, nem hiszem, köszi - mosolyogtam.
- Csak szólj, ha kell - mosolygott vissza, mielőtt elővette a telefonját és felment Twitterre.
- Miért nézed azt? - kérdeztem, mire most ő nézett rám zavartan. - Nem értem, miért mentek fel Twitterre. Mármint, utálatot kaptok, még a rajongóitokat is utálják. A helyedben nem akarnék minden alkalommal azzal megbirkózni - mondtam őszintén. Furán nézett rám, mielőtt elmosolyodott.
- Honnan tudod, hogy kapunk utálatot meg minden? Joey azt mondta, nem vagy nagy rajongónk - vigyorgott Zayn.
- Csak azért, mert nem vagyok egy őrült pszichopata rajongó, az nem azt jelenti, hogy nem kedvelem a zenéteket, vagy nem hallottam arról, ahogy utálkoznak az úgynevezett rajongók. Mindig is utáltam, ha a fanok ócsárolják a celebeket és a barátjaikat, csak mert féltékenyek. Szerintem boldogabbak lennének azzal az emberrel, akik őket teszik boldoggá - hadartam.
- Bárcsak többen is így gondolkodnának - szólalt meg Louis. Megugrottam a hangjára, mert nem is hallottam, vagy láttam, hogy közeledik.
- Igen, imádjuk a rajongóinkat, de utálom, mikor a barátnőinknek vagy azoknak a lányoknak, akikkel meglátnak, utálatot küldenek. Valószínűleg Harrynek kell ezzel a legtöbbet foglalkoznia. Bármelyik lány, akivel együtt lóg, annyira szörnyű kommenteket kap, hogy vagy a lány nem beszél hozzá többet, vagy Harry szakítja meg vele a kapcsolatot, hogy ne sározzák ennyire - mondta Liam, míg Niall, Zayn és Louis egyetértettek. Harryre néztem, és egy részem sajnálta őt. Talán a hírnevének nem igazán volt valóságalapja. Talán, próbál megállapodni, de a média és a rajongók ezt megnehezítik számára.
- Miről beszélgettek? - kérdezte Harry, mikor kijött a boxból.
- Semmiről - válaszoltam, valószínűleg kicsit túl gyorsan is.
- Akkor jó. Louis te jössz - vette el Harry a Starbucks-os italát és leült Zayn mellé.
Elmentem a táskámhoz és elővettem a jegyzeteimet. Ahogy átnéztem a papírjaimon, a telefonom rezegni kezdett. Rápillantottan és a kijelzőn Zoe neve állt.
- Elnézést - mondtam a fiúknak, mielőtt felálltam, a kanapéra tettem a papírjaimat és kimentem a szobából. - Hello? - kérdeztem.
- Szia, te lány. Azon gondolkodtam, hogy nem akarsz-e inni valamit a mostani vagy a jövő pénteken, hogy megünnepeljük az iskolás év végét? - kérdezte. Zoe eléggé összeszedett volt, ezért nem is lepett meg, hogy emlékeztet erre.
- Umm, nem látom okát, hogy miért ne. Remélem, azt is ünnepelhetjük, hogy átmentünk a vizsgákon és kaptunk gyakornoki állást - kuncogtam a telefonba. Pont a stúdió bejárati ajtaja előtt álltam, mikor hirtelen a földhöz lökött valami.
- Anna, mi a különbség a szatén és a selyem között? - kérdezte Harry lenézve a papírjaimra, ami a kezeiben volt. - Ó, francba, hadd segítselek fel - ajánlotta fel Harry az egyik kezét. Ellöktem magamtól és felálltam.
- Anna, még ott vagy? Egy fiú van veled? Te jó ég, mindent el kell mondanod róla - sikoltott Zoe a vonal másik végén.
- Várj egy percet, Zo - mondtam neki, miközben Harry felé pillantgattam. - Nem hagynál magamra, hogy telefonálni tudjak? - förmedtem rá.
- Jézus, csak egy kérdést tettem fel. Nem akartalak ellökni. Zsémbes - mondta, az utolsó szót inkább csak magának. Úgy tettem, mint aki nem hallotta, mert nem volt kedvem vele veszekedni.
- Bocsi az előbbiért, csak Joey egyik barátja volt az. Nézd, majd később beszélünk. Ha nem, akkor találkozunk hétfőn. Szeretlek, szia - mondtam.
- Én is szeretlek, szia - mondta Zoe, mielőtt bontottam a vonalat. Vettem egy mély levegőt és kisimítottam a ruhám, mielőtt visszasétáltam a stúdióba. Mindenki engem bámult, de Louis csak pillantgatott felém.
- Beszélhetnénk egy percre? - ragadta meg a karom és kivezetett a stúdióból, mielőtt még válaszolni tudtam volna.