Fordított szavak és hazugságok

III. évad // 8. rész

Avery szemszöge
- Láttad már anyát ma reggel? - kérdeztem Ethantól. Anya nem jött elő a szobájából tegnap este, ami nagyon szokatlan nála.
- Nem, nem láttam, ezért kellett nekem Braydent iskolába indítani - förmedt rám.
- Csak aggódom anya miatt - mondtam őszintén. Hiába, akkor is, ha nagyon beteg, anya mindig segít nekünk a reggeli készülődésben. Ha meg apa itthon van, akkor inkább hagyja őt aludni. - Remélem, jól van.
- Mindketten azt reméljük. Most pedig, koncentráljunk az iskolára, és mire hazaérünk, remélhetőleg minden a régi lesz - javasolta Ethan, mire bólintottam, és bementünk az iskolába.
- Szia, bébi - mosolygott Landon, mikor megérkeztem. Rá mosolyogtam, és megcsókoltam az arcát. Megfogta a kezemet és összekulcsolta az ujjainkat.
- Valami baj van? - kérdezte, miközben az első óránkra sétáltunk.
- Nem - hazudtam. Tudom, hogy tudja, hogy hazudok, de örülök, hogy nem kérdezősködött tovább. Landonnal leültünk a padba, és előszedtük a matek felszerelésünket.
Anna szemszöge
Arra ébredtem fel, hogy valaki megrázza a vállamat. Lassan nyitottam fel a szemem, és megláttam, Louist, aki ott állt és szomorúan nézett le rám.
- Mit keresel itt ilyen korán? - kérdeztem.
- Anna, dél van - válaszolta, mire felpattantam az ágyból, és kisiettem a szobából. - Mind iskolában vannak - állított meg Louis. Felsóhajtottam, és visszamentem, hogy leüljek az ágy szélére. - Elmondod, mi bánt? - kérdezte.
- Ikreket várok - motyogtam.
- Ó, Istenem, ez nagyszerű - mosolygott.
- Nem, nem az, Louis! - kiáltottam rá, és tisztán látható volt, hogy meghökkent a kiborulásomon.
- Miért nem? - kérdezte zavartan.
- Ez mind Harry hibája. Mindig is hat gyereket akart, és most hat gyerekünk lesz. Én sosem akartam, ő volt az - csattantam fel.
- Azt hiszem, te is tudod, hogy kell babákat gyártani. Kettőn áll a vásár - kuncogott.
- Ez nem vicces, Louis. Nem akarok még két gyereket. Már így is küszködöm, hogy fenntartsak négyet és a karrieremet. Hogy legyen hat gyerekem és munkám? - kérdeztem.
- Vonulj vissza.
- Ez most komoly? Hogy mondhatod azt, hogy vonuljak vissza? Harry miért nem tudja azt megtenni, és nevelni a gyerekeinket? - csattantam ismét, mire felsóhajtott és beletúrt a ritkuló hajába.
- Akkor gondolom, Harry nem tudja, hogy ikrek lesznek - jelentette ki.
- Nem.
- El kellene neki mondanod - javasolta.
- Miért? Hogy örüljön és izgatott legyen az ikerlányai miatt? - sziszegtem.
- Pontosan, és hogy megnyugtasson, és...
- Nem bírok el még két gyerekkel - sóhajtottam, és beletúrtam a kócos hajamba. Louis is felsóhajtott és megölelt. Ellöktem magamtól, felálltam és elsétáltam. - Csak menj el, Lou - mondtam. Louis ismét felsóhajtott és kiment a szobából. Besétáltam a fürdőbe, és levetőztem. A már növekvő pocakomra néztem, és sírva fakadtam. Annyira félek az ikrek miatt, és amiatt, amit Dr. Ryan mondott. Mivel idősebb vagyok, adódhatnak komplikációk is.
Beléptem a zuhanyzóba, és csukott szemekkel álltam a forró víz alatt. Megpróbáltam elhessegetni a negatív gondolatokat, ami működött is egy ideig, de aztán a víz hideg lett és megugrottam. Magam köré csavartam egy törülközőt. A gardróbban felvettem egy melegítőt, és a hajamat is lófarokba kötöttem, mielőtt lementem, hogy vacsorát készítsek. Észre se vettem, hogy milyen hosszú ideig álltam a zuhany alatt.
- Anya? - hallottam meg Avery hangját, amint besétált a házba.
- Konyhában! - kiabáltam.
- Jobban érzed magad? - kérdezte Ethan, mikor a srácokkal bejöttek a helyiségbe.
- Igen, sajnálom, hogy nem segítettem nektek ma reggel. És a tegnap estét is sajnálom, csak rám fért már egy kis alvás.
- Semmi gond, anyu. Mind örülünk, hogy végre kialudtad magad - mosolygott rám Ethan.
- Mi volt tegnap az orvosnál? - kérdezte Avery. Ő remélte, hogy a baba kislány lesz.
- Jól. Egy kislány, vagyis, kettő kislány. Ikreket várok - erőltettem magamra a mosolyom.
- Tényleg? Ó, Istenem, ez nagyszerű - sikoltott fel Avery, és odajött hozzám, hogy megöleljen. Kissé alacsonyabb volt nálam, úgyhogy a fejét a szívemre tette. Végig simítottam a haján, és megcsókoltam a fejét.
- Miért nem mentek és pakoltok el vacsora előtt? Mindjárt kész vagyok - mondtam, míg elhúzódott tőlem.
- Rendben - mondták, mielőtt eltűntek a konyhából. Vettem egy mély levegőt, és folytattam a vacsora elkészítését. A vacsora alatt Harry folyton hívogatott és SMS-t küldött, de nem foglalkoztam vele, hanem a srácokkal beszélgettem. Rosszul éreztem magam a tegnap miatt, meg a ma reggel miatt is, úgyhogy úgy éreztem, jóvá kell tennem nekik.
- Avery, hogy van Landon? - kérdeztem tőle.
- Óóó - szólalt meg Jesse és Ethan egyszerre. Felnevettem, míg Avery rájuk meredt.
- Jól van. Megvagyunk - játszadozott az étellel, és megpróbálta elrejteni piruló arcát.
- Akkor jó. Ethan, van valaki különleges az életedben? - vontam fel a szemöldökömet.
- Nem, senki Harper óta - válaszolta lehangoltan. Harper Zayn és Perrie legidősebb lánya volt, és egy ideig randiztak is, de pár hónappal ez előtt szakítottak. Szerintük eltávolodtak egymástól, vagy valami ilyesmi. Mindig is viccesnek találtam, hogy a One Direction gyerekek egymással kezdtek randizni, pont úgy, ahogy az emberek évekkel ez előtt megjósolták.
- Ne aggódj, édesem, majd megtalálod a megfelelő lányt egy nap - mosolyogtam rá, mire bólintott és evett még egy falatot.
- Mikor jön haza apa? - kérdezte Brayden.
- Nem tudom - válaszoltam röviden.
- Azt mondta, holnapra már itthon lesz - mosolygott Avery, én pedig felvont szemöldökkel néztem rá.
- Felhívta Ethant hazafele a suliból, és megkérdeztem - mondta. Bólintottam, és elmosolyodtam.
- Anya, segítesz a háziban? - szólt közbe Jesse.
- Persze, Jess. Ha eltakarítottam a vacsit, felmehetünk és segítek - fordultam felé mosolyogva. Jesse bólintott és megfogta az üres tányérját, hogy a mosogatóhoz vigye.
- Ti is leöblítenétek a tányért, és beraknátok a mosogatóba? - kérdeztem. A többiek bólintottak és megcsinálták, amit kértem. A srácok, kivéve Braydent, mind követték Jesset, és eltették a tányérjukat. Visszamentek a szobájukba, míg én felálltam és eltettem a vacsorát. Amint befejeztem, felmentem Jesse szobájába, és segítettem a matek házijában. Sosem szerettem a matekot, de azért még mindig jó voltam benne.
- Anya? - szólalt meg, míg átnéztem pár egyenletet, amit előzőleg megcsinált.
- Igen, kicsim?
- Lesztek annyira elfoglaltak az ikrekkel apával, hogy nem fogsz segíteni a házimban? - kérdezte komolyan.
- Istenem, dehogy. Sosem leszünk túl elfoglaltak, hogy ne segítsünk, vagy bármi más - mosolyogtam, remélve, hogy ezzel meggyőztem. Bár én nem hittem magamnak, azért Jesse szerencsére igen.
- Csak rákérdeztem - vigyorgott szélesen.
- Na, vissza a munkához - viccelődtem, mire bólintott és tovább matekoztunk.
Harry szemszöge
Egész nap próbáltam elérni Annát, de nem veszi fel a telefont, és nem válaszol az üzeneteimre. Nem értem, hogy mit tettem, amiért ennyire mérges lett. Louis hívott már egy ideje, és mondta, hogy Anna életben van, de azt nem közölte, hogy miért zárta be magát a szobába múlt éjjel, és miért nem hív vissza. Azt mondta, neki kell elmondania. Ezért is örülök, hogy holnap hazarepülök. Tudnom kell, mi baja Annának, és tényleg tudni akarom a gyerekünk nemét. Nagyon remélem, hogy kislány. Avery mindig az én kislányom lesz, de olyan gyorsan nő fel, hogy nem tudom, mit fogok csinálni, ha egyszer majd kiköltözik. Szóval, ha Anna egy újabb kislányt várna, lehetne egy lányom, akit elkényeztessek, míg Avery nem megy egyetemre.
- Harry, szakadj már el ettől a hotelszobától. Ki kell mozdulnod, és elterelni a gondolataidat az életről - szólt a managerem.
- Nem jó ötlet. Anna még mindig mérges rám valamiért, és nem kéne még egy lapáttal rátennem, hogy elmegyünk valami klubba.
- Pontosan ezért kell elmennünk szórakozni. Ki kell szabadulnod a saját gondolataid közül - mondta.
- Rendben, de nem iszom - jelentettem ki határozottan.
- Persze - nevetett. A szememet forgattam, és elvettem a pénztárcámat, kabátomat, mielőtt kimentünk a szobából, egyenesen a szórakozóhely felé.
Gyakorlatilag, amint megérkeztünk a helyre, lányok vettek körbe és próbálták felhívni magukra a figyelmem. Tudtam, hogy ez nem lesz jó ötlet. Előrefurakodtam a tömegben, a VIP szekció felé. Megmondtam a biztonsági őrnek, hogy nem akarok senkit magam mellett, hacsak nem bólintok rá. Nem is tervezem, hogy bárkit közel engedjek magamhoz. Azt sem szeretném, hogy az interneten képek jelenjenek meg rólam, és úgy tűnjön, hogy egy csapat lánnyal lógok, akik alig viselnek ruhát. Az nem segítene rajtam Annával, egy cseppet sem.
- Lazulj el, Harry. Legalább egyet igyál - mondta a fülembe a manager, így hallottam a hangját.
- Jó, de csak egyet - adtam be a derekam.
Mielőtt észbe kaptam, már öt rövidet megittam, és kissé szédelegtem. Úgy döntöttem, a legjobb, ha most elmegyek vissza a hotelbe, és bepakolok, elkészülök, mielőtt a reptérre kellene indulnom. Mikor a hotelhez értem, láttam pár üzenetet Averytől és Ethantól, és jó utat kívántak. Bárcsak Annától kaptam volna az SMS-t, de nem. Tényleg tudni szeretném, hogy miért lett rám mérges. Nem csináltam semmit.