Perrie szemszöge
Már vagy három órája a műtőben volt Anna. Egy órája mindenki kidőlt, elsőnek Harry és Louis aludt el. Akármennyire is szomorú és lesújtó volt számunkra, hogy megtudtuk, hogy Anna terhes volt, aztán elvetélt néhány őrült rajongó miatt, Harry és Louis szívét nagyon összetörte, hogy az ő vérük csörgedezett volna a baba ereiben. Harry magát hibáztatta, amiért ellökte magától Annát, mielőtt meghallgatta volna, és biztos vagyok benne, hogy Louis is így érez.
Tudtam, hogy történt valami Los Angelesben, mert akármikor a 1D rajongókat említettem, Anna meghökkent és feszültté vált. Azt hittem, hogy csak a sok utálat miatt volt, és mert leöntötték forró kávéval azon a napon. Utálom, hogy mindezen egyedül kellett keresztülmennie. Tudom, hogy beszélt Danielle-lel, de az is csak telefonon keresztül történt. Szüksége volt valakire, akire támaszkodhat. Kétlem, hogy az a valaki Mia lett volna. Jó barátoknak tűnnek, de látom, hogy Mia nem tud annyi mindent Annáról, és Anna tett is erről, hogy ez ne változzon meg. Nem hibáztatom. Mind ismerjük a múltját, és a sötét titkait, de akkor is hátba szúrtuk azzal, hogy nem hittünk neki, és meg se hallgattuk őt. Igen, én hittem neki, de tartanom kellett volna a hátam, nem kellett volna törődöm azzal, hogy emiatt veszekedni fogunk-e Zaynnel vagy nem. „Előbb a ribancok, aztán a haverok", nem?
Tiszta szívből azt kívánom, bárcsak visszamehetnék az időben, és megváltoztathatnám a dolgokat. Talán Anna és Harry még most is együtt lenne, és épp a babájukat várnák. Talán, most nem lenne itt a kórházban egy lyukkal a gyomrában. Bárcsak a dolgok másképp történtek volna Annával. Annyira erősen próbálkozik, hogy a múltja ne diktálja az életét, de látom, hogy mennyire nehéz ez számára. Nem szereti, ha egyikünk lerészegedik, és mindig spórol a pénzzel, még ha nem is kéne aggódnia miatta. Louis és a fiúk úgyis gondját fogják viselni.
- Min gondolkozol? - kérdezte Zayn, ezzel kiszakítva az ábrándozásomból. Nem is tudtam, hogy ébren van. Lenéztem rá, mivel a fejét az ölemre fektette.
- Annán, és mindenen, amin keresztülment a húsz éve alatt. Senki nem érdemli meg azt, amit át kellett élnie - mondtam lehangolva.
- Tudom. Amióta megláttuk őt a parton pár hete, nem tudok másra gondolni, csak hogy milyen szörnyű gyerekkora volt, nekünk meg milyen nagyszerű. Majdnem hogy bűnösnek érzem magam, amiért ilyen nagyszerű családom van, és mindent megtesznek értem - suttogta, hogy ne keltse fel a többieket.
- Igen, pontosan. Annyira erős lánynak mutatkozik kívülről, de belül, mint egy megszeppent kislány - mondtam csendesen, mire Zayn egyetértően bólintott.
- Remélem, hogy egy nap helyrehozzák a dolgokat Harryvel, és összejönnek. Mert őszintén, szerintem ő az egyetlen, aki teljességében elfeledtetheti vele a múltat - válaszolta Zayn, ahogy egyenesen a szemembe nézett. Lemosolyogtam rá, és a már így is kócos hajával kezdtem játszadozni.
- Remélem is. Tényleg összetartoznak. - Hátrahajtottam a fejem, hogy a falnak támasszam, és még mindig Zayn haját birizgáltam. Pár perccel később a többiek is lassan felébredtek.
- Van valami hír? - kérdezte tőlünk Louis.
- Nem tudom, haver, mert bealudtam - vont vállat Liam.
- Még mindig műtik, bár nemsokára készen kellene lenniük - mosolyogtam halványan Louis-ra. Fizikailag és érzelmileg is nagyon fáradtnak nézett ki. Szinte azonnal felhívta az anyját, amint Annát bevitték a műtétre. Úgy tűnt, hogy kissé lenyugtatta Jay, de még mindig egy idegroncs volt. Nem ismerné el Louis, de a legrosszabbra is felkészült.
- Nézzétek, ott van az orvos - szólalt meg Niall Dr. Beard-re mutatva, aki felénk sétált. Louis felállt és üdvözölte az orvost, míg mi ülve maradtunk.
- Anna műtéte remekül ment, semmilyen komplikáció nem lépett fel. A fekélyt megszűntettük és a vérzés is elállt, ami miatt nagyon örültünk. Van pár öltés a köldökénél, amik majd összeforrnak, ahogy telnek a hetek. A seb is meggyógyul addigra. Van valamilyen kérdésetek? - mondta Dr. Beard, mi pedig megkönnyebbülten sóhajtottunk.
- Van valami, amit nem kéne tennünk? - kérdezte Louis.
- Igen, már épp mondani akartam - mosolygott Louis-ra, mire bólintott, hogy folytassa. - Kerülnie kell az összes tejterméket, főleg a tejet, ami akár ronthat is a fekélyén. Az is segítene, ha megpróbálnák elkerülni a stresszt. Csak annyi fizikai tevékenységet végezhet, hogy elsétál a fürdőig. Zuhanyozhat egyedül is, de jobb lenne, ha valaki figyelne rá, ha bármi történne - mosolygott. Annának nem fog tetszeni az ágynyugalom, és hogy ki van szolgáltatva nekünk. - Reggel megmutatjuk, hogy kell lecserélni a kötést és kitisztítani a sebet, hogy ne fertőződjön el.
- Rendben, nagyon köszönöm, hogy gondját viselte a húgomnak - mondta Louis, miközben megrázta Dr. Beard kezét.
- Ez a munkám, fiam Nos, még el kell mennem más betegekhez is. Bemehetnek hozzá, ha szeretnék.
- Köszönjük - mondta Louis. Megfordult és Anna szobája felé biccentett fejével. Ő és Harry sétáltak a leggyorsabban a szobához.
- Most már le sem tagadhatja, hogy szereti - kuncogott Niall, miközben Harryre mutatott, amikor Zayn és mellém ért.
- Én is erre gondoltam, haver - nevetett halkan Zayn. Zayn, Niall, Liam, Eleanor és én arra értünk oda Anna szobájához, hogy Harry és Louis már az ágyán ül, és a kezét fogják. Ébren volt, de még mindig erősen az altató hatása alatt állt.
- Hogy érzed magad? - kérdezte Niall. Lustán elfordította a fejét a fiú hangjának irányába.
- Haza akarok menni - felelte rekedten Anna.
- Nem lehet, bébi - mondta lágyan Louis.
- Haza akarok menni a lakásunkba, Louis. Miért nem mehetek haza? - kérdezte, ahogy a könnyek lefolytak az arcán. Mind szótlanok maradtunk. Nyilvánvalóvá tette Malibuban, hogy nem akar visszaköltözni Louis-hoz, mikor Londonba jön, ezért furcsa volt ezt hallani. Louis segítségkérőn nézett ránk, hogy mit válaszoljon. Mind megvontuk a vállunk, fogalmunk se volt, hogy mi mit mondanánk erre. Tisztán látható, hogy nincs annyira magánál. Mire visszanéztünk Annára, már el is aludt.
- Ezt értelmezhetjük úgy, mint a mondást, hogy a részeg ember mindig igazat beszél? - szólalt meg Niall.
- Fogalmam sincs - vont vállat Louis, míg a húgára nézett, aki az ágyon feküdt. Csak elképzelni tudom, hogy hogyan érezhet most, hogy egy kórházi ágyon látja a testévért. Ha ez Jonnie lenne (Perrie testvére), idegroncs lennék. Harryre pillantottam, aki finoman köröket rajzolt Anna kézfejére, és az arcát bámulta. Úgy tűnt, hogy az, hogy Anna terhes volt az ő gyerekével, majd elvetélt, rádöbbentette arra, hogy még mindig szereti.
- Sajnálom, srácok, de a látogatási idő lejárt. Csak egyikőtök maradhat az éjszakára - szólt egy nővér, amint belépett a szobába. Csak bólintottunk, mielőtt kiment.
- Louis, maradj vele - mondta Harry, ami mindenki meglepett, még ő magát is.
- Igen, Lou. Te maradsz, mi pedig visszajövünk a reggel. Hozunk neked és Annának váltóruhát, meg valami reggelit - érvelt Liam.
- Oké, köszi, srácok. Itt van Anna lakáskulcsa. Csak maradjatok ott... Nem bánná, és Mia már üzent Anna telefonjára, hogy már a reptérre ment, úgyhogy az ő ágyát is használhatjátok - mondta. Mia utálta, hogy nem tudott itt lenni a kórházban, mert be kellett fejeznie a pakolást, mivel egy órán belül ment a gépe.
- Gyere, bébi, menjünk aludni - kulcsolta össze a kezünket Zayn, mire bólintottam és követtem a többieket ki a szobából.
- Remélem, hogy Louis fog tudni aludni valamit éjjel - szólalt meg Eleanor, amint kiléptünk Anna szobájából.
- Igen, szüksége lenne rá. Ahogy mindannyiunknak is - mondta Liam.
Louis szemszöge
A többiek kábé egy órája mentek el. A nővérek hoztak egy kempingágyat, hogy tudjak hol aludni, és meglepően kényelmes volt. Megmutatták azt is, hogy hogyan fertőtlenítsem le a sebet és cseréljem ki a kötést. Anna nem is ébredt fel a művelet alatt. Amikor megágyaztam magamnak, hallottam, hogy forgolódik az ágyában. Megfordultam, és láttam, hogy épp hogy ébren van.
- Most utál, nem igaz? - kérdezte szomorúan. Azonnal tudtam, hogy Harryről beszél.
- Miért utálna? - zavarodtam össze. Harry azt mondta, hogy hisz neki, mikor Anna azt mondja, hogy nem csalta meg, úgyhogy miért utálná?
- Megöltem a babáját - felelte olyan csendesen, hogy alig hallottam meg. A szemem azonnal tágra nyílt, mikor megértettem, mit is mondott valójában.
- Anna Lou Austin, figyelj rám most azonnal. Nem ölted meg azt a babát. Az úgynevezett rajongók löktek le a lépcsőről, és az végzett a babával. Nem a te hibád volt, és Harry sem utál téged - mondtam komolyan, hogy tudja, tényleg így gondolom. Nem emeltem fel a hangom, mert nem akartam őt megijeszteni.
- Lehet, hogy nem tűnik fel, de engem hibáztat. Nő vagyok, és gondját kellett volna viselnem a babának kilenc hónapig, amíg növekszik bennem, de elszúrtam. - Sírni kezdett. Láttam rajta, hogy még mindig az altató hatása alatt van, de már tudja, hogy mit beszél.
- Anna, higgy nekem, Harry nem utál. És egy egészséges babát hordtál volna ki, ha nem lennének azok a féltékeny ribancok, akik lelöktek téged aznap - töröltem le a könnyeket az arcáról.
- De elfutott - felelte gyengéden, míg próbált megnyugodni.
- Mérges lett a „rajongókra", annyira mérges, hogy nem akart téged megijeszteni, és elment. Zayn rávett, hogy utána fussak, mert általában én vagyok az, aki lenyugtatja. Ezért voltam távol, és ezért volt veled Zayn és Perrie - mondtam, mire Anna rám nézett, majd lehunyta szemeit.
- M történt, mikor beszéltél vele? - kérdezte.
- Anna, nem fontos, csak...
- Nem, mondd el - szakított félbe, mire sóhajtottam és leültem mellé az ágyra.
- Készen állt rá, hogy posztoljon Twitterre, ami rengeteg gondot okozott volna. Szerencse, hogy megállítottam, és rádöbbent, hogy le kell inkább nyugodnia - meséltem. Nem akartam belemenni a részletekbe, mert Annának nem szabad hallania, amit mondott Harry. Tőle kellene megtudnia.
Bólintott, még mindig lehunyva tartotta szemeit. - Idefekszel mellém az éjjel? - kérdezte. Elnevettem magam és bólintottam.
- Persze - mondtam, majd rádöbbentem, hogy nem is látott, mert becsukta a szemét. Az ágy jobb oldalára mászott, és a fejét a mellkasomra fektette, kezét pedig a hasamra. Elmosolyodtam és homlokon csókoltam. Lehet, hogy kissé kótyagos még, és ezért bújik össze velem, de nem érdekelt. Régebben együtt néztünk filmeket, mielőtt a képet lehozták az újságok és minden tönkrement. Jó volt újra érezni, hogy Anna megbízik bennem, még ha ez rövid időre is vonatkozik.
YOU ARE READING
Fordított szavak és hazugságok
FanfictionAnna Austin vagyok. Egy 19 éves lány, aki Londonban él, Angliában. Az emberek azt gondolják, hogy egy olyan lánynak, mint nekem, mindig boldog élete volt. Az igazság viszont pont az ellentéte annak, amit gondolnak. A poklon mentem keresztül, miközbe...