Fordított szavak és hazugságok

II. évad // 33. rész

Anna szemszöge
Pár nap már eltelt a meglepetés diplomaosztó partim óta, amit a bowling teremben rendeztek. Az az éjszaka volt az egyik legjobb, ami valaha megtörtént velem. Végül, mi lányok megvertük a fiúkat bowlingozásban. Még így is, hogy vesztettek, elég ügyesen játszottak. A játék után Harry eltűnt, ezért utánamentem, mikor Zayn mondta, hogy próbáljam meg az árkádoknál. Mikor megtaláltam abban a helyzetben, éreztem, hogy valami zavarja, ezért odamentem és átöleltem a megfeszült testét. Nem értettem, hogy mi lehet a baja, míg be nem vallotta, mármint, miután megnyertem a lég hoki versenyt és kikényszerítettem belőle, hogy amiatt volt ideges, mert meg akarta kérdezni, hogy összeköltöznék-e vele. Sejtettem, hogy meg fogja kérdezni, de akkor is meghökkentem, hogy egyáltalán megtette. Nagyon örülök, amiért Perrie véletlenül elkotyogta, mert így volt időm átgondolni anélkül, hogy megbántanám Harry érzéseit. Nem vagyok az a fajta, aki ne gondolkodna hosszan egy-egy döntés előtt, ezért hálás voltam, hogy volt pár órám, mielőtt Harry feltette a kérdést. Meglepődtem, hogy nem tartott sokáig, míg választásra nem jutottam, hogy igenis, jobban meg szeretném osztani Harryvel az életem, mint ahogy most. Persze, majd szeretném, ha összeházasodnánk és lennének gyerekinek, de az a távoli jövő, és most a jelenre kell koncentrálnom. Remekül érzem magam, amiért együtt fogunk élni. Ha majd kiderül, hogy nem tudunk együtt élni, akkor majd tudni fogjuk, hogy mégsem vagyunk egymásnak teremtve, és továbbléphetünk. Természetesen, nem akarom, hogy az megtörténjen, de ha ennek kell történnie, akkor az meg fog.
- Min gondolkozol? - kérdezte Harry. Éppen az autójában vagyunk, úton Louis-hoz. Louis oda akarta adni az ajándékom, ami tőle és a srácoktól származik.
- A múlt éjjelről - mosolyogtam rá. A tegnap estét a nappalimban ülve töltöttük, és végig beszélgettünk a semmiről. A legtöbb ember ezt unalmasnak találná, de én tényleg élveztem, hogy Harryvel lehetek, még ha csak filmet nézünk, és nem beszélgetünk.
- Nem gondoltad meg magad a költözéssel kapcsolatban, ugye? - kérdezte felvont szemöldökkel.
- Persze, hogy nem - mondtam őszintén.
- Csak kérdeztem - mosolygott rám, mire a szemem forgattam, mert már az elmúlt pár napban is ezt kérdezgette folyton. Kezdett az idegeimre menni.
- Tetszeni fog, amit tőletek kapok, vagy kényszerítenem kell majd titeket, hogy vigyétek vissza? - kérdeztem Harryt, amint felhajtott Louis kocsibejárójára.
- Ami azt illeti, nem vagyok benne biztos. Ez nem olyasmi, amit visszavihetnél, sokkal inkább csak visszautasítani tudod - motyogta. Bár az arca, mikor rádöbbent, hogy mit mondott, felbecsülhetetlen volt. - Ne mondd el a fiúknak, amit most mondtam. Ez már elárulásnak számít, legalábbis szerintem - tette hozzá gyorsan.
- Nem fogom - mosolyogtam, mielőtt odahajoltam és megcsókoltam. Imádtam megcsókolni az arcát, mert mindig elpirult és jó tudni, hogy ugyanolyan hatással vagyok rá, mint ő rám.
- Gyere, menjünk be, mielőtt még a végén elmondom, hogy mi is az ajándékod pontosan - kuncogott.
- Oké - nevettem el magam, míg kicsatoltam a biztonsági övem és kinyitottam a kocsiajtót. Már nincs fagyos levegő kint, mivel április van, de azért elég hideg volt, ezért magamra húztam a kabátomat. Harryvel mindketten a bejárati ajtóhoz sétáltunk, majd lenyomta a csengőt.
- Á, megjöttetek tubicáim - vigyorgott szélesen ránk Louis. A szemem forgattam és belöktem a házába. Fáztam!
- Anna, jól nézel ki. Hogy vagy? - kérdezte Sophia.
- Köszi, jól vagyok. Te? - kérdeztem vissza udvariasan. Még mindig ismerkedem Sophiával, ezért nem bízom meg benne teljesen, de mondjuk jobban, mint Jessie-ben.
- Én is jól vagyok. Mostanában sokak gyűlölete megtalál Twitteren, meg minden - sóhajtotta.
- Ezért nincs Twitterem, vagy bármi másom, mert nem akarom ezt látni - vallottam be. Harry kérte, hogy legalább egy Twittert vagy Instagramot csináljak, de elutasítottam. Nem akarom látni a szörnyű dolgokat, amit az emberek mondanak rólam és Harryről, mert tudom, hogy nem bírnám elviselni. Ráadásul, nem látom értelmét tudván, hogy sokan utálnának miatta.
- Igen, megértem, de csak így tudok lépést tartani a sulis barátaimmal, meg a többiekkel - vont vállat. Hát, nekem nincsenek barátaim az iskolából, ezért nincs ilyen problémám, gondoltam magamban.
- Oké, most hogy mindenki itt van, Anna gyere be a nappaliba, hogy odaadhassuk az ajándékod - mosolygott rám Louis. Bólintottam és követtem őt a szobába. Már le akartam ülni, amikor Harry maga mellé húzott. Csak a szemem forgattam viselkedésére és elnevettem magam.
- Itt is van - nyújtott felém Louis egy levél alakú borítékot, mire zavarodottan néztem fel rá. - Nyisd ki, és alaposan olvasd el - mosolygott rám, mire sóhajtottam. Kinyitottam a borítékot és kihúztam belőle egy lapot, amit aztán kihajtogattam. Olvasni kezdtem...
Anna,
Nagyon is tisztában vagyunk vele, hogy tiltakozni fogsz az ajánlatunk ellen, mielőtt elfogadnád, ezért nem is adunk választási lehetőséget. El kell fogadnod, vagy megkötözlek és kényszerítelek rá, hogy igent mondj.
Mi, a One Direction, és a csapatunk szeretne téged hivatalosan is meghívni, hogy légy a stylistunk az ausztráliai és új-zélandi Take Me Home turné állomásain. Amint már tudod, Caroline szülési szabadságra ment, kábé most, ezért szükségünk van valakire, akiben megbízunk, és aki átveszi a helyét hat hétig. Tisztában vagyunk vele, hogy ruhákat tervezel, de úgy gondoltuk, hogy ez egy remek kezdés lenne és egy jó munka, amit beleírhatnál az önéletrajzodba (beleértve a gyakornoki állást Caroline-nál, amit velünk töltöttél a nyáron). Ráadásul, a kedvenceiddel utazhatsz majd, osztozhatsz egy szobán Harryvel (még ha úgy is gondolom, hogy velem kellene maradnod). Minden útiköltséged ki lesz fizetve, és a ráadás: heti fizetést fogsz kapni.
A kötelességed, mint stylist:
1.) Felöltöztetni minket minden megjelenéskor!
2.) Felöltöztetni minket minden koncert előtt!
3.) Megtervezni az öltözékünket az elkövetkezendő koncertekre, és le kell bennük fotóznod, vagy mi!
4.) Most csak ennyi jutott eszembe, de biztos vagyok benne, hogy több dolgod lesz, mint ezek!
Két hét múlva indulunk az ausztráliai állomására a turnénak. Április 28-ára készülj el, ezért menj biztosra és csomagolj be mindent. Alig várjuk, hogy velünk dolgozz, és ismét velünk utazgass. Király lesz!
Szeretettel,
Louis
Ui. Ez Nialltől, Zayntől, Liamtől és Harrytől is van!
Amint befejeztem a levél elolvasását, nem tudtam megállni, nevetésben törtem ki. Már az első bekezdésnél rájöttem, hogy ezt Louis írta.
- Mi olyan vicces? - szólalt meg Niall zavartan.
- Még ha Louis nem is írta volna alá, akkor is tudtam volna, hogy ő írta - kuncogtam.
- Szóval, elfogadod az ajánlatot? - kérdezte Liam.
- Azt hittem, hogy nincs is választásom? - kérdeztem, bár inkább kijelentésnek hangzott.
- Nincs is - vágta rá Louis és Harry egyszerre.
- De ha el is megy veletek két hét múlva, hogy fognak Harryvel összeköltözni? Vagy majd akkor, mikor visszajöttetek? Már ha ennek van értelme - mondta Jessie. Kissé ledöbbentem, hogy tudta, hogy Harryvel össze fogunk költözni. Azt hiszem, Niall volt az, aki elmondta neki.
- Majd átköltöztetjük a dolgait a házamba a következő héten. Nincs sok cucca, úgyhogy nem fog sokáig tartani - válaszolta Harry. Felé pillantottam és elmosolyodtam, így tudattam vele, hogy hálás vagyok, amiért helyettem is válaszolt. Csak megfogta a kezem és gyengéden megszorította.
- Szóval, akkor velünk jössz veszekedés nélkül vagy magunkkal kell rángatnunk? - kérdezte Louis felvont szemöldökkel.
- Jó lehetőségnek hangzik, és nincs más tervem a nyárra, úgyhogy miért ne - mosolyogtam rá. Mielőtt észbe kaptam, Louis csikizni kezdett a földön és az arcom csókolta, ahol tudta. Mindeközben be nem állt a szája arról, hogy milyen boldog, amiért velük megyek.
- Szállj már le rólam! - kiáltottam rá játékosan egy kis idő elteltével.
- Ugh. Rendben - dühöngött, mielőtt lemászott rólam és felhúzott magával. Kisimítottam a ruhám, majd visszaültem Harry mellé. Magához húzott, így hozzá dörgölőztem és a fejem a vállára helyeztem.
- Kell majd segítség a költözésben? - kérdezte Perrie.
- Nem. Ahogy Harry mondta, nincs sok cuccom, úgyhogy egyedül is megbirkózom velük - mosolyogtam rá.
- Jó neked. Perrie-nek rengeteg cucca volt, mikor összeköltöztünk - jegyezte meg Zayn, mire Perrie rácsapott a karjára. - Mi az? Ez az igazság - nevetett, mire Perrie sóhajtott és bólintott egyetértően.
- És hogy álltok az esküvői tervekkel? - kérdeztem tőlük, hogy témát változtassak, és ne a Harryvel való kapcsolatomról beszéljünk.
- Á, nem sietünk el semmit. Élvezzük, hogy el vagyunk jegyezve - mosolygott Zayn a piruló menyasszonyára. Tényleg egymásnak voltak teremtve. Alig várom, hogy láthassam, milyen csodálatos gyerekeik lesznek.
- Egy nap, ezek mi leszünk - suttogta Harry a fülembe, mire felnéztem rá és bólintott Perrie és Zayn felé, akik egymás eljegyzési gyűrűit bámulták éppen. Sugdolóztak egymás között. Visszapillantottam Harryre és rámosolyogtam. Őszintén, el tudom magunkat képzelni így, és örülök, hogy tőle is ezt hallom.