Fordított szavak és hazugságok

III. évad // 4. rész

Anna szemszöge

Nemrég keltem fel, és meglepődtem, mikor az órára néztem. Délután két óra. El sem hiszem, hogy nem hallottam, ahogy Harry és Brayden felkelnek. Ami még jobban meglep, hogy Harry nem zajongott csak azért, hogy felébresszen. Még mindig az ágyban fekszem, úgyhogy úgy döntöttem, végre kimászom és veszek egy gyors zuhanyt. A gardróbhoz indultam és elvettem egy szűk farmert és halványkék blúzt. Ahogy kisétáltam a szobából, hallottam, hogy Brayden és Harry a folyosón beszélgetnek. Örülök, hogy Harry itthon vagy a gyerekekkel, de azt is kívánom, bárcsak ne veszekednénk, tehát én is élvezhetném az ittlétét. Egy mély levegőt veszek, mielőtt a fürdőbe indulok és becsukom az ajtót mögöttem, hogy levetkőzhessek és lezuhanyozhassak.

A fürdő után megszárítottam magam, és felöltöztem. Megmostam a fogamat, mielőtt kisminkeltem magam. Nem használok sok sminket, úgyhogy ez sem tartott sokáig.  Kikeféltem a hajamat és felfogtam egy rendetlen kontyba. Amint kinyitottam a fürdő ajtaját, meghallottam a telefonomat csörögni. Odasiettem, és láttam, hogy Louis hív.

- Szia, Louis, mizujs? – válaszoltam.

- Szia. Semmi különös, csak azon gondolkoztam, hogy nem akarsz-e átjönni és ebédelni. Eleanor dolgozik, a srácok suliban… nyilvánvalóan. Ma szabadnapos vagyok, és annyiraaa unatkozom. Ó, és egy kis időt szeretné tölteni a húgommal – nyafogott. Louis és Eleanornak öt gyerekük volt. A legidősebb 17 éves (Wyatt ugyanabban az évben született, mint Ethan, egy előre nem tervezett terhesség volt), a legfiatalabb pedig 3. Három fiuk és két lányuk van.

- Szeretnék, de Brayden itthon van, beteg és nem le…

- Harry is otthon van, ő vigyázhat rá – szakított félbe Louis.

- Honnan tudod, hogy itthon van? – kérdeztem zavartan. Senki nem tudott róla, hogy itt van, de ezek szerint kiszúrták őt tegnap a Heathrow reptéren.

- Korábban már beszéltem vele – mondta Louis.

- Ó, akkor megkérdezem, hogy nem baj-e, ha elmegyek pár órára, aztán meg írok neked – válaszoltam.

- Rendben. Nemsokára találkozunk – köszönt el Louis, mielőtt lerakta. Nem is mondtam neki, hogy végül elmegyek-e vele ebédelni vagy nem. Magamra kaptam egy pár fekete bokacsizmát, a telefonomat meg beraktam a táskámba. Lementem a lépcsőn, Harry és Brayden után kutatva. Már hallottam őket a konyhából. Felsóhajtottam.

- Hol van anya? – kérdezte Brayden.

- Itt vagyok, kicsim. Hogy érzed magad? – kérdeztem, miközben odamentem hozzá. A homlokára tettem a kezem, hogy lássam, lázas-e még. Persze, hogy lázas.

- Kicsit jobban – válaszolta.

- Mész valahova? – kérdezte Harry.

- Louis ebédelni akar velem. – feleltem röviden. – Ha nem bánod, hogy elmegyek… - tettem hozzá,. mire rám, majd Braydenre nézett.

- Szerintem, Braydennel megleszünk még egy pár órát nélküled. Mit gondolsz, Bray? – kérdezte tőle Harry. A szívem összeszorult, mikor azt mondta, „még egy pár órát”. Ha segítségre volt szüksége, felébreszthetett volna. Nem az én hibám, hogy nem hallottam reggel, mikor felkelt.

- Igen – éljenzett halkan Brayden, mert valószínűleg még mindig fájt a torka.

- Akkor azt hiszem, pár óra múlva jövök – mondtam.

- Mondd meg Louis-nak, hogy üdvözlöm – szólt Harry, mire bólintottam és kisétáltam a konyhából, majd a házból is. Beszálltam a kocsiba, és felhívtam Louist, hogy közöljem vele, a szokásos ebédelő helyünknél találkozzunk.