Fordított szavak és hazugságok

I. évad // 23. rész

Anna szemszöge
- Jól szórakoztatok Zoe-val? - kérdezte Louis, ahogy besétáltam a lakására.
- Louis, hajnali egy óra van. Miattam maradtál fent eddig? - kérdeztem. - Okkal adtál nekem kulcsot a lakásodhoz - tettem hozzá, mire idegesen és kínosan nézett rám.
- Csak biztosra akartam menni, hogy rendben hazaérsz - válaszolta félve.
- Ha nem lennék halál fáradt, valószínűleg kiabálnék veled, hogy úgy kezelsz, mint egy gyereket, de mivel fáradt vagyok, csak aludni szeretnék. Pár óra múlva úgyis találkozunk - mondtam, mielőtt elmentem mellette és felmentem a szobámba, amit már a magaménak tudhatok.
- Jó éjt - hallottam, ahogy utánam kiáltja. Besétáltam a szobámba és a bőröndre raktam a ruhákat, amit majd a repülőn viselek. Mivel csak egy melegítőről és laza felsőről van szó, úgy döntöttem, hogy most alváshoz is ezt fogom viselni, így nem kell aggódnom, hogy hamar kell felkelnem azért, hogy időben felöltözzek. Megfogtam a ruhákat és a fürdőbe mentem. Megengedtem a vizet és beléptem a kádba, hogy zuhanyozzak. Nem akartam hosszan ott időzni, de mivel ideges vagyok a repülőút, és minden más miatt, ami azzal jár, hogy az egyik legnagyobb fiúcsapattal fogok utazgatni egész nyáron, szükségem volt egy kis lazulásra. Csak akkor szoktam hosszan fürdőzni, ha stresszes vagy nagyon zaklatott vagyok, amúgy meg kevesebb, mint húsz percet töltök el fürdéssel.
Miután kiléptem a zuhanyzóból, felvettem a tiszta bugyim, melltartóm, és aztán a melegítőt és a bő felsőt. Tudom, hogy a legtöbb nő nem visel melltartót, mikor alszik, de én fura vagyok, úgyhogy én viselek. Ezek után megmostam a fogam és a hajam. Amikor visszamentem a szobámba, minden fürdő cuccom visszapakoltam és a bőröndbe tettem. Töltőre raktam a telefonom és bedugtam a töltőt a konvektorba. Bemásztam a paplan alá és lekapcsoltam a lámpát. Már épp kényelembe helyeztem magam, mikor rezegni kezdett a telefonom az éjjeliszekrényen. Morogtam egyet és átfordultam, hogy megnézzem, ki a franc üzen ilyen késő éjjel.
Harry: Bocsi, ha ezzel felébresztelek. Csak jó éjszakát akartam kívánni, és hamarosan találkozunk ;) Xxx
Kissé elpirultam, ahogy újra meg újra elolvastam az üzenetet. Miért küldte ezt a szöveget, hiszen csak egy órája láttuk egymást. Rányomtam a válaszra és az üres képernyőre bámultam, próbáltam kitalálni, hogyan válaszoljak...
Mielőtt észbe kaptam, megszólalt az ébresztőm, jelezve, hogy fel kell kelnem. Totál megijedve ültem fel.
- Francba - mondtam magamnak, ahogy rájöttem, hogy elaludtam, míg próbáltam egy választ írni Harrynek. Remélem, nem gondolja, hogy nem olvastam el... Várjunk csak! Miért is érdekel engem, hogy mit gondol? UGH!
- Anna, fent vagy? - kopogott Louis az ajtómon.
- Igen, már készülődöm - mondtam. Igaz is volt, csak fogat kell mosnom, és egy kontyba rakni a hajam. Nem akartam sminket feltenni egy tízórás repülőútra, hisz az hülyeség lenne.
Harry szemszöge
A fiúk, Anna és én már a reptéren vagyunk két órája. Mióta ideértünk (külön autókkal), próbáltam kerülni Annát. Múlt éjjel küldtem neki egy üzenetet, és sosem válaszolt rá. Tudom, hogy megkapta, mert jelezte, hogy elolvasta. Szóval, látta, de nem válaszolt. Nem tudom, mi baja lehet.
- Jól vagy, haver? - kérdezte Niall, mire vállat vontam. - Akarsz róla beszélni? Annáról van szó? - kérdezte, mikor nem mondtam semmit.
Felkaptam a fejem, hogy ránézzek, mivel ledöbbentem a kérdése hallatán.
- Akkor ezt igennek veszem - kuncogott. - Mi történt? Liam azt mondta, hogy hazavitted a Funky Buddhából az éjjel. Történt valami? Rámozdultál, vagy mi, és elutasított? - hadarta.
- Ő mozdult rám, azt hiszem - motyogtam az utolsó mondatot.
- Hogy érted? - kérdezte Niall láthatóan összezavarodva. Én is legalább annyira zavart voltam, mint ő, úgyhogy nem hibáztatom.
- Mielőtt kiszállt a kocsiból, áthajolt és arcon csókolt - mondtam.
- Aww, ez aranyos. És te erre mit válaszoltál? - kérdezte.
- Nagyjából semmit. Csak jó éjszakát kívántam, vagy mi. Nem emlékszem - válaszoltam őszintén. Túlságosan le voltam döbbenve a tökéletesen telt ajkaitól a bőrömön, hogy elfelejtettem koncentrálni minden másra.
- Azért vagy ilyen fura hangulatban, vagy van még valami más is?
- Üzentem neki, mikor hazaértem, hogy jó éjt kívánjak, és hogy hamarosan találkozunk, vagy valami ilyesmit, és elolvasta, de nem válaszolt rá. Miért olvasná el, ha nem válaszol? - kérdeztem, bár inkább magamtól, mint Niall-től.
- Nem tudom, talán bealudt, miközben írt, vagy valami - mosolyodott el.
- Igen, azt kétlem. Valószínűleg, csak megbánta, hogy arcon csókolt és úgy döntött, hogy a semmibe vesz - mondtam. Tudom, hogy hülyén hangzik, de az eszem ezt súgta.
- Miért nem próbálod meg, és beszélsz vele? - javasolta Niall.
- Nem akart velem beszélni múlt éjjel, úgyhogy nem vesztegetem az időm és energiám, hogy beszéljek vele - csattantam rá.
- Haver, nem kell nekem esni, én csak javasoltam - tartotta fel védekezően Niall a kezét.
- Bocsi, csak nem sokat aludtam az éjjel, és rosszul esik, hogy nem írt vissza - kértem elnézést.
- Ki nem írt vissza? - kérdezte Louis.
- Ó... umm, csak a nővérem - hazudtam. Nem akartam, hogy tudja az igazságot.
- Oké, talán lefoglalta a tanulás, haver - mosolyodott el Louis.
- Igen, talán - motyogtam.
- Na, arra gondoltam, hogy berakjuk a jegyeket egy sapkába és mindenki húz egyet, így nem kell veszekednünk azon, ki üljön ki mellé - mosolygott továbbra is Louis.
- Ez jól hangzik - éljenzett Niall, míg én csak egyetértően bólintottam. Remélem, nem Anna mellé kell ülnöm, gondoltam magamban.
Anna szemszöge
Nem tudom, miért, de mióta Louis és én ideértünk a reptérre, úgy éreztem, hogy Harry kerül engem. Tudtam, hogy nem kellett volna csak úgy arcon csókolnom, gondoltam magamban.
- Valami gond van? - kérdezte Zayn.
- Nem, csak gondolkoztam - próbáltam mosolyogva válaszolni.
- Találkoztál már Caroline-nal? - kérdezte.
- Igen, találkoztunk, mikor ideértem. Aranyosnak tűnik, alig várom, hogy vele dolgozhassak. Ó, és úgy tűnik, Lou Teasdale mellett is fogok dolgozni - válaszoltam.
- Zayn, Anna, ki kell húznotok egy jegyet a sapkából, és a mellé fogtok ülni - tűnt fel Louis a semmiből. Zaynnel mindketten vállat vontunk, és kihúztuk a jegyeket. Ránéztem a papírra, amit kifogtam, és ledöbbentem, ahogy megláttam, hogy ez első osztályra szól.
- Első osztály? - kérdeztem idiótán.
- Igen, stílusosan utazunk - nevetett Zayn a reakciómon. - Mi a sor és ülés számod? - kérdezte.
- Um, 26 B? - kérdeztem inkább, mint mondtam, ahogy lenéztem a jegyemre. - Egymás mellett ülünk? - kérdeztem Louist és Zaynt is, de mindketten a fejüket rázták.
- Azt hiszem, Harry mellett ülsz - mondta Louis, mielőtt Niallhez sétált. Egy részem örült, hogy Harry mellett ülök, de a másik részem meg volt rémülve.
- Az 524-es járat utasai kezdjék meg a beszállást. Kérem, legyen önöknél a beszállókártya - mondta egy hölgy a hangosba. Eddig jól voltam, nem idegeskedtem, de most, hogy felszállunk a repülőre, teljesen lefagytam.
- Gyere, Anna - nyújtotta felém a kezét Niall. A keze és szemei között kapkodtam a tekintetem. - Nem harapok. Megmutatom, hol ülsz, mikor felértünk - mosolygott.
Bólintottam és megfogtam a kezét. Ahogy a nő Niall és az én beszállókártyámat vizsgálta, éreztem, hogy valaki a hátamra teszi a kezét. Magam mögé néztem, és Louist láttam ott állni mosolyogva. Viszonoztam a gesztusát, mielőtt Niall magával húzott a repülőbe.
- Megígérem, hogy minden rendben lesz - mosolygott le rám, ahogy magához húzott.
- Van köztetek valami, amiről nem tudok? - kérdezte Louis hirtelen.
- Istenem, dehogy is. Csak barátok vagyunk, Lou - mosolygott Niall. Louis rám nézett választ várva.
- Mi van? Ez az igazság, csak barátok vagyunk - mondtam, próbáltam nem nevetni Louison, hogy játssza itt a nagy testvért. Még mindig ki kell érdemelnie a jogát, hogy megmondhassa, mit csináljak, és jelenleg még annak a közelében se jár.
- Oké, csak kérdeztem - mosolygott Louis, mielőtt elkapta a kezem Niall elől, és tényleg bevezetett a gépbe. Hallottam Niallt és Zaynt nevetni mögülünk, de nem figyeltem rájuk.
- Itt ülsz. Harryvel megbirkózhattok az ablak melletti ülésért. Két sorral előttetek ülök, ha bármire szükséged lenne, ha felszálltunk - mondta, mire bólintottam és körbenéztem a repülőn. Nem tehetek róla, de a szemem forgattam, ahogy a srácok társai (Lou, Caroline, a csapat, biztonságiak) mind beléptek az első osztályra.
- Itt ülsz? - kérdezte Harry érzelemmentesen, mire ijedten megugrottam.
- Igen - válaszoltam, és azt hiszem, hallottam, ahogy felnyög, de ebben nem vagyok biztos.
- Anna, felraktam a csomagod. Megyek és kényelembe helyezem magam az ülésemen - puszilta meg a fejem Louis, majd magamra hagyott Harryvel. Egymást bámultuk kínosan.
- Ülhetsz az ablak mellé, nekem nem muszáj - mondtam, ezzel megtörve a csendet, ami ránk telepedett. Nem válaszolt, csak bólintott és a rekeszbe rakta a csomagját, ami felettünk volt. Vártam, hogy leüljön, mielőtt én is elfoglaltam a helyem. Az ujjaimmal kezdtem játszadozni, ahogy megvártuk, míg mindenki leült és felszállhatunk.
- Jól vagy? - kérdezte Liam. Felnéztem, és láttam, hogy Harry és én előttem ül.
- Persze - hazudtam. Tudom, hogy nem vette be, de örültem, hogy annyiban hagyta és visszafordult, hogy rendesen üljön a helyén.
Harminc perc várakozás után, és tizenöt perccel később, hogy megbeszéltük, hol van a vészkijárat, oxigénmaszk, és a biztonsági öv, a felszálláshoz készülődtünk. Harrynek még mindig mondani kellett valamit, és őszintén, ettől csak tízszer idegesebb lettem. Mielőtt észbe kaptam, már mozogtunk és készen álltunk, hogy felszálljunk a levegőbe.
Harry szemszöge
Ahogy a gép felszállt, Anna megfogta a kezem, mintha az élete múlna rajta. Annyira rosszul éreztem magam miatta. Nagyon ideges volt, és itt voltam én, mérgesen, amiért nem válaszolt múlt éjjel az üzenetemre. Végül is, nem mintha feltettem volna egy kérdést, sokkal inkább csak egy kijelentés volt a szöveg.
Mikor a gép elérte a megfelelő magasságot, Annára néztem.
- Jól vagy? - suttogtam neki. Láttam rajta, hogy nem számított arra, hogy hozzá szólok, mert kicsit megugrott a helyén. Bólintott, de még mindig egyenesen előre nézett. Hüvelykujjammal simogattam a csuklóját, ezzel is próbálva lenyugtatni.
- Ó, sajnálom, nem tud... - vette el a kezét tőlem. Láttam, hogy szégyenében elpirul.
- Semmi baj - mosolyogtam bíztatóan.
- Most már kicsatolhatod a biztonsági öved - mondtam, ahogy kioldottam az enyémet. Néztem, ahogy remegő kezekkel megpróbálja, és mivel annyira küzdött, ezért odanyúltam és megtettem helyette.
- Köszi - motyogta.
- Semmiség - vettem elő a telefonom, és bekapcsoltam.
- Sajnálom, hogy nem írtam vissza tegnap este. Félálomban voltam, mikor elolvastam, aztán tuti, hogy elaludtam, miközben vissza akartam írni. A telefonommal az oldalamon keltem fel, és még mindig egy üres üzenet volt ott - mondta. Szóval, válaszolni akart?, gondoltam magamban.
- Minden rendben. Legalább te tudtál valamennyit aludni az éjjel, vagyis ma reggel - nevettem.
- Te nem? - kérdezte.
- Nem, túl izgatott voltam - mosolyodtam el.
- Érthető. Az a kevés alkohol, amit fogyasztottam, kiütött - kuncogott.
- Valaki nem bírja az alkoholt - nevettem, és megböktem a vállát.
- Nem is baj. Mivel nem bírom, nem leszek olyan, mint az alkoholista anyám - mondta. - Kérlek, ne mondd el Louis-nak, hogy ezt elmondtam, tényleg csak kicsúszott a számon - kezdett pánikolni.
- Anna, sajnálom, nem tudtam - mondtam rosszul érezve magam.
- Miért sajnálod? - kérdezte zavartan.
- Hogy ezzel kellett megbirkóznod gyerekkorodban. - Nem tudtam, hogy magyarázzam el igazán.
- Nem volt más lehetőségem, csak hogy megbirkózzak vele -motyogta.
- Szóval, milyen volt a felszállás? Tetszett? - kérdezte Louis a semmiből előtűnve, mint mindig.
- Utáltam - válaszolt Anna.
- Igen, Zayn is utálta az első felszállását. Még nem repült a One Direction előtt, úgyhogy vele kellett megtapasztalnunk az elsőt - hadarta Louis. Anna csak bólogatott a helyén arra, amit Louis mondott.
- És hozzászokott már? - kérdezte Anna reményteljes szemekkel, ahogy köztünk kapkodta a tekintetét.
- Most már elviseli, de még mindig nem szereti - mondtam őszintén.
- Nagyszerű - motyogta magában.
- Na, akkor visszamegyek aludni. Csak le akartalak titeket ellenőrizni - mosolygott Louis. Megcsókolta Anna fejét és megborzolta a hajam, mielőtt visszasétált a helyére.
- Ezt meg miért csinálta? - kérdezte tőlem Anna.
- Hogy idegesítsen? - igazítottam meg a hajam.
- Mikor elmegy tőlem, megpuszilja a fejem tetejét. Ez furcsa - jegyezte meg.
- Mondd meg neki. Valószínűleg csak testvériesen próbál viselkedni - nevettem. Megvonta a vállát, mielőtt fejét hátradöntötte a fejtámlára.
- Tessék, Harry. Anna, te is kérsz egyet? - kérdezte Annától Paul, míg odaadta nekem az alvó pirulát.
- Mi ez? - kérdezte idegesen.
- Altató. Beveszed most, és majd felkelsz, mikor épp landolunk, így van időd felkelni, mielőtt leszállnánk - vigyorgott rá Paul. Anna rám nézett, én meg csak bólintottam és elmosolyodtam.
- Oké - vette el Paultól a pirulákat. Odaadtam neki a vizes üvegem, és hagytam, hogy igyon belőle és lenyelje a gyógyszert. Paul mosolygott és Liamhez és Niallhez ment. Nem tartott sokáig, míg hatott a gyógyszer. Lehunytam a szemem, amikor Anna a fejét a vállamra fektette.
Anna szemszöge
Arra ébredtem fel, hogy Paul megrázza a vállam. Úgy tűnik, fél óra múlva landolunk. Kinyitottam a szemem, és láttam, hogy Harry vállán fekszem, az ő feje pedig az enyémen van.
- Anna, ébren vagy? - kérdezte Paul.
- Igen - válaszoltam, de nem tudtam mozgatni a fejem.
- Felkelted Harryt, kérlek? - kérdezte, vagy inkább mondta. Elvettem a kezem, hogy Harry combjára tegyem és megrázzam.
- Harry, kelj fel - próbáltam felkelteni ezt az alvó óriást. A feje nehéz volt, és a nyakam is kezdett begörcsölni. Még mindig a lábát rázogattam, mikor megfogta a kezem hatalmas kezeivel és megállított.
- Ébren vagyok, oké, most már abbahagyhatod - mondta, kissé mintha rám förmedne. Elvettem a kezem a szorításából/lábáról, és arrébb löktem, hogy elmozdítsam a fejem a válláról.
- Kérünk mindenkit, hogy csatolják be a biztonsági öveiket - mondta az utaskísérő a hangoson keresztül.
- Sajnálom, nem akartam neked esni - mondta Harry.
- Mindegy - válaszoltam hűvösen. Vett egy mély levegőt és nem válaszolt, amiért hálás voltam. Fel is ébreszthettem volna őt durván, de nem így volt, erre ő rám förmed. Semmi joga nem volt azt tenni.
A leszállás még rosszabb volt, mint a felszállás, de visszafogtam magam és nem kapaszkodtam Harrybe, még ha ő ott is tartotta a kezét, ahol könnyen elérem. Elég megalázó lett volna, ha megfogom, úgyhogy hál' Isten, hogy nem tettem.
Pár perccel később a landolás után, elővettük a csomagjainkat és leszálltunk a gépről. Felálltam a helyemről, hogy elvegyem a csomagom, de Harry az utamba állt és ő vette el először.
- Köszi - motyogtam, mielőtt elfordultam és ott találtam Liamet rám várni.
- Szabadítsunk ki téged innen, rendben? - mosolygott. Viszonoztam a gesztust és összekulcsoltuk kezeinket. Lesétáltunk a gépről Louis-val és Zayn-nel mögöttünk.
Miután felraktuk a bőröndjeinket a kocsira, Paul elvezetett minket oda, ahol a kisbuszok már vártak ránk.
- Rengeteg fotós és rajongó van itt, úgyhogy nem tudunk megállni aláírásokat osztani vagy ilyesmi. Azt akarom, hogy Niall és Harry maradjon Anna mellett és tartsátok őt biztonságban. Andy és én majd elvezetünk titeket az autókhoz - mondta Paul.
Mindannyian bólintottunk, és azonnal Niall és Harry közé szorultam. Harry volt a bal oldalamon, Niall pedig a jobbomon. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy enyhén kényelmetlenül éreztem magam a közelségük miatt. Elindultunk, és ahogy közelebb kerültünk a kijárathoz, a sikítások csak egyre hangosabbak lette. Azt hiszem, mikor kiértünk, a dobhártyáim felrobbantak. Harry és Niall is a hátamra rakták a kezüket. Méretük alapján, tudtam, hogy Harry keze lejjebb volt, mint Niallé.
- KI AZ A LÁNY? VELETEK VOLT LONDONBAN IS - kiabálta egy rajongó.
- NIALLEL VAGY HARRYVEL RANDIZOL? VAGY MINDKETTŐVEL? - kiabálta az arcomba egy paparazzi. Andy visszanyomta őket, és Niall és Harry löktek, hogy menjek gyorsabban az autóhoz. Úgy tűnik a többiek már beszálltak a kisbuszba, úgyhogy én és a srácok voltunk az utolsók. Mikor az autóban voltunk, Louis magához húzott.
- Louis, most már elengednél, kérlek - mondtam.
- Jól vagy? Bántottak? Ne hallgass semmire, amit mondtak, oké? - hadarta, miközben a mellkasához szorította a fejem.
- Louis, engedd el azt a lányt - próbálta visszafojtani a nevetést Paul.
- Ő a húgom, és csak biztosra akartam menni, hogy jól van-e - szólt vissza viccelődve Louis.
- Igen, amit mondasz. Na, akkor most egyenesen a hotelhez megyünk. Miután becsekkoltunk, vacsorázunk valamit - mondta Paul. Mind helyeslően válaszoltunk. Nem igazán voltam éhes, még mindig fáradt voltam és aludni akartam.
Egy negyven perces autóút után végre leparkoltunk egy gyönyörű hotel előtt.
- Itt fogunk aludni? - kérdeztem idiótán.
- Igen. Tetszik? - kérdezett vissza Louis.
- Ez hatalmas.
- Igen - nevetgélt rajtam.
- Eddig szerencsénk volt, hogy a rajongók nem jöttek rá, hol szállunk meg, ezért egyszerű lesz bejutni - szólalt meg Andy. Mindannyian kiszálltunk a kisbuszból, mikor leparkoltunk, és bementünk. Paul már bent várt, elkérte a szobakulcsaink.
- Oké, mindenkinek saját szobája van most. Itt vannak a kulcsok - adta oda a kulcsokat Paul. Ledöbbentem, hogy saját szobát kapok.
- Anna, a te szobád Louis és Harryé között van, csak hogy tudd. Niall meg pont veled szemben, ha szükséged van valamire - mondta. Csak mosolyogtam és megköszöntem neki. Mindannyian beszálltunk a liftbe és felmentünk az emeletre.
- Itt vagyunk - éljenzett Niall.
Kiszálltunk és megkerestük a szobáinkat. Meglett az enyém, úgyhogy betettem a kártyám és kinyitottam az ajtóm. Először ledöbbentem, hogy a bőröndjeim már itt voltak, aztán meg megláttam, hogy milyen gyönyörű is a szoba. Egyszerűen tökéletes. A szoba nagy volt és nyitott. Körbesétáltam, majd egyenesen a teraszhoz. A strandra nyílt a kilátás. Még sosem voltam ennyire közel a strandhoz ez előtt. Pláne nem a floridaihoz. Ó, említettem már, hogy Floridában vagyunk pár napig? Visszasétáltam a szobámba, és az ágyra dobtam magam, amit elkövetkezendő napokban a magaménak tudhatok. Tökéletes volt; volt rajta egy fehér paplan kék párnákkal hangsúlyozva. Egy fekete csillár is lógott a mennyezetről, ami csodálatos volt. Ez a hely maga a Paradicsom. Ahogy feküdtem az ágyon, eszembe jutott, hogy láttam egy medencét is. Alig várom, hogy heverésszek a víz mellett és szerezzek némi színt. Talán turnézni Louis-val és a srácokkal nem is lesz olyan rossz.