Fordított szavak és hazugságok

II. évad // 32. rész

Anna szemszöge
El sem hiszem, hogy Harry azt tervezi, hogy megkérdezze ma este, összeköltöznék-e vele. Nem vagyok benne biztos, hogyan érzek ezzel kapcsolatban. Mármint, úgy érzem, hogy még csak most jöttünk újra össze és nem akarok elsietni semmit. Az elmúlt négy hónapban lassabb tempóban haladtunk. Mérges lenne rám, ha nemet mondanék neki? Először is, egyáltalán össze akarok vele költözni?
- Bébi, itt a kajád. Menjünk oda, és üljünk le - szólt a fülembe Harry, amivel megzavarta a gondolataimat.
- Ó... um, persze - dadogtam. Előttem sétált egy szelet sajtos pizzával a kezében, majd leült egy asztalhoz Louis-val, Eleanorral és Niallel. Követtem őt, és helyet foglaltam mellette.
- Szóval, sikerült meglepnünk, mi? - nevetett Niall.
- Igen, sikerült - mosolyogtam rá. Felvettem a pizza szeletet és lassan enni kezdtem.
- Vettem neked ajándékot is a diplomaosztódra, de véletlenül otthon felejtettem - sóhajtotta Louis, mire letettem a pizzát és megfogtam a kezét.
- Semmi gond. Amúgy sincs szükségem semmire - mosolyogtam.
- Ez nem csak Louis-tól van, hanem mindegyikőnktől - szólt közbe Niall.
- Hát, tőletek sincs szükségem semmire - mondtam. Éreztem, hogy Harry a kezét a combomra teszi és finoman megszorítja.
- Akkor csak Harry vehet neked bármit is? - kérdezte felvont szemöldökkel Eleanor. A kezem ösztönösen emeltem fel és érintettem meg a nyakláncot.
- Ez azért van, mert én különleges vagyok - hajolt közelebb Harry és megcsókolta az arcom.
- Igen, határozottan különleges vagy - nevette el magát Niall, aminek következtében mindannyian csatlakoztunk hozzá.
- Tökmindegy -forgatta szemeit Harry, én pedig megböktem a vállát a vállammal és rá mosolyogtam.
- Ugh, mindketten undorítóak vagytok - sóhajtott teátrálisan Louis. Felvont szemöldökkel néztem rá. - Túl aranyosak vagytok - dobta fel kezeit a levegőbe.
- Louis, fogd be. Most pedig menjünk játszani - szólt közbe Niall, mire mind bólintottunk.
- Mindjárt megyek, csak megeszem a vacsorám - mondtam nekik, mire bólintottak és elmentek a pályák felé. Harry mellettem maradt.
- Akkor, miért is néztél ki úgy, mint aki bepánikolt, mikor odavittem neked a pizzát? - kérdezte aggódva. Megvontam a vállam és bekaptam az utolsó falat pizzát is. - Légy szíves, mondd el - kérte, most már könyörgő tekintettel.
- Csak valami elgondolkodtatott, amit Perrie mondott - mondtam. Nem akartam elmondani neki pontosan, hogy mire gondoltam.
- Mit mondott neked? - kérdezte kíváncsian.
- Harry, nem tudnánk ezt annyiban hagyni? Itt vagyunk, hogy jól érezzük magunkat és szeretném, ha a szeretteimmel lehetnék és élveznénk az estét - mosolyogtam rá.
- Oké, de ha valami komolyról van szó, remélem, elmondod holnap, vagy valami - adta be a derekát, mert amúgy se mondtam volna el neki.
- Semmi komoly, esküszöm. Csak lány vagyok, és sokat gondolkodom - mondtam, mielőtt óvatosan megcsókoltam Harryt.
- A szádnak pizza íze van - vigyorgott.
- El sem tudom képzelni, miért.
- Tetszik ez a pimasz Anna, vicces - kacsintott felém. A szemem forgattam és felálltam. Megfogtam Harry kezét és többiek felé kezdtem rángatni.
- Anna, Perrie-vel, Eleanorral, Sophiával és Jessie-vel vagytok egy csapatban. Harry te velem, Niallel, Zaynnel és Liammel vagy - mosolygott Louis. Jessie a lány, aki az elmúlt időben sokat beszélt Niallel, a fiú meg úgy döntött, hogy me elhívja őt.
- Fiúk a lányok ellen! Ez jó lesz - nevettem. A One Directionös srácok imádták a versengést , és nem számított, hogy ki ellen vannak, a győzelem megszállottjai. Ez egy „vicces" menet lesz.
- Szia, Jessie vagyok. Örülök, hogy találkoztunk - mosolygott rám a lány, míg kezet ráztunk.
- Anna vagyok, én is örülök - válaszoltam röviden. Igazából, nem szeretem, mikor új emberekkel találkozom, mert nehezen tudok megbízni bennük.
- Aranyos, esküszöm - suttogta Niall a fülembe, mikor Jessie nem figyelt. Mostanában sokat beszéltem vele, és már a kezdetekről fogva jól kijöttünk Niallel. Annak ellenére, ami történt, csak most sikerült visszaszereznünk azt a barátságot, amilyen a megcsalásos botrány előtt volt.
- Oké - mosolyogtam rá. Láttam, hogy milyen boldog Jessie-vel, ezért nem akartam elrontani ezt az örömöt azzal, hogy nem beszélek a lánnyal.
- Anna, Harry, ti kezdtek. Gyerünk! - kiáltotta Louis. Bólintottam és elvettem egy rózsaszín golyót, amit Eleanor választott ki. Harryvel mindketten a vonalhoz álltunk.
- Veszíteni fogsz, de még hogy - gúnyolódott Harry.
- Majd meglátjuk - kacsintottam, mielőtt elgurítottam a golyót. - Strike! - kiáltottam felé, Harry pedig lemerevedve állt ott. - Max állandóan ilyen helyekre vitt, mikor Londonba költöztem. Elég jó vagyok - vigyorogtam rá. Bólintott és elfordult, hogy guríthasson ő is. Majdnem az összes bábuja elesett, de nem mindegyik.
- Biztos, hogy a csajok nyernek - adott pacsit Perrie, mikor visszaértem hozzájuk.
Harry szemszöge
Már eltelt pár óra, mióta megérkeztünk a bowling pályákhoz. Nagyon örültem, hogy sikerült Annát meglepnünk ezzel a diplomasztós ünnepléssel. És annak is örülök, hogy élvezte. Könnyen mérges lehetett volna rám, amiért nem csak kettesben voltunk, mivel már egy ideje nem is voltunk randin, vagy teljesen kettesben, ami azt illeti.
A legtöbb időm azzal töltöttem, hogy próbáltam rájönni, hogyan kérdezzem meg Annát, hogy költözzünk össze. Úgy értem, most költöztem egy új házba, és nagyszerű lenne, ha a sajátunkká tehetnénk, de nem vagyok benne biztos, hogy akarja-e vagy nem. Lassabbra vettük a dolgokat, mint ez előtt, ezért kétlem, hogy összeköltözne velem most. Vállalom a kockázatát annak, hogy azt mondja „kizárt dolog" és megkérdezem tőle.
- Haver, miért nem hívod félre az árkádok alá és kérdezed meg tőle? Valószínű, hogy igent mond - veregetett vállon Zayn. Felnéztem és láttam, hogy Anna Perrie-vel van és nevetnek.
- De könnyen nemet is mondhat. Még csak le sem feküdtünk, mióta újra együtt vagyunk. Nem mintha csak arra gondolnék, csak azt mondom, hogy lassabb tempóban haladunk - mondtam.
- Tudom, hogy érted, haver, de ne gondold, hogy nemet mond, mert még nem szexeltetek - nevetett Zayn.
- Nem így értettem, és te is tudod - csattantam rá.
- Csak szórakozom veled, Harry. Nézd, Anna sok mindenen ment keresztül, főleg az elmúlt három évben. Csak adj neki egy kis időt, hogy újra rád hangolódjon. Sosem tudhatod, lehet, hogy arra vár, hogy megtedd az első lépést - kacsintott, mielőtt hátba veregetett és elment a lányok felé. Sóhajtottam és elfordultam, egyenesen az árkádokhoz mentem. Játszanom kell, vagy valami, hogy kitisztítsam az agyam.
Megtaláltam azt a játékot, amit akartam, és kivettem pár aprót a zsebemből, majd betettem őket a gépbe. Rányomtam a „Start" gombra és felvettem egy pisztolyt, ami nem volt igazi, majd zombikat öltem a képernyőn. Elég jól ment, amíg nem éreztem két kart a derekam köré fonódni hátulról. Lenéztem és azonnal felismertem Annát. Visszanéztem a képernyőre és ismét zombikat kezdtem lövöldözni.
- Valami baj van? - kérdezte, mire megráztam a fejem és továbbra is a játékra koncentráltam. Nem vagyok az a videó játékos fajta srác, de ez valójában egész szórakoztató volt. - Akarsz velem lég hokizni, mikor ezt befejezted? - kérdezte.
- Persze - mosolyogtam, még ha nem is láthatta az arcom. Abbahagytam a játékot és megfordultam, hogy a szemébe nézhessek.
- Mit szólnál, ha fogadnánk? - mondta felvont szemöldökkel. Bólintottam, hogy folytassa: - Ha én nyerek, elmondod mi a baj, ha pedig te, akkor...
- El kell mondanod, hogy mitől pánikoltál így az előbb - szakítottam félbe.
- Megegyeztünk - mosolygott rám és kinyújtotta a kezét, hogy rázzam meg. A szemem forgattam, és inkább lehajoltam és megcsókoltam.
- Én így kötök üzletet - suttogtam ajkaira.
- Akkor jó - mosolygott, majd szemét a földhöz szegezte, így nem láthattam, ahogy elpirult. Imádom, mennyire szégyenlős, és nem akarja, hogy lássam a pírt az arcán. Elsétáltam mellette és betettem az aprót a gépbe, elfoglaltam a helyem az asztal egyik végébe, ahogy Anna is így tett.
Tíz perc intenzív játék után, végül Anna nyert. Idegesített, hogy győzött, de a legrosszabb az volt, hogy nem is próbáltam hagyni, szimplán elvert.
- Szóval, most hogy nyertem, mondd el, hogy mi zavart téged, mikor idejöttem - mondta, mire sóhajtottam és derekára tettem a kezem. Felemeltem őt és leültettem a lég hoki asztalra.
- Semmi nem zavart, csak ideges voltam - javítottam ki.
- Mi miatt? - kérdezte.
- Hát, arra gondoltam, ha szeretnéd, hogy... nem tudom, összeköltözhetnénk - nyögtem ki. A mondta utolsó részénél egyenesen a szemébe néztem. - Nem kell, ha kellemetlenül érzed magad miatta. Csak egy ötlet volt - tettem hozzá gyorsan, mikor nem válaszolt. - Csak...
- De, szeretnék - szakított félbe Anna.
- Várj, tényleg? - kérdeztem vissza mondjuk úgy, hogy döbbenten, amiért igent mondott.
- Igen. Szerintem jó buli lenne. Bár segítened kell összecsomagolnom - nézett a szemembe.
- Nem probléma. Mikor akarsz beköltözni? - kérdeztem.
- Mivel nem köt le semmi, mióta végeztem a sulival, bármikor, azt hiszem - mosolygott rám, mire édesen és szenvedélyesen csókoltam volna meg.
- Annyira szeretlek - motyogtam ajkaira, mikor elhúzódtam.
- Én is szeretlek - sóhajtott, és homlokom az övének támasztottam. Csak egymás ujjait babráltuk, míg nem jött valaki és szólt, hogy csatlakozzunk a bulihoz.